Bordermore vidámpark

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 1:02 pm

*Mindvégig a férfi arcát kémleli, és a reakcióját figyeli. Amikor ki akarja szabadítani magát Delayla szorításából, a nő könnyedén elengedi. Látja a férfin, hogy megrettent, és hogy valószínűleg gyanút fogott. Mosolya eltorzul és kiül a gúny az arcára.* - Csak nem ijedt meg? Több tartást véltem önben felfedezni, mint amit most bizonyít. Nincs mitől tartania, jöjjön csak tovább. Ezek a fenevadak nem támadnak mindig. És a hangjukból ítélve jóllaktak már. *Mondja a férfinak, és arcára újból barátságos kifejezés ül.* - Mondtam már, hogy utánuk vizsgálódom. Tudok róluk annyit, hogy mikor fognak támadni, és mikor vonulnak vissza. Ne féljen, ezek nem fognak a közelünkbe jönni. *Minden vonása kedvességet sugároz, mosolya is bíztató. Újból elindul az úton az óriáskerék felé.* - Meséljen magáról. *Mondja a nő, és kíváncsi arcot vágva pillant Matthew-ra.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 1:19 pm

A félelem általában egészséges dolog és általában hosszabb életet is garantál, mint a tömény vakmerőség. Ennek ellenére, ha baj van, nem fogok futni, nem vagyok az a fajta.* Vágja rá kissé talán sértődötten de még mindig bizalmatlanul méregetve a nőt.* Maga kifejezetten sokat tud ezekről a...a... valamikről.* jegyzi meg kissé talán sejtelmes éllel, s egy fél lépéssel lemaradva a nő mellett lépked, többször is ide oda forgatva a fejét, figyelve minden gyanús mozzanatra.* Nincs mit mesélnem. Egyszerű családban nőttem fel, egy öcsém van. Nemrég végeztem a diplomámmal , most pedig itt kaptam állást, gyerekorvosként dolgozom. * Foglalja össze tömören és röviden az életét.* Na és maga? Ritkaság manapság egy hárfás... nem épp a kifizetődő szakmák közé tartozik.

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 1:29 pm

*Vállat von Matt megjegyzésére.* - Lehet, hogy van benne igazság. De a kíváncsiság is fontos, sőt néha a vakmerőségre is szükség van. Végülis az is ugyanúgy meghalhat aki otthon bezárkózva ül, mint aki kint mászkál a sötétben. Nézze, én már hosszú ideje foglalkozom ezekkel a furcsa ügyekkel és még mindig élek. *Mutat végig magán, közben folytatja útját.* - Bármikor leszakadhat az ember feje felett a tető és meghalhat. Szerintem inkább vakmerőnek kell lenni és kihasználni az életet. *Mindezt tényleg úgy mondja, mintha ember volna és nem élne pár száz évvel többet. Meghallgatja a férfi szavait, ám a visszakérdezésnek nem örül.* - Hát a hárfa az gyönyörű hangszer. Nagyon szeretem a zenét, és így kötöttem ki annál. Például néha templomban is kérték, hogy hárfázzak, hiszen nem csak az orgona hangja szólalhat meg. Egy-két fellépésem is volt jelentéktelen helyeken. De most inkább a nyomozással foglalkozom. A megélhetésemet pedig abból szedem össze, ami épp akad. Ilyen kis alkalmi munkák. *Mondja egy mosoly kíséretében, közben tekintetét az óriáskerékre szegezi, már csak pár lépés és elérik.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 1:43 pm

Nem, én arra gondoltam, hanem a középútra. Nyitott szemmel járni a világban, de meggondoltan, hideg fejjel dönteni még a váratlan szituációban is. Nem bírnám én se, ha egész nap bezárva ülnék, a félelemtől reszketve. Szerintem beleőrülnék. Ennél azért szabadabb az életem, talán ezért is mondják, hogy nem vagyok elsőszülött fiúnak való. Tudja kissé régimódi a családom. Szeretem a kölyköket, de valahogy még most se érzem úgy, hogy családot akarok. Még jó, hogy öcsém született, ilyen téren úgymond kiküszöböli a csorbát a család becsületén.*Vonja meg a vállát, majd lassan odaérnek az óriáskerékhez. Tényleg óriási, mégis kissé hátborzongató, ahogy sötéten magasodik a fejük felett, és csak a szél miatt néha meg-megnyikordul egyik másik kabin a magasban.* Azért mégsem ugyan az a kettő. Viszont ha ilyne jól bírja, akkor vagy mégis nagyon keveset tud, vagy megvan a megfelelő.... kapcsolata az ügyhöz, hogy ne bántsák. Nemde?

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 1:47 pm

-Á, a középút. Az ókori görögök által is oly gyakran emlegetett aranyközépút. Van aki szereti, van aki nem. Én inkább a vakmerőségre szavazok, de mindenkinek egyéni véleménye eldönteni, hogy mennyire veti bele magát az életbe, a lehetőségekbe. *Fejti ki véleményét a férfinak válaszolva. Az óriáskerék előtt megáll egy kicsit, felpillant a lengedező kabinokra, majd nyugodtan leül a kerék tövébe, a betonra. Mintha nem is egy eléggé félelmetes helyen lennének, csak egy parkban. Matthew szavaira elmosolyodik.* - Mondjuk úgy, hogy tudok vigyázni magamra. *Válaszol sejtelmesen.* - Kiismertem őket annyira, hogy tudjam, mikor nem kell a közelükben lenni. *Mondja és lábait kinyújtja kissé, csizmájára pillant, majd hallgatásba merül.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 1:54 pm

Mindenki a saját életviteléhez igazítja a dolgokat, avgy inkább azt igazítja a meglátásaihoz. az idő majd eldönti. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. *Mondja, majd figyelmesen hallgatja a nőt, ahoyg tovább mesél.* ~Érdekes... egy ilyen törékeny figura csak úgy sétálgat, teljes nyugalomban... hm...*nem teszi szóvá a furcsállást. Mikor azonban a nő leül egyszerűen a betonra, azonnal elemébe lép.* Na ne vicceljen már, keljen fel most azonnal!* Nyúl a nő keze után. Hideg az idő,a bőrkabátját sem dísznek szándékozta kölcsön adni, bár ő már kissé hiányolja de ezt a világért se vallaná be.* Megfázni és felfázni nem ugyan az de egyik sem kellemes és ilyenkor nem is olyan nehéz, pláne egy ilyen... ruhában.*Mondja kissé hevesen.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 2:00 pm

*Nem tudja kitalálni a férfi gondolatait, nem gondolatolvasó ő, de annyit észrevesz, hogy valamin elgondolkozik. Amikor hirtelen megszólal Matthew, hogy keljen fel, széles mosoly jelenik meg az arcán. Megfogja a férfi kezét, majd egy erőteljes mozdulattal maga felé rántja, úgy hogy épp csak pár centi van az arcuk között.* - Ne féljen, nem fázom meg olyan könnyen. *Leheli a férfi felé, aztán elengedi a karját és leveszi magáról a bőrkabátot.* - De ahogy látom, Ön fázik. Kérem, vegye vissza. Rajtam nem fog a hideg. *Mondja ellentmondást nem tűrően, ő pedig továbbra is a betonon ül.* - Látszik, hogy orvos. *Nevet rá Matthewra.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 2:12 pm

*Mikor a nő egyszerűen lerántja, elkerekednek a szemei, hiszen, bár nem kövér, de izmos pasas Matt, és az izom amugy is nehezebb, mint a zsír. Mikor egészen közel kerül egymáshoz a két arc, egy pillanatra a nő szemeibe néz, akarva, akaratlanul is. Aztán, mikor elengedi a kezét, néhány lépést hátrál. Azt még értené, hogy a nő a hideget nem érzi, előfordulnak ilyen esetek is, mikor az ilyesmiért felelős receptorok egyszerűen kiesnek, bár a megfázás akkor sem marad el, a többi része a testnek reagál a hidegre, még ha az agy nem is. Nade hogy ilyen ereje is legyen, az már furcsa. * Igen, meg egy meggondolatlan idióta...* Morogja és mintha egyre inkább távolodni akarna a nőtől.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 2:18 pm

*Tudja jól, hogy egy átlagos ember megfázna a hideg kövön miniszoknyában és ujjatlan fölsőben, de ő nem ember. Hanem vérfarkas. Meghallja azt, amit Matt halkan maga elé morog, és elmosolyodik.* - Meggondolatlan? Á, nem hinném. *Mondja, és feláll a kőről. Érzi, hogy Matt tart tőle, és hogy próbál távolabb kerülni tőle, de Delayla ezt nem akarja hagyni. Közelebb lép Matthez és a szemébe néz.* - Itt akar hagyni? Egy védtelen nőt az elhagyatott vidámparkban? *Ártatlan arcot vág miközben ezeket a szavakat kiejti. Teljesen ellent mond saját magának, hiszen az előbb még azt mondta, hogy tud vigyázni magára. De a színészkedés a kenyere már évek óta.* - És a kabátját nem kéri vissza? *Kérdezi továbbra is ártatlanul, miközben ismét odanyújtja a bőrdzsekit.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 2:26 pm

Óóó, én nem nevezném ártatlannak és védtelennek azt, aki éjjel egyedül sétál egy szál semmiben, és kisebb erőfeszítés sem kell egy 90 kilós férfi elmozdításához. Nos? * Néz a nőre keresztbe tett kezekkel. A bőrkabátjára csak egy pillantást vet, látszik, hogy az most huszadrangú kérdés számára, inkább a nőre kíváncsi, meg hogy mi ez az egész. Valahonnan újabb üvöltés hallatszik, mire végigfut a férfi hátán a hideg, s mint a macskáknál, szinte felborzolódik lángvörös haja is. Ennek ellenére vonásai továbbra is élesek és hidegek. Csak a szeme kutató.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 2:35 pm

*Még mindig mosolyogva hallgatja végig Matthew-t. A kabátra nem válaszol a férfi, ezért Delayla letesz a betonra, utána ismét közelebb lép. Macskaszerűen mozog, fejét kicsit oldalra dönti, és tekintetét a férfi szemeibe fúrja.* - Sokat kell képezni az izmokat ebben a városban. Ki tudja, hogy mikor támadják meg az embert. *Hangja újból sejtelmessé változik, és így közeledik Matthew-hoz. Hirtelen odaugrik a férfihoz, mögötte terem, jobb kezét a férfi vállára helyezi, arcát pedig szinte odaérinti Matt arcához, így suttogja a fülébe.* - Ön bátor, hogy kijött ezen az órán ide a sötétbe. De elővigyázatlan is. *Mondja, közben fejét hátrahajtja, kezével pedig végigsimít a férfi lapockája fölött, mígnem megállapodik a másik vállán, most már mellette áll.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 2:48 pm

*Meglepődni sincs ideje, mikor a nő hirtelen mellette terem. Megrándul a vállán az izom, ahoyg hozzáér, majd már mellette terem, és úgy néz a szemébe.* Mit akar tőlem?* Kérdezi halkan. Hangja nyugodt és csendes, tekintete nyílt. Láthatóan egyenes válaszra számít, hiszen ő is immár nyiltan vállalja, hogy valami nincsen itt rendjén. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy eme találkozás akár az életébe is kerülhet azok alapján, ahogy a nő egyszerűen odébb tudta tolni, mint valami tollpihét. És különben is. Nem az a fajta, aki megütne egy nőt, bár ki tudja, ha az életéért kell küzdenie... *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 3:06 pm

*Mosolya már percek óta töretlen, fehér bőrén megtörnek a Holdsugarak. Matt kérdésére nem válaszol, inkább csak latolgatja magában, hogy mit mondjon. Az igazat? Á, dehogy. Nem fedheti fel valódi kilétét, hiszen azzal a vérfarkasokat keverné bajba. Hát akkor hazudjon? Sokat edzett? Ezzel sem menne semmire. Közelebb húzza magához Matthew-t és a szemébe néz.* - Fél? *Kérdezi őszintén, hangjában semmi gúny nincs. Szívesen beleharapna a férfiba, de nem fogja megtenni.* - Nincs rá oka, nem bántom magát. *Arcán ekkor nem látszik halvány emléke sem a mosolynak. Kis idő utána ismét megszólal.* - Nem ember... Legyen ennyi elég. Az igazat nem árulhatom el. *Mondja és most ő lép hátrébb néhány lépést.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 3:14 pm

Nem, épp csak nem értem és ez zavar.*Feleli csendesen a nőnek, majd némán nézi, ahogy az szinte macska léptekkel járkál, majd távolodik tőle. Leengedik kezeit, majd zsebre dugja, és úgy néz végig újra a nőn.* És mért mondja el ezt nekem? Miért nekem? Mért hozott ide? * Újabb kérdések sorozata, de hangjából nem hallani ki semmit. egyszerűen kérdez, s valami furcsa csillog a szemekben ahogy végignéz Delaylan. Talán csalódottság ... vagy szánalom? Ezt még ő maga se tudja eldönteni, talán majd idővel. Mivelhogy később is szeretné majd őt újra látni, nem csak most.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 3:23 pm

- Nem mindig jó, ha az ember mindent ért. *Visszatér sejtelmes hanghordozása, de épp csak egy mondat erejéig. Megint csak nem felel a kérdésekre, hanem elgondolkozik.* ~Miért is?~ *Teszi fel saját magának a kérdést. Nem talál rá választ.* - Talán azért, mert másnak tűnik mint általában az emberek. A sok söpredék, aki itt él.. *Fintor jelenik meg az arcán.* - Sok senki. Ön művelt, a viselkedése is egészen más. Mi egymás közt úgy viselkedünk, ahogy Ön, de az emberek közt nagyon sokan gusztustalanok. Talán ez lehet az oka, hogy pont Magának mondtam el. *Hangos elmélkedés is lehetne ez, hiszen csak hirtelen ötlöttek az eszébe eme gondolatok. Delayla érzi, hogy ideje lenne elmenni vadászni, Matthew-t viszont nem akarja bántani.* - Remélem visszatalál a városba, ha magára hagyom. Jobb ha én most megyek. *Ajkai egy félmosolyra húzódnak.* - Örvendtem a találkozásnak. *Biccent egyet és mintha a köd nyelte volna el, eltűnik a férfi szeme elől.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Május 15, 2009 3:34 pm

Ez esetben megtisztel, bár a válasz még mindig nem teljes de... legyen így.*Biccent, s mintha valami láthatatlan fal egyszeriben elkezdett volna szép lassan olvadni, omladozni közöttük... majd idővel talán teljesen. Egy ideig csak nézi a nőt, furcsán, magában gondolkodva, nem értvén sok mindent. Aztán csak felsóhajt majd megadóan vagy inkább beletörődően széttárja karjait.* Nos. Ilyenkor szokás mondani, bár kétlem hogy szüksége lenne rá, de vigyázzon magára. Én is úgy teszek. És... remélem még találkozunk!*Aztán a nő egyszeriben eltűnik, mintha csak az árnyak nyelték volna el, csupán a hideg bőrkabát marad utána. Hamar magára kanyarítja Matthew a kabátot, majd elsiet erről az átkozott helyről, s leinti az első taxit amit talál, hogy végre hazaérjen eme hajmeresztő nap után.*

Tárgy: Új hely Szer. Május 20, 2009 11:14 pm

*A lánynak ismét sikerült egy olyan helyre bukkannia ahol még nem járt. Lassan begördül az autó a parkolóba. Phin nagy sóhaj keretében leállítja a motort, az anyósülésre rakja a kezét, s előkeresi a kalapját, majd a cigisdoboz után nyúl s ellenőrzi készleteit...már csak 3 szál.*~Ahogy azt megmondtam visszavettem, de úgy látszik, hogy nem eléggé... hiszen a múltkor ilyenkor kb 2 szálam volt... nem lesz ez így jó... kezdem megutálni a sok cigizést, pedig, hogy élveztem a dolgot... ~*Ilyen gondolatok járnak a fejében miközben a dobozt nézegeti és forgatja a kezében. Aztán sóhajt egy nagyot és kinyitja az autó ajtaját. A fejébe nyomja a kalapot, ami már szinte megszokásból van rajta. Aztán bevágja az ajtót és érdeklődve néz körül.*~Nahát... hova sodort a sors...~*Ámuldozik a parkot látva s meglátja a hatalmas begörbített feliratot. A parkot szinte már érinti az erdő ami misztikus képet ad neki. De a lányt ez nem tölti el félelemmel. Kivesz egy száll cigit, szépen lassan meggyújtja majd a nem szükséges dolgokat visszahelyezi a zsebe mélyére. A kapu felé veszi az irányt abban reménykedve, hogy nyitva van. Azonban valami eltereli a figyelmét útközben. Mintha valami mozogna a sötét bokrok között. Egy darabig bámul arra majd ismét elindul.*~Bizonyára csak képzelődöm~*Hát igen ez az a lány aki még anyjával élt, és nem találkozott a sötétben semmilyen misztikus lénnyel. De aztán hirtelen megtorpan, eljut a tudatáig, hoy hol is van és, hogy itt nem olyan egyszerű. Sajnos a vidámpark elvette egy pillanatra az eszét, s a régi időkre emlékeztette.*~Vagy talán még sem..~*Szív még egyet a dohányba és egy darabig csak áll és mered a sötét fák közé.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Csüt. Május 21, 2009 12:14 am

Egy fekete alak lóg az egyik vasrúdján az óriáskeréknek, fejjel lefele. Ki más is lehetne, mint Row, mert hát ős szeret így lógni, és néha tényleg kijön ide csak úgy meditálni egyet a történteken, és ilyenkor... nos ilyenkor felmászik valahová, és csak úgy lóg, mint valami denevér. Néha kinyitja a szemeit, és felpislog a holdra, meg szétnéz, azért nem akarja, hogy bármi is letámadja. A lépések zajára is végigfutnak a terepen barna íriszei, és kiszúrja a lányt. Már ismerik egymást... nem is egy alkalommal találkoztak. Lefordul a rúdról, majd talpain ér földet, mire nem jó, hogy ez a képesség alakult ki benne, kiegyenesedik, majd megigazítva fekete köpenyét, nekidől az egyik oszlopnak, és megszólal.*
-Üdv a halál birodalmában. *mondja, elég hangosan ahhoz, hogy a másik is hallja. *
-Nocsak... azt hittem már nem élsz. *nem akar ő rosszat, ez az igazság.*

Tárgy: ismerős Csüt. Május 21, 2009 12:30 am

*Aztán vállat von és tovább megy, a cigi ott lóg a szájában, s csak amikor elveszi a szájától veszi észre, hogy remeg a keze. Érdeklődve nézi remegő mancsait.*~Hmm... érdekes... pedig nem is érzem, hogy felzaklattam volna magam... talán az elmúlt hetek izgalmai...~*Vállat von és tovább lépked egyenesen be a vidámparkba. Ismerős játékok veszik körül, mintha csak otthon lenne, bár az is igaz, hogy otthon nem igazán volt sötétben vidámparkban. De most ezt is kipróbálja, a cigijét szívva lassan komótos léptekkel halad. Aztán egyszer csak, egy ismerős hangra lesz figyelmes. Az óriáskeréknél támaszkodott egy oszlopnak a sötétben.*~Nem hiszem el... egyszer sem mehetek el úgy sétálni, hogy ne találkoznék egy vérszopóval?~*Kérdezi magában aztán bájos mosolyra húzza az arcát.*-Üdv...*Köszön vissza.*-Miért a halál birodalma?*Kíváncsiskodik abban reménykedve hátha többet is megtudhat a dologról.*-Hát... *Nem tudja, hogy mit mondjon el a nőnek, hogy tud a vámpírokról és a nyakán figyelő átokról? Vagy ezt inkább hallgassa el. De hát Row tudhatja, hogy tudja amit tud, hiszen ő is ott volt amikor Nil megharapta.*-Hát... az életem talán csak napokban mérhető...*Beleszív a dohányba.*-Ha nem kevesebben...*Mind ezt olyan érzéstelen hangsúllyal mondja mintha nem önmagáról beszélve. Nyugodt, higgadt tárgyilagos.*-Mi járatban errefelé?*Érdeklődik úgy mintha egy régi barátjától kérdezné. Nem nagyon tudja, hogy mire számíthat... így hát jobb lesz kérdezni.*-Gondolom... most nem ölsz meg... valószínű, hogy Nil nem nézné jó szemmel...*Gondolkodik hangosan.*-Vagy tévedek?*Hangjában nem érezhető egy cseppnyi sértés sem, s tudatosan teszi a hangját egyre érdeklődőbbé, mintha csak egyszerű kérdésnek szánta volna. Hol ott biztonságáról kérdezte a nőt.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Jún. 01, 2009 7:36 pm

*Békésen lóga a rúdon, nem áll szándékában sem lejönni, sem bármerre is mozdulni, az ott neki tökéletes. Keresztbe fonja karjait a mellkasán, és lehunyja a szemeit. Nem tart semmitől sem, csak akkor nyitja ki ismét, amikor a lány már a közelében áll meg, és ismét kérdez. *
-Mert itt vagyok... és nem csak én vagyok, még akkor is, ha észre sem veszed az életet magad körül... az itt settenkedő halált.*kegyetlen, gúnyos mosoly húzódik végig az arcán, és megmozdul, annyira gyorsan, hogy biztos benne, a lány nem is látta, mit csinál, maximum csak érezhette a álla fölött elzúgó fém hűvös szelét, amely nemsokára becsapódik, majdnem teljesen kettészelve egy vérróka koponyáját. Igen, nem csak ő van itt. Egyetlen fordulattal ugrik le és áll talpra, majd amint kiegyenesedett, visszakaprintja a fegyvert, és elrakja. Aztán egy ugrás, és ismét visszamászott addigi helyére. *
-Áh... én már ettem. Kedvtelésből nem ölök...*húzza el a száját, micsoda feltételezés, ez már sértő. A vámpírok többsége eleve nem öl kedvtelésből, csak ha muszáj, mert ugye a vér tartja őket életben, de csak ölni az ölés kedvéért, ez nem Row... Aztán a következő mondatra elmosolyodik, és lenéz a lányra csóválva a fejét. *
-Nem hiszem, hogy bántana... vagy ha mégis? Akkor így jártam... *vonja meg a vállát, azért kételkedik benne, hogy Nil bántaná valaha is, talán mégsem ölné meg a saját teremtményét... meg úgy egész sok minden történt közöttük, ami talán számít is egy keveset, akkor is, ha nem emberek. Végül újfent leugrik, és az oszlopnak támaszkodik.*
-De ha félnél... nem bántok vámpírokat... ha nem provokálják ki...*mondja
ridegen, keresve a lány tekintetét.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Jún. 01, 2009 8:23 pm

*Összehúzza a szemeit ahogyan a lány beszél. Csakugyan nem érzékel semmit és senkit maga körül csupán a vámpírnőt. Végigfut a hátán a hideg, először azt hiszi, hogy egy másik vámpírról beszél, s bármennyire bátor azért Ő sem szeretene még meghalni.No nem azért mert féli a halált (bár... lehet féli ő csupán magának sem ismeri be) Hanem mert még nem tud eleget, legalábbis ez a saját véleménye. És addig még nem jár egy pár dolog végére, addig: ~Nem halhatok meg... addig nem még nem tudok meg mindent amire kíváncsi vagyok~*Az egyetlen probléma csupán az, hogy minél több dologra derül fény annál több titok kerül a szemei elé. És annál több kérdés fogalmazódik meg az elméjében. Picit eltöpreng a hallottakon de egy elsuhanó fém "illata" csak kizökkenti.*-Hö...*Hőköl hátra egy lépést, bár valószínű ha őt akarták volna eltalálni már régen halott lenne, hiszen a mozdulat egy pillanattal elkésett. A fegyver becsapódásának helyére néz.*-Ez...*Hirtelen megakad, s csak tátogni bír...*-Meg mi volt?*Közelebb járt a penge a nyakához, tehát ő maga a halálhoz mint ahogy bármikor is. Bár lehet ezzel lehetne vitatkozni. Minden esetre ezt ő így látja és kicsit megakadt azon,hogy pár milliméteren múlt az élete.*-Oh értem... Elnézést... nem sok mindent tudok a vámpírokról, csak amit a könyvekben olvastam azok pedig sokszor ellentmondanak egymásnak...*Peleszív a dohányba majd egyszerűen elpöcköli.*-Ezek szerint ti vámpírok... csupán a vérért öltök... már ha öltök...*Állapítja meg, ugye már kétszer is volt, hogy nem öltek csak vért ittak... már ha Phin tapasztalataira támaszkodunk.*-Nem? Hmm... érdekes. Azt hittem... inkább úgy tudtam, hogy a vámpírok nem különösebben táplálnak egymás iránt érzelmeket...*Nekidől a háta mögötti kifeszítődrótnak ami egy hatalmas sátrat rögzít.*- Persze lehet, hogy tévedek.. az előbb is megesett...*Vonja meg a vállát. Először tiltakozna, hogy Ő nem fél, s tényleg nem. De a következő szavakra picit megzavarodik. Egy pillanatra elkapja a tekintetét éppen, hogy egyezred másodpercre aztán a nőre szegezi nagy szemeit.*-Ezt... ezt nem értem...*Néz értetlenül Rowana-ra.*- Hogy érted?*Most a nőnek sikerült kizökkentenie a merev, komoly álarca mögül ... hirtelen emberi lénynek látszik, s nem érzéketlen maszknak.*~Most kire gondol? Nil-re? De hát őt miért félteném? ~

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szer. Jún. 03, 2009 5:42 pm

*Miért is ölné meg, nem öli meg... csak idegesítik ezek a kis izék, amiket likantrópoknak neveznek. Valahogy a róka tekintete nem volt túl kedves, és őket kinyírni nem bánja. Úgy is van belőlük elég, nem árt meg neki pár példány elhullása. Felsóhajt, amikor a lány kérdőn néz rá, majd kicsit odébb rúgva a tetemet, elrakja a csillagot.*
-Róka... *vonja meg a vállát, ő tudja, hogy ez a kis izé még csak a gyengébbek közül való, mert nála erősebb fajtája akad a likantrópoknak, noha Rownak egyhez sem volt még konkrétan szerencséje, vérfarkasokat kivéve... de hát a vérfarkasok azért kissé másabbak, magasabb szinten állanak, és erősebbek is talán mindnél, ezt a lány már a saját bőrén tapasztalta.*
-Én személy szerint nem ölök kedvtelésből... fölösleges ölnöm, ha nem kell vér. Miért pocsékoljak? *kérdezi kíváncsian, oldalra döntött fejjel, szerinte csak úgy ölni tényleg fölösleges. Aztán, hogy emberként mások mit is gondolnak róluk, az nem ide tartozik... az csak fantázia és semmi egyéb. *
-Hm... én nem szoktam tanúkat hagyni. *mondja elmosolyodva, valóban nem szokása az ilyesmi, egyetlen ember van, aki látta és még él, csak mert azt az egyet soha nem lenne szíve megölni... és amúgy sem árulná el a férfi, legalább is bízik benne. *
-Mondtam én valamit is érzelmekről? *kérdezi kissé számonkérően, egy szót sem szólt olyasmiről, ős csak azt mondta, hogy nem hiszi, hogy Nil elpusztítaná. Aztán az, hogy kettejük között mi volt érzelmek nélkül is, az mg magánügy. A fő az, hogy mint a saját teremtményét, nagy valószínűséggel nem pusztítaná el... meg Row is tudja, hol a határ, meddig mehet el, ha nem akar Nillel konfliktusba keveredni. *
-Maradjunk abban, hogy ő a teremtőm... talán ezért sem én lennék az, akit feltétlenül bántana. És ha nem is érzünk, emlékszünk... *monda hidegen, őt valóban az emlékei tartják meg olyannak, amilyen. *
-Na ne mondd nekem, hogy túlélted egy vámpír harapását és még csak azt sem érzed, hogy vonz a vér... *hitetlenül bámul a lányra, azt az esetet el sem tudja képzelni, elvégre egy vámpír harapása nem ártalmatlan. *

Tárgy: A vér Szomb. Jún. 06, 2009 6:31 pm

-Róka...*Suttogja hitetlenkedve a sötétségbe. De hát a rókák nem támadnak emberre... ha csak nincsenek megveszve. Egy pillanatra elmereng a sötétbe majd ismét a nő felé fordítja a tekintetét. A pocsékolás szóra egyszerűen nem bírja megállni nevetnie kell, pedig félhetne is, a legtöbb értelmes ember ezt tenné. Érdekes de szívből jövő kacaj szabadul fel a torkából enyhe hisztérikus csengéssel fűszerezve.*-Én úgy hallottam... vagy olvastam, hogy vannak a vámpírok között szabályok, törvények...és az egyik az, hogy nem ölhetnek szórakozásból...*Az utóbbi napokban nézett ennek utána. Amióta ki is mondta tudatosan , és hangosan, hogy a vámpírok léteznek. *-Oh... értem... Nem is bölcs dolog...Ha az ember...*Egy pillanatra megáll, s bizonytalan képet vág, de folytatja.*-titokban szeretne maradni...*Von vállat a tanúkkal kapcsolatos beszámolóra.*-Persze nem beszéltél...*És tényleg nem.*-Csupán levontam egy teljesen emberi következtetést. A magam szemszögéből nézve...*Von vállat.*-Két dolog miatt nem ölném meg a másik vámpírt...*Egy pillanatra megáll.*-Vagy azért mert a későbbiekben még hasznom lehet belőle... mármint a másik személyből... vagy azért mert érzek iránta valamit...*Először lezárja a mondatot, de aztán gyorsan hozzáteszi.*-Már mint... akár a barátságra is gondoltam...*Sóhajt egyet s ekkor ugrik be neki egy ésszerűtlen ötlet. Mivel semmit sem tud a vámpírokról, vagy ha tud is valamit az mind zavaros egy vámpír talán letudja tisztázni az agyában a dolgokat.*-Öhm... Vagy ti vámpírok...*Megakad, a hallottakon...*Nem is éreztek? Egyáltalán, hogy éreztek? Sehogy? *Kérdi fecsegő hangon.*Vagy másképpen élitek meg az érzelmeket? A világot?*Kicsit sok kérdés egyszerre s az utolsó elhangzása után ugrik be neki, hogy talán egy picit tolakodó volt.*-Bocsánat ha tolakodó vagyok, de sajnos túl erős a tudásvágyam...*Apró mosoly jelenik meg az arcán hiszen az Anyját idézte éppen. Aztán elbizonytalanodik és elkapja a tekintetét a nőéről.*-Kettő...két vámpírét...*Suttogja a sötétben úgy, hogy emberi fül számára nem lenne hallható ha csak nem állna pontosan mellette. Aztán visszanéz a nőre, határozottság csillan a szemében, nem tudni, hogy pontosan mi játszódott most le a fejében.*-Igazság szerint nem... Nem érzem... pontosabban...*Egy pillanatra elgondolkozik.*-Fogalmam sincsen, hogy mit kéne éreznem...*Aztán elhúzza a száját.*-Bár már felvilágosítottak, hogy attól még, hogy túléltem és nem lettem vámpír...*Legalábbis ő nem érzi, hogy az lenne*-Ne gondoljam azt, hogy szerencsés vagyok... mert talán szerencsésebb lett volna meghalnom vagy átváltoznom...*Vonja meg a vállát, és nem tudja megállni, hogy a zsebébe ne nyúljon még egy cigiért és el ne kezdjen újra pöfékelni.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Csüt. Jún. 11, 2009 8:04 pm

-Igen, likantróp. Bár korántsem a róka a legveszélyesebb közülük. *jegyzi meg, és a hangja hidegen cseng, élettelenül, ritka, hogy csöppnyi melegség is keveredne ebbe a jeges hangnembe, de ha megesik is, nem feltétlenül a lány lesz annak a tanúja. Közben a két csillag a helyére kerül, vissza a derekán körbefutó széles fekete övre. A nevetést valamiért nem reagálja le. Egyáltalán nem érinti meg a másik reakciója... és akár hiszi, akár nem, csak akkor öl, ha muszáj, kedvtelésből soha. *
-De ölnek örjöngésből. És mindig vannak akik megszegik a szabályokat. Csak én nem tartozom közéjük, talán szerencsédre...*ajkai mosolyra húzódnak, bár ez a mosoly inkább ijesztő, semmint barátságos. De amúgy nem öl, és főleg jelen esetben azért sem ölne, mert nem tudja, Nilnek mi a szándéka a lánnyal. Bár mint kijelentette, nem cseréli le őt, mégis valamit csak akar, ha még mindig nem ölte meg. *
-Miért kell mindenben mindig szerelmi történetet látni az embereknek. Hát... nem érzek semmit Nil iránt, mert nem is érezhetek... Én nem érzek semmit. Csak az emlékeim vannak, és ő segít emlékezni. Segít, hogy ne vaduljak el... de ha nem lenne ő, akadna más, aki ezt megtenné, nem kötődöm hozzá, bár nem mondom, hogy nincs hasznom ebből a kapcsolatból. De azt hiszem ez kölcsönös... és csak ennyi... se barátság, se szerelem, se semmi más nincs, és nem is lesz... mert a lelkem tátongó űr pusztán... *kifejtette, tényleg nem érez semmit sem Nil iránt, persze azon kívül, hogy azért valamilyen szinten ragaszkodik hozzá, ha már ő a teremtője. És, hogy éppen ő az, aki segít neki emlékeznie érzésekre, az mondható a véletlen művének is... azon az estén vele találkozott, aztán minden alakult egyetlen merész lépésből, csak úgy kinőtte magát belőle.*
-Hát... egyetlen dolgot érzek... azt, ha vér kell... *ijesztő mosolya ismét visszatér az arcára, ahogyan tekintetén is látszik, hogy visszavándorol a jelenbe, mert iménti monológja idején nem feltétlenül járt itt gondolatban. *
-Miért, ki volt a másik?*kérdezi, nem mintha nagyon fontos lenne, de fura... fura, hogy még egy másik vámpír is életben hagyta a lányt. Nem igazán látja ennek az okát.*
-Majd megtudod, mi is a jobb... vagy nem. Egyik sem tökéletes megoldás...*vonja meg a vállát, mindennek megvannak a maga előnyei meg hátrányai. Ő már megszokta a vámpírlétet, és részben tudja értékelni, hogy semmit nem érez, részben meg azért ez sem olyan felemelő mindig, mint eleinte gondolta. *

Tárgy: ösziteség Csüt. Jún. 11, 2009 8:28 pm

-Nem? -A szemei ismét a tetemre vándorolnak.- Milyenek vannak még? -Kicsit úgy érzi magát mint egy tudatlan kisgyerek, aki a felnőttet kérdezi az élet dolgairól. Azt aki nála tapasztaltabb. Csak egy kicsi eltérés van a két helyzet között. Phin nem zavartatja magát, ha ez az ára a tudásnak, addig fog kérdezni amíg a nő meg nem unja. - Vagy talán szerencsétlenségemre...-Vállat vont. -Néha úgy tűnik, hogy meghalni sokkal könnyebb lenne mint élni.-Töprengő fejet vág. -Néha azon gondolkozom, hogy kik a bátrabbak... Azok akik lemerik magukat vetni egy ház tetejéről, és belemernek vágni az "ismeretlen " túlvilágba, már ha van olyan. Vagy azok akik küzdenek s életben maradnak és ugyan úgy belevetik magukat az ismeretlenbe. -Sóhajt egyet.-Bátornak tartom azt aki képes meghozni azt a döntést, hogy most hajlandó meghalni. Sosem lennék rá képes. Ha csak nem kényszerítenek a halálba , magamnak önszántamból nem fogom okozni.- Sóhajt egyet s lassan lecsúszik a földre, egyik lábát befelé fordítva behúzza még a másikat felhúzza, hogy a kezét a térdére tehesse. Kicsi furcsállja, hogy a nő ilyen könnyedén elmondja neki, hogy milyen a vámpírok világának ezen része. Nem gondolta volna, hogy kap magyarázatot de nagyon is örül neki. Először nem mond semmit, meg kell emésztenie a hallottakat.*-Nem is tudom, hogy ez milyen lehet. nem érezni hiányt, fájdalmat. De emlékeztek, tehát fel tudjátok idézni...-Bólintott.- Akkor az nem lehet ugyan az. De több mint a semmi...-Szinte csak magának beszél, hiszen minek magyarázna annak aki ebben "él" .*-Hm... a vér iránti vágy a legerősebb és semmi mást nem éreztek. Úgy hallottam, hogy a vámpírok mindig éhesek... vagyis szomjasak...csak amikor csillapították már tudják magukat kontrollálni. - Lehet, hogy megint hülyeséget beszél? *-Hogy ki? nem tudom...-Vállat vont. -Az az igazság, hogy véletlenül találkoztam vele, nem mutatkoztunk be egymásnak. -És nem szívesen látná újra az alakot. *-Talán nem... de őszintén kíváncsivá tesz a dolog. Most, hogy már tudom, hogy annak is van értelme ha nem ölik meg az embert. Hogy vajon miért nem öltek meg? Kíváncsi vagyok a tervükre...-Apró izgatott mosoly jelenik meg az arcán mint egy kisgyereknek aki várja a nyári tábort. Aztán beleszív az imént meggyújtott cigarettába.*-Mellesleg... ez a hely... tudod miért ilyen kihalt? Persze tudom, hogy itt a környéken minden kihalt de mindennek meg van a története. Itt normális esetben egy őrnek kéne fel le járkálnia és napközben gyerekeknek kéne itt játszania...*ismét szív egyet a cigiből.*-Persze itt... semmi sem normális. Ide valós vagy?