*Hát igen, ez a labrador kicsit érzékeny mindarra, ami természetfeletti, úgy alapból is plusz ehhez még hozzá jön, hogy Tua ezzel foglalkozik- vámpírok, farkasok, egyéb vérlények, minden, ami sehogyan sem illik bele az emberek világába. Meg egy állat azért sokkal ösztönösebben érzi a veszélyt, mint egy ember... általában. No de, Tua most nem szimatol veszélyt, és taran sem támad csak néha felmordul, mert érzi, hogy valami, vagyis valaki nem ide illik. Lassan Tua is kezdi érezni, ahogyan megváltozik a lány, pontosabban, az illatába belekeveredik valami jellegzetes, amit vérfarkasokon szokott érezni. Sóhajt egyet, majd elpakolja azt, ami már nem kell, és egy tasak marad már csak, amit kibont. Megszáradt lila virágocskák vannak benne, meg fehérek, és néhány zörgő levél is, megfakulva. *
-Hatni hat. Csak én még nem használtam ilyet... gyógyító vagyok, csak éppen ilyet nem szoktam én kezelni. De telehold előtt tudomásom szerint megakadályozhatja az átváltozást. Utána meg, az átalakulás elkerülésében segíthet, ha jól adagolod. *mondja el, majd egy sóhaj, és vár. Utálja, hogy mindent csak fokozatosan lehet megtanulni, és nem engedik ilyen esetek közelébe, amíg nem telt le a gyakorlati éve, és marhaság az egész. Mi van, ha nincs idő megkeresni azt, aki ezzel foglalkozik, olyankor hagynak valakit átalakulni ha az nem akarja. Cöh... hülye szabályok, pedig az elméletet tudja. *
-Akkor... pár perc. *motyogja, majd hamarosan kap a lány egy csésze gőzölgő folyadékot, ami amúgy a belőle felszálló pára ellenére nem meleg, és mellékesen igazán sűrű, lilás árnyalatú szürke, meg az íze sem túl kellemes, de nem kell félni, nem méreg. taran meg csodák csodája kissé lecsendesedik közben, bár ez azt is jelentheti, hogy egyszerűen csak megunt vicsorogni, és hagyja a fenébe az egészet- *
-Remélem, használni fog. *tördeli az ujjait, bár ha valami gond akadna, akkor meg tud adni port, azzal megakadályozhatja az átalakulásokat a későbbiekben is, és el tudja vinni a kedves mentorához is, csak nem nagyon akarja, az Invictus mégiscsak az Invictus, attól, hogy ő nem öl, ha kell ha nem, ők még ölnek. *
