Mortigan Nagy Színház

Vendég

- Ami szívemen a számon...-*kissé kihúzta magát,ettől feje kissé felfelé kandikált de amint az egyre jobban rányomakodott úgy húzta összébb magát.Nem szokta meg a férfiak ily közelségét.Szinte összeért az orruk.Na nőktől sem félre ne kellérteni. Férfi sosem közelítette meg ennyire.Arébb araszolt.*
- Az...és ezt maga is tudja és vissza él ezze a helyzettel.-*vágta rá kapásból,tekintetét fogva tartotta,nem tudta levenni róla szemeit. ~ Biztos nem az kinek mondja magát. ~ fut át e röpke gondolat az agyán.Mosolya még jobban tépegette az idegeit,míg ő jól szórakozott ő egyre kellemetlenebbül érezte magát. elhúzódott teljesen a férfitól és megállt előtte.*
- Ide szült meg anyám. Csak e világot ismerem semmi mást. Tehát elég régóta,hogy tudjam mi zajlik itt....és tudok magamra vigyázni is.Az élet megtanított rá.-*próbálta szóval tartani,így szemtől szembe sokkal kényelmesebb volt számára.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Vas. Feb. 08, 2009 7:41 pm

*Tetszik neki hogy artanak tőle de ez arcán nem látszik csupán a meglepettség*-Én aztán nem élek vissza de ha valami van csak szoljon nyugodtan*lazulnak el az arcizmai. Közbe csak hallgatja a nőt*-Hát van akinél így esik meg. Nem választhat*mondja mosolyogva majd előrébb lép kicsit ha már irritáló akkor had éreztesse*-Hmm akkor maga már egász jól ismerheti a környéket és miért pont ezen a városrészen bolyong itt azért elég gyakoriak az eltünések nem tudja?*kérdezi, majd aprón elmosolyodik*-Sose tudhatja hofy a tudás mikor hagyja cserben*mondja kicsit titokzatosan*-Az utca nem mindig elég jó nevelő

Vendég

*Nem tartott sokáig a tisztes távolság mikor a férfi újra közelebb lépett.Szavai hatására egészen összezavarodott eddigi gondolatvilága.Hátrébb lépett,lehet hogy csak reflexből már ki tudja. Szúrósan nézett a férfire majd szóra nyíltak ajkai.*
- Jól ismerem éna várost és környékeit is,nem kell engem félteni.Eddig is megvédtem magam ha szükséges volt és ezután is megfogom!-*hangja határozott volt és elszánt.miért pont most történne vele valami? És mi történne? Egy pillanat erejéig farkasszemet nézett a férfivel.*
- Ez a város sehol sem biztonságos tök mindegy hol vagyok.Azért jöttem ide mert dolgom volt. Ha mindig azt tartanám szem előtt hol biztonságos és hol nem akkor jobb ha ki sem teszem a lábam az otthonomból.-*feleli s keresztbe fonja karját a mellkhasán mitől még jobban megnyomódnak szépségei.*
- Több mindenre megtanított mint bárki más ezen a rohadt földön.-*szögezte le,a férif nem ismerheti múltját,elhamarkodottan okoskodik.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Vas. Feb. 08, 2009 7:55 pm

*A szavakon megint csak mosolyog nem szól közbe haggya hogy a nő végig mondja majd csak ha végez kezdi el ő is*-Nem mondtam én hogy nem ismeri de nem mindig a felszínen kell kutatni*mondja még mindig titokzatosan*-De jó a maga biztosság*feleli végül. A többire csak bóliont nem nagyon válaszol nagyrészére már kifejtette a véleményét úgyis*~A halálnál semmi nem tanít jobban. Úgytünik megint egy életunt nő lehet na gondolkozzunk~*elővesz egy érmét majd lassan dubálgatni kezdi a kezébe ami erős vízhangal hallatszik amikor leér a férfi megnézi milyen oldalra esett. LEhet tervez valami ki tudja. CSAk folytatja ezt a tevékenységet*

Vendég

*Ilyen társalgásban rég volt már része.De ha előtte dönthetett volna inkább kint rostokol azon fán és várja hogy egy ártatlan lélekj arra tévedjen hogy kirabolhassa.
A férfi szavait leperegteti magáról.Ő ilyen bizonyára,s ő ez ellen semmit sme tud tenni.És nem is akar.Legközelebb jól megnézi ki után oson be akárhová is. Figyeli mozdulatát majd értmét mi a földre esik. Bután néz a férfira fogalma sincs mit művel és mik a szándékai.*
- Nos örültem ennek a találkozásnak,remélem azért többet nem futunk össze.Legalább is kíváncsiskodok maga után.-*feleli majd az ajtó felé lépve,visszanéz a férfira.*
- Viszlát! További jó emlékeket...-*s amilyen gyorsan csak tudta elhagyta a színházat. Még sosem tért be,de ezek után szerinte nem is fog.Ha mégis akkor annak jó indoknak kell lennie.
A nap időközben nyugovóra tért,átadva helyét a holdnak.Kapucniját a fejébe húzta s sietős léptekkel indult a fogadóba.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Kedd Feb. 10, 2009 7:12 pm

*A vámpír megint előjött ahogy leszállt az éj úgytűnik talál még magának táplálékot a városrész ezen részén, egy fiatal lány körülbelül 14-16 éves lehet de most a férfit nem igazán érdekli nagyon éhes. A legutolsó evése már régen volt azóta jócskán felülkerekedett benne a bestia ami most egyre jobban kezd kiszabadulni, végül egy gyors ugrással már ott is van a lány előtt kezével megfogja a nyakát s magasba emelve felemeli. A következőkbe már egy roppanást lehet csak hallni. Nil egy erősebb szorítással eltörte a légcsövét majd azonnal ráveti magát a nyaki ütőérre. Mint egy vadállat úgy szívja ki a becses vörös nedvet mind egy cseppig amikor végzett egy lökéssel eltaszítja a testet ami elkenődve fekszik el az utcán. Ezután a férfi feláll és megint a szinházhoz megy. LAssan neki támaszkodik a fallnak majd egy cigit vesz elő. Nem nagyon érzi már a kénszert*~eggyáltalán mire jó ez az egész?~*néz fel az égre megint gondolkozik. Ez nem jó jel*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Kedd Feb. 10, 2009 7:30 pm

*Már egy ideje itt lézeng a környéken, nincs nagyon mit csináljon. Azaz lenne, csak éppen nincs hozzá kedve. Amikor megjelenik Nil, a távolból figyeli az eseményeket, közben magában somolyog. Mikor már végzett a vacsorával vámpírtársa, előlép rejtekéből és a lány előtt megáll.* - Ennek gyorsan vége lett. Milyen divattalan... *Sóhajt egyet színpadiasan.* - Csak így megölni egy lányt, mint egy fenevad? A táplálékkal játszani kell. *Mondja, majd lehajol a halotthoz és végigsimít az arcán.* - Milyen szép volt. *Aztán felegyenesedik és Nilre pillant.* - Na és hogy vagy? *Kérdezi tőle, de lehet, hogy a vele szemben álló kissé hülyének nézi, hiszen eddig még sosem beszélgettek, csak látásból ismerik egymást, ám Dylan hallott már Nilről több dolgot is.* - Nem tudom, hogy Sairus mit mondott, de azért gondolom megemlítette már a gyermekének a második legöregebb vámpírt a városban. *Mondja kissé félvállról, mintha egyszerűen semleges témáról beszélne.* - Na és vezető akarsz lenni? Hallottam, Sairus neked szánja a helyét. *Mondja tárgyilagosan egy kis mosoly kíséretében. Közben alaposan végigméri a vámpírt.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Kedd Feb. 10, 2009 7:46 pm

*Nem nagyon figyel de azért a neszeket észre veszi és arra fele is fordítja a tekintetét az érkező vámpírt csak látásbol ismeri tudja hogy az erődbe már látta valahol. Most elég nyugodt így is hallgatja végig a vámpírt. Érzi hogy a férfi is az*-A fenevad mindannyiunkba benne van*mondj egy vállrántással kissé hőrgős hangon majd lenyalja a maradék vért. Mitagadás Nil ilyenkor még eléggé állatias. De lehet ő választotta ezt az utat*-Nem szokásom játszani a táplálékkal főleg nem amikor éhezek*mondja a vámpírnak miközbe megnézi ő is magának, majd a hullára is néz s szív eggyet a cigiből*-Eléggé, sajnáltam is még fiatal volt*mondja de hangjába nem észlelhető sajnálat a kérdésre megrántja a vállát*-Ahogy a vámpírok álltalába. Élvezem az édes kárhozatot*mondja s sejti hogy a vámpír eléggé idős lehet legalábbis azok ilyen kifinomultak a következőre elmosolyodik*-Hmm szóval Dylan Ventinoval állok szemtől szembe*roppantja meg a nyakát s lábait Xalakba rakja a kérdésre kicsit elmosolyodik*-Netán ellenzed?*kérdezi mosolyogva majd megrántja a vállát*-Sairus sokmindent szán sokmindenkinek és nem biztos hogy bekövetkezik. Főleg nem nálunk ahol ugye nincs öregedés*mosolyodik el*-Sokszor jársz erre?

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Kedd Feb. 10, 2009 8:04 pm

*Végighallgatja a választ, és már ebből leszűri, hogy olyan vámpírral áll szemben, aki mielőbb el akarta felejteni emberi énjét és inkább a fenevadnak adta át magát, így az érzelmek vajmi kevést vannak jelen benne.* - Pedig kevés szórakozási lehetőség van ebben a városban. És ha már egyszer nem tudunk szabadulni, nem árt valami érdekes dologgal elütni az időt. *Céloz ezzel a táplálékkal való játékra.* - Fiatalság... De régen is volt az.. *Gondol vissza jó sok évszázaddal ezelőttre.* - Már nem is emlékszem, milyen fiatalnak lenni. *Most fogta fel ezt igazán, hogy ő maga is kezdi elfelejteni emberi mivoltát, de hát a kor ellen nem tud mit tenni. Bármennyire szeretne ember maradni, egy idő után már nem fog tudni megmaradni, és ha még él 1000 évet, bizonyosan korccsá változik, aki semmilyen érzelemről nem tud már és csak azért marad életben, hogy még több életet kioltson.* - Igen, én volnék az személyesen. *Csapja össze a bokáit kissé és meghajol, mint az osztrák-magyar monarchia idén szokás volt. A visszakérdezésre vállat von.* - Majd kiderül, hogy mit hoz a jövő. Még senki nem lehet abban biztos, hogy Sairus halálával nem halunk e mind meg. Vagy hogy Sairus egyáltalán meghal-e. *Tér ki a válaszadás alól, közben rámosolyog Nilre.* - És ha jól tudom te vagy Nil Corivan. *Néz mégegyszer végig a vámpíron. A kérdésre megint vállat von.* - Is-is. Régen gyakran voltam itt. *Mondja és körülnéz a helyen.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Szer. Feb. 11, 2009 6:47 pm

*Kicsit felhúzott szemöldökkel néz a másik vámpírra úgytűnik éppen az érzelmesebb fajtábol találkozott eggyel bár valamennyit hallott tőle Sairustól*-Eddig még nem nagyon untam magam bár ténleg nincs sok szórakozási lehetőség*mondja eggyet értve félig meddig a vámpírral*-MEsélték hogy elég régóta vagy kárhozott ezen a földön*néz a vámpírra majd elmosolyodik majd kezet nyújt a vámpír fele bár még most is készen áll bármire bár ezt mozdulatai és arckifejezése nem tanusítja. Ő még emlékszik milyen embernek lenni csak nem nagyon akarja megtartani ezen tulajdonságokat s ez már most is látszik rajta.*-Örvendek*mondja majd végig hallgatja a vámpírt*-Én nem hinném hogy minden vámpír az ő életével lenne kapcsolatba, de ha meghal biztos lesz egykét változás. Ha meghal*mondja bólintva a vámpírnak majd közelebb lép egy lépéssel és bólint*-Igen*helyesel a bemutatkozásra közbe fejével meghajol a másik fele azért a vámpírok iránti kölcsönös üdvözlési tisztelet megvan benne*-Én is. Akkor ez egy közös, volt hogy időm nagy részét itt töltöttem de már régen volt az is.

\\FAgy\\

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Vas. Feb. 15, 2009 7:27 pm

//olvad//

*Vállat von, közben a távolba réved.* - Egy idő után unalmas lesz. Persze, mindig van mit csinálni, de ha sokáig ismétli valaki a szokásos tevékenységeit, teljesen megunja.. *Mondja nem túl hosszan el az álláspontját.* - Jól hallottad, már elég hosszú ideje itt vagyok. *Bólint a vámpírnak, és elkezd kicsit sétálni. Megáll a színház bejárata előtt, a bedeszkázott ajtó egykor csodálatos lehetett, amikor még jártak ide emberek.* - Ki tudja. Vannak olyan vámpírok, akik egészen függetlenek tőle. *Mondja sejtelmesen és magában somolyog a kis festményre gondolva, ami most is a zsebében lapul.* - Változás biztos lesz néhányunk életében. *Az utolsó szót irónikusan ejti ki, hiszen ők már rég holtak. Ismét a színházépületre tekint, aztán nekidönti hátát a falának.* - Furcsa arra gondolni, hogy egykor ez egy igen népes helyszín volt, ahol több száz előadást tartottak. Most meg egy lerobbant hely, bedeszkázott ajtókkal, ablakokkal. *Mondja inkább magának, semmint a vele szemben állónak, de nem bánja, hogy valaki hallja az eszmefuttatását.* - Ugyanolyan, mint visszatérni egy régi helyszínre, ahol már jártam, és azt kell látnom, hogy teljesen átalakult. *Gondol ezzel szinte minden olyan helyszínre, ahol életében volt, és később visszatért oda pár száz év elteltével vámpírként.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Vas. Feb. 15, 2009 7:35 pm

-Majd próbálkozok úgy szórakozni hogy ne unjam meg. De erre van egy egész örök élet legalábbis ha meg nem öl valaki*mondja kicsit elhúzva a száját bár nem fél nem is érdekli a halál hiszen a küszöbön táncol*-Gondoltam, mennyi is lehetsz én minimum 1000re tippelnék azt mondják a vámpír minél idősebb annál jobban tanulja meg kontrolállni a vadat magába*mondja különös mosollyal majd megrántja a vállát*-Attol hogy ő a vezér még nem biztos hogy függenek tőle bár ki tudja én nem teszem próbára*feleli. Nem félelemből egyszerüen csak ő az apja ezért nem*-Az egy másik korba volt. Mondhatni már egymásik világba is*fejezi be bár mikor ő először látta már akkor sem volt sokkal jobb*-Itt lettem kárhozott*mondja ki végül de nem tudja miért. Lehet csak ritkán találkozik vámpírral hisz a kezdeti időket egyedül élte meg.*Igen talán olyan mint ha néznél egy könyvet és tudod hogy előtte több száz évvel milyen lehetett. Mert láttad. Saját szemmel*sóhajt*-Amúgy gondolom te nem Amirihnről érkeztél. A bemutatkozásod alapján azt mondanám valahonnan európábol*mosolyodik el s szemfogai is kivillanank egy időre*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Vas. Feb. 15, 2009 7:45 pm

- Egy örök élet néha túl hosszú. Bele is lehet őrülni. *Mondja egyszerűen, egy mosoly kíséretében. Vesz egy mély levegőt, valójában erre nincs szüksége, egyáltalán nem kell lélegeznie, de néha jól esik beszívni a világ szagát. A tippelésre bólint.* - Igen, valami olyasmi. Rég volt már az. *Mondja kedvese és ellöki magát a színház falától.* - Rég volt, de nem kell úgy tekinteni rá, mintha sohasem lett volna. Akkor nem volt értelme a létezésének, ha már ennyire nem akarunk tudomást venni róla. *Hangja kissé komorrá változott, mikor ezt kimondta. Arcán sem látszik már mosoly. Nil megjegyzésére bólint.* - Tudom. *A kérdés hallatán viszont ismét elmosolyodik.* - Á, én egész Európát bejártam 'nem létem' során. A Nyugat-Római Birodalomban éltem, ott ölelt magához egy Agg és tanított meg mindenre. Elvitt az akkori Európa nagyon sok pontjára. *Meséli el röviden, hogy mi történt régen, bár ez nem nevezhető hosszas mesének.* - Nem lehet olyan jó, ha sok száz éven keresztül egy helyen vagy... Rossz, hogy innen nincs kiút, így az itt átváltoztatott vámpírok nem ismerhetik meg a világot, pedig gyönyörű dolgok vannak ott. Pompa, ragyogás, fényűzés. *Szemében valami régi szikra csillan, talán az az élet, amely még odakint az övé volt.* - Itt meg csak egy koszos város van szinte semmi kultúrával... *Köpi ki a szavakat és egy kis fintort is vág.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Vas. Feb. 15, 2009 7:55 pm

-Legalább mindent van idő kipróbálni*mondja egy kis ravasz mosollyal majd előrébb lép elrugaszkodva attol amibe eddig támaszkodott*-Amikor emberi életemet éltem már akkor se volt sokkal jobb helyzetbe. Talán valamivel*mondja bár igazat ad a vámpírnak van benne valami amit mond*-De a lényegen nem változtat nem lesz már olyan mint régen*kicsit elmosolyodik*-Miattunk nem*mondja még mindig mosolyogva hiszen a vérre szükségük van ha nem kap meghal*-Nem minden vámpírnak adatik meg hogy tanítsák valakit az élet tanított meg*mondja majd elmosolyodik*-Emlékszem Sairus magamra hagyott azt mondta előbb maradjak életbe aztán tanít. Így is történt. Lehet jobb volt. Minden esetre akkor sok helyet ismersz*mondja mosolyogva s bár ez a monológ értelmetlen lehet mégis kiderül hogy miért is lett ilyen vad Nil. Nem tanították meg még az önkontrollra. Persze közbe hallgatja a Dylan-t is*-Úgyis csak éjszaka élhetünk a nap eléggé káros hatásai miatt mondhatni*mondja kicsit fejcsóválva*-De biztos jó lehetett*mondja majd elmosolyodik*-Hmm nem csak az emberek múlik hogy nem tették azzá. Viszont a kúltúra megvan mindenhol max rejtve.

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Vas. Feb. 15, 2009 8:04 pm

*Vállat von, nincs kedve vitatkozni, van ennél jobb dolga is.* - Mindenki másképp tekint az örök életre. *Hagyja rá a dolgot.* - Szerintem nagyon fontos az, hogy megtanítsanak vámpírként élni. Ha magára hagynak egy új vámpírt lehet, hogy megtanul életben maradni, de emberek közé nem mehet csak ha sikerül saját ösztönei felett uralkodni. És ezt legegyszerűbben úgy lehet elérni, ha megtanítják, hogy hogy csináld. *Mondja el röviden a véleményét, aztán az égre pillant.* - És ha van egy tanító melletted, akkor megmutatja, hogy a nem létet hogy használd ki. *Teszi hozzá. Aztán csak bólint, majd lép néhányat a lány teteme felé.* - Már egészen összeaszott szegény teste. *Néz a lányra, de hangjában semmi sajnálat nincs.* - No jól van. További szép estét. Én mára mentem. Majd takarítsd el a hullát legalább a bokrok közé. *Mondja Nilnek, aztán egy apró fejhajtás után felszívódik, mintha ott sem lett volna.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Pént. Május 22, 2009 4:03 pm

Miss Evans

Apró mosoly játszik ajkaimon, amint a sötétségbe borult környéket vizslatom. Nem, nem azért van ez a nosztalgikus mosoly a képemen, mert itt nőttem fel s gyermekkorom apróbb megmosolyogtató dolgai a felszínre törtek. Abszolúte nem. De az tény, hogy a régmúlttal áll kapcsolatba.
Önmagam nevetem ki. Azt a fiút, aki egykor voltam. S azt a diadalt érzem, aki azt kapja, amiért megdolgozott. Ami jár neki. Mert ez jár nekem. Még akkor is, ha a sötét ódon épületben nincs is semmi különös. Semmi, de semmi az ég világon.
Mert annak, aki fiatal és szegény, s semmi lehetősége nincs, csak álmodik egy olyan világról ahol a fény és a csillogás jelenik meg. Ahol lehet valaki. Ahol máris valaki. Na nem mintha a színészet vonzott volna.
Sosem vágytam a színpadra, vagy a közelébe. Mindössze látni pár előadást, amire soha nem volt elég pénz. Se idő. Se lehetőség.
És hiába a kosz, a piszok, ami uralja az épületet. Hiába az elhagyatottság, a magány, a hatalmas csönd. Olyan ez, mint egy… egy… Elégtétel.
Itt vagyok, s ha lenne itt valaki a régi időkből, a szemébe röhögnék. Mert én már itt vagyok, de… nincs itt senki.
S bent sincs nagyobb fény, mint kint. A csillagok halovány fénye sem segít, mindössze a Holdé talán valamelyest, de csak annyit, hogy az orrodig láss. Ám én nem aggódom.
Egyetlen zajforrás a lábam alatt megnyikorduló padlódeszkák nesze nem számítva a sarok felé elsurranó patkányt. Tehát tökéletes a csönd, majdnem. Ajkaimon pedig továbbra is ott leledzik az a mosoly. Egész addig, míg a színpadhoz el nem érek, mert megtorpanva ismét a régi emlékek özönlenek el. Eltarthat pár percig, míg leküzdöm a lelkemben tomboló vihart, melyet mindezek felidéznek. De… amint úrrá válok az érzéseken, felszegem a fejem, s szép lassan fellépek a pódiumra. Nem állok, inkább csak leülök, s elvigyorodom.
Fura… határozottan fura érzés. S még furább, hogy… Az illat, ami megcsapja az orromat.
Már tudom, nem vagyok egyedül. Ám tökéletes mozdulatlanságba merevedek. Akárki legyen is, előbb vagy utóbb, majdcsak megmutatkozik. Én pedig nem sietek sehova. Mint egy jó színész, kivárom a kellő pillanatot. A pillanatomat. A cselekvését. De ez most nem az. Még.

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Szomb. Május 23, 2009 3:19 pm

Az egyik páholy rejtekében, egy magas karcsú alak olvad bele a sötétségbe. Nehezen vehető ki a sziluettje, amint ott áll egyenesen, kissé talán mereven is, amolyan arisztokrata tartása van. Fekete köpenybe burkólozott, s a csuklya mélyén nem látni falnál is fehérebb arcát, csupán sárgás színben pompázó íriszei villannak meg néha, amint végigtekint a színházon. Egy vörös, göndörödő fürt rakoncátlanul kibújik a fekete köpeny rejtekéből, de ez ma már talán nem árulkodik senkinek sem arról, hogy kicsoda is... ki volt, talán egy előző életben, ami annyira régen történt. Pedig éppen olyan a haja, mint anyjának, és a tekintete is ugyanolyan tiszteletet parancsoló, ugyanolyan határozott és öntudatot árasztó, és néha ugyanolyan jeges is. De akik akkor ismerték, már régen nem élnek... Csak egy fél évezrede történt minden... Saját maga is beleborzong... 5oo évnyi pusztítás van mögötte, noha tett jót is, az övéi számára. De nem mindenkinek öröm, hogy ő még él. Közben lassan végighúzza hosszú, vékony ujjait az egyik szék hátán, és ajkaira halvány mosolyt fest a felrémlő emlék. Képek sora fut végig előtte, látja az udvart, az előadásokat... szinte hallja a hangokat, a színészt, aki Machbeth-et játszotta. Mindig is a Machbeth volt a kedvence, noha anyja nem volt túlzottan elragadtatva tőle, amikor először bemutatták az udvarban. De ő még kedvelte, és kedveli ma is... csak nincs már lehetősége megnézni. Azok az idők a múltat képezik, amikor ő még abroncsszoknyában és fűzőben, felkontyolt hajjal ült anyja közelében, és semmi teendője nem volt, csak élni. Most az élete sokkal nehezebb, most ahhoz, hogy éljen, ölnie kell... Most tudja igazán értékelni csak azt, amit akkor kapott, amit oly természetesnek vélt... a pompát, a gazdagságot, a szeretetet, a gondoskodást... Mindez most csak álom, egyedül a szépsége és a tudása az, amit magával hozott a hazájából, a régi életéből. Mert szépnek szép... és vannak még érzései is, de attól még sokak szerint olyan, mint egy kőbe zárt szépség, fagyos, rideg... Ezt mutatja a látszat, a felszín, ahhoz azonban, hogy bárki ténylegesen megtudja, milyen is ő, ahhoz sokkal mélyebbre kell menni. Sokkal jobban meg kell ismerni, kár, hogy ezt csak keveseknek hagyja. Késve veszi csak észre a férfit a pódiumon, és kissé szúrós tekintettel kezdi vizsgálni, noha ezt ő nem láthatja. Furcsállja, hogy még soha nem látta errefelé... még akkor is, ha nagyon hamar rájön, hogy nem az övéihez tartozik, hanem egy vámpír. Kissé elhúzza a száját, de tudja, hogy késő, már észrevette őt az ismeretlen. Végül is... Vesz egy mély levegőt, majd fellép a páholy szélére és leugrik. Nem csap túl nagy zajt, a talpára érkezik, és azonnal ki is húzza magát. Időközben a csuklya lecsúszott a fejéről, így már szembe lehet nézni vele... Scarlette teljes életnagyságban. Meg is indul a székek között előre, majd a pódium közelében megáll.
-Jó estét!*köszön, és a hangjában nem érzékelhető semmiféle érzelem, zavar, szorongás... egyszerűen hideg, és színtelen. *

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Vas. Május 24, 2009 1:19 pm

Miss Evans

Egy árny mozdul oly észrevétlenül, amennyire csak tud, s mindez olyannak hat, mintha a szem káprázott volna. Aztán végül mégiscsak rájössz, nem tévedsz, mert a másik akit egy percig úgy véltél, nem is valós, dönt, s megmutatkozik teljes valójában.
Ugrás, s lent terem. Előtted, s már nincs harag, se félelem, se düh, se a múlt, se a jövő, se semmi, csak a jelen, a pillanat. Ilyen az, mikor tudod kivel állsz szemben, s mikor tudod, mi jön. Mert ő vérfarkas, messziről érzem a szagot, s én… én az örök halhatatlan.
De itt a színház belsejében mintha minden más lenne. Minden valahogy másabb. Talán mert maga a hely adja ezt az érzetet. Talán mert itt találkozok össze olyasvalakivel, akivel sosem kellett volna…
Ajkaimon kósza mosoly fut át, de eltűnik rögvest, hisz nem tudom, mit várhatnék a másiktól. Talán ez annyira felbosszantaná, mint az hogy közlöm vele, vegyen valami markáns és bivalyerős parfümöt, mert… nem szeretem a korcsok szagát. Így tehát az arcvonásaimon azt a fél másodpercet leszámítva semmi sem látszik. Mindössze hideg tekintetem méri fel a nőt, tetőtől talpig először egyszer, majd kétszer is. Mert… meg kell hagyni, nem rossz.
Mindössze csak az az egyetlen aprócska probléma van vele, hogy… hogy bizony nem halandó. Pedig abban az esetben eljátszottam volna vele, de így… pffff.
Egy lépés, amelyet több is követ, s a lány egyre közelebb kerül, amely többeket ösztönös menekülésre vagy támadásra késztetne. Én viszont csak állok rezzenéstelenül, miközben farkasszemet nézek vele. Egy pillanatra hunyom csak le a szemem, a drámai hatás kedvéért, na meg a másik illatának felerősödése miatt is erőt kellene vennem magamon, ami azért annyira mégsem könnyű, mint bárki gondolná. De mégiscsak az akarat, ami dönt.
Eljátszom a gondolattal, hogy itt, épp itt essünk a másik torkának. Elvégre ki az akit egy vérfarkassal való találkozása során ne kényszerítene a vágy… és a győzelem ígérete? Valahogy biztos vagyok benne, ő is így érzi, de… nevetséges, hogy itt. Az még nevetségesebb hogy csak a színház miatti tiszteletet vetem föl a kifogás okaként. De… valahogy mégsem tűnik annyira mulatságosnak. Ha jobban belegondolok ez megint csak a múltra vezethető vissza…
S mindez mély sóhajt vált ki belőlem, ami nem következik be. Csak magamban, lemondóan rázom meg a fejem, ám kívülről semmi sem látszik. Egyedül csak ajkaim mozdulnak, ahogy szavakat formálnak a másik szavaira.
- Jó… hm… inkább szép… -
Habár nem nekem. Elvégre egy vérfarkas társaságát élvezem. S bár a látvány szépnek mondható, de… közel sem kellőek kielégítő.

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Vas. Május 24, 2009 8:27 pm

Nos valóban egyre közelebb megy, bár talán nem ez a legjobb döntés, mégis megteszi. Nem ijed meg, bár lehet, hogy ez csupán vakmerőség, ő maga meg elvakult, hiszen a vámpír megtámadhatja. Figyeli is minden egyes apró mozdulatát a férfinak, mert biztos benne, hogy ha ma még nem kapott elég vért, akkor lehet, hogy az övé is zsákmánynak számítható, noha nem áll szándékában egykönnyen odaadni, azért meg kell küzdeni... ugyanúgy, ahogy a kezéért is meg kellett küzdeni annak idején, és grófok nem kapták meg, hercegeket utasított el, hogy aztán titokban legyen egy franciáé... egy lovagé, akinek a jelenlegi mivoltát köszönheti, mert Pierre tette farkassá, akkor is, ha ő volt a vakmerő és ő nem hallgatott a szép szóra. Felrémlenek előtte egyetlen pillanatra az égszínkék szemek, aztán a homályba veszik a kép, és tudja, hogy hiába kapna utána, az már a múlt, és nem hozhatja vissza. Pierre feláldozta magát a falkáért, és most az övé a felelősség mindenért, ő dönt, és ha jól teszi, a falkának lesz jó... ha rosszul dönt, ő bukik először, de rántja magával a többit is. Beleharap alsó ajkába, egy pár pillanatig meg is maradnak fogai nyomai, még ha nem okozott sebet, akkor is. Talán ez is befolyásolja abban, hogy nem hajlandó támadni... nem amiatt, hogy ez egy színház. szereti a színházat, de ennyire nem hatja meg, ennyire nem szent neki ez a hely, ahogy lényegében mér semmi sem az. De tudja, hogy talán nem éppen egyenlőek az esélyek, és ha ő elbukik itt most, akkor a falkának meg van az esélye, hogy szétzilálódjon. Nem akarhatja ezt... Közelebb sétál, arra nem is gondol, hogy a jellegzetes szaga zavarhatja a másikat, mert neki ez már megszokott, farkas, és megvan ez a hátrány, eleinte nehezen szokta meg, de mára már a része. Nekidől az egyik széknek, majd a válaszra elmosolyodik... kissé keserűen, sokat mondóan, látni lehet, hogy ebben a mosolyban semmi öröm nincs, semmi konkrét pozitívum. Lassan meg is szólal.*
-Kinek hogy...*jegyzi meg halkan, kissé irónikusan is, bár most nem akar kötekedni, mert nem jó az ellenfelet uszítani, és ezt ő is tudja. De azért ez az este neki igazából sem nem szép, sem nem jó... túl sok minden nyomja a lelkét, túl sok gondja van.*
-Mi járatban erre? Nem tűnsz ismerősnek...*mondja, miközben oldalra dönti a fejét, és végignézi a férfit, ha látta volna, emlékezne, de nem látta. Új lehet errefelé, mert a vámpírokat azért ha csak látásból is, de ismeri. *

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Hétf. Május 25, 2009 9:05 pm

Miss Evans

Ajkaimra a lány szavai csalnak fesztelen mosolyt, ám most nem kigúnyolom vagy lenézem, hanem… ténylegesen jól mulatok rajta. Hiszen igaza van, kinek hogy… kinek hogy jó.
Nekem valahogy sehogy se, de… ez már csak én vagyok. Az viszont nem kerüli el a figyelmem, hogy a nő sem… felszabadult. Arca bár gyönyörű s fiatal, tekintetében látszik a sokévnyi tapasztalat és.. még mellette valami. Talán bánat, talán fájdalom, talán megoldatlan dolgok és kérdések tömege… Felelősség súlya…
Olyan béklyók kötegei, amikből nehéz vagy szinte lehetetlen szabadulni. S talán ez adhatja a másik merevségét, komorságát, szótlanságát.
Nem mintha bánnám, így, hogy nincs kedve játszadozni meglehet, egyikünknek sem esik baja s talán mindketten élve távozunk bár külön utakon innen. Meglehet többet nem is látjuk egymást, de…
A lelkem mélyén szunnyadó ördög megszólal. Lassan mozdul meg bennem, miközben halkan suttogja azt a szót, amely mindig is előrehajtott. Mindig is inspirált, cselekvésre késztetett. És ez… meglep.
Mert a lány más, nem egy halandó, nem egy ostoba ember. Tény, hogy szép, de ez… hiába ez a gyengém, nem kellene, hogy ennyire befolyásoljon. És valahogy mégis hatással van rám. Már-már túl nagy hatással.
Viszont a kérdése mély sóhajt csikar ki belőlem. Mert már megint újra és újra ugyanaz a kérdés. Új vagy itt? Hogy kerülsz ide? Mit keresel?
Semmit. Semmit. Semmit.
- Igen… mondhatjuk így is. – biccentek egyet elismerésképp, de a mosoly már rég tovatűnt az arcomról, sőt… tekintetem elfelhősödik, miközben lassan lefelé indulok a színpadról. Persze, azért majd kellő távolságba megállok a másik előtt, de addig is, van némi időm, s lassú léptekkel haladok, mivel hova is sietnék?
- Talán nem is kell ismerősnek tűnnöm… - vigyorodom el cinkosan, miközben felsandítok a lányra. – Meglehet azért, mert még nem szerepeltem a kiiktatandók névsorod élén… -
Kecsesen vállat vonok, miközben zsebre dugom a kezeimet s nekidőlök a színpad szélének. Onnan figyelem a potenciális ellenséget. Kellő távolságból, de elég közel ahhoz, hogy minden apró rezdülését lássam és ha kell kiélvezzem.
- Igazából csak… merengeni jöttem… tudod élek halok a koszos és megkopott színházakért. Vicces benne vérfarkasokkal összeakadni. Sőt… néha kész élvezet. -
Szítom a tüzet. Szítom. Egyelőre csak a tűréshatárt keresem. Egyelőre elég még az is. Bár kár, hogy a lány vérfarkas… tényleg kár… ha azt a jellegzetes korcsszagot levakarhatná magáról, nos… akkor sokkal több mindenben lehetne része… amiben én is benne vagyok. De így…

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Kedd Május 26, 2009 5:42 pm

*Teljes mértékben igaza van a vámpírnak... merevség, szótlanság, komorság. Ez jellemzi most Scarlette-t, mert ő azt akarja, hogy ez jellemezze. Azt akarja, hogy ezt lássa a világ, nem kell szétkürtölni, hogy bent a mellkasában még azért van szíve, és vannak érzései is, nem kell azt tudni mindenkinek. Soha senki nem tudta róla, mikor, mit érez, mikor mit rejtenek a mosolyhoz társuló jéghideg pillantások. Egyetlen egy lény látta igazán mosolyogni... de az az egy már nem él. Se előtte, sem utána nem látta senki sem igazán vidámnak, boldognak, csakis komor pillantásokat szór a külvilágra, amelyek néha kissé gondterheltté is válhatnak, de azért nem mutatja, ha baj van, azt sem. Szótlansága is az idővel együtt mélyült, egyre jobban, és egyre nehezebb lesz ebből kitörnie, ha egyáltalán ki akar törni még... mert a merevsége akadályozója is. Igen, tartása van, nem hajol meg semmi előtt sem... de ez a tartás egy idő után makacssággá fajul, csökönyösséggé, és a saját igazához való merev ragaszkodássá, és Scarlette mereven ragaszkodik az elképzeléseihez, a hitéhez, az igazához, még akkor is, ha beleroppan a végén a megvalósításba. De mindezeken túl... néha le tudja vetni ezt az egészet, mert egy valaki tudta, milyen ha igazán felszabadul, milyen is, ha a bilincsi nem kötik gúzsba... vannak pillanatok, amikor most is meginog, és előtör benne a vezetőn túl az anyai ösztön, vagy már nem tudja, minek nevezze, de ilyenkor nem tudja elfogadni, hogy bárkit is feláldozzon egy célért... és nem tudja bántani a másikat. Talán egyszerűbb lenne, ha megszabadulna ettől, ha legyűrné, elfojtaná... de talán nem is akarja. *
-Talán nem... *mondja, közben oldalra döntve a fejét, és sárgás szemei a férfi arcát vizslatják. Valóban nem ismeri, mert ha ismerné akkor bizony emlékezne erre az arcra is, ahogyan annyi sokra emlékszik. Azokéra talán kevésbé, akik az áldozatai lettek, mert mit sem számított, kit öl meg, azokra viszont emlékszik, akik ellenfelei voltak, vagy azok most is, az övéiről nem is beszélve...*
-Hmm.. nem szoktam listákat vezetni. *jegyzi meg, közbevágva, valóban nincs egyetlen listája sem, ahogyan nincsenek kifejezetten célpontjai sem, egyszerűen egyetlen nagy cél van... a vámpírok fölé kerekedni, nem nevezett meg egyetlent sem név szerint soha, akit el kellene tűntetni, ő egy egész faj ellen harcol... és nem vezet listát arról, kik is tartoznak hozzá, vagy kik nem éppenséggel. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le a férfiról, minden apró kis mozdulatát figyeli, mert nem bízik benne. Miért is bízna egy olyanban, aki ellenségnek számít...*
-Óhh... akkor gondolom már megszokhattad... bár nem feltétlenül akadsz össze mindig a legértékesebbek egyikével... *mondja egy vállvonással, tudatában van annak, hogy igen is sokat érhet a bőre ellenségeinek, mert hiszen ő dönt mindenben. Na nem, mintha nem lenne olyan, aki utódja lehetne, de azért... még értékes a bőre, pillanatnyilag talán tényleg a legértékesebb. A tűréshatárait próbálgatni amúgy veszélyes dolog ám... de a vámpír rossz fele próbálkozik még egyelőre, talán éppen szerencséjére.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Csüt. Május 28, 2009 10:57 am

Miss Evans

Akár van lista, akár nincs, s a lány szavai alapján a gyakorlatban nincs is, de… vérfarkas. Normák szerint él, akárcsak mindenki más. Mint egy puszta halandó ember. Beskatulyázza magát… talán jobban, mint bárki más. Mert őt, őket az ösztön is hajtja. És az elvekből nem engednek. Egy jottányit sem. Tehát… bár a gyakorlatban nem létezik a lista, de az elv, az alap megvan, s ezen ugyanúgy szerepelek én is, mint az összes többi társam. Ez nem kérdés, ez tény, s eszem ágában sincs a másikkal erről vitatkozni. Ismerem már annyira a fajtáját hogy tudjam, hányadán állok is vele. Mert ő ugyan miért is lenne kivétel?
És miért éppen velem?
Az viszont, hogy ennyire készségesen elárulja magát, furcsállva veszem tudomásul. Mondjuk tény, csak akkor van félnivalója bárkinek is, ha értékes mások számára.
Például ha engem kinyírna… nos biztosan szarul érintene, de… nem dőlne össze a világ. Mindössze egy vérszívóval kevesebb, s a halandók, főleg a nők aprót felsóhajthatnának. Mert végre ’ettől is megszabadultunk’.
De… mintha a másik nem ezt a kategóriát képviselné. Megfordul a fejemben, hogy meglehet, egy falkavezérrel hozott össze a sors, de még ha így is van, mit érhetek vele?
Lassacskán a falka a fejemre nőne, az meg… nos, sosem szerettem a társaságot, de még csak a kutyákat se.
Szóval ha lehet, kihagyom. A nővel se akarok sokat időzni. Még a végén ő tenne olyat, amit megbánna. Mert aki védekezik, az miért is lenne bűnös?
- Ááááááh értem már. – bólintok önelégült vigyorral a képemen, miközben a sárgás íriszekbe fúrom a tekintetem. – De … nos engem a falkádon belül elfoglalt helyed… hidegen hagy. Nézd el, ez olyan… amiért csak a korcs kutyák imádnak versengeni… -
Vállat vonok, s tudom, most a lelkébe tiportam. De még mindig inkább dühödtnek akarom látni, mint nyugodtnak. És igen, hívjuk csak ki a sorsot magunk ellen. Végül is nincs túl sok vesztenivaló. Annyira.
- Én a civilizáltabb dolgokat szeretem, mondjuk… a szépséget. Tudod, felemelő élmény egy szép nő vérét megízlelni… -
Szám huncut mosolyra húzódik, talán picit gúnyosra is, meglehet túlságosan kihívóra. De nem, meg se fordul a fejembe, hogy épp a másikra támadjak. Nem kenyerem a farkasvér… Mellesleg a szagtól amúgy se élvezném úgy a dolgot, mint szoktam.
- De persze… ízlések és pofonok. – húzom el a szám, miközben letámaszkodom a színpad szélére és a kezemre pillatok, aztán vissza a másikra. Várok pár néma percet, amelyet csak az ő lélegzetvétele tör meg. Én vagyok annyira nesztelen, hogy ez se hallatszon. Végül nyugodt, színtelen hangon teszem fel a kérdést, amely… talán már régóta, a találkozásunk pillanata óta őt is legalább annyira érdekli, mint engem.
- És most mi lesz…? Megpróbálsz…megölni? –
Az utolsó szó erős nyomatékot kap, gunyoros hangsúllyal, pedig… nem akartam ezzel is kihívás elé állítani. Végtére is fogalmam sincs, mennyire erős és hogy az adott szituációba ki is kerekedne a másik fölé.

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Csüt. Május 28, 2009 2:48 pm

*Valóban veszélyes egy légtérben tartózkodni a férfinak vele, mert az a tény, hogy vérfarkas, igen is tény, és nagyon befolyásoló tény. Ha nem lenne akkora önuralma, mint amennyi van, akkor már régen felülkerekedhettek volna az ösztönei, ezt nagyon jól tudja... de nem akarja elszabadítani a saját poklát, mert ha megteszi, akkor azzal úgy sem ér el semmit. Megöl egy vámpírt, és jön helyébe kettő... Nem neki semmi dolga a vámpírral, sokkal eltérőbb módon tör a faj ellen, nem a legalsó réteget fogja pusztítani, azt úgy sem igazán érzi meg a közösségük... már amennyire közösség, talán inkább csak egy vérvonal, annyira nem fontos maga a köz java, mint náluk a falkában. Mert vérfarkasok nincsenek egyedül, úgy le is írhatják magukat az élők listájáról... vérfarkasok csakis falkában vannak, és jobban megérzik egyetlen tag hiányát is mint ezek a kárhozottak. *
*Miért is árulta el, hogy igen is értékes a bőre sokaknak? Olyan mindegy, ki tudja, és ki nem... előbb utóbb úgy is megismeri az is, aki eddig nem hallott róla, előbb utóbb tudni fogják ki is az a Scarlette, és ki a hamvas szürke farkas hófehér és jéghideg tekintetű szemekkel. ha nem is ő mutatkozik be, bemutatja majd más, mert így is ismerik sokan... Fura, hogy miért nem tesznek ellene semmit. Talán mert egy falka áll mögötte, és talán mert egymaga is erős és tapasztalt. *
-Nem az a lényeg, ki vagyok a falkában... az a lényeg, hogy a falka én vagyok...*ha őt támadja meg, a falkát támadja... és ha a falkát támadják, azzal együtt őt is. Ő az, aki dönt, ő az, aki tesz, ő az, aki vezet. Kicsit a végére el is vicsorodik, és szemei egy pillanatra elfehérednek, pupillái megnyúlnak, mintha átalakulni készülne, de nem fog, még nem. Körmei is hosszú fekete karmokká alakulnak át egy szempillantás alatt, de ugyanúgy el is tűnnek hamarosan, csak a szeme marad olyan akár egy farkasé.*
-Gondolom, szerencsém van, hogy amiatt a bizonyos korcs szagom miatt nem vagyok elég vonzó neked.*húzza el a száját, és szavaiból kiérződik az irónia. Nem is akarna az lenni, s ha a férfi próbálkozna is valamit tenni, talán megbánná... nem Scarlette lesz az, akinek a vérével ma jól fog lakni, és amúgy is az ő kék vére nem feltétlenül a legjobb. Megvonja a vállát, és keresztbe veti egymáson a bokáit, miközben vesz egy mély levegőt. Tényleg csak az ő lélegzetvétele hallatszik, de ez cseppet sem zavarja, tudja, kivel áll szemben. Szemei lassan ismét visszanyerik sárgásbarna színüket, és eredeti emberi formájukat. A kihívó kérdésre egy másodperc erejéig megfagy a tekintete, s talán a vér is ereiben... neki lett szegezve a kérdés, egyenesen és övé a válasz. Elhúzza a száját, majd kissé oldalra dől, súlypontját jobb karjára helyezve át, aztán megszólal.*
-Megölni? Most nem érnék vele semmit... ha csak úgy ölni akarnék, akkor az első célpontjaim Sairus meg Nil lenne, nem egy utolsó senki... *mondja és mondataiból csak úgy csöpög a gúny, ha már provokálják, akkor miért ne próbáljon meg visszavágni. Nem a szó a legnagyobb fegyvere, koránt sem, de néha sikerül így is elérni ezt azt. *

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Csüt. Jún. 04, 2009 2:15 pm

Miss Evans

A felsőbbséges megszólalások mulatságosak. Biztosan más helyzetben idegesítenének, sőt… felhevítenék a bennem lakó szörnyeteget, hogy a velem szemben állóra támadjak. Mert csak az ellenséget, a másik szörnyet látnám. De itt… most… nevethetnékem támad.
S nevetek is.
Hangosan, hátravetett fejjel, miközben nagyon de nagyon jól szórakozom.
Tudom, hogy ez bosszantja a másikat, de… de… nem tudok mit tenni.
- Még hogy a falka én vagyok….- idézem a szavait gúnyosan, miközben a tekintetem a nőre szegezem.
- Hát akkor nem szívleled a sajátosságot? De kár… pedig önzőnek lenni jó dolog… -
Sajnálkozásom persze tettetet, de tehetséges színésznek tartottak. Talán őt is sikerül megtévesztenem. Ha meg nem… nos az sem gond.
- … bele se merek gondolni mennyi mindenről mondhattál le életedben… - csóválom meg a fejem lesajnálóan, miközben arcom komollyá válik, de a szememben azért még ott van az a fény, amelyet valahogy nem lehet kitörölni.
A lány szavai viszont elsötétítik az arcomat. De mindössze csak pár perc erejéig, mert mint a viharfelhő, úgy jön és suhan tova a másik szava által keltett sértettség.
Hiszen természetes védekezés, hogy ha én cukkolom, ő is azt teszi. Meglepő ügyességgel. De persze mindezt nem mondom ki neki.
- Á igen, szerencséd van. Bár ha párszor alaposan megfürdenél… meg… hmm… egy kis parfümöt használnál… mondjuk levendulát… - tűnődöm el, de nem fejezem be. Úgyis fölösleges. Elvégre ő is tudja és én is sose lesz semmi közünk a másikhoz, csak… felszínesen. A felszínes meg kinél mit jelent. De minden esetre, semmilyen… belsőbb vagy mélyebb kapcsolatot kizár.
- ó ez fájt… - húzom fel az orrom az utolsó senki megjegyzésre. Tény, talán nem számítok annyit, mint kellene, de senki se tudja, mi lakik bennem. És meglehet veszélyesebb ellenfél lennék neki az említett másik két vámpír helyett… de… ez se számít túlzottan, még.
- De hát megbocsátom a szóbotlást, kutya… - ismét elvigyorodom. Ha ő dorgál, én miért ne tenném?
- De akkor mindez azt jelenti, hogy ha kedvem tartja szabadon távozhatom és… hmm… nem követsz… Tudod, nincs kedvem ma-holnap a fél falkáddal szembenézni. Sőt, őszintén megvallva, veled se… de ugye… nincs harag? –
Mézesmázos hangot ütök meg a szavaim végére és egy elnéző mosolyt villantok fel, ami tényleg egyszerűen csak ennyit takar. Nem kihívás, sem semmi más. Elvégre sose lehetek biztos az ősi ellenség adott szavában. De… meglehet a másiknak most az egyszer egy esélyt adok. Máris érdekel, hogyan is sikerül ezt felhasználnia. Hiszen… nekem sosem volt és sosem lesz mitől tartanivalóm.

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Hétf. Júl. 13, 2009 12:15 am

*A nevetést hallva csak felmordul, de ez talán nem is meglepő egy farkastól. Vagyis éppen, hogy az, hiszen nem támad. Egy Táncos már régen megtámadta volna a férfit, de Scar annál nyugodtabb természet, hiszen északi, és tapasztalt, képes uralni farkas énjét is, nem csak az emberit. Megvillan a szeme, és annyi, nem öl, ha kell, ha nem. Harcos, aki nem fecsérli a tudását, és az erejét minden jöttmentre, csakis teleholdkor vadászik, és akkor öl, ha azt megköveteli egy cél... most meg semmi ilyen nem vezérli. Csak találkoztak, mert mindketten kerestek valamit a színházban... kicsit hergelik egymást, és továbbmennek. Talán soha többé nem is találkoznak, vagy ki tudja. Kihúzza magát, miközben továbbra is a szék hátának támaszkodik, és megigazítja tűzvörös hajzuhatagát. Majd egy mély levegővétel még és megszólal.*
-gondolom, Fenrir neve semmit sem mondana neked. Nem fogod soha megérteni, mit jelent nekünk a falka... ettől még ugyanúgy hercegnő maradok, mint ahogy annak születtem pár évszázaddal ezelőtt emberként. A rangom nem csorbul, és a hierarchiánk kegyetlenül merev... ettől még minden rajtam áll, mint rangidős vezéren. Különben is, egyedül mit érsz? Egy sereg ellenében kevés vagy, bármily erős is légy... *válaszol, miközben ellöki magát eddigi helyéről, és kissé közelebb lép, nem érdekli, mennyire zavarja a másikat a szaga, mert farkas, és neki ez a természetes. Közelebb megy, majd ujjai a férfi jéghideg állát érintik, ahogy felemeli a kezét, és belenéz a szemeibe. Sárga íriszei sajnálatot tükröznek. *
-Egyedül kevés vagy... *mondja el még egyszer, aztán hátrébb lép, és megfordul, felbámulva a páholyokra. Bízik az érzékeiben, bízik a tapasztalataiban, meg kicsit abban, is, hogy a vámpír nem fog rátámadni, nem érné meg neki egy falkával kerülni szembe, hiszen akkor neki annyi, azonnal.*
-Nem is kell belegondolnod... bár... na igen, lemondtam például egy herceggel kötendő házasságról egy farkasért. De kérdés, mi érte meg jobban. Nekem ez... *vonja meg a vállát, és ismét csak szembefordul a férfival. Ő mindig azt tette, amit jónak látott, és most is megteszi, ha úgy érzi helyesnek. A vámpír egyáltalán nem érti, miről is van szó, Scar legalább is ezt érzi. *
-Tudod... akkor sem lenne esélyed. Nem vagy az esetem... *ez utóbbit lassan mondta, legyen
érthető, meg aztán úgy sem fog ő ezzel foglalkozni, harcos, és nem kéjhölgy, hogy mindenkinek tetsszen az illata. *
-Ez nem az én problémám. *vonja meg ismét a vállát, nem is érdekli, lehet, hogy erős, de neki akkor is az a kettő jelent nagy zsákmányt, aki a legfőbb ebben az egész vámpír kastélyban, mert
ha fejetlen a közösség, akkor máris könnyebb legyőzni, szerinte, mintha az élén van valaki, aki parancsokat osztogat és rátermett. *
-Kutya? Már megbocsáss... északi farkas vagyok, lupo, ha úgy tetszik... harcos és hercegnő, kissé messze állok a kutyától, bár nem fogom ecsetelni a fenotípusunkban adódó különbségeket, túl hosszú mese lenne. *jegyzi meg, és ismét megjelennek hosszú és éles, fekete karmai. *
-Úgy nézek én ki, mint aki mindenáron gyilkolni szeretne?*kérdezi, karjait széttárva, karmai meg már eltűntek közben.*
-Mert ha ezt akarod, akkor rossz személlyel kötözködsz. Én harcos vagyok, és nem gyilkos. Azokkal inkább ne találkozz... mert a Táncosok elől nincs menekvés, még nekünk sem, ha nem vagyunk elég erősek. *eéhúzza a száját, a Fekete táncosok a farkasok szégyenfoltja, ezt ő is tudja, és meg is veti őket, mint bárki más, aki józan ésszel bír ebben a fajban. *