Északi vasút állomás

Vendég

*Izzadt a tenyere ahogy szorongatta a tőrt a kezében.A lépcső nyikorgása is vészjóslón hatott most rá,nemhogy az egyre közeledő hangok,mik a ház felé tartottak. Homloka verítékben úszott,ahogy az ajtóra pillantott mi enyhén rángott.Már éppen nyúlt volna felé hogy meglökje ahogy csak bírja,hogy szeme világa elé táruljon a borzalom,mikor a kislány rémült tekintete és apró alakja tárult fel előtte. Nem is csodálta hogy hangja remeg.Ő is félt....nemhogy egy gyerek.A háta mögé pillantott.A hangok egyre csak erősödtek,de nem tudta mit tegyen.Letérdelt a gyerek elé és megragadta vállát.*
- Miért nem szóltál???Miért nem szóltál????-*enyhén megszorította vállát.Mindez az idő töredéke alatt zajlott,majd látva hogy még jobban megrémíti a szerencsétlent felállt és megfogta a kezét.*
- Ki kell jutnunk innen...-*nyögte nehézkesen,tekintetével menekülő útvonalat keresett a szobától jobbra,majd balra eső folyosókon...*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Kedd Márc. 03, 2009 7:25 pm

*Úgytűnik hogy mindketten félnek. Ez nagyon rossz ómen, amikor megszorongatja a másik vállát érzi hogy a kislány is remeg. De ekkor térténik valami, valami nagyon gyors, a nő érezheti a meleg lehelletet a válla fölött s valami rá is csöppen, talán nyál s egy óriási állkapcs, de ideje már nincs jobban megnézni a következő amit érez már csak az hogy valami belemar a vállába, iszonyú fájdalmat érezhet, mintha egy egész húsdarabot téptek volna ki belőle, majd valami felemeli ezután minden elsötétül egy csattanást érez úgytűnik a korhadt fa eddig bírta az a valami egyszerüen keresztül vágta rajta, mintha zuhanna, majd egy csattanás, most már csak homályosan láthatja hogy mintha egy vonatkertbe lenne, körülötte kiselejtezett vonatok rozsdásak elhagyatottan állnak.

Messziről nagyon messziről mintha egy sikítást hallana, a következő kép hogy a kislány teste is követi az ő útját. Félbetépve, egy loccsanással ér földet, úgytűnik nagyon csúnyán elbántak vele. De még nincs vége, a nő érzi mintha teste elgyengülne de még hall valamit mintha farkas ordítás lenne de fájdalomból, s egy felharsant nevetés , majd minden elcsendesül. Ezután viszont különös dolog veszi kezdetét a nő szinte akarata ellenére áll fel, s valami kénszeríti hogy vissza menjen a szobába... Enek az érzésnek nem tud ellen állni...

Vendég

*Helyzetük kilátástalan volt s meg sem bírt mozdulni.Ha akart volna sem tudott,mert egy ragacsos,folyékony kutymasz megdermesztette,akárcsak a forró lehellet,mi arcát érte.Behunyta szemét és elrebegett egy imát.A félelem gyökeret vert lábába és mindegy egyéb testrészébe,a hang forrásai itt vannak a közelében,nagyon is közel,de azt nem tudta hol s merre.Agya megszűnt forogni,teljesen tanácstalan volt.Csak szorongatta a kislány kezét,mikor őrjítő fájdalmat érzett a vállába.Egész testét kiverte a verték,ajkait fájdalmas ordítás hagyta el.A fájdalomtól elernyedt egész testében s kicsúszott a keze az apró kézből,tekintete elhomályosult és a levegőben érezte magát.Nem is csoda,mert az emelet felmondta a szolgálatot s mint a talaj úgy nyílt meg alatta.Lezuhant...A landolás fájdalmas volt,úgy érezte mintha egész testét kettétépték volna.Vállából érezte hogy a meleg vér beteríti hátát s egy kis folyamban a melle közé is becsurog.Próbálgatja kinyitni szemét,de nagyon nehezen sikeredik.Távolról hallotta a kislány visító hangját.Szerencsétlenségére épp akkor nyíltak ketté pillái,mikor a zuhanó testet megpillantotta.Darabokban...Fájdalmasan felnyőgött és oldalra fordult.A kislány arca fal fehér volt a félelemtől,mit utolsó perceiben megtapasztalt.Fájt mindene,nem bírt moccani.
Nem emlékszik arra hogy de felállt,s mintha testét s lelkét kicserélték volna.Valami belső kényszer arra ösztökélte hogy visszamenjen a szobába,mivel jóval lejjebb zuhant mint gondolta.Nem nézelődött,nem foglalkozott a rozsdás vonatokkal és semmivel.Engedve a kényszernek hosszú léptekkel visszaindult a szobába...*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Kedd Márc. 03, 2009 7:50 pm

*Hiába is ellenkezett volna úgytűnik valami vissza vonza, nehézkes léptekkel indult meg felfelé a lépcsőn majd amikor felér a szobába elég ronda dolog fogadja. Az egész szoba vértől bűzlik, sőt a falakramindenhova fröccsent, a földön két nagydarab farkas de mégis ember forma fekszik, szinte kifilézték őket, a harapás valószínüleg az eggyiké volt de nem volt sok ideje megízlelni a nő ízét. Valami szétszedte, ami most nincs itt, A nő viszont valami furát érezhet. Megintcsak fájdalom de ez belülről jön, teste szinte ízekre törik úgy érzi. Ha a kezére néz láthatja hogy szőr nő rajta majd ezután szalagszakadás az állkapcsa mintha megnőne átalakul, a teste a földre rogy s remegni kezd, s lassan feljön belőle a farkas. A kor hamar elterjedt a testébe csak pár percig van ebbe a formába ruhái kiszakadnak de pár perc mulva vissza is alakul, szinte semmire nem emlékszik....

Vendég

*fogalma sem volt arról,mi vonzotta vissza a szobába,de amikor belépett ocsmány látvány fogadta.Vért mindenütt,tócsa,fröccs formájában.A valaha fehér falak egyszeriben most pirosban tündökölnek s a szaga...Normális esetben a hányinger kerülgette volna.De valamiért nem így történt.Egészen furcsán érezte magát,mikor megpillantott két alakot a földön.Homályos látása és belsejéből fakadó fájdalom végett nem tudta jobban szemügyre venni azokat.Bőre hirtelenjében túl kicsi lett számára.Ahogy a kezére pillantott hosszú,sűrű szőr fedte.Levegőt kapkodva nézte,sejtette hogy mi történt...
A fájdalom és a rosszul lét a földre kényszerítette.Teste megnyúlt,ruhája szétszakadt,arca megnagyobott és undorító,nyáltól csorgó formát öltött.Vérfarkassá vált...
Az állapot nem tartott sokáig,hamar visszaváltozott,Csak a fájdalom és a másság maradt meg benne,persze semmire sem emlékszik.Rngyos ruhája és véres testére meredt miután felált.A holttestekre s a lyukra.Megrázta fejét nem tudja,nem emlékszik arra hogy mi történt.Arra meg pláne nem hogy van e hozzá egyáltalán valami köze.Sietős léptekkel elhagyta a házat.Ez sok volt neki is...

Nem is sejti hogy megváltozott...mindig is ettől tartott.*

Tárgy: Újra itt Szomb. Május 16, 2009 9:21 pm

*Éppen, hogy csak kijött a kórházból, pontosan 3 napja s ismét az éjszakákat járja. Az autó zajtalan gurul be az állomás parkolójába. A motor halkan durmol még egy pár percig, Alice-nek erőt kell vennie magán, hogy ki bírjon szállni.Na nem azért mert fél, hanem mert arra a kis időre, hogy kiszáll meg kell szakítania gondolatmenetét. Az ülésre nyúl, hogy a már jól megszokott kalapot a fejébe nyomja, s hogy a cigis dobozt lesüllyessze a zsebe mélyére, legalábbis arra az időre míg ki nem száll. A motor elhalkul ahogyan elfordítja, majd kihúzza a kulcsot s már csak az árulja el az autó jelenlétét, hogy becsapódik az ajtó. Ma különösen hideg az éjszaka, szorosabbra húzza magán a kabátot majd kezét dörzsölgetve halad előre. Még alig ér fel a járdára amikor zsebébe nyúl s már gyújt is rá a következő szálra. Amint elkezdi a kellemes megszokott mozdulatot, a testét, elméjét semmihez sem fogható nyugalom árasztja el. Az agya még mindig azon a két férfin jár, azon akinek vitt valami csomagot, és azon aki letámadta, aki miatt kórházba került. *~Ott volt a nő is... ezek szerint Ő is közülük való..."*Fogalma sincsen, hogy miért pont ezt a rémisztő helyet tűzte ki töprengésének színhelyéül. De csak kocsikázott és valami ide vezette... Egyszer járt itt még csak s akkor találkozott egy különös idegennel...Talán miatta van itt, hiszen benne is volt valami különös, még sem volt annyira ellenséges, s veszélyes kinézetű mint a másik két alak. Talán azt hiszi, hogy többet is megtudhat tőle... de két esélyes a dolog.. hiszen találkozhat a tegnapi férfival is, Nilel... s az az érzése, hogy akkor nem járna a legjobban. Befordul a sínekhez s a reszkető lámpák a fal mellett haladva pöfékel s töpreng.*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Szomb. Május 16, 2009 9:28 pm

*Egy fekete Chevie áll meg a vasútálomásnál, s eg világoshajú férfi száll ki belőle egy karcsú fehérfarkassal. A férfi néha el el szokott nézelődni ide nem tudni miért tlaán csak körülnéz vagy valami más. tudja hogy mi volt itt de úgy tűnik nyoma sincs annak a támadásnak ami itt volt egy hónapja talán. Lassan távolodik a kocsitól amit persze be is zárt majd maga is rátér a sínekre viszont ahogy látja vele szembe egy nő jön. Kinézetre nem tűnik vámpírnak se másnak eléggé elhagyatotnak vagy inkább Túl gondolkozónak. A férfi közbe elővesz egy száll cigit, de nem tér ki az útból. Amikor odaér a nőhöz viszont köszön is neki*-Szia. Nem pont a legjobb hely a sétára szerintem. Vagy valami dolgod van erre?*kérdezi persze nem sértőn mégha a szóhasználat fura is. Node ez van ő már csak ilyen de aki ismeri tudja hogy nem rossz alkat mégha félig vámpír is*

Tárgy: új alak Szomb. Május 16, 2009 9:46 pm

*Lassú léptekkel halad s ide-oda nézelődik, leginkább maga elé bámul. Figyeli a járda repedéseit, foltjait, a kiköpött rágók maradványait. Ezek ne keltik fel az érdeklődését, lehetővé teszik számára, hogy a szemei előtt megjelenjenek a nemrégen történtek. Ezzel persze az is jár, hogy nem figyeli a körülötte zajló világot. Sosem volt egy óvatoskodó típus, bár ennél azért kicsit jobban odafigyelt a külvilágra.*~Mi lenne ha megkeresném?...kop...kopp...Valószínű amint elmondanám a sejtésemet kinyírna...kop...kopp...már ha igaz és jól tippelek...kopp...~*A kopogás egyre hangosabban hasít a tudatába.*~Amilyen gyors volt, nagy a valószínűsége, hogy semmi esélyem sem lenne ellene...kopp...kopp...kopp...mi ez?...kopp~*S végre eljut a tudatáig, hogy egy lapos cipő halk, tompa kopogása zavarja meg a gondolkodásban. Már csak pár méterre van a férfitól amikor felemeli a fejét, s hunyorogva néz a sötétségbe miközben újabbat szippant a dohányba.*~Nahát, egy új éjszakai jövevényre nem is számítottam...~*Ugyan annyira örül a lehetséges társaságnak mint a megvilágosodása előtt ami még nem fejeződött be... Viszont már sokkal gyanakvóbban méregeti a férfit, de tudja, hogy ha rossz szándékkal közeledik s az éjszaka azon teremtményei közé tartozik mint Nil, nem sok esélye van elmenekülni. Egy rezgő lámpa alatt találkoznak, s a lány csak ha nagyon akarna térhetne ki a férfi útjából hiszen az beáll elé.*-Szija! Tűzet?*Köszön vissza s előveszi az öngyújtóját, majd némát hallgatja a kis megjegyzést amire csak egy apró mosoly jelenik meg az arcán. Kicsit furcsa számára ez közvetlenség, hogy az udvarias megismerkedést, a kása kerülgetést elhagyják s rögtön belecsapnak a közepébe. De nem zavarja.*-Talán nem... de itt van egyáltalán jó hely rá?*Amolyan költői kérdésnek tűnhet még is vár rá választ.*-Talán csak azért tetszik, mert csendes , titokzatos és szinte egyáltalán nem jár erre senki...Nem igazán...Nem sok minden van erre, főleg nem olyan dolgok amikkel dolgom lehetne... Ami azt illeti csak jó itt töprengeni... emlékeztet első napjaimra ebben a városban...*Mondja fancsali mosollyal.*-Nah meg talán titkon reménykedtem is valamiben...*Mosolyodik el majd tereli magáról a témát.*-És te? Talán neked van valami dolgod erre?*Úgy véli ha már neki szegeztek egy ilyen közvetlen kérdést ezt ő is nyugodtan megteheti. Ekkor siklik le a szeme a farkasra. Egy darabig nézi az állatott majd összeráncolt homlokkal visszatekint a férfira...*-Farkas kutya?

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Szomb. Május 16, 2009 9:55 pm

*Csak lassan megrázza a fejét és kivesz egy öngyújtót amivel rá is gyújt*-Köszi van nekem is*mondja miközbe egy kissebb füst adagot fúj ki az orrán majd pillantását ismét a nőre emeli.*-Hát látod ez jó kérdés szerintem nincs, legalábbis ezen a lepratelepen még nem találtam biztonságos helyet. *mondja egy kicsit facsart mosollyal az arcán majd tovább hallgatja a nőt*-Lehetséges de attol még ki tudja mik fordulnak itt elő. Néha az a legjártabb környék ahova a legkevésbé se gfondolnánk hogy mehetne valaki*feleli nemes egyszerűséggel a nőnek*
-Nocsak lehet itt valamibe reménykedni?*kérdezi mosolyogva közbe még pár slukkot szív és elpöcköli valahova a sínekre a cigit*-Én csak szétnézni jöttem nemrég volt itt valami arra voltam kivájncsi hogy mi lehetett de úgytűnik a nyomokat eltakarították már*mondja megintcsak egyszerü közlésnek*-Régen vagy már itt? *kérdezi közbe lenéz a farkasra aki most a lába mellé ült le*-Nem ő fajtiszta farkas. A neve Emerin*mondja majd lassan a kezét nyújtja a lány felé*-Az én nevem meg Claudius Viggée Lebrun de Hívj csak Claudiusnak*mondja ő is hófehér arcával a nőre nézve*

Tárgy: történet Szomb. Május 16, 2009 10:12 pm

-Legalább egy dologban már biztos, hogy egyetértünk...*Bólint s halkan hozzáteszi, hogy miben is.*-Ez egy lepratelep...*főleg ugye annak aki nem itt élte le az eddigi tizenvalahány évét, és így tisztában van azzal, hogy egy jó városnak, vagy legalábbis elviselhetőnek hogyan kell működnie.*-Ebben igazad lehet. Még is úgy vélem, hogy inkább itt az ismeretlen és az idegenek vagy a magány mint sem a városban a rettegő városiak. Nyomaszt a nyomoruk, nem bírom elviselni, hogy mindenre felkapják a fejüket, és ha zajt hallanak a házba menekülnek. Ha valakit elütne éjszaka egy autó még a mentőket sem hívnák ki. Tisztelet a kivételnek...*Mondja szinte már morogva. Látszik, hogy nem igazán ért egyet a városiak hozzáállásával.*- Ahogy a mondás tartja a remény hal meg utoljára. Nah meg örülök, hogy ebbe a porfészekbe is van valami olyan ami hajt előre, s nem hagyja, hogy elsüllyedjek az önsajnálat mocskában...*Nah igen fontos, hogy az embernek legyenek céljai. A férfi gyorsan elszívta a cigijét, vagy elég volt neki egy pár slukk, míg Phin ugyan már a végénél tart de még mindig bőszen pöfékel.*-Igen? Micsoda? Már ki vagyok éhezve a rémtörténetekre...*Mondja egy apró mosollyal, ami enyhe ferdítése a valóságnak hiszen nincs kiéhezve ez az egész hely olyan a lány számára mint egy soha véget nem érő rémtörténet.*- Egy pár hónapja...*Bólint majd a távolba mered, aztán ismét a férfira. Ismét beleszív a cigibe.*-És te? Úgy tűnsz mint aki már beletörődött az egész világba...*Mondja egy apró mosollyal. Phin-en ez nem figyelhető meg, hiszen a szemeiben ide érkezése előtt csak ritkán látott tűz ég, s bár kimerült és meggyötörnek tűnik még sem törődött még bele a sorsába. Abba sem, hogy esetleg sosem kerül ki innét.*- Fajtiszta?*Kérdez vissza s szemei ismét letévednek az állatra, széles mosoly jelenik meg az arcán.*-Akkor azt hiszem nem kísérlem meg a megsimogatását. Hol? Honnan szerezted be? Mennyi idős?*Úgy látszik, hogy a lány nagyon is érdekli az állat.*-Delitto Phoenix*Nyújt ő is kezet, a férfi keze hideg mint a jég, pont olyan mint a többieké. Pár próbálja elrejteni arcán még is átsuhan a felismerés szikrája, majd rendezi a vonásait és a férfire mosolyog.*-De csak Phinnek szoktak hívni...

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Szomb. Május 16, 2009 10:38 pm

-Az*helyesel ő is amint már az előbb is mondta majd lassan körbe futtatja kicsit a pillantását a területen*-PEdig nem fog változni még egy jó ideig. Ez a város egy ideje már ilyen, nyomasztó az ittlakók már tudják mit kell tenni és nem biztos hogy nem teszik jól hogy csak magukat védik*mondja kicsit elkomorodva bár ő más, ő nem teljesen ember így talán még mondhatja hogy segít*
-Fontos is. Ha valami célt nem talál az ember itt fog meghalni, Ha talál akkor is de kérdéses hogyan *mondja kicsit flegmább mosollyal de nem a lánynak célozta azt*
-Szerintem nem vagy de ez csak egy tipp*mondja a kiéhezésre mosolyogva miközbe egy lépést hátrál és nekidől a fallnak*-Én ? Nem csak nekem dolgom van itt. Elég hosszú dolgom, de egy ideje már itt vagyok egykét éve*mondja de hogy már mi azt nem valószínüleg direkt. *
-Fajtiszta. HÁt nem tudom mostanába kicsit vad de csak mert közeledik a hold. Akkor mindig ez van vele amúgy fiatal egy éves. Még az erdőbe találtam az annyát valószínüleg megölték. Őt én neveltem fel még egészen kicsi volt*mondja majd kezet ráznak*-Örvendek

Tárgy: Talány Szomb. Május 16, 2009 10:56 pm

-A változások hirtelen jönnek, s sokszor váratlanul... véleményem az, hogy a nyomor percei már megvannak számlál...*Mondja egy apró mosollyal amiben semmi vidámság sincsen.*-Legalábbis számomra biztos...*Teszi még hosszá vállrándítva ezzel a falba nyomja a cigit majd a sínek közé dobja.*-Én megértem, hogy ha valaki védi magát, de abból nem lehet semmi baj ha a pici szobájába bezárkózva megfogja, a pici telefonját és tárcsázza a rendőrséget vagy a mentőket...*Felsóhajt hiszen ő maga is tudja, hogy olyan erők működnek itt amik ellen a rendőrség aligha tud valamit is tenni. De persze mindig vannak módszerek...*-Amúgy is... az emberek csak attól félnek amit nem ismernek. Amint megismerik, a dolgot... dolgokat és annak, azok működését már nem fognak félni. Ha rájönnek a félelmük okozójának gyenge pontjaira...akkor fellázadnak ellene...*Vállat rándít.*-Ebben a városban... különös és érdekes erők mozognak...*Elgondolkozik.*-Amik legfőbb védelme az álca az, hogy bele tudnak olvadni a mindennapi életbe... az emberek közé...*A lány tudatosan nem mond semmit, hiszen ugyan úgy beszélhetne fegyveres bandákról mint mesebeli lényekről...*-Hát akkor könnyebb a halál ha az embert a csupán a kíváncsisága hajtja és semmi más...*Az arcán félmosoly jelenik meg.*-De legalább nem szánalmasan, megbolondulva hal meg...*Persze magáról is beszél, de így könnyebb kimondani. A tippre megvillan a szeme*-Miért ne lennék? De ha nem is vagyok...*S tényleg nincs...*-Akkor is kíváncsi lennék... túl erős a vágyam a tudsra ahhoz, hogy ezt most annyiban hagyjam...*Mondja halkan s két válasz fogalmazódik meg a fejében, a férfi részéről: 1. hogy kioktatja olyanról amint a lány is tud, miszerint a tudás egy bizonyos szinten már veszélyes... vagy valami hasonlóval. A másik meg, hogy elmondja neki, hogy mi is volt itt. Persze az előbb is felötlött benne két lehetőség, hogy kikkel találkozhat az állomáson s egy harmadik jött létre amire nem is számított.*-Egy-két év? Nah az hosszú idő...*Bólint egy apró mosollyal.*-Mármint a telihold? Nem is tudtam, hogy a farkasok ilyenkor agresszívabbak...*Mosolyog az állatra nézve. Mindig is imádta a farkasokat az állatkertbe csak miattuk járt be.*-Egy árva farkas...hmm*Töpreng el a farkast nézve.*~És egy hideg kezű pasas... különös kombináció. ~*Aztán tekintete ismét a férfira vándorol.*-Úgyszint!

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Szomb. Május 16, 2009 11:10 pm

-Nem nagyon lehet megmondani mikor annyi biztos*mondja komoly hangon annyi biztos hogy a változások viszont nem jelentenek mindig jót*-Ki tudja, szerintem mindenki számára megvnnak számlálva a napjai hogy éppen jó vagy rossz az már nem biztos. Az emberek itt eléggé furcsák még a hatóságok is.*mondja mosolyogva*-Legalábbis szerintem, nem sokat tudnak tenni a közjó érdekébe de ez már régóta így mehet*mondja el a véleményét, az erőkre csak bólint*-És a legtöbbjük nem éppen pozitív, de a kiváncsiság gyakran kínokat szül*teszi hozzá komor hangon*-Az emberek gyakran nem tudják mi mozog körülöttük talán ez a szerencséjük pedig ha tudnák*mondja kicsit mosoilyogva majd közelebb megy a nőhöz észre vesz valamit a nyakán, amire lassan rá is teszi a kezét*-Ó ahogy látom te már tudhatsz eggyet smást. Vámpírok*sóhajt fel lassan*-De ahogy látom még egybe vagy mákod volt. A vértestvéreket nehéz kikerülni élve*mondja egy kissebb mosollyal, majd hátrébb lép*-Elég rég de még nem eléggé, amúgy igen álltalába mindenki kicsit más teliholdkor gondolom te is érezheted néha. A normális emberek is éreznek valami feszültséget. Szerintem sokan akartak rájönni milyen ereje van a holdnak*mosolyodik el*-Árva, volt. Most már nem ő és én társak vagyunk és barátok *mondja nyugodt hangon

Tárgy: vámpírok Szomb. Május 16, 2009 11:34 pm

*Phin figyelmesen hallgatja a férfit, elég sok mindenben egyetértenek. De azért a lány csőrét egy kicsit piszkálja a titokzatos hanghordozás amit néha megüt.*-Nah igen, azt én is észrevettem. Már volt dolgom a hatóságokkal apám ügyében, és úgy viselkedtek...*Egy pillanatra felforr ismét benne a düh, inkább nem mondja tovább hiszen tudja, hogy olyankor igazán érdekes látványt kel. Vesz két három mély levegőt. Majd egy pintorral az arcán bólint.*-Nem sokat, de az is lehet... sőt biztos, hogy nem is akarnak tenni...*Vállat von, azt pontosan nem tudja, hogy azért mert a rendőrök egy megállapodást kötöttek az itteni különös lényekkel, vagy elvegyültek köztük a szörnyek, esetleg azok is félnek. Nem tudja de azt igen, hogy a rendőrök nem is akarnak intézkedni.*-Igen... de én ezeket a kínokat megkockáztatom...*Bólint lassan, inkább magának.*-Inkább ez, mintsem, hogy egy szobába gubbasszak azzal a tudattal, hogy egész életemet ezen a nyomortanyán kell leélnem úgy, hogy tudom, hogy valami nem stimmel de azt nem tudhatom meg soha , hogy mi...*Sóhajt egyet.*-Számomra nem lenne élet , és minden bizonnyal elég hamar az őrületet választanám a napi felélem és gürcölés helyett...*Éppen, hogy csak kimondja elmosolyodik.*-Nah persze... a mértéktelen kíváncsiság is lehet az őrület jele...*Hát igen a pszichológusok már minden emberre tudnának egy betegséget mondani.*-Ha tudnák, vagy jobban félnének... vagy harcolnának ellene... *Fejezi be a férfi mondatát s még folytatná de akkor észreveszi, hogy a férfi elmozdul közelebb lép hozzá. Némán várja a fejleményeket összerezzen amikor a nyakához ér attól független, hogy nem érte váratlanul a dolog. A hideg kéz érintése a nyakán akaratlanul is felhozza az emlékeket a vámpírokkal való találkozásokról attól függetlenül, hogy ez teljesen más fajta. *~Vámpírok~*Igen ezt a szót kereste már napok óta. Csak nem merte még magának sem kimondani. Izmai egy pillanatra megfeszülnek, nyaka megmerevedik de arca rezzenéstelen s tekintet a férfi arcán nyugszik.*-Igen... megúsztam... és nem is egyszer... ami azt jelentheti, hogy nagyon nagy mázlista vagyok...*Mondja halkan, hiszen a férfi közel van hozzá már annyira sem kell hangosan beszélnie mint eddig. Azért megkönnyebbül amikor Claudius hátrébb lép , ami nem látszik arcán.*~Megkockáztassam?~*Gondolja magában, aztán elveti, legalábbis először... s válaszolgatni kezd.*-Szeretem a holdat...*Bólint egy apró mosollyal.*-Az emberek általában fáradtabbak teliholdkor, bágyadtak, nyomottak... én ilyenkor vagyok a legaktívabb...*Elvigyorodik s kinyújtózkodik.*-Barátok... csak nehogy a barátból ellenség legyen... elég egy pillanat még az embernél is, hát még a vadállatoknál...*Beszéde közben a tekintetét a farkasra szegezi, majd vissza Claudiusra. Pár pillanat csend következik. A lány arcán látszik, hogy valami kérdés motoszkál a fejében. De nem biztos benne, hogy feltegye e. Folyton vesz egy levegőt, hogy belekezd, aztán még sem. De mind ezt úgy, hogy csak a legfigyelőbb szemek vehetik észre, hogy valami "nyomja a kicsi szívét".*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Szer. Május 20, 2009 7:44 pm

-Minden lehetséges*rántja meg a vállát miközbe lassan megmozgatja a végtagjait*-Nem tehetsz szemrehányást azért mert valakik félnek*msoolyodik el bár a férfi nem fél de az átlagemberek a városban igen*-A kínok meg még hozhatnak neked is újjat*mondja komoly hangon bár nem fenyegetőzik csak régóta van már itt., hallgatja a nőt de nemigazán mond rá semmit az ő dolga mindenki máshogy intézi a dolgait itt. Ő például naponta öl, bár ez a múltjából fakad , de lassan már ő sem élvezi, a mázlistaságon egy kicsit különös mosoly fut át az arcán*-Azt hiszed?*kérdezi fejét oldalra döntve*-Nem megmenekültél. Meg lettél jelölve ez rosszabb még annál is akivel semmi nem történt, ketten ha akarnak már irányíthatnak is, azok nem közönséges harapások bízhatsz benne hogy megtalálnak ha ők nem hallnak meg előbb*mondja kicsit komorabb hangon. Nem kárörvendő de figyelmezteti a nőt ne legyen annyira elbizakodva*-Nyugi belőle nem lesz ellenség ha telihold van ha nem *mondja egy kissebb szemrebbenéssel tudja hogy a farkas nem bántaná így nem aggódik miatta. Másnak viszont attol még lehet félni valója*-VAlami baj van?*kérdezi mert azért észre veszi hogy kicsit fura a lány*

Tárgy: Kérdés Szer. Május 20, 2009 8:04 pm

*Érdeklődve figyeli a férfit, s érdekes mivel, nincs olyan érzése mint Nil-el meg azzal a másikkal kapcsolatban. Inkább nyugodt s kíváncsi mint sem ideges. Valószínű ha Nil nyúlt volna ilyen lassan a nyakához hátrahőköl. De most nem tette, maga sem tudja, hogy pontosan miért. Lassan zsebébe süllyeszti a kezét s előveszi dohányát. felpattintja a doboz tetejét.*~Már csak egy szál van... ezt ma vettem...~*Töpreng el, igazából maga is elszörnyed, hogy mennyi cigit szívott el az elmúlt pár órában.*~Kicsit vissza kéne venni, ennyit még sosem szívtam egy nap...~*Töpreng a dobozt nézve pár pillanatig, de közben hallgatja a férfit. Végül kiveszi azt az egy szálat szájéba rakja elmegy a legközelebbi kukához, a férfinek hátat fordítva. Nem elég jó harcos ahhoz, hogy minden mozdulatra reagáljon s bátorsága egyre inkább vakmerőségbe csap át. Majd megfordul és visszasétál a férfihoz. Lassan kattan az öngyújtó s ismét pöfékelni kezd.*-Igaz... tényleg nem tehetek.. csak azt mondom, hogy a bátorság jobb mint a félelem... többre megy vele az ember...*Aztán elhúzta a száját.*-De persze ezek az emberek csak túl akarnak élni... értem... de így mi értelme?*Ez amolyan költői kérdés volt, még is várta , hogy férfi válaszol.*-Újat igen... bizonyára fognak is... de nem tudnák semmilyen kínnal elérni, hogy tudatlanságban és félelemben éljem napjaim. Akkor féljek... ha muszáj de legalább tudjam mitől...*Beleszív a cigarettába s oldalra fúja, nem akarja a férfi arcába lehelni a füstöt.*-Hmm... nah ezek szerint viszont szerencsétlenebb lennék mint azok akik meghaltak?*Ez puszta kérdésnek szánta, látszik, hogy tényleg nem tudja erre a választ.*-Ühüm... és ezt miből tudod megállapítani? Mármint, hogy mások?*Úgy beszél a két harapásról a nyakán mintha szúnyogcsípés lenne és ő azt hitte volna, hogy bolha csípte meg otthon és most világosítanák fel.*-És pontosan ez hogy működik? Mármint ez az irányítósdi?* Nem hallatszik a hangján, hogy megijedt volna, inkább csak a kíváncsiság, megrendítő merevséggel beszél a lehetséges jövőjéről. S a szemeiben is csapán a tudás utáni mohó vágy csillan meg. Talán még nem jutott el a tudatáig, hogy mi történhet vele.Aztán a farkasra mosolyog.*-Az jó... akkor van egy barátod akiben százszázalékig megbízhatsz... ez jó...*Bólint mosolyogva. A válasszal a kérdésre egy picit vár azon töpreng, hogy hogyan is fogalmazza meg.*-Hmm... te is más vagy nemde ? Nem olyan mint azok a vámpírok akikkel találkoztam... de más...*Motyogta, s ezt csupán megérzésre alapozva, meg a megfigyeléseire, nem lehet biztos a dolgában.*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Szer. Május 20, 2009 8:27 pm

*Kicsit komolyabban néz maga elé közbe hallgatja a nőt a dohányzásra nem szól semmit hiszen ő nem hal bele mások meg az az ő dolguk*-Te viszont mint mondtad nemrégóta vagy itt. AZ ittélők vagy régóta vagy itt születtek, többet láttak mint te. Tudod a félelemnek egy ideig ellen lehet állni de az idő itt nem neked dolgozik*mondja kicsit komor hangon , majd kihúzza magát*-Az értelmet lehet csak akkor találjuk meg amikor késő. Én sem tudom *mondja hiszen ténleg nincs nagyon ötlete a miértekre de ő nem is keres*-A tudás néha életekbe került ,nemscsak itt a világ minden pontján. Mert a tudás hatalom is. BÁr itt elég kicsi és többnyire nem nekünk forgatja a jó kockákat*mondja egy apró félmosollyal a kérdésre csak arpó mosoly ül ki az arcára és felhúzza baloldalt az ínyét . A nagyobb szemfog rögtön szemet is üthet a nőnek hogy erre mit lép az már nem érdekli a férfit*-Innen. Amúgy meg sokmindenbe nyilvánulhat meg, lehet eggyik percbe még nyugodtan pihensz otthon a másikba már azt látod hogy akaratod ellenére felvágod a saját ereidet, vagy olyanokat ölsz meg akiket szeretsz vagy nem ismersz pedig nem akarod, vagy csak magához hív és te leszel az esti vérpótléka. Onnan már az irányítás ha a másik úgy akarja az övé nem muszály látnia se ha nagyhatalmú*mondja közbe halványan megvillannak a szemei. A kérdésre csak a nőre emeli a szemét*-Mondhatjuk úgy is. Nem vagyok eggyik se és mégis mindkettő. Ember és vámpír

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Szer. Május 20, 2009 9:05 pm

-Vannak akik többet, vannak akik annyit sem. Bizonyára aki elzárkózik s nem hajlandó tudomást venni az itt megjelent nyomorról... és dolgokról az nem látott többet nálam... mert nem akart többet látni...*Beleszíva cigarettába.*-De Én...*Elgondolkozik.*-Még mielőtt meghalnék... és az elhangzottak miatt ennek elég nagy a valószínűsége, annyi dologra szeretnék... nem is akarok...*Nyomja meg ezt a szót.*-rájönni...*Ismét a szájához emeli a cigit.*- Lehet... hogy nem... De kemény fából faragtak...*Bólint határozottan, hiszen még olyan fiatal és már itt van egyedül, és annyi minden megtörtént vele, és még nem adta fel. Kicsit büszke is magára, hogy nem roppant itt össze teljesen egyedül és el tudja látni magát. Aztán elmosolyodik.*-Nah igen... élni az életet vagy túlélni az életet, célokkal vagy anélkül, mindegy ez a két út van. Azt hiszem, hogy én inkább élek amíg lehet... kiélem magam ahogy tudom... és kielégítem minden tudásszomjam...*Megszállott fény csillan a szemébe.*-Még akkor is ha ezzel a halálomba rohanok...Sok mindenbe belementem eddig is a tudásért... most sem lesz ez másképpen...*Talán ezt nem kellett volna, igazából csak a beszéd hevében kicsúszott a száján. Felettébb őszinte a férfihoz ami még őt is megrendíti amikor észbe kap. S zavartan elnéz...*-A tudás nem minden... csupán tudni... tudni és jól használni azt... az már valami...*Teszi hozzá a férfi szövegéhez. Érdeklődő arccal pillantja meg a felbukkanó fogakat.*-Onnan... oké... de hát... csak ránéztél...*Nah igen meg meg is fogta... de ez most hirtelen nem ugrik be neki. Aztán csak figyelmesen hallgat. A mondat végén egy szóval fejezi ki a véleményét.*-Pech... DE...*elpöcköli a már elszívott dohányt.*-Legalább egy újabb tapasztalat...*A pozitív gondolkodás... nah jah...*-Nincsenek itt olyanok akiket szeretnék... akiket nem ismerek... hát... ez már neccesebb... mindegy... úgy is ott akkor majd utána fog eldőlni a dolog...*Rántja meg a vállát és zsebébe nyúl egy rágóért. A férfi felé nyújtja a csomagot , némán érdeklődve, hogy kér-e de nemleges válaszra számít.*- Ez kifejtenéd?*Látszik a lányon, hogy nem hajlandó annyiban hagyni a dolgot.*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Szer. Május 20, 2009 9:15 pm

-Szerintem az itt élők nagy része már sokat látott valaki keveset, kérdés melyik a jobb*mondja vállrántva*-Ha nem lennél lehet könnyen baj érne*mondja komor hangon bár sokmindent nem szól hozzá a dolgokhoz ő maga némasába áll és figyeli a nőt*-Kellenek célok mindenképpen annélkül nem lehet túlélni, legalább elszánt vagy*mondja közbe lassan végig néz a terepen. Ideje menni, a következőre csak elmosolyodik*-Megtudom különböztetni az eggyik vértestvért a másiktól, *mondja kicsit lehajtott fejjel*-REmélem az előnyödre fordítod mint a hátrányodra*mondaj komoly hangon miközbe lassan előveszi a saját cigijét és rágyújt*-Nincsenek de nem is lesznek? Nem minden gonosz itt sem. *ejti meg mosolyogva a kifejtésre csak oldalra dönti a fejét, a rágóra csak lágyan megrázza a fejét*-Nincs mit kifejteni. Én ez vagyok ami vagyok. DAmpyr, félig ember félig vámpír*mondja közbe maga is felfigyel a kis saját rímére de kiegyenesedik*-De most mennem kell, van még egy kis dolgom. Szerintem te is menj a belvárosba*mondja bár csak tanácsnak majd nemsokára vissza megy a kocsijához még beszállás előtt int a lánynak és elviharzik*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Szer. Május 20, 2009 10:59 pm

-Talán...*Bizonytalanodik el.*-De azt a tudást és tapasztalatot amit ők megszereztek eddigi életük során én megpróbálom megkaparintani egy két hónap alatt, és sikerülni is fog...*Nah igen amit elhatároz minden képen el is akar érni.*- Így is elért a baj... nem de? *Mondta utalva ezzel a harapásokra.*-Vagy inkább magam futottam bele... mindegy... majdnem egyre megy...*Vállat von.*-Értem...*Igazából annyira nem, de ez lényegtelen, tudja, hogy pontosabb választ nem fog kapni.*-Legalább ez maradt...*Mosolyog, nah igen nagyon sok mindent elveszített már. Igazából mindenét elveszítette már... a barátját, családját anyját... azokat akiket mindennél jobban szeretett. És igazság szerintem nem kíván megszeretni még egyszer valakit, nem akar állandóan attól félni, hogy akit szeret azt elveszíti. Attól nem fél, hogy meghal, hiszen akiknek Ő volt fontos már régen azt hiszik, hogy meghalt. Így hát dupla fájdalmat nem tud nekik okozni...*-Nem lesz...*Mondta határozottan.*-Ha lenne valakim... akkor már tényleg félnem kéne, hogy meghalok... ha meghalok azzal fájdalmat okozok neki, vagy attól kéne félnem, hogy Ő meg hal.... nem hiszem , hogy ez kéne nekem...*Von vállat egyszerűen. Igazából a lány arra lett volna kíváncsi, hogy hogyan lett belőle az ami. De igaza van a férfinak, nem túl jól kérdezett Phin. A következőkre mosolyogva bólint.*-Rendben...*Ezúttal elfogadja a tanácsot s elindul az autója felé.*~Amúgy is cigit kell vennem... bár...~*Az órájára néz*~Itt ilyenkor semmi sincsen nyitva.~*Kivágja az autó ajtaját s közben az elhangzottak járnak a fejében, hogy lehet, hogy most lefekszik és majd órákkal később az egyik vámpír hívására felébred. *~Ki tudja...~*S még sem fél a gondolattól inkább valami rejtélyes izgalom és kíváncsiság fogja el.*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Csüt. Júl. 02, 2009 6:13 pm

*Hosszú ideje nem mozdult már ki a vérfarkasok kastélyából. Feleslegesnek tartotta, mert áldozat mindig van raktáron. De most már úgy gondolta, hogy itt az ideje egy kis sétának. Persze leginkább az elhagyatott helyeket szereti, úgy mint a vasútállomás. Csak ritkán közlekednek itt a vonatok. Nyár lévén lengén öltözött fel, bár télen sem szokott sokkal több ruhát magára aggatni, hisz nem érzi a hideget. Egy bordó miniszoknya van rajta, egy sötétkék ujjatlan fűzős fölső, lábbelije pedig egyszerű saru, amit még Indiából hozott magával. Fehér haja néha meglebben a gyenge szélben. Elég furcsa lehet a már-már albínónak tűnő lány. Leül egy padra az egyik mozdony előtt, lábai keresztbe teszi és fejét kicsit hátrahajtja az ég felé.*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Csüt. Júl. 02, 2009 6:23 pm

*Magányérzet és gondolkodás. Ez vezette ki valószínűleg a vasútállomáshoz. Hisz erre nem volt túl nagy forgalom, és irdatlan embertömegek sem tolongtak a vágányoknál. Kotorászott a táskájában, és kivett magának egy cigit. Rágyújtott, és ráérősen sétált a csendben. Nem volt különösebben figyelemfelkeltő ma, csak egy sima farmer, egy pántos felső, és egy szanda volt a ruházata.
Ahogy egyre beljebb ért az állomáson, észrevett valakit. De először azt hitte csak rosszul lát. De nem. Egy fehér hajú lány ült az egyik padon. Gondolta, hogy valószínűleg észrevette őt, ezért hülyeségnek tartotta volna, ha csak úgy lelép hirtelen. Úgy döntött közelebb megy.
Odaért a lányhoz. Megállt előtte és elmosolyodott.*
- Szia! Hát téged mi szél hozott erre a helyre ilyenkor? Egy lélek sem jár itt... - kezdte meg a beszélgetést.
*Remélte a lány válaszol neki. Mert ha nem, az elég idiótán festene. *

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Csüt. Júl. 02, 2009 6:35 pm

*Már messzebbről megérezte, hogy valaki közeledik, a szél felé hozta az emberi szagokat, illatokat. Tekintetét a közeledő felé fordítja, hogy lássa azt, aki jön, ne csak hallja és érezze. Teljesen úgy ül a padon, mintha ő is egyszerű halandó volna, mért ne tenné azt? Nemrég jóllakott, nem akar senkire se rátámadni, se ráijeszteni. Amikor odaér hozzá a lány, kedvesen elmosolyodik, és megszólal.* - Szia. Én is megkérdezhetem ugyanezt tőled. *Mondja, de aztán válaszol a kérdésre rendesen.* - Rég nem járta itt, kíváncsi voltam, hogy még mindig ugyanolyan kihalt-e, minr régen. *Mondja dallamos hangján.* - Amúgy Delayla Pierce. *Nyújt kezet az ismeretlennek. Tekintetét mindvégig rajta tartja, kíváncsi, hogy egy halandó mit keres itt. A cigire pillant és eszébe jut, hogy már szár éve nem szívott egy szálat se. És ez a szám nagyjából valóságos is, mert utoljára az 1900-as évek elején cigizett. Azóta valahogy elment tőle a kedve,. De ki tudja, talán most újra elkezdi. Int a pad felé, hogy Roxie foglaljon helyet, ha akar.*

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Csüt. Júl. 02, 2009 6:49 pm

* Az idegen végül ránézett. Kicsit különös energiát ráasztott magából, de hát találkozott ő már furcsa emberekkel.
Szóval ő is azért jött ide, mert ez kihalt. De furcsa fintora a sorsnak, hogy ketten is ugyanoda tévedtek.
- Én nem is tudom mit keresek itt. Talán ez a legnyugodtabb része a városnak amit ismerek. És itt nem is tolonganak annyira sokan. - aztán észbekapott - Jaj, elnézést...Roxie Rage. Üdv, Delayla- mosolygott rá.
* Nem tudta hogy a másik dohányzik-e, de úgy döntött tesz egy próbát. Felé nyújtott a cigisdobozt ha esetleg kérne belőle. A felkínált helyet pedig elfoglalta.
- Egyébként régóta élsz ebben a városban?

Tárgy: Re: Északi vasút állomás Csüt. Júl. 02, 2009 7:00 pm

*Hallgatagon ül a padon és néz maga elé. Valamin jár az esze, azt látni rajta, de hogy min...* - Vannak nyugodt helyek, ahol senki sem jár, mert félnek a gonosz teremtményektől. *Nem fél erről említést tenni, mert nincs esély arra, hogy rájöjjön bárki is, hogy ő vérfarkas. Hacsak ő maga el nem árulja valamiképp. Amikor a nő felé nyújtja a cigisdobozt, elmosolyodik és elfogad egy szálat.* - Köszönöm, már régóta nem szívtam el egy szálat. *Mondja, és ha minden igaz a cigivel együtt gyújtót is kap. Meggyújtja a cigit és mélyen beszívja a füstöt, amit már jó rég nem érzett.* - Pár éve, de elég jól kiismertem a várost. *Válaszol a kérdésre. Folyékonyan hazudik, nem esik nehezére. Persze azt nem mondaná meg, hogy már élt pár száz évet meg hogy a huszonéves külsejével valójában már több, mint 20 éve él itt.* - Te mióta vagy itt? *Kérdez vissza, közben szív egyet a cigiből.*

» Az állomás Börtöne