Rafael Kórház

Tárgy: Re: Rafael Kórház Szer. Aug. 26, 2009 10:42 pm

*Sorát kicsit irritálja, hogy Dylan már sokadszorra megmosolyogja a zavarát. Az tény, hogy eddig nem sokszor volt dolga a férfihez hasonlóakkal. Ezt most nem fajra, hanem szintén viselkedésre kell érteni. A magázódós dologra bólint. A felháborodása meg csak egy a szokásos felindulásai közül, amiket ő sem tart igazán előnyös tulajdonságnak. De hát a tegeződés akkor is kényelmesebb neki… Lehet, hogy Dylan megszokta, hogy a legfiatalabbakat is magázza, viszont Sora eddig csak a kinézetre ötven év körüliekhez szólt így… És ez így kicsit furcsán jönne ki a lánynak… Mert Dylan nem tűnik nagyon öregnek… Azt meg a lány nem is sejtheti, hogy valójában hány éves lehet a férfi. Dylan visszakozására halványan elmosolyodik, de nem mond rá semmi.* -Nem gond… Már megszoktam.- *Még mindig mosolyog, de aztán elgondolkozva összevonja a szemöldökét.* -Tényleg?- *Ez eddig egyáltalán nem tűnt fel neki.*-Ez eddig még senkinek nem tűnt fel ennyire…- ~Még nekem sem…~ *Az „ennyire”-t leheletnyivel erősebben megnyomja, ezzel utalva a férfi szokatlan érdeklődésére. Kutató tekintetét a férfi szemébe fúrja, megint elfeledkezve magáról. A lány szemében látszik még az előbbi zavartsága, a még mindig élő kíváncsisága Dylan kérdése miatt, amitől a férfi nem akar tágítani, és még az emiatti értetlenkedését is észre lehet venni, és a férfi valószínűleg a lány gondolatait is látja. Az újra felhangzó kérdéstől Sora bosszankodva sóhajt. Nem igazán áll szándékában Dylannel közölni a véleményét. Hiszen ez csak egy fiatal lány fantáziájának szüleménye… Csak egy kósza gondolat… Gondolja ezt Sora… És amúgyis, ha a lány tudná, hogy Dylan ismeri mások gondolatait, biztos elgondolkodna azon, hogy vajon miért nem olvassa ki egyszerűen a kérdésére a választ a lány fejéből. ^^*

Tárgy: Re: Rafael Kórház Csüt. Aug. 27, 2009 12:54 pm

*Lehet, hogy Dylan viselkedése néha idegesítő, ez a jelleméből adódik. Dylanhez hasonlók.. hát nincsenek sokan. Nem kószálnak minden nap őrült vámpírok az utcán, akik simán odamennek bárkihez és kérdéseket szegeznek neki. A vérszívó viselkedése úgy általában mindenkiétől eltér, még fajtársaitól is. A férfi számára a tegeződés még mindig furcsa és az is marad. Nehezen tud hozzászokni és általában akkor kezd tegeződéssel, ha éppen nagyon dühös - mint a pár nappal ezelőtti kis találkozón a vérfarkassal. És hogy Dylan hány éves? Sora biztosan hanyatt esne, ha megtudná az igazat. 1000 évet élő embernek képtelenség felfogni és átlátni, de Dylan már megélt annyit. Sőt, valójában többet is néhány évtizeddel, de azt pontosan nem lehet tudni. Kinézetre pedig olyan, mint egy 21 éves, hiszen életében ennyi évet töltött be, utána kapta meg az áldást - vagy átkot -, ami a vámpírlétet jelenti. Sora válaszán elmosolyodik, majd bólint.*
- Igen, nekem az tűnt fel, hogy jobban megfigyeled az embereket. *Szándékosan az "ember" szót használja, ami valószínű, hogy ártalmatlannak tűnik, de ki tudja, hogy mikor válik fontossá minden apró megjegyzés?* - Lehet, hogy akaratlanul teszed ezt, de én úgy vettem észre, hogy alaposabban mérsz végig minden embert, mint mások. *Mondja Sora szemébe nézve. Most már nem mosolyog a lány zavartságán, mindennek van egy határa. Természetesen látja a gondolatait, és ha akarná, könnyedén kiolvashatná a gondolatait, ám hangosan akarja hallani.* - Nem kapok választ? *Ajkát lebiggyeszti, mint aki igazán elszomorodik ezen. Nagyon jó színész, pillanatról pillanatra tudja váltani arckifejezését és hangját is.* - Hagynál elepedni a kíváncsiságtól egy egyszerű kérdés miatt? *Hangjába szomorúság vegyül, ami persze csak megjátszott, szemeit elkerekíti, az a tipikus "bociszemekkel néz rá" állapot jelenik meg. Közben ha a lány nagyon alaposan odafigyel, láthatja Dylan szemén, hogy magában mégis mosolyog.*

Tárgy: Re: Rafael Kórház Csüt. Aug. 27, 2009 11:48 pm

*Dylan kijelentésén elgondolkodik, de nem látszik a lányon, hogy bármi jelentős dologra jutna ezzel kapcsolatban. Azon meg, hogy a férfi határozottan az embereket említi, csak átfut, nem figyel fel rá. Na igen, ennyit a híres megfigyeléséről… Ezután csak megvonja a vállát.* -Lehet…- * Végül ezen a témán is csak átsiklik.
A hirtelen jött „bociszemeken” először meglepődik, aztán elmosolyodik, majd valami nevetésfélét is lehet tőle hallani, sejti, hogy Dylan viccelődik. Majd miután kimosolyogta magát a dolgon, elkomolyodik.* -Hát…- *Félbeszakítja a mondatot, keresi a szavakat, hogy hogyan is fogalmazza meg a választ… Közben az is eszébe jut, hogy kicsit olyan mintha zavarná Dylant a tegeződés… Na mindegy, ezzel sem törődik sokat. Még azért elsandít oldalra, de senki sincs hallótávolságon belül. Azután belekezd, a végén maximum majd ráfogja a nagy fantáziájára. ^^* -Szóval… Hát, eleve azzal kitűnsz a tömegből, hogy… hogy nem teljesen úgy öltözködsz, mint ők…- *Bök egy járókelő felé. Bármennyire is szerette volna Sora megfogalmazni úgy a mondandóját, hogy ne hangozzon hülyén, hát, nem jött össze.* -Aztán… Nem sok mindenkivel találkoztam, aki ilyen… stílusban beszélt volna… Meg aztán… Olyannal sem akit huszonnyolc év alatt zavart volna a tegeződés…- *Mondja ki hangosan a feltevését. Nem tehet róla, végülis Dylan maga mondta, hogy jó a megfigyelése…* ~És jóval sápadtabb is vagy, mint ők…~ *De ezt már tényleg nem mondja ki hangosan. Amúgy is itt ki nem az? Ezt igazából nem is sorolja a „különbségek” közé.* -És még… Rajtad nem látszik a félelem… Mindenki máson… Ha a legapróbb mértékben is… De észre lehet venni… Biztos a…- *Itt elharapja a mondatot. Idegesen néz a férfi szemébe. Végülis még lehetnek a városban olyanok akik nem sokat sejtenek az itteni… „természetfeletti” eseményekről. Viszont az eltűnésekről, meg a gyilkosságokról mindenki tud. Végül óvatosabban megfogalmazva folytatja.* -…Biztos azok miatt a rejtélyes eltűnések, meg halálesetek miatt… *Magában megkönnyebbülten felsóhajt. Az oké, hogy azt kockáztatja, hogy lököttnek nézzék, de ilyen mértékben már nem szeretné…* -Hát akkor, megkaptad a választ?- *A szája sarka picivel feljebb hajlik. Megkérdezhetné Dylant, hogy mi a véleménye ezekről, de egyelőre nem teszi.
Amúgy még jó, hogy Sora nem az a kombinálós fajta… Mert különben biztosan összekötné a sápadtságot, az elmúlt évezredbe való stílust, meg az itteni földi halandók félelmének a hiányát. De most nem gondolkodik ezeken, és a köztük lévő kapcsolaton.*

Tárgy: Re: Rafael Kórház Pént. Aug. 28, 2009 7:03 pm

*Bólint a "lehet" szóra, ő sem firtatja tovább ezt a témát. Jobb ha továbblépnek, a választ várja a kérdésére. Látja, hogy a lány felfogja, hogy a bociszemeket csak viccnek szánta, és mikor Sora elneveti magát, arcán széles mosoly terül el. Utána az ő arca is komolyra vált és tényleg érdeklődve hallgatja a választ. Kíváncsi, hogy Sora hogy fogalmazza meg. A hezitálás nem lepi meg, hisz nem egyszerű bizonyos gondolatokat megfogalmazni. Közben persze hallja a lány minden gondolatát, beleiktatva a tegeződés zavarását meg a sápadt bőrt. Viszont arckifejezése nem reagál ezekre, csak a hallottakra figyel. A ruházatára vonatkozóan bólint egyet, teljesen egyetért, nem szokott úgy öltözni mint a nagy többség. A tegeződés részen elmosolyodik.*
- Általánosan van egy réteg mindig a világban, akiknél ezt szokás használni, vagyis a magázódást még a legfiatalabbal szemben is. Nézd el nekem, hogy jobb szeretem a magázódást, ha már ezt nevelték belém. Ez nem jelenti azt, hogy most magázz, próbálok alkalmazkodni az itteniekhez. *Nem akart lenézően beszélni senkire, reméli is, hogy nem sikerült annak. No meg egy kis hazugságot is bele kellett kevernie mondandójába. Mégsem magyarázhatja el, hogy 1000 éve ezt tanulta. A félelemmel kapcsolatban viszont felcsúszik a szemöldöke, ilyen magyarázatot még nem hallott, ám érdekesnek tartja azt. Persze látja ő is a félelmet az emberek szemében, de arra nem gondolt, hogy ezt más is észreveszi.*
- Nem vagyok naiv, tudom hogy milyen lények élnek Amirihnen. Tudom az Invictus Rend létezésének lényegét. ~Sajnos~ *Teszi hozzá gondolatban, közben arcán egy kis mosoly játszadozik. Hát hogyne ismerné? Hisz tagja az egyik fajnak és a Rend őellene (is) van.* - A félelem... az jó kérdés, hogy egyesek szemében miért nem látszik. Tudok a sok halottról, de... talán nem féltem a bőrömet. *Mondja mosolyogva. Hazudni tudni kell. Naná, hogy félti a bőrét, de csak a hibridektől, másoktól nem. És számára nagyon is fontos az élete, nem akar megválni tőle, mégha csak egy élőholt.
Cseppet sem nézi lököttnek Sora-t, épp ellenkezőleg, bólint és egy kis mosoly jelenik meg arcán.* - Tényleg nagyon jó megfigyelő vagy. Nem találkoztam még emberrel, aki ezt észrevette volna. *Jegyzi meg, egyfajta dicséretként is fel lehet fogni. És Dylannek tényleg nagy szerencséje van, hogy a lány nem kombinál, másképp gyorsan lebukna.*
- Nos, ha már ilyen szépen megkaptam a választ, meghívhatlak valamire valahol? Ital, étel esetleg? *Kérdezi a lánytól barátságosan, mindenféle hátsó szándék nélkül.*

Tárgy: Re: Rafael Kórház Szer. Szept. 02, 2009 8:15 pm

*A tegeződéses válaszra bólint, de azért egykedvűen elhúzza a száját. Amikor Dylan arról beszél, hogy tudja, hogy még embereken kívül mik élnek itt, összehúzza a szemét és bólint, még fokozottabb figyelemmel hallgatja a férfit, mint eddig. Majd hirtelen feljebb szalad a szemöldöke.* -Invictus… Rend??- *Fogalma sincs arról, hogy mi lehet ez a dolog, amiről Dylan beszél, eddig még nem igazán hallott róla. Ezután egy pillanatig kérdő tekintettel mered rá, mivel azt mondta, hogy nem fél, de ezután eszébe jut, hogy mostanában ő is elég sokat rohangál éjszaka az utcán, így inkább ezt is ráhagyja. Ő is (szégyenlősen) elmosolyodik, amikor elhangzik a férfi szájából a „bók”. Majd a hirtelen témaváltástól egy pillanatra összezavarodik, de aztán összeszedi magát.* -Ja, jó rendben… Mondjuk egy italra…- *Várja, hogy a férfi elinduljon, mivel itt, a városban él, biztos tud valami jó helyet… De, mikor épp a nevén akarná szólítani rájön, hogy még be sem mutatkoztak…* -Ja, és… öh… amúgy Sora vagyok…- *A jobb kezét a férfi felé nyújtja. Kicsit félénken sandít Dylan felé, ha a tegeződés ennyire nem jött be neki, nem igazán tudja a lány, hogy ez a szedett-vedett bemutatkozás mennyire fog…*

Tárgy: Re: Rafael Kórház Szer. Szept. 02, 2009 8:38 pm

*A felszaladó szemöldökökből azt olvassa ki, hogy Sora még nem hallott az Invictus Rendről. Valójában nincs is kedve róluk mesélni, ezért a visszakérdezésre komoran bólint egyet.* - Igen... Éjszakai lények ellen tevékenykednek. *Jegyzi meg kurtán és több szót nem is fecsérel a rendre, ami őt is ki akarja nyírni. Csak ezt Sora nem tudja. És persze emiatt lepődik meg, hogy a férfi nem félti a bőrét. Vámpíroktól nincs miért tartania, vérfarkasok meg... Csak kevés magas rangú van, azokkal meg el tud bánni. Múltkori találkozására gondol Delayla-val. Végül a vérfarkas menekült, pedig Dylan alatta állt rangban.* - Te félsz a városban? *Kérdezi a lánytól. Talán kicsit túl személyesnek tűnhet a kérdés, még illetlennek is, de ha már Sora a közvetlenséget választotta, akkor Dylan is próbál csatlakozni hozzá. A szégyenlős mosoly láttán ő maga is mosolyra húzza ajkait, utána bólint.*
- Most még nincs késő, ezért a Nightmare Club-ba nincs értelme menni. A fogadó az mindig jó hely és nem kerül egy vagyonba az ital. *Mondja mosolyogva és épp indulna a fogadó irányába, amikor megállítja Sora a bemutatkozással. Hátrafordul és egy félmosolyt ereszt a lány felé.* - Dylan Ventio. *Megfogja a kinyújtott kezet, de nem rázza meg, hanem kezet csókol. Ebből is látszik, hogy Dylan nem épp a ma megszokott nevelést kapta. Ha Sora jól tudna kombinálni, akkor ez tenné az i-re a pontot és végül rájönne, hogy a férfi vámpír. De Dylan szerencséjére a kombinálás elmarad.* - Mehetünk? *Kérdezi és ha igenlő választ kap, akkor elindul a fogadó felé. A bemutatkozással nincs semmi baja, bár a lány elmondhatta volna vezetéknevét, ám nem kérdez rá. Elindulnak együtt a fogadó felé.*