Bordermore vidámpark

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Jún. 19, 2009 6:01 pm

-Nem igazán ajánlom az ismerkedést velük... egy tigrist nem feltétlenül él túl akárki... vagy egy leopárdot. Nagyon erősek is vannak... a róka csak egy kis elkorcsosult akármi... és a leggyengébb...*mondja, ő is csak ezzel meg hollóval találkozott eddig, sikerült elkerülnie még az erősebbeket, bár kérdés, hogy meddig, mert a veszéllyel kölcsönösen vonzzák egymást.*
-Na és mire jutottál? Mert aki azt hiszi meghalni jobb, bolond... szerintem. Azt nem bánom, hogy nem vagyok már ember, de ha egy éve meghaltam volna, amikor akartam, annyi mindenről lemaradtam volna... Talán éppen azért szép az élet, mert nehéz...*mondja, és közben halványan el is mosolyodik. Nilre gondolt, és arra, hogy mit ígért... biztos benne, hogy ha a férfi nem lenne, talán nem beszélne így, de van... és éppen ezért látja most újra értelmét az egész életnek, még akkor is, ha ez másfajta, ás sose volt könnyű, meg nem is lesz. Kicsit lehajtja a fejét, csak úgy mosolyog... fura lehet, egy vámpír, akinek mintha még érzései is lennének. És ki tudja, talán van valami hasonló benne is...*
-Én megpróbáltam, és ha van motivációd, nem nehéz hidd el... csak fölösleges. Honnan tudod, hogy ha ma megteszed, nem történne-e holnap valami, ami megérte volna, hogy megvárd?*kérdezi felemelve a fejét, tényleg tapasztalatból beszél, és lassan már ott tart, hogy bármennyire gyűlöli az apját, azt meg tudná köszönni, hogy nem nézte végig zsebre tett kézzel, amikor ő megpróbált meghalni. *
-Másabb... igen, másabb... de nem lehetetlen felidézni dolgokat... ~Ha van aki nem hagy elvadulni...~*fejezi be gondolatban a mondatát, mindent nem mond el, de azért Phin... nos, van egy olyan, talán nem megalapozott sejtése, de ha vámpírok életben hagyták, akkor nem lehetetlen, hogy egy szép napon a kastély valamelyik szobájának lesz a lakója ő is... ha meg nem, akkor nem is olyan nehéz kiiktatni, mint ahogy ő gondolná.*
-Nem tudom, sokan vagyunk... de kiderül, mit akartak. Nem fog elkerülni téged sem az akaratuk... ahogy engem sem került el. *vonja meg a vállát, még emlékszik az első találkozásra Nillel, és arra az érzésre is, ami akkor elfogta, és emlékszik a szegénynegyedre is, amikor látta a vadat benne, és amikor kapott lehetőséget a választásra. Sok mindenről maradtak emlékképei, főleg amihez ragaszkodik, az igazán élesen él benne... és már legelőször érezte, hogy fognak még találkozni Nillel, és ha nem is tudta mire vélni, érezte, hogy ezek a találkozások nyomot hagynak benne, az életében, nem is akárhogyan. ÉS nem csak arra gondolt, hogy mi van most... mert a most sokkal másabb, mint a múlt, noha mindkettő fontos számára.*
-Itt születtem, de már régen is ilyen volt... ijesztő és elhagyatott... sötét... és akkor nem is tudtam a vámpírok létéről... noha ide jártam gyakorolni a kardforgatást. *egykedvűen von vállat, amióta csak él, ilyen ijesztő a városnak ez a része, és sose értette senki, miért szeret ide jönni, egyszer Gordonnal össze is vesztek ezen, hogy mit is keres ő itt emberként. Most eszébe is jutott, hová lett el a rendőr bácsi, régen nem látta. *
-Ez egy ilyen vidék... minden más... és talán így van jól. Ez itt más, egy sziget... ahová berekedünk, és nincs menekvés... *mondja, majd egy gyors mozdulattal felkapaszkodik az egyik rúdra, aztán egy fordulat, és máris ugyanúgy lóg mint az imént, mint valami nagy denevér, csak a fogait kellene láthatóvá tennie, és egész jó lenne az összkép, de nem fogja, most nem. *

Tárgy: Válaszok Pént. Jún. 19, 2009 9:41 pm

*Ismét a tetemre néz.*-És úgy gondolod, hogy én még ezzel a rókával sem tudtam volna elbánni?*Igazából kérdésnek szánta aztán a hangsúly miatt inkább volt kijelentés mint sem kérdés.*-Arra jutottam, hogy bár bátor az aki képes végezni magával, még sem túl okos. Talán ezért nem kívánom magam a halálba, túlságosan érdekel az, hogy mi lesz holnap.*Von vállat mosolyogva.*-Ebben nem értek egyet. Szerintem azért szép meg kiszámíthatatlan és igazságtalan, még is felfedezhető benne az egyensúly.*Felhúzza a másik lábát is és kényelmesen hátradől, alkarját pedig térdére támasztja.*-Szóval te meg bírtad volna tenni? Igaz nekem nincs motivációm rá talán ezért is vélem úgy, hogy nem lennék képes megtenni. Ha nem jövendő mondó az ember természetesen sehogy.*Bólint egyet.*-És mi történik ha egy vámpír nem képes felidézni az érzéseket?*A hangja tompa, elfúló bár maga is meglepődik azon, hogy milyen könnyen kimondta azt, hogy vámpír. Viszont tompa hangon kérdezett mert sejti, hogy ha egy vámpír nem tud visszaemlékezni akkor az semmiképpen sem jó.*-Tudom, hogy nem tudom őket kikerülni. Ez a város túl kicsi ahhoz, hogy elbújjak vagy elmeneküljek. De mellesleg... ha lenne lehetőségem sem tenném...*Von vállat s beleszív a cigarettába.*-Oh szóval, te nem véletlenül lettél vámpír. Vagy véletlenek nincsenek? Abból lesz vámpír akit előtte az élveholtak kinéznek maguknak? *Jó kérdés és erre is csak egy vámpír tudhatja a pontos választ.*-Nem lehet kellemes egy ilyen helyen felnőni. Hálát adok az égnek, hogy nem itt születtem. Viszont apám már egy párszor megátkoztam a miatt, hogy ide jött...*Ismét beleszív a cigibe, jó mélyen. Ha az apjáról beszél mindig felhúzza magát. Pedig szerette, valamikor, akart neki egy esélyt adni, ő meg ... nah mindegy.*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Jún. 19, 2009 11:13 pm

-Ezekkel a dögökkel elbánni nem nehéz... mondtam, hogy gyengék. Nagyon is... *vonja meg a vállát a tetemre pillantva. A róka gyenge és gyáva is... ez most csak azon múlott, hogy ő vette észre hamarabb, és tudta, mivel áll szemben. Csendben hallgatja végig a lány további mondandóját, majd a kérdésre szemei kissé vörösen villannak fel.*
-Igen... és meg is próbáltam. Nem sokon múlt, hogy most ne legyek itt...*egy pillanatra lehúnyja a szemét, és eszébe jutott, milyen érzés volt... maga az amikor már minden összefolyt előtte, aztán meg amikor felébredt, és kötések voltak a csuklóin, és rájött, hogy ez itt még az élet. Akkor azt hitte, hogy talán ez a pokol maga... hogy nem halhatott meg, hanem szenvednie kell tovább, bár most már nem feltétlenül szenvedésként él meg minden napot.*
-Elvadul...*válaszolja egyszerűen, tömören, s talán érthetően is. Nem fogja kifejteni, milyen az, bár már látott ilyet, és az élő példa eléggé közel áll hozzá... Nil. Bár mostanában szokatlanul emberi, olyan más lett, noha azt is tudja Row, hogy a férfi kiszámíthatatlan éppen a vadságából adódóan, mégis elhiszi neki, hogy sosem fogja bántani őt.*
-Én nem hiszek a véletlenekben... meg különben Nilt hamarabb ismertem, minthogy tudtam volna róla, hogy vámpír. Hm... annyian mondták, hogy kerüljem inkább... *nosztalgia... Dereck hányszor mondta, hogy ne bízzon meg benne, ha nem ismeri, csak hát őt mikor is érdekelte más meglátása ilyen téren.*
-Ki lehet bírni...*vonja meg a vállát, csak arra az egy szóra sisszen fel, hogy apa. Az az egy rossz emlékek rengetegét ébreszti fel benne mindig.*
-Jobb lett volna kint maradnod... de már fogoly vagy... és potenciális társ vagy préda...*néz végig a lányon olyan szemekkel, mintha mindjárt letámadni akarná, bár nem fogja. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Júl. 13, 2009 3:15 pm

-Borzalmas, itt még az állatok sem ugyan olyanok. *Erősen beleszív a cigarettába.*-Esküszöm ez a hely és környéke olyan mintha egy vírus söpört volna végig itt. Vagy a génmutációk negatív eredményeképpen, itt minden faj más lett. *Aztán eltöprengve oldalra fordítja.*-Tulajdonképpen az emberi faj ezen a vidéken csak azért maradt fent mert szükségetek van rá?*Fordítja vissza tekintetét a nő felé. Hiszen ha akarná a vámpír faj valószínű, hogy igen hamar kiirthatná a városból az embereket. Bár valószínű, hogy a vámpírvadászokon kívül... tényleg vannak olyanok? *-Vannak olyanok akik vadásznak rátok? *Nem mintha a lány csatlakozni akarna. Vagyis még nem tudja. Nem nagyon érdekli az, hogy kiirtsa a vámpír fajt. Talán azért mert nem tudja, hogy az mire lenne megoldás. Nem tombol benne utálat e faj iránt, sem értelmetlen gyilkolási vágy.*-Elvadul... *Suttogja maga elé, tulajdonképpen érti a dolgot. *-És mi lesz azzal a vámpírral aki elvadul? *Úgy érti, hogy ha egy vámpír értelmetlenül elkezd gyilkolászni, meg úgy viselkedik mint egy állat veszélybe kerülhet a titkuk. ÉS ilyenkor megpróbálják vissza civilizálni vagy kiiktatják? *-Az itteniek mindentől félnek ami más. Tőlem csak azért mert túl közvetlen vagyok. Azt mondják ez helytelen. *Ismét a szájéhoz emeli a cigit, egy vállrándítás kíséretében.*-Igazuk van abban, hogy aki túl kíváncsi hamar megöregszik, és még hamarabb hal meg...*Ez még az emberek világában is így van. Ha valaki olyan dologba üti bele az orrát amihez semmi köze, vagy amiről nem kell tudnia könnyen veszélybe kerülhet.*-Az itteniek az új arcokat, a veszélyes kinézetű embereket nem túlságosan kedvelik, ahogyan észrevettem.*Köröket kezd fújni a füstből, saját maga szórakoztatásának céljából. Felkapja a fejét a reakcióra. Majd keserűen elneveti magát.*-Ezek szerint nem kedveled túlságosan az apádat... *Nevetése hirtelen abbamarad.S a cigire koncentrálva ismét beleszív.*-Szerencsés vagyok, vannak kellemes emlékeim is vele kapcsolatban.*Csak persze nem olyan sok, de vannak.*-Igen a fogoly dologra rájöttem, igen hamar. Talán még azon a héten, hogy idejöttem. *Vonja meg a vállát.*-Társ vagy préda? Te csak ezt a két utat látod...De nem azt jelenti, hogy csak ezek vannak...

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Júl. 13, 2009 11:23 pm

-Hm... igazából nekem ez a természetes. És mindig is ez volt, mert ebbe a világba születtem bele. Nehéz elhinnem, egyáltalán elképzelnem egy világot nélkülünk. Bár odakint is kell lenniük vámpíroknak... *vonja meg a vállát, annyira nem is érdekli igazából, hogy kint milyen a világ. Itt bent van, és ehhez kell alkalmazkodnia, ami azt jelenti, hogy ő vadászik, amikor vérre van szüksége, de különben nem öl.*
-Emberek vannak, mert vannak. De vérük nem csak nekik van. Szerintem ha nem lennének, akkor sem halnánk ki... megoldás mindenre van, mert a természet bőkezű a saját gyermekeivel, ha nem pusztítunk. És mi nem vagyunk mészárosok...*mosolyodik el, bár egy malkavitáról ezt nem mondaná el, például, de azokról mindenki tudja, hogy őrültek. *
-Vannak...*sziszegi, hiszen tudja, hogy az ő feje is sokat ér, és nem is egyet ismer vadászt, legutóbb szerencséje volt, irtó nagy, mert túl sok ember volt a közelükben, és a dampyr nem mert támadni. De ha nem ott lettek volna, nem biztos, hogy most még itt lenne, sőt, hogy egyáltalán lenne még. És peersze a drága Invictus, aminek a neve neki tabu... a világért ki nem mondaná, bár Tua tagja. És Tua szerencsére még mindig azt hiszi, hogy eltűnt, és bizonyára ebben az apja keze van benne. Remélhetőleg nem is sejti, hogy vámpír, vagy neki annyi. Ismeri a vadászokat, és nem jó velük találkozni, nem hogy kikezdeni. *
-Talán megölik. Ehhze kevés ideje vagyok még vámpír csupán...*vonja meg a vállát, igazából nem is érdekli, mi lesz azokkal a szerencsétlenekkel, akik nem akarnak emlékezni. Ő nem akar ilyen lenni, és ha rajta múlik, nem is lesz, soha.*
-Itt soha senkinek nem jó semmi... mindig másak a normák, mint amelyeket te magadénak vallasz, bármi legyen is az... ha harcolsz, akkor az a baj, hogy nem vagy elég nőies, ha meg nem, akkor miért nem véded meg a családod és magad egyáltalán, ha hiszel, az a baj, ha nem, akkor az, talán még az is baj sokszor, hogy élsz. De ha megszabadulnál az életedtől, csak egy gyáva kis senki lennél a szemükben, aki öngyilkos lett. *széttárja a karjait, ez ellen nem lehet semmit sem tenni, egyszerűen ilyenek az emberek, űzik a kis játékaikat, és észre sem veszik tán, hogy egymást kergetik az őrületbe.*
-Per pillanat nálam mindkettőnek szinte nulla az esélye... fiatal vagyok... és halott... *az utolsó szóra kicsit elhúzza a száját, aztán csend egy darabig, soha nem mondta még ki ennyire egyszerűen és metszően az igazat, mert tudja, hogy halott a teste, csak azért nem olyan könnyű elfogadni, lássuk be, hogy valójában egy két lábon járó hulla.*
-Az enyhe kifejezés, hogy nem kedvelem túlságosan... gyűlölöm. *sziszegi, bár ez, az előzményeket ismerve talán még meg is érthető, valamennyire, mert Row még mindig nem bocsátotta meg, hogy, az egyetlen embernek, akit valaha szeretett, meg kellett halnia, mert nem ő volt a férjének szánva. Igaz, most már mindegy, kit szánt neki az apja, mert nem lesz senkié sem. *
-Lehet... de nekem csak ez van. Vagy egy vagy a fajtámból, vagy előbb utóbb levadász valaki... nekem nincs barát, kedves, szülő vagy bármi más, mert én már nem érzek semmit. Van egy teremtőm, de ő is csak egy vámpír, és annyi csupán, hogy tanít... *kicsit több, de attól még nem lesznek érzelmei. Egyszerűen csak fontos neki, ennyi, de attól még őt is csak társnak tudja mondani. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Csüt. Júl. 16, 2009 10:29 pm

-Velük annyira nem...*Húzza össze a szemét.*-Az emberek... ott kint... hogy is fogalmazzak... kitalálnak történteket egy ilyen világról. Bár nem ennyire kétségbeejtően, kilátástalanul...*Beleszív a cigibe.*-Tudod mindig van egy hős, aki megment mindenkit és a borzalomnak vége... blabla... mindegy... a lényeg, hogy az emberek vágynak rá, kint, hogy találkozhassanak ilyen lényekkel. Mert az bebizonyítaná, hogy a könyvekben igazat mondanak, hogy vannak még titok. Vannak fajok amik hasonlóak az emberhez de még sem emberek...*Ismét a cigarettába szív, majd maga mellé nyúl és elnyomja a porban, a csikket pedig a zsebébe teszi. Nem mintha ebben a világban nem lenne már úgy is mindegy, hogy még egy kis szemét van-e a földön vagy nincs.*-Tehát annyi ilyen könyvet olvastam. Talán ez miatt... talán csak gyorsan túlteszem magam a dolgokon. De a különös lények jelenléte zavar a legkevésbé. Furcsa, de az itteniek jobban zavarnak...*Ahogy leteszi a kezét, a tenyere alá kerül egy faág. Elkezd a talpa alá a homokba rajzolgatni.*-Csak odakint a vámpírok sokkal jobban elrejtőznek, és nagyon titokban csinálják a dolgaikat...*Jegyzi meg halkan, bár neki ez a helyzet jobban tetszik. Majd csendben hallgatja a lányt.*-Ez nagyon érdekes ... és egyben kiborító helyzet főleg a nőknek gondolom. Mert hát egy férfi megvédi a családját, eltartja és kész. A nőt pedig elítélik ha ugyan ezt teszi? Ez elég földhözragadt... olyan középkori...*Hát igen, aki a teljesen modern világban nőt föl, ahol ugyan a nők még mindig egy kicsit hátrányban vannak még is már nagyjából egyenlőek a férfiakkal. Annak ez felháborító és persze furcsa.*-Igaz...*Nevet fel a lány.*-Viszont rám nem...*Hát igen, ő is fiatal de nem halott.*-Akkor már ketten vagyunk ezzel...Bár... mivel, hogy az apám halott...*Egy pillanatra elgondolkozik.*-Minden valószínűség szerint... nem kéne utálnom... a halottakat minek utálni? Már úgy is halottak...*Elhúzza a száját.*-S a gyűlölet sem nyújt elégtételt...*Felsóhajt, hátradől és felnéz a csillagokra.*-Hé... a vámpírok hisznek a túlvilágban?*Ez érdekes, mivel, hogy a lány hisz benne de Istenben nem. Inkább a sorsban.*-És Istenben? Vagy valami más kutya fülében? *Érdeklődik még mindig a csillagos eget bámulva.*-Érdekes... neked azért nincs barát , szerető és a többi mert már nem érzel. Nekem sincs... mert ahogy idejöttem mindet elvesztettem és egyenlőre eszem ágában sincs újakat szerezni. Megkönnyebbülés... jó érzés senkihez sem kötődni, senki nyavalygását sem hallgatni... egyszerűbb az élet...

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 03, 2009 3:18 pm

*Kissé felhős az ég, amolyan szürke, nem túl napfényes délután van. Tua az egyik körhintán ül, kicsit meggörnyedve könyököl térdeire, és valahová a semmibe bámul maga elé. A motor pillanatnyilag sehol sem látható, hiszen ide gyalog jött, nem jó itt a csendet bolygatni, tudja jól. És igazából talán maga is kicsit csendet akar. Tekintete igazán álmatag, mintha nemrég ébredt volna mély álomból, vagy éppenséggel nyitott szemmel álmodna. Vállán még ott a kötés, de azt most hosszú méregzöld köpenye takarja el, egyetlen fegyvere meg most a csizmájába szúrt tőr, ugyancsak ezüstből, mint a kései, bár ezt nem sokt használta. Csak hát a fegyverei még Garciánál vannak megőrzésre. Lábainál meg ott fekszik a fehér farkas. Valahogy egyikük sincs túl jó passzban az este után, bár mintha a farkas még mindig jobban viselné az egészet, mint új gazdája. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 03, 2009 3:58 pm

Még tegnap, mikor a belvárosban sétált, hallotta meg véletlenül pár kisiskolás gyerek beszélgetését arról, hogy a város szélén lévő elhagyatott területeken mintha valami démoni vidámpark lenne. Kicsit utána is érdeklődött az egyik bolt eladójától, aki először nem tudta, miről is beszélhet, de egy kis gondolkodás után hamar rájött, hogy a Bordermore vidámparkról lehet szó. Azt is mondta neki, hogy évek óta zárva van, és nem tanácsos még véletlenül se arra jár, de… ő mióta hallgat másokra?
Most meg már ott álldogál kicsit elhúzott szájjal a vidámpark zárt vaskapuja előtt, és azon keresztül nézi az elhagyatott, kicsit romos standokat és egyéb, rég biztos oly vidám játékokat.
Mivel kicsit hűvös van, és az égen is szürke felhők gyülekeznek, egy fekete alapszínű kapucnis pulóvert vett fel, min aprócska fehér halálfejek vannak végig – nagyon designos –, alul pedig sötétszürke, térdig érő rövidgatyát visel. Pulóvere takarja saját pisztolyait, amik persze ott pihennek az övéhez erősítve. Azonban most jobban fel van szerelkezve, mert nála vannak Tua fegyverei is, amik addig lettek rábízva, míg a lány lábadozik. Inkább ezeket is magával viszi, mert ki tudja, mikor törnek be hozzá, és eléggé rosszul érezné magát, ha ellopnák a lány fegyvereit… bár lehet túl sokáig akkor már érezni se tudna. xD
Na, de most egyelőre nem tud mit csinálni, és a kerítésen akar átmászni, hogy szét tudjon nézni a vidámpark területén, ami most eléggé felkeltette az érdeklődését. Na, ezzel semmi probléma se lenne, de mikor már a kerítés közepén tart, egy kicsit erősebb fuvallat kilöki a vidámpark kapuját. Először csak elkerekedett szemekkel néz a kapu felé, majd csak hangosan sóhajt egyet, és óvatosan leugrik a kerítésről, amire így is csak nagy nehezen tudott felmászni… Na gyerekek mi ebből a következtetés? Legelőször ne csak a szemeteknek higgyetek, hanem nézzétek is meg, hogy tényleg zárva vannak-e a kapuk…
A vidámpark amúgy elég érdekes lehetett még új korában, most már nem túl sok különlegeset fedezett fel benne. Igaz talált egy törött üvegű csoki automatát, ami félig tele is volt mindenféle finomsággal, de mikor az egyik gabonaszelet csomagolását megnézte, az már kb. tíz éve le volt járva…
Aztán lassan sétálgat tovább, mikor észreveszi, hogy a közeli körhintán ül valaki, majd mikor odafókuszál az illetőre, veszi észre, hogy Tua az… micsoda meglepetés, mindig csak így teljesen véletlenül szokott összetalálkozni a lehető legfurcsább helyeken a lánnyal. Lassan sétál felé, de pár lépés után meg is torpan, mert észreveszi, hogy egy farkas pihen a lábainál.
- Hello! *köszön oda kicsit hangosan* Szép farkasod van… Harap? *széles mosoly jelenik meg az arcán, de egyelőre nem megy közelebb, ki tudja, mikor szeretné kicsit jobban megismerni a bordáit a földön fekvő állat*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 03, 2009 6:35 pm

*Figyel? Dehogy figyel ő most arra, ami körülötte van. Még jó, hogy Emerin éberebb, sokkal, és meg is rángatja a nadrágját a fogaival, amikor megjelenik a közelben a fiú, majd kicsit morogni kezd, de nem támad, attól nem kell félni. Tua még mindig álmatag tekintettel pillant fel, majd megsimogatja a farkas fejét, aki erre lenyugszik, és szépen elhallgat. *
-Szia.*köszön, és egy alig észrevehető halvány mosoly fut át ajkain, ahogy felemeli a fejét, és kiegyenesedik, bár vállai ezután is előre görnyednek, mert két kezére támaszkodva ül. *
-Köszi. Ő Emerin. *simít végig a farkason, kicsit előre hajolva és sóhajt egy nagyot, majd visszaül az előbbi pozícióba, maga mellé téve kezeit azokra támaszkodik. *
-Nem harap amúgy.*válaszol végül a kérdésre, kis fáziskéséssel, ami azért nem szokott nála fennállni, de most mintha nem is ő lenne. Még mindig...*
-Mi szél hozott erre? *kérdezi meg, és újra előre görnyed, térdeire könyökülve, de most oldalra fordítja a fejét, Garciára néz. És zöld szemei tengernyi szomorúságot tükröznek. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 03, 2009 7:17 pm

Mikor Tua visszaköszön neki, és látja, hogy már a farkas se néz rá csúnyán, vesz egy nagy levegőt, majd oda is sétál a lányhoz.
- Szia Emerin! *köszön oda mosolyogva a farkasnak is, bár inkább nem próbálja megsimogatni, mert akárhogy is nem harap az, azért össze még sem haverkodtak még, aztán lehet, hogy búcsút inthetne a fél kezének*
- Tegnap hallottam pár kölyöktől, hogy van a város szélén egy romos, démoni vidámpark… *mondja szórakozottan, majd beleül a lány melletti hintába* Gondoltam elnézek ide… Aztán nem is láttam a motorod, nem tudtam, hogy itt vagy. *teszi még hozzá, bár azért örül, hogy összetalálkozott Tua-val*
- Amúgy… héé… mi a baj? *kicsit riadtan néz a lányra, akin csak most vette észre, hogy nincs minden egészen rendben*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 03, 2009 7:54 pm

*A farkas köszönésre csak felmordul, de most már barátságosabban, mint korábban, aztán ismét visszafekszik Tua lábaihoz, és nem nagyon adja jelét annak, hogy érdekelné, mi is folyik körülötte. *
-Annyira nem is démoni... csak üres, és az emberek fantáziája sok mindenre képes, ha valami eltér a megszokottól.*válaszol egy sóhajjal, őt még semmi baj nem érte itt, meg amúgy sem feltétlenül akar hinni abban, hogy vannak démonok, elég a kárhozottak létével is szembesülni. *
-Gyalog jöttem.*válaszol egy sóhajjal, végül is bizonyára Emerinnek is elég volt hajnalban az a hazaút, mert elég gyors iramban kellett követnie, ahhoz, hogy ne maradjon le nagyon a motor mögött. *
-Csak... Claudius elment, és nem tudom, hogy látom-e még valaha. Hiányzik... és... csak remélni tudom, hogy ezek az átkozott vámpírok nem találják meg. *mély levegőt vesz, majd ismét, még mielőtt újra sírni kezdene. Ideje lenne már visszazökkenni a régi kerékvágásba, de hát az is igaz, hogy az ember akkor tudja meg, hogy valami, vagy történetesen valaki mit jelentett neki, amikor már elveszítette. Amúgy meg a név hallatán Emerin felvonyít, neki is hiányozhat a gazdája, pedig igaz, hogy még egy napja sincs, hogy elment. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 03, 2009 8:34 pm

- Hát eddig még én se futottam össze egyetlen egy démonnal se. *szórakozottan megcsóválja a fejét, majd mindkét kezével megfogja a hinta elülső láncait, és lábával elkezdi magát kicsit előre-hátra lökdösni*
Rég járt már vidámparkban, van annak már kilenc éve is, hogy az egész kis család elment együtt szórakozni. A nővére elhozta két barátnőjét is, így míg ő a szüleivel volt, a lányok külön klubbot alkotva csatangoltak össze-vissza. Élvezte a dolgot; ültek óriáskeréken, amiről be lehetett látni majdnem az egész parkot, a hullámvasútra vagy húsz percet kellett sorba állniuk, de megérte, meg annyi vattacukrot evett, hogy rosszul lett tőle… De aztán hamar el is felejtette azt a napot, és csak néha jutott eszébe egy-egy emlékfoszlány róla, mint valami szép pillanatról, ami azért még is csak bearanyozta a gyerekkorát.
- De láttam egy csúnya, nagy műanyag bohócot.. *mondja, majd kicsit elhúzza a száját, hisz az a bohócszobor tényleg eléggé randa volt. A nagy piros krumpliorra meg volt égetve, s úgy folyt le az olvadt műanyag a széles, mosolygós arcára*
- Ahh… értem. *bólint egyet, majd a hintájával együtt lábai segítségével lassan odaoldalazik Tua mellé*
- És Claudius, mármint… *azt szeretné valahogy szépen megkérdezni, hogy a férfi kicsoda is lehetett Tua számára, ha ilyen rosszul esik neki az, hogy „elment”… közben meghallja a farkas felvonyítását is, mitől kicsit összerezzen, de utána már újra szomorúan pillant a lányra, mert nem jó Tua-t ilyen levertnek látni*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 03, 2009 8:52 pm

-Jah... *bólint, ő is látta a bohócot, akárhányszor erre tévedt, és hát nem túl szép, az való igaz. De ennél rondábbat is látott már, sajnos. De ez a szakmájával jár... Aztán hallgat tovább, ismét csak maga elé bámulva egy darabig, csak a dampyr nevének említése rángatja ki újra ebből az állapotból. Hát igen, nem sokat szokott mesélni, ezek szerint nem mondhatott túl sokat Garciának róla.*
-Ő egy barátom volt... vagyis... már nem tudom. Olyan kusza lett minden... Amúgy ő Emerin gazdája, csak rám bízta... de azt hiszem, ez nem a legjobb hely, róla beszélni. Itt mindennek füle van... *sóhajt, majd ismét előre hajol és megsimogatja a farkast, az meg, mint az már megszokhatta tőle, hálája jeléül megnyalja a kezét. *
-Félek, soha nem jön vissza... Valahogy nem tudok optimista lenni, pedig megígérte, hogy vigyáz magára. *újabb sóhaj hagyja el ajkait, ahogy szemei előtt felvillan pár kép az estéről, ott a rendelő előtt. Az az egy csók annyi mindent megkavart benne. És tudja, hogy ha most az fog bekövetkezni, amitől fél, akkor csak még inkább a bosszúnak fog élni. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Kedd Aug. 04, 2009 1:55 pm

Hát igen, itt valaki már eléggé tapasztalt felderítő, és egy éve az Invictus Rend tagja… míg más csak egy zöldfülű vadászjelölt, aki még nem is látott valami sokat az életében. De az a bohóc akkor is ijesztő…
Közben észre se veszi, hogy Tua nem nagyon figyel rá, hanem gondolataiba mélyedve bámul maga elé, majd csak az említett név ébreszti fel, és hozza vissza hirtelen a rideg valóságba.
- Hmm… Értem. *gondolkodik el, és amúgy persze igazság szerint nem nagyon érti a helyzetet, mivel nem ismeri a részleteket* Bonyolult egy ügy… *dünnyögi el az orra alatt inkább magának, mintsem a lánynak. Közben lepillant a farkasra, aki úgy tűnik, békésen fekszik Tua lábainál*
- Nem kell róla beszélned, ha nem szeretnél… *mondja egészen halkan, majd csak sóhajt egyet, s lábait lassan felemeli a földről, minek köszönhetően a hinta miben ül, unottan visszaleng a helyére*
Közben meg úgy látszik, akármennyire is füle van itt ezen az elhagyatott vidámparkban mindennek, Tua még is csak tovább mondja a lelkét tán egyre jobban nyomó problémáit… Garcia azonban ezekre nem nagyon tud mit mondani, hisz bár meg szeretné vigasztalni a lányt, egyelőre nem találja a megfelelő szavakat…
Halk sóhaj hagyja el a száját, majd tekintetével a lány szemeit keresi, de aztán hamar letesz róla, és csak elkezdi csöndben a földet bámulni.

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Kedd Aug. 04, 2009 3:29 pm

-Valahogy eddig nem volt az. *jegyzi meg, hallotta azt az eldünnyögött megjegyzést, tényleg ezzel a búcsúzással lett ennyire kusza, azelőtt minden egyszerűnek tűnt és érthetőnek, de úgy tűnik, kellett valami, hogy ebből a hitből kirángassa őt. Talán majd ez is átlátható lesz egyszer, de még korai lenne. *
-Eddig csak barátok voltunk... ismerem már jó pár éve, és soha nem volt szó többről. De az este... megcsókolt. Pillanatnyilag ezt nem tudom, hová tenni... bár ezen gondolkodni lehet, hogy már megkéstem. *sóhajt, igaz, ezt nem tudhatja még, de azért fél, ami eléggé ritkán szokott előfordulni vele. Soha nem ijedt meg semmitől, csak a bosszúnak élt, most meg egyetlen kis változás kibillenti ebből az egyensúlynak is nevezhető létállapotából. *
-Végül is mindegy... úgysem tudom hol van. Meg elég kihalt hely, csak nem akarok semmi zűrt. De belegondolva max csak a saját nyakamra hozok pár vámpírt ezzel. *mondja, majd sóhajt egyet és lassan kiegyenesedik, kicsit fordul is, és felhúzza maga elé a jobb lábát. *
-Nincs még egy ilyen dampyr ebben a városban.*jelenti ki, bár igaz, hogy nem is ismer több vadászt,aki dampyr lenne, kevesen fordulnak közülük a vámpírok ellen, sokan inkább hozzájuk csatlakoztak. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Kedd Aug. 04, 2009 4:52 pm

Kicsit összerezzen, mikor meghallja a lány hangját, kb. most tudatosul benne úgy igazán, hogy tényleg hangosan ki is mondta a gondolatait. Hát lehet erről is ideje lenne leszoknia, mert végén még az a nagy szája viszi majd a sírba…
- Megcsókolt? *néz fel elkerekedett szemekkel eléggé meglepődve, mintha ezt valahogy nem tudná elhinni… Pedig nincs ebben semmi lehetetlen, Tua is csak egy szép lány, akinek ugyan úgy lehetnek hódolói. De akkor most ez a tudat mért idegesíti? Nem is fordul a lány felé, csak néz maga elé a semmibe, s közben, mint valami halk csengettyűk hangját hallja a távolból Tua-t…*
- Dampyr? *oly hirtelen fordul a lány felé, hogy majd kiesik a hintából, de még jó, hogy továbbra is két kézzel fogja annak a láncait. Igaz már oly erővel szorítja azokat, hogy ha az ő kezei is vasból lennének, a hinta láncok már elszakadtak volna. Ujjai szép lassan el is kezdtek fehéredni a vérhiány miatt, bár egyelőre ő még a kis zsibbadást se kezdte el érezni*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Kedd Aug. 04, 2009 6:00 pm

-Igen. *bólint, majd hirtelen elkezdi az ujjait tördelni, rég nem csinált már ilyet, kicsit nehezen is megy, de lassan roppannak a csontjai, bár ez most kicsit még fáj. *
-Miért nézel rám így?*kérdezi, kicsit meglepődve. Talán ennyire hihetetlen lenne, hogy valaki megcsókolta? Mert amúgy az igaz, hogy hódolója sose volt sok, de azért ennyire mégsem áll rosszul a szénája. Mindig kap valakit, ha úgy van kedve, csak az azért valahogy mégis másabb. Egy éjszakás kaland... az az is marad, utána meg nyugodt lélekkel tud elmenni úgy az illető mellett, hogy még csak nem is köszön. Csak ez most valahogy túl zavaros, talán mert túlságosan új is. *
-Igen... ő egy félvámpír.*bólogat. Bár előzőleg kicsit meghökkent ezen a gyors fordulaton. Vajon miért is... mert félvámpír a férfi, vagy mert ő ismer egy ilyet. Hát vadász, éppen ezért van szerencséje ismerni. Hiszen bár nem Invictusos, dolgozott már velük, szóval nem volt nehéz összefutni vele, aztán összebarátkozni... az már kicsit hosszabb történet. *
-Mondd már, mi a baj? *nézi Garciát, kicsit kérdőn. Mi az ami ennyire meglepő? Tua bizony mindent kimond, ami szívén, az a száján. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Kedd Aug. 04, 2009 6:22 pm

- Áh… nem nézek én sehogy. *morogja, majd még kicsit zavartan pislog kettőt, utána pedig lassan oldalra fordul, de úgy, hogy még a szeme sarkából se láthassa a lányt… Tekintete meg is akad az egy elhagyatott hot dogos standon, ami sötéten árválkodik az egyik út szélén*
- Hát de, hát de… *hüledezik egy sors, azonban még mindig nem fordult meg, úgy tesz inkább, mintha valami nagyon érdekeset látna abban az irányban, így pedig még a nyakát is nyújtogatja*
- Hogy ismertél meg egy… egy… egy dampyrt? *fordul vissza a lány felé, bár szerencséjére már magára tudta azt a látszatot erőltetni, hogy ő most totálisan nyugton van, és kicsit se izgatott. Pedig mintha a kicsi lelkében most dőlt volna össze benne egy tökéletes, kialakult kép, hogy Tua lenni erős, lenni vámpírvadász, erre meg?*
Amúgy meg tudja ő, hogy mik azok a dampyrok, és azt is tudja, hogy nem tehetnek róla, hogy azok, mert dampyrnak születni kell… De akkor is, valahogy ezeket a lényeket is ugyan olyan alattomos csúszómászóknak ismeri, mint a vámpírokat, így pedig nem tudja sehogy se elhinni, hogy Tua pont egy ilyet ismer, és még… meg is csókolta*
- Semmi… bocs. *dörmögi, majd gyorsan, hogy másra terelje a szót, belenyúl a rövidgatyája zsebébe*
- Amúgy tessék.. *nyújtja oda a lánynak a késeit* Mindig magamnál hordom, hogy otthonról nehogy ellophassák… *mondja, majd ha a lány elvette a két kést, belenyúl a másik zsebébe, és onnan egy szép fekete pisztolytokot vesz elő, benne a lány pisztolyával* Ezt meg azért vettem, hogy ne karcolódjon össze… *majd azt is odaadja Tua-nak, de közben nem nagyon néz rá*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szer. Aug. 05, 2009 3:20 pm

-Dehogynem... Ennyire fura, valaki megcsókolt? *kérdezi, és kicsit szomorú még mindig a pillantása, bár nem éppen azért, mert Garcia így néz rá, lehet, hogy hihetetlen, lehet, hogy csak lerombolja azt az idilli képet, hogy neki már érzelmei sincsenek, és s bosszúnak él. Márpedig vannak érzései, éppen ezekből adódóan szomorú, hiszen mi más is lehetne, amikor szembesül azzal, hogy akit a legjobb barátjának hitt csupán, kicsit többet érez a barátságnál, és a rá kell ébrednie, hogy azért most már ő is többet érez. És ez így szép és jó... csak éppen, az nem annyira csodálatos, hogy a férfinak most éppen el kell tűnnie, mert jó pár vámpír rá vadászik olyasmiért, ami amúgy jelenleg Tuánál van. *
-Igen?*kérdezi, amikor Garcia valaminek a láttán hüledezni kezd. Vagy talán csak azt akarja elhitetni és tulajdonképpen az lepte meg, hogy Claudius egy félvámpír? Érdeklődve pislog rá, bár nem úgy tűnik, mintha nagyon válaszolni akarna a kérdésére a fiú.*
-Segített már párszor az Invictusnak. Vadász... és most éppen ezért üldözik. *sóhajt, bár azért reméli, hogy majd csak megoldja ezt is a férfi.*
-Mondd csak nyugodtan, kíváncsi vagyok. *jegyzi meg, majd elmosolyodik,amikor a fiú előszedi a fegyvereit.*
-Köszönöm, hogy vigyáztál rájuk. Már kezdtek hiányozni kicsit... egy tőrrel sajna nem érek túl sokat. *mondja, majd átveszi őket, és el is rakja szépen, kések a csizmája szárába, a pisztoly meg az övére lesz csatolva, mint mindig. *
-Nem kellett volna... *kicsit el is vörösödik, de azért átveszi. Soha életében nem volt pisztolytokban tartva az a szegény fegyver, annyi karcolás van már rajta, hogy csak na, pedig ez két éves is alig van. *
-Amúgy veled mi újság... meg se kérdeztem, ne haragudj. Csak ki vagyok bukva kicsit... de majd túl teszem magam ezen is, amikor visszajön.*mosolyodik el, kicsit mintha megint optimistább lenne, bár a régi énjétől még mindig messze áll. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szer. Aug. 05, 2009 3:53 pm

- Neeem… *csóválja meg vadul a fejét, majd rápillant Tua-ra, s ahogy meglátja a lány szemeit, rögtön majd elsüllyed a szégyenében az eddigi viselkedése miatt* Dehogy a csókkal van a baj! *mondja, majd sóhajt egyet, s halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában* Mondtam én, hogy megtalálod a szőke herceged. *bíztató mosolyt küld a lány felé, majd halkan elneveti magát* Bár egyáltalán szőke? *kérdezi meg vidáman, aztán reménykedik benne, hogy tán Tua is hamarosan jobban fogja magát érezni*
Hisz amúgy nem azzal van a baj, hogy a lánynak érzései vannak, hisz ez csodálatos, hanem csak azt nem tudja felfogni, hogy pont egy… egy dampyrba szeretett bele. Mert hát mi más ez, minthogy szerelmes lenne abba a Claudiusba. De a tag akkor is egy félvámpír! És azt nem tudja elhinni, hogy Tua pont, egy olyanba lett szerelmes…
- Értem, meg tudom, hogy nem ismerem, de… *csak nagyokat pislog, majd újra sóhajt egyet*
- Tényleg bocsi… *mondja, miközben boci szemekkel néz a lányra* Csak ez most eléggé meglepett… *majd nagy levegőt vesz, s végre elengedi a hinta láncait majd előrehajol, úgy nézi a földet* Biztos nem lesz semmi gond? Mert még is csak egy dampyr. *kérdezi, bár most egyelőre nem néz fel a lányra, csak a földet bámulja, már amennyit lát is belőle a szemébe lógó hajától*
- Áhh… nincs mit. *legyint egyet, majd hátradől a hintába, s a lábával elkezdi magát előre-hátra lökdösni* Meg kellett volna. *mosolyodik el, majd hátradönti a fejét, s így olyan, mintha megfordul volna vele a világ* Legalább addig se karcolódott, amíg nálam volt. *válaszolja, majd a kérdésre felpillant, s abbahagyja saját maga hintáztatását is*
- Velem? Hmm… semmi különös. *vonja meg a vállát, hisz az ő élete nem olyan akció dús, mint egyeneseké, sőt még a romantika is hiányzik belőle*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szer. Aug. 05, 2009 4:52 pm

-Igen, szőke... *mosolyodik el, bár a szomorúság még mindig ott van a szemében. Valahogy ma nincs elemében, egyszerűen nem képes arra, hogy olyan legyen mint általában. Pillanatnyilag nem olyan kemény és tüskés, mint eddig volt, kész, most fordult vele egyet a világ tegnap éjszaka, és idő kell mire minden visszaáll a régi kerékvágásba, ha egyáltalán visszaáll. *
-Hát igazából akkor engem is meglepett. Olyan rég ismerem... és ezt valahogy soha nem vártam tőle. Vagyis, cseppet sem bánom, és tudtam mindig is, hogy vannak érzései, félig ember is... de nem mutatta ki őket. *mondja, közben meg megsimogatja a farkas fejét, mert Emerin időközben felült. *
-Nem lesz gond... nem fogja kiszívni a vérem, ha arra gondolsz. Eddig is bőven lett volna rá alkalma, ha azt akarta volna, de nem ilyen. Mutatok valamit. *egy halvány mosoly fut át ajkain, miközben nyakát szép lassan szabaddá teszi, és Garcia máris láthatja a dampyr fogának nyomait. *
-Az első emlékem tőle. Akkor igazán megtehette volna, de nem bántott, csak mutatott valamit, és könnyebb volt így. *végighúzza ujjait a harapásnyomon, majd hamarosan az ismét eltűnik a felső alatt. Soha nem is akarta eltüntetni, nem feltűnő, de ő valahogy mindig is ragaszkodott hozzá, talán már akkor is érzett valamit, csak nem volt tudatában. *
-Nálam bezzeg nem volt olyan jó sora...*mosolyodik el, megnézve a pisztolyt, bizony ép és olyan, mint volt. *
-És döntöttél már az invictussal kapcsolatban?*kérdezi végül, kíváncsi ám a döntésre. Vajon belép majd a fiú, vagy sem. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Pént. Aug. 07, 2009 11:51 pm

Szerinte Tua-nak semmi oka sincs az aggodalomra, hisz a szőke hercege, magyarán dampyrja biztos megoldja majd a dolgokat… Legyőzi majd a sárkányokat, akik jelen esetben biztos valami gonosz vérlények, és boldogan él majd a hercegkisasszonnyal, aki meg a valóságban vámpírvadász… A lényeg azonban az, hogy a történet biztos happy lesz majd.
- Hát nem tudom… *gondolkodik el, miközben nagy bölcs ember módjára vakargatja az állát* Én még nem ismertem dampyrt… Nem tudom, mennyire vannak érzéseik. *apró sóhaj hagyja el a száját, valahogy ez az egész dolog azért még neki mindig nem tetszik*
- De mi lesz, ha mondjuk… Na jó, erre nem tudok mit mondani. *válaszolja összeráncolt homlokkal, majd kíváncsian figyeli, hogy mit fog neki mutatni Tua*
- Öhmm… *elkerekedett szemekkel nézi a lány nyakán lévő harapásnyomokat, majd lassan felhúzza a szemöldökét* Hát igen… *dörmögi, majd megdörzsöli a szemeit* Ez tényleg nagyon romantikus… *neveti el magát, mert ok, hogy a fiatalok körében elterjedt dolog a nyakkiszívás, de ez már túlzás *
- Ez tényleg maradandó emlék… *mondja, majd ismét sóhajt egyet, és komolyan Tua-ra néz* Tua, én nem ismerlek régóta, de eddig kb. téged a legjobban itt a városban. De ha te így boldognak érzed magad… Nekem azonban ez még is nagyon furcsa. *zavartan néz el oldalra, majd tekintete újra találkozik a lányéval* Azonban… Hüm… Tényleg remélem, hogy jól döntesz, és boldog leszel… És tudom, hogy meg tudod magad védeni. *halvány mosoly jelenik meg a száján, majd beletúr a hajába, és elneveti magát* Na jó.. Ennyi elég is volt mára az érzelgős szövegekből. *tovább nevet, majd lassan hátradől a hintában, és újra belekapaszkodik a láncokba*
- Áhh… saját pisztolyaimnak is ugyan ez a sorsa.. Láttad, mennyire össze vannak karcolva. *húzza el a száját, majd a lány kérdésére felpillant*
- Igen… *bólint egyet, arca azonban mos eléggé komoly* Döntöttem, s szerintem belépek. *válaszolja, bár lehet ez elhamarkodott döntés volt, és még jobban át kellett volna gondolnia, de most hirtelen úgy érezte, hogy már muszáj válaszolnia*

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Szomb. Aug. 08, 2009 2:16 pm

-Én is csak őt ismerem... De tudom, hogy vannak érzései, még akkor is, ha nem mindig mutatja ki. Claudius inkább ember, mint vámpír. *válaszol egy halvány mosollyal. Igaz, hogy őt is meglepte kicsit, hogy a férfi ilyen is tud lenni, mert eddig még csak a kemény vámpírvadászt ismerte, akivel egészen jól el tudott beszélgetni, egy barátot, akit kedvelt. Úgy tűnik, most kicsit több lett, mint egy barát, de ezt Tua cseppet sem bánja. *
-Ha mondjuk mi történik? *kérdezi és kíváncsian néz a fiúra. Vajon mit akart mondani? Ha mondjuk megharapja? Vagy mi... ettől ő valahogy nem fél, ha akarta volna, eddig is megtehette volna a férfi, alkalma bőven lett volna rá, de soha nem bántotta, még szóval sem. *
-Cseppet sem volt az... inkább csak praktikus. Átadott egy emléket, amiért kapott egyet tőlem... nem mondta, de gondolom, hogy látta azt, ami akkor éppen a legerősebb volt bennem. De ez így működik... ő csak segített ezzel.*válaszol, látja, hogy a fiú meglepődött. De minden rossz gondolat és feltételezés ellenére akkor nem a vére volt kicsit kiszívva, és nem is a romantika kedvéért harapta meg a férfi, hanem megmutatta hol lakik az a bizonyos Halaster, aki akkor még érdekelte a lányt, és félre ne értse senki, csak azért érdekli Halaster, mert elvileg kapott egy küldetést, hogy nyírja ki. Csak még mindig jó lenne tudni, hogy kitől és miért.*
-Furcsa? Mert ő félvámpír? Hm... tudod az az igazság, hogy boldog is lennék, mert tudom, hogy ez most jó választás... csak úgy nem megy még, hogy most valahol messze van, és jelenleg a vámpírok egyes számú célpontja. De azt hiszem, hogy majd más lesz minden, ha visszajön...*mondja egy sóhajjal, ha az este épp nem elbúcsúztak volna, akkor most nem lenne így letörve, az biztos. Reméli, majd nem fog csalódni, ha ez az egész véget ér, meg persze azt is, hogy Claudius majd valahogy le tudja rázni az utána küldött vámpírt, vagy rosszabb esetben vámpírokat.*
-Az enyém szegény még viszonylag fiatal darab, és máris úgy néz ki, mintha ezer éve használnám.*húzza el a száját, megtapogatva a derekán azt a szép kis darabot. A régi, ami volt, már nem is használható, de talán majd valamikor lecseréli ezt is. *
-Akkor majd amikor úgy gondolod, hogy eljönnél, akkor csak szólj. Majd bejuttatlak. *válaszol egy félmosollyal, elvileg megteheti, aztán majd elválik, mi lesz még ebből, felveszik-e Garciát, vagy belép-e egyáltalán. *

Tárgy: Re: Bordermore vidámpark Hétf. Aug. 10, 2009 8:52 pm

//Phin//
-Pedig ez itt rosszabb, mint amit elképzelnek... talán mert ez itt a valóság, a véres valóság.*nyelvét végighúzza hosszú szemfogain, bizony a vér íncsiklandó egy dolog, neki már az a legjobb, ami jöhet, elvégre ez minden eledele, nem kell megkövezni, hogy ennyire szereti.XD*
-Odakint is vannak... vámpírok, dampyrok, farkasok, amit csak akarsz... csak éppen nagyobb terük van. Itt meg túl kicsi a világ... *húzza el a száját, valóban túlságosan kevés a hely ennyi fajnak. Itt nem lehet eltűnni az emberek elől, elvégre ők a táplálékot képezik, és nagyon naivnak kell lenniük ahhoz, hogy ne sejtsék, mi folyik körülöttük, meg aztán mert kicsi a világ, és mindenkinek nagyobb terület kellene, még a háború is folyamatos, itt minden faj magának akarja a teljhatalmat. *
-Talán mert eddig különleges lények inkább voltak mesebeliek, mint valóságosak. Egy könyvben olvasni nem ugyanaz, mint szemtől szembe találkozni velük... vagy éppen annak lenni. *jegyzi meg egy félmosollyal, régen, mikor még gyerek volt, azt hitte mese, hogy vámpírokkal, meg farkasokkal ijesztgetik, aztán rá kellett ébrednie, hogy nem, hiszen ezekkel a lényekkel nap mint nap összefuthatott, most meg maga is egy a kárhozottak közül. Lassan ismét leereszkedik a rúdról, amelyen eddig lógott, és nekidől a tartóoszlopnak, kezeit a háta mögé rakva. *
-Mondtam, kicsi a világ... itt lényegében nincs is ahová elrejtőzni, meg talán az sem, amiért.*vonja meg a vállát, azért nem éppen mutatkozik hosszú fogakkal, meg vörös szemekkel a városban, az tény. De ha csupán itt lehet vadászni, akkor máshol nem igazán van esélye élelmet találni, elpusztulni meg nem nagyon akarna még. Úgy is tudják az emberek végtére, hogy hol vannak, és kik veszik körül, akkor minek megjátszani, hogy ez nem így van?*
-Itt mindig akad valaki, aki elítéli, amit teszel. Különben meg apám úgy nevelt, mintha fiú lettem volna... mert nem született fia. *húzza el a száját, ő kapott komoly harci kiképzést, mert apuci úgy döntött, ha nincs fiú, akkor legalább a lány vegye át a szerepét. Éppen csak utálta szegény az egészet, az apjával együtt.*
-Hát a halottakat nem muszáj... de az én apám még él. És gondolom, most szeretné, hogy ne éljek. Bár azt rég szeretné, csak hát ahhoz elég értékes voltam, hogy ne ölessen meg.*Adam viszont nem volt az, és ezzel véglegesen megutáltatta magát a lányával, és Row most már annyira gyűlöli, hogy ha találkoznának, nem lenne kevés az esélye, hogy kiszívja a vérét.*
-Én nem hiszek benne, soha nem is hittem. Én magam alakítom a sorsomat és amikor majd valaki átdöf egy karót a szívemen akkor ott lesz vége, elpusztulok örökre... *mondja komolyan, soha nem hitt sem abban, hogy előre meg lenne írva, hogy mi lesz vele, vagy hogy bárki figyelné, mert ha lenne Isten, akkor valahogy nem kellene hagynia, hogy ennyi szörnyűség megtörténjen, vagy tényleg ennyire perverz volna? Akkor már inkább nem hiszi el, hogy létezne, inkább csak abban bízik, hogy az ő döntései során alakul minden, amíg létezik, mert ennyi az élet, van majd nem lesz, folytatás miért lenne? Nem kell.*
-Valóban jó, a szabadság jó dolog. De az is érdekes, amikor úgy tudsz elmenni minden mellett, hogy nem érint meg. Én tudom értékelni. *jegyzi meg, hiszen neki ez most úgy tűnik, valóban jó, addig sem fájnak fölösleges dolgok. *

Tárgy: Érdekesség Hétf. Aug. 10, 2009 9:32 pm

-Hát persze... a képzelet világa sosem olyan kegyetlen mint a való élet.*Eszébe jut a barátja s erőtlenül felnevet.*-A barátom...legalábbis... amíg kint éltem az volt... nos ő mondogatta mindig, hogy mennyire zavarja, hogy a könyvek és filmek általában mind boldog véget érnek... Jobban szerette az olyan történeteket amiknek életszagú a vége. Azaz nem oldódnak meg a problémák és a főhős meghal. Ez egy picit brutális... kicsit hmm... elvont gondolkozása volt. Az ember alaptermészeténél fogva arra vágyik, hogy megerősítsék, hogy a végén minden jól fog végződni.*Felsóhajt.*-De hiába, ha az élet úgy akarja majd, így is úgy is szarul fog végződni...*Vonja meg a vállát.*-dampyrok?*Kérdez vissza érdeklődve. S valamiért egy fiatal srác képe ugrik be neki akivel egyszer találkozott.*-Azok félvámpírok, vagy valami hasonlók igaz?*Nem tudott túl sok mindent kiszedni a srácból pedig szeretett volna.*-De végül is, akkor neki köszönheted, hogy tudsz harcolni.*A kezeire néz.*-Most hálát adnék apámnak, ha kicsit jobban erőlteti, hogy folytassam a küzdősportot...*Hát igen, van amiért köszönetet mondhat.*-Bár nehezemre esne, nem megölni ha most találkoznék vele és még nem halott.*Nos igen, csak utána bírna hálát mondani, hogy beteljesítette a bosszúját.*-Furcsa... szóval számodra már megváltás lenne a megsemmisülés? Nem féled a halált?*Furcsa kérdés, hiszen a nő szinte már halott.*-Csak mert az emberek azért szeretnek hinni a túlvilágban, mert félnek a haláltól, a végleges megsemmisüléstől. És reménykednek, hogy a túlvilágon tovább élhetnek...*Töpreng el, persze ez csak az ő véleménye.*-Te magad irányítod? Hmm... de azért lefogadom, hogy voltak olyan helyzetek amikből már nem volt kiút, csak egy...*Motyogja, nem igen hisz ebben, a "sorsomat" én irányítom szövegben. Úgy hiszi, hogy vannak választási lehetőségek az életben s az emberen múlik, hogy mit választ. De, hogy százszázalékosan magunk irányítjuk, hogy mi lesz velünk. Na nem... erről az ő fejében szó sem lehet.*-höh... el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet ez. Csak úgy elmenni valami mellett anélkül, hogy különösebb érzelmeket vagy gondolatokat kelt benned...*Töpreng el, majd egy nagy sóhaj keretében lassan feltámaszkodik és leporolja a fenekét.*