Mortigan Nagy Színház

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Pént. Júl. 17, 2009 2:27 pm

Miss Evans

-Áááááh!- húzom el a szám, amint ismét a kioktatós hangnemre kerül a sor, mint eddig már többször is. Utálom ezt. Noha tény, nem vagyok példás a farkas hierarchiában, na de akkor is. Cöh... van amit egy egyszerű megfigyelő is lát. Miért kell mindenkit analfabétaként kezelni?
Sötét pillantást vetek a lányra, akinek szavai egyáltalán nem hatnak meg. Pedig... talán épp ezt várja. De hát...
- Hercegnő, mi? - szűkül össze a tekintetem, de mindössze ennyi a reakció. Egyenlőre. - Hát persze... ez esetben csak rimánkodhatok a kegyed bocsánatáért... -
Mindössze egy lesajnáló de félig azért tisztelettudó pillantásra futja tőlem.
Aztán úgyis a másik vág a szavamba, és folytatja a monológját.
Farkasok!
Közelebb lép, megérint, de csak belül undorodom, az arcom mosolyt ölt, szinte már nevet a szemem, mintha annyira jó kedvem lenne... Kedvem lenne kiröhögni.
- Aranyom, hidd el egymagad se vagy kevés... de ha most kitettének... meglehet nem állnál meg a saját lábadon...- eltűnődve pillantok fel, mert ő visszahúzódik, elenged, nekem pedig lehetőségem van közvetlen közelről figyelni. Na persze visszafojtott lélegzettel.
Nem is értem igazán, ő hogy bírja ki mellettem... Meglehet már megszokta a vámpírok szagát... na de akkor is.
Viszont az újabb szavak már-már sértően hathatnak legalábbis az ego rombolását tekintve mindenképpen.
- Vigyázz, még a végén a szívemre veszem...! Még hogy nem vagyok az eseted... - nevetek fel halkan, miközben elégedetten hátradőlve fűzöm össze a kezem magam előtt.
- Nem is tudom miért ácsorogsz még mindig itt legalább... tíz perce... - elvigyorodom önelégülten. - … ó persze gondolom mindig így szoktad. Vagy nincs jobb dolgod. De tudod mit, ne fáradj a kifogásokkal...-
Megkönnyítem a helyzetet? Lényegében igen is meg nem is. De hát jobb ha ehhez a farkaskirálylányka is hozzászokik.
Felnéz, el, nem törődve azzal, itt vagyok, szinte mellette, vészesen közel. Fura, mégis érdekes. Nem fél... nem aggódik... hihetetlen.
Persze eszem ágába sincs rátámadni. Mit érnék el vele? Inkább csak tűnődöm, a tekintetét követve pillantok fel oda, amerre ő néz, de mivel semmi érdekfeszítőt nem lelek, meglehet ő magában lát valamit, amit külső szem nem, nekem csak ő marad.
Megjegyzem a vonásait hogy később bármikor elő tudjam hívni magamban. Fura, eddig sose tettem másokkal ilyet s most mégis...
- Ó persze nem kell, nehogy megerőltesd magad... - válaszolom, mikor a fentopítussal és a rangjával hozakodik elő. Talán azt várja hogy 'fenségnek' vagy 'hercegnőmnek' szólítsam? Höh....
S a pillanatnyi felindultság után hirtelen más színt ölt a hangja. A kérdést szinte érdeklődőn, kicsit vádlón teszi fel. Persze teljes nyugalommal.
- Nem, dehogy... viszont sose lehet tudni hogy... - hajolok előre bizalmasan és komoly arccal. - ...hogy mikor kap el a... hév... - aztán visszadőlve ismét elvigyorodom. Majd így folytatom közel ugyanabban a testtartásban, amiben előzőleg voltam.
- A világért sincs kedvem találkozni velük... ugye neked sincs kedved bemutatni... habár tudom, egyre közkedveltebbé válok a számodra de azért mégis... - egy kacsintás majd újra unott arckifejezés. Ki tudja, lehet ezzel végérvényesen kihoztam a sodrából? Vagy messze van az még...? Akárhogy is, egyre jobban érdekel a reakciója. Egyre jobban és jobban.

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Pént. Júl. 17, 2009 10:34 pm

-Igen, hercegnő. *mondja, bár tudja, hogy ez nem csak privilégiumokat, hanem kötelességeket is jelent, jelenlegi helyzetét tekintve pedig inkább az utóbbit, mintsem kiváltságokat. A férfi utolsó mondazára kissé keserűen mosolyodik el, kezdi nem igazán élvezni ezt a beszélgetést, elvégre talán mindkettejük szavaiból árad a gúny, kisebb, nagyobb hatásokkal. Nem mondhatja, hogy fájna, mert cseppet sem fáj, noha az igazat megvallva lassan kezdi kissé zavarni. De legfőképpen unja, és valójában már nem biztos benne, hogy az zavarja, ahogyan a férfi kezeli, vagy az, hogy egyre jobban unja. Mindig ugyanazok a *gondolatok, csak más szövegbe burkolva. De hát mások, eleve mások, mert ő farkas, a másik meg vámpír... más a gondolkodásuk, mások ők maguk, és másként látják a világot, senki nem várhatja el, hogy egyetértsenek bármiben is. Mindenkinek más az értékrendje, már ha van, és Scar-nak a legelső az az ígéret, amit úgy száz évvel ezelőtt tett. Minden erejével azon van, hogy azt megtartsa, és ha az azt kívánja, hogy akár saját magát is feláldozza, akkor megteszi, mert megteszi. Ha Pierre megtette a falkáért és érte, akkor ő is meg tudja tenni, harcosként különben is ezt tanulta.*
-Ez oltári nagy tévedés... az is, hogy nem tudnék megállni a lábamon... meg a birtokos rag is.*jegyzi meg, kezeit a zsebeibe mélyesztve. Nem kell őt félteni, mert nem fegyvertelen, és cseppet sem gyenge. Sokkal erősebb, mint amilyennek tűnik, és ezt sokan elmondhatnák, ha élnének, bár sajna... akik vele kerültek szembe, azok nem igazán beszélnek már, többségük mind halott. De a vámpírnak talán szerencséje lesz, mert nincs telehold, és mert Scar nem egy Táncos, még csak nem is Rgabash klánbeli, hanem egy józan harcos, aki csak akkor öl, ha rákényszerítik. *
-Sajnos le kell törnöm mindenféle reményedet, ha van ilyen, mert tényleg nem vagy az esetem. *válaszol, kissé megrántva a vállát, és lepillant ujján a gyűrűre. Kár, hogy akitől kapta, az már régen nincs mellette, de azért nem szándékszik pótolni, főleg nem egy olyannal, akinek a szaga ingerli, bármennyire is megszokta, hogy ne mutassa ki... *
-Talán, mert várom, hogy lelécelj. Tudod, éppen zavarod a köreimet... *fordul vissza, valójában már túl van a "jaj de unom" részen, és kezdi élvezni a heccet. Ennyi kell a vérének, néhanapján, végül is a falkában ennyire nem élvezi a heccelődést, bár nem mondhatni, hogy nem gyakorolja. És tényleg nem fél... mert bízik magában, a képességeiben, és talán kicsit abban is bízik, hogy a férfi nem támad. Nem erre alapoz, de azért számításba vette. *
-Talán kicsit kevesebb a különbség, mint közted s a denevér között, de attól még nem vagyok kutya... *mondja, és ismét hátat fordít, nem vár el semmi különöset, fenségnek a falkában sem szólítják. Egyszerűen csak azt várja el, hogy ne nevezzék így, mert ez nem a valóság. Ezen túl, még azt is lenyeli, ha a másik ugyanúgy jüttment kis akárkinek tekinti, ahogyan ő is senkiházinak nevezte. Nem számít... de a kutya... azt mellőzni, mert nem kutya. Farkas, és kész. *
-Teleholdkor... vagy ha mindenképpen azt szeretnéd, hogy megmutassam, mennyire élesek a körmeim. De szólok, hogy ezekkel téptem már fel vasajtót is... a bőröd semmiség lesz. *megkocogtatja ismét felbukkanó hosszú fekete karmait, melyek lehetnek úgy 7-8 centisek lassan, ha kiengedi őket. Fémesen koccannak, és Scar szemei megvillannak. De nem fog ölni, most nem, mert nem motiválja semmi olyan nagyon, és nem is érné meg. *
-Igazából nincs szerencsém ismerni sem őket, és nem mutatok be egyet sem... de ha óhajtod, csak várj, bárhol, bármikor találkozhatsz egy falkával ha szerencséd van. *vállvonás kíséretében közli, a Táncosokkal ismerkedni ő sem szeretne, mert azok őrültek, és kiszámíthatatlanok. Bárkit képesek megölni, legyen az farkas, vagy vámpír, ember, vagy bármilyen likantróp. *
-Közkedvelt? Egy vámpír... hát igen.*hirtelen megfordul, kissé oldalra billenti, s bájos mosolyt varázsol az arcára egyetlen perc erejéig.*
-Szeretlek, imádlak, csak te kellesz... még nem tűnt fel?*kérdezi, aztán újra csak a mérhetetlen unalom ül ki a tekintetébe, és kissé el is húzza a száját. *
-Meggyőző voltam? Különben ha már itt tartunk ,esetleg te is eltüntethetnéd a szagod valahogyan, úgy könnyebb lenne elviselni a társaságod... még akkor is, ha ilyen éles a nyelved. *visszavágó, ha már volt az ő szaga firtatva. Kérdés, hogy vámpírunknak ez mennyit csorbít az egóján, mert Scar nem feltétlenül vette szívre.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Hétf. Júl. 20, 2009 11:29 am

Miss Evans

Na persze a nő ellenkezik. Mit is várnék?
Magabiztos. Jó is az, fél siker. De mekkora az a siker?
Tulajdonképpen ez nem is probléma. Csak talán a hangsúly. És, hogy kijavít. Tehát nincs ínyére a válaszom. Oh, mily meglepő... Az elmúlt tíz percben bármit is mondtam, semmi sem volt jó. Kedvem lenne nekiszegezni a kérdést, hogy pusztán a faji különbségek miatt ütközik ez ki nála vagy... szimplán velem ilyen.
Nem... inkább mégsem akarom tudni a választ. Jobb így. Azt hiszem.
Inkább nem is méltatom válaszra de még csak a 'nem vagy az esetem' szavait sem. Minek vitatkozni? Ha ő így érzi... meg amúgy is... sosem szerettem igazán a vöröseket...
S bár talán a lány azt hiszi, most bevitt egy jelentőségteljes ütést, téved. Teljesen rezzenéstelen arccal figyelem.
- Ó bocsánat királylány... nem tudtam, hogy kibérelted a színház teljes egészét. Mert ha emlékeim nem csalnak ez... mindenkié...-
Ravasz mosoly villan arcomon.
-De persze javíts ki ha tévedek...-
Egy pillanatig el is játszom a gondolattal, hogy megteszi. Ha így is van, alig figyelek oda. Inkább kérdezek újra.
- Mondd csak, mit csinálsz te tulajdonképp itt? Netalántán engem ért a megtiszteltetés hogy figyeltél?Ez esetben igazán hálás vagyok de a felemelő társaságod kicsit untat... -
Feszíteni a húrt... az megy.
A kutya titulus miatti perlekedésre mindössze csak legyintek lekicsinylően. A nő még ezt is kimagyarázza. Kutya vagy farkas... nekem oly mindegy. Korcs négylábú, ami fut és amit azok az ostoba ösztönök vezetnek. Na azért persze a farkasban több az ész...
- Nem kösz... kihagyom...-
Telihold itt vele? Ó bájos kis meghívás, de nem állok ellent... Jobb randevút is el bírok képzelni magamnak. Mondjuk el fiatal nőt, akinek halandó kis ereiben buzog a vér...
Elvigyorodom a művészi alakításra. Persze mindez csak pár pillanatig tart, de... érdekes. Mert nolámcsak, micsoda tehetség... vagy mégsem?
Újra unott kifejezés ül ki Vöröske arcára de én persze továbbra is jót mulatok rajta.
- Nos... egészen, habár... van mit fejlődni. Tudod, nem jött át teljesen a mondanivalód. Legközelebb nagyobb átélést kérek. -
Lesz legközelebb? Nem hiszem.

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Hétf. Aug. 03, 2009 10:07 pm

*Nem kell sokat várni az indulásra, bár ő aztán nem siet. Magára teríti a köpenyét, majd szép nyugodtan útnak indul, és közben azon gondolkodik, hogy a félvámpírt ismerve, ha megsaccolja, mennyire lehet erős, milyen esélye lehet vele szemben, Jó kis szórakozás, meg jó kis feladat... bár ha azt számolja, hogy elég ügyes és még szerencséje is lesz, akkor le tudja fegyverezni, ahhoz elég a csillag aztán meg jöhet a kard, vagy akár Nil is puszta kézzel, ha már annyira biztos benne, hogy menni fog. majd meglátják. Addig meg csak megy Dylan után, és a színháznál találja magát. Nem is figyelte, hol jöttek, eltöltötte ő jól azt az időt. ha itt kötöttek ki, akkor biztos kell itt lennie valaminek. Azért ha már célba értek megáll, és talán lesznek még utasítások. Egyedül talán ezért szeret jobban dolgozni, akkor nem kell senki parancsát sem követnie, de ha már így adódott, akkor muszáj elviselni. *

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Hétf. Aug. 03, 2009 10:14 pm

*A férfi egy vállrántással indul el és követi a többieket ő valahogy nem érzi hogy máshoz lenne kötve elvégre nem békjózták meg, az idősebb vámpír keres aztán ha meglesznek majd mindhárman elvégzik a munkát. Bár a keresett személyt még nem látták viszont úgytűnik hogy fel kéne készülni. Nil mégse lát sok akadájt elvégre hárman vannak*-CSendesebb lettél*mondja egy félmosollyal Rowana fel mostanába egy szót nem szóltak egymáshoz nagyon, majd amikor megérkeznek ami azért bele tellik kis időbe körbe néz*-Na és innen merre Ventio mester?kérdezi kicsit a mellkasa előtt össze fűzve a karjait*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Hétf. Aug. 03, 2009 10:30 pm

*Úgytűnik a banda éppen jókor érkezik meg a színházhoz nem tellik bele pár perc és egy amerikai sportkocsi hangja vízhangzik a falak között. Nemsokára el is hajt a 3 vámpír előtt úgytűnik egyenesen a kereszt út felé. Dylan a kocsit biztosan felismeri de a vezető arca is látszik így már Rowana is láthatja hogy ki volt bent. Az üldözött Félvámpír*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Hétf. Aug. 03, 2009 10:33 pm

*A kis három fős csapat megérkezik a szinházhoz. Még régebb találkozott itt Nillel, azelőtt meg mikor még működött is, volt előadáson. Jól ismeri a környéket és innen érezte Claudius jelenlétét. Mikor megérkeznek és megállnak, kicsit fülel.* - Itt kell lennie valahol... *Mondja a többieknek, persze halkan. De ez semmit sem ér, hisz a dampyr simán hallhatja őket.* - Szerintem ne egy helyen álljunk.. Ezzel nem megyünk sokra. *Lehet, hogy a többiek nem szeretik a parancsolgatást, de fejetlenül nem lehet cselekedni. Egyre kevéssé érzi a dampyr jelenlétét, vagyis szakadozva. A gondolatait pedig alig hallja, igazán csak egy két foszlányt. Közelebb lép a szinházhoz, hátát nekiveti, összeszűkiti szemeit és az utat kezdi figyelni.* - Nem tudom, hogy merre lehet. A környéken van, ennyi biztos, de a pontos helyét nem tudom. *Mondja, már-már magának, de tudja hogy a többiek is hallják. Úgy tűnik, Claudius arra is képes, mint más vámpirok, vagyis hogy gondolatait és jelenlétét elrejtse. Hirtelen meghall egy kocsit a távolban, amely elég gyorsan közeledik. Végül elhajt előttük. Dylan azonnal felismeri a kocsit, és hamarosan a dampyrt is megpillantja.* - Utána. *Morogja maga elé és nem túl gyorsan elkezdi követni. Nem akarja útközben elkapni, kiváncsi rá, hogy vajon hová vezeti őket.*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Hétf. Aug. 03, 2009 10:57 pm

-Csak számolgatok.*válaszol Nilnek, tényleg csak ezért lett ennyire csendes. No meg próbálja a rossz érzéseit elnyomni. A veszélyt megszokta érezni, és ez veszélyes, tudja jól, de ennyire nem kellene negatív előérzettel indulnia. Ami lesz, az lesz, a lényeg, hogy a vadászt eltenni láb alól, a többi nem számít, különben is ő rendkívül gyorsan gyógyul, csak le ne lövesse magát, arra kell ügyelnie. Egy félmosoly jelenik meg az arcán arra, hogy oszoljanak, mert így nem sokra mennek. Az egész jó, attól ő még nem fog csak úgy jó kedvében cselekedni, de nem szereti, ha másra kell várnia. Hallja az autót, bár egyelőre ő ennek nem tulajdonít nagy jelentőséget, csak amikor a már ismert arc tűnik fel a kormány mögött. Hoppá, valaki talán menekülőre fogta? Kicsit mintha eltévedt volna. Elmosolyodik, majd gyors léptekkel indul az autó után. *

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Hétf. Aug. 03, 2009 11:07 pm

*Csak bólint*-Értem*mondja majd az idősebb vámpír szavaira bólint*-Szerintem tökmindegy ha nagyon szétszéledünk az se túl esélyes de ha ezt akarod..*sóhajt fel majd kicsit odébb is sétáll ekkor hallja meg a kocsi hangját ami nemsokára fel is tűnik. Az elszáguldó kocsit nem ismerte de ha egyszer ők azt mondják hogy követni kell akkor neki is iramodik. A férfi erős de gyors is hiszen vámpír*-Kiváncsi vagyok meddig menekül abba a verdába egyszer akkor is kifogy a nafta*mondja bár valószínüleg lehagya a kocsi őket de legalább tudják merre ment*

Tárgy: Re: Mortigan Nagy Színház Csüt. Szept. 10, 2009 4:45 pm

~Calan~

*Igazából jó kérdés, és talán mindkét válasz helyes is... lássuk csak: faji különbség? Végül is igen, úgy eleve már csak a szagát is rühelli a kedves vámpírnak, bár megtűri, meg aztán egy vérfarkas sem vámpírbarát úgy az esetek többségében, már miért éppen egy harcos lenne igazán kedves és ismerkedne szívesen vámpírokkal, eleve ellenük harcol, ez így logikus is. És személyes ellenszenv? Hát ez sem tagadható. Ez nem a férfi vámpír voltából adódik, hanem talán éppen abból, hogy megkérdőjelezi a nő alapvető értékeit. Kinek fáj az, hogyha ő mindent feláldoz a falkáért, végül is ez az élete, ez az ami értelmet ad az elmúlt éveinek és annak, ami még előtte áll, minden mást elveszített. És nem kell érte sajnálni, éppen ezért nem is beszél mindarról, ami történt. Mindaz elmúlt, kész elfogadta, kicsit megtört a múlt súlya alatt, de már van valami egyéb, ami ideig- óráig helyettesít minden egyebet. Most az a legfontosabb, hogy életben maradjanak, aztán ha eldőlt, hogy ki kerül ki győztesen ebből a rendeltetésszerű és végenincs harcból, akkor elgondolkodhat azon, hogy jó döntés volt-e vagy sem lemondani sok mindenről egyetlen célért. *
-Valóban mindenkié... de azért még zavarhatsz, nem?*kérdezi kissé felvont szemöldökkel, a kettő nem függ össze. Igen, ez a hely a népé, de ahhoz is van szabadsága, hogy egyedül legyen itt, és ha van türelme megvárni, amíg a másik elmegy, hát marad. Sajnos csak ideje nincs túlzottan, bár türelme akadna. *
-Óh, persze... nem akadt annál jobb dolgom, mint téged követni. És szerintem elég feltűnő, hogy a szimpátia kölcsönös. *keresztbe fonja karjait a mellkasán, valahogy nem rajong a kedves társaságért, mert folyamatosan megkérdőjelez az úr mindent, amit csak meg lehet. És kissé kezd unalmas is lenni, hogy próbálja idegesíteni. Azért nyugisabb, ennél kicsit több kell, hogy dühbe guruljon, sokkal több. *
-Okos döntés. *mosolyodik el, még jó, hogy azt nem kérdőjelezték meg, hogy fizikailag igen is erős. Meg úgy összben, mint alfa még tudna egy-két meglepetést okozni, akármennyire is lenézi a másik. De sem ahhoz nincs kedve, hogy a gondolataiban kutasson, sem semmi egyébhez. *
-Óh... pedig sajnálatos módon ennél többel nem szolgálhatok... se most, sem legközelebb. Ha egyáltalán lesz legközelebb. *húzza el a száját, majd lassan átalakul. Pár pillanat, és a vámpír egy világos szürke farkassal néz szembe. Még egy utolsó pillantás a vámpírra, aztán a színházra és hamarosan távozik is, vissza sem nézve. Részéről ennyi volt az ismerkedés, legközelebb talán olyan vámpírral fut össze, akit még érdemes megölni is. *