Nightmare Club

Tárgy: Re: Nightmare Club Szer. Május 20, 2009 12:59 am

-Mintha neked sok fáradtságba került volna ilyenné lenni. Nade akkor készüljek fel rá, hogy okkultizmusban ász lehet a pasi... Hmm... na jó, majd megoldom. *vonja meg a vállát egy fintorral egybekötve. Közben ujjai között forgatja a medált. *
-Nem vadász vagyok, csak felderítő és gyógyító... *közli a tényeket, a vadászokhoz csak annyi köze van, hogy segíti a munkájukat.*
-Hova menjek? Claudius... a kijárat éppen ellenkező irányban van, na... megyek magamtól is, de miért erre?*nem gondolatolvasó, és elképzelése sincs még mit keresnek itt, végighallgatja a titokzatos magyarázatot, nem lett sokkal világosabb az egész. Megmutatni? Az nem azt jelentené, hogy mondjuk elkalauzolja arra a helyre? Mert Tua fejecskéjében ez még így működik. De úgy tűnik a férfi nem így képzelte le. Váratlanul éri az egész... mintha nem is vele történne, szinte fel sem fogja egésze ón addig, amikor a nyakába mélyednek a fogak. Felszisszen, de aztán már az előtte pergő képekre figyel. Hogy nem csal ő lát dolgokat a másik emlékeiból, arra nem is gondol, és talán soha nem is fog eszébe jutni ilyesmi.*
-Gondoltam... de legközelebb ha majd megmutatni akarsz valamit, akkor szólj, hogy megharapsz.*kezét végighúzza a fogak nyomain, és pár pillanatnyi koncentrálás után már olyan, mintha legalább egy napja szerezte volna a sebet. Nem haragszik, hasznos az infó, tényleg csak meglepődött.*
-De azt hittem, hogy eljössz... az igazat megvallva. Haa... szépen megkérlek, nem jössz el? *nagy csillogó zöld szemek merednek a férfira, csak egy aprócska kis szivességet kér. Smile

*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szer. Május 20, 2009 1:07 am

*Miután megvotl a harapás kicsit nyugodtabban tapasztalja hogy a nő nem vette olyan nagyon keménynek a dolgot így csak megrántja a vállát*-Nem akartam magyarázkodni így egyszerübb volt bántani meg úgyse foglak ismersz*mondja majd a végén egy kicsit elmosolyodik nem nagyon szólal meg mintha gondolkozna*~kiváncsi vagyok mi lehetett ott lenn a temetőbe~*gondolja de el is hessegeti a gondolatokat amikor a nő megszólal*-Hát ha már a kisasszony titokzatos gondoltam saját maga akarja megoldani a dolgot ezért nem is hoztam szóba de ....*kicsit elmosolyodik*-De azt hiszem ha valami mással is találkozunk ott jó ha van egy hozzám hasonló szörnyeteg. Meg amúgy se akarom hogy fasirtot csináljanak a hátsódból*mondja kicsit viccelődve*-De ne ma ahhoz már túl késő vagy szerintem mindenképp nappal mennyünk akkor legalább előnybe vagyunk.*mondja majd elgondolkozó képet vág aki ránéz úgy látja mintha valamin nagyon gondolkozna majd lassan felemeli a fejét az írisze is megnagyobbodik* Van kedved táncolni?*kérdezi hirtelen*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szer. Május 20, 2009 1:31 am

-Jó tudni... *mosolyodik el, azért van, hogy nem tudja, most ki is Claudius. Egyrészt vámpír, másrészt ember, és akkor melyik is a súlyosabb a latban és mikor, na ez neki nem világos. De remélhetőleg tényleg nem fogja bántani, mert akkor Tua sem őt.*
-Titokzatos? Én... nem is... annyira. *Miért is lenne titokzatos. Az egy dolog, hogy vannak titkai, a lakótársa például rendszeresen nem tudja, mit is csinál, amikor éjszaka elhúz az Invictusnak dolgozni. Még mindig talán Claudius az, aki nem Invictusos létére ennyi mindent tud róla.*
-Kösziköszi... egyedül a mocsaras vidékeket nem szeretem... meg az ismeretlen dolgokat sem. És nem vagy szörnyeteg... legalább is, amíg nem te pályázol a négy és fél liternyi véremre, addig nem.*mosolyodik el, kicsit talán mások a fogalmaik, de neki ez a vérfarkasokra meg a vámpírokra vonatkozik.*
-Rendben... akkor holnap?*kérdő tekintete, ő minél hamarabb el akarja intézni az egészet, bár az nem túl jó pont, hogy gőze nincs kitől van a feladat, és miért, de úgy érzi az a helyes, ha végrehajtja. Közben már indulna is vissza az eddigi helyére, de a kérdés... hát mondhatni, mellbe vágta. Ez az a,ire aztán végképp nem számított a férfitől. *
-Táncolni? *nagyot néz most, biztos, hogy Claudius jól van, és nem lázas, minimum? Hát utóbbit ellenőrzi is, a keze a férfi arcához ér... de semmi jele a láznak, így zavartan mosolyodik el.*
-Hátö... hm... ha komolyan gondoltad... akkor... hát van. *nah ez a határozott válas, de a javából. Nem, neki semmi baja, azon kívül, hogy ez most jobban meglepte, mint amikor a férfi megharapta pár perce.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szer. Május 20, 2009 1:42 am

-Óó mert te vagy akiről mindenki mindent tud. *mondja mosolyogva a nő felé de nem bántó hangnembe*-Gondolom nem sok embernek mesélsz arról mit csinálsz*mondja kicsit komolyabb hangon*-szerintem énnekem se lenen rólad fogalmam hogy mit csinálazs ha nem éppen az Invictussal lett volna pár közös akciónk*mondja kicsit mosolyogva*-Azokat én se de majd megoldjuk eggyütt. Amúgy meg kinek mi. A legtöbben irtóznak attol ami félig vagyok és nem is okolom őket*mondja közbe lenéz Emerinre aki követte őket*-Mára csak ő az akivel mondhatni társas életet élek*mondja kicsit mosolyogva látszólag nem is bánja a dolgot hogy valójába mit jelent a magány neki az más kérdés*-Ne aggódj mióta vérplazma dózisokon élek nem támadok emberre. Régebben nehéz volt de most már nem*mondja felemelve a fejét majd bólint*-Jól van akkor a holnapi délutáni órákba elmegyünk és megnézzük ezt a tagot a furcsa nézésre kicsit elmosolyodik*-Na nem feleségül kértelek azért nem kell ennyire meglepődni*mondja mosolyogva majd bólint*-Azt csak lehet nem?*kérdezi miközbe a nő keze a bőréhez ér. Nem nagyon érezhet a hűvösön kívül mást . Ez is vámpír hagyatéka férfiba, a válaszra csak mosolyogva bólint, majd ha vissza sétállnak a tánctérre mennek persze csak ha a nő is akar. Úgytűnik valami lassabb megy így mákja van a Dampyrnak valahogy a gyros nem megy neki , meg már régebb óta is táncol. Lassan megfogja a nő kezét másikat a derekára teszi, aztán ha a nő enged akkor vezet is*-Amúgy nem gondolkoztál rajta hogy meddig fog menni ez a mindennapos ölés. És hogy idegileg meddig fogod bírni?*kérdezi bár ez rá is vonatkozik de ő még gondolkozik*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szer. Május 20, 2009 2:03 am

-Nem dicsekedem vele... de azért te nem panaszkodhatsz. Nem is tudom, van-e még valaki, aki ennyit tud róla, és nem invis... Igaz, ott is csak páran ismernek, nem vagyok barátkozós ember.*válaszol, nem veszi az ilyet sértésnek, igaz, hogy mondhatni kettős életet él, mert a városnak mást mutat, mint ami valójában.*
-Hátö.. én nem oda tartozom, mint a szörnyetegek ismerője... Mondjuk állítólag vakmerő vagyok, bár nem tapasztaltam még magamról... de lehetséges.*mondja vállvonogatás közepette, majd elmosolyodik. *
-Hát ezen csakis te változtathatsz. *jegyzi meg, tudja, milyen a magány, egy ideje már nincs egyedül abban a hatalmas lakásban, de attól még nem jelenti azt, hogy nem magányos... ő még az Invisek között is magányos, tipikus magányos farkas, aki nem képes csapatban dolgozni, őt elviselni külön idegrendszer kell, a többségnek egy hét után agyára megy.*
-Rendben...*bólint, majd a megjegyzésre megrázza a fejét.*
-Lehetni lehet... csak meglepett... Röpke 19 évem alatt eddig te lennél a második, aki felkér, és nem úgy táncolok vele, hogy valaki közli, hogy akkor bemutatom, kivel fogsz táncolni.*sulis táncórák, szereplések előtt, mindig is utálta. nem volt gyerekek kedvence, meg utálta, hogy minden megvan mondva. Persze, megy a táncparkettre, miért ne menne. Még jó, hogy lassú a zene, az iskolában csak ilyenre tanjtották táncolni.*
-Te hogy bírod? Mert én már nehezen. Lassan undorodom az egésztől, pedig egy éve vagyok benne csak... egy ideig megy a ködösítés, de túlságosan nem akarok rászokni.*húzza el a száját, az se jó, ha ittasan száguldozik folyton a motorral, de így bírja. *

Tárgy: Re: Nightmare Club Szer. Május 20, 2009 10:50 pm

-Valahol minket egy fából faragtak ilyen téren*mondja egy kis de hamar eltűnő mosollyal elvégre mindketten titokzatosak szinte nem tudnak róluk semmit lehet így is jó a férfi barátkozása más tészta bár hogy miért lett ilyen az ő titka de a múltba kell keresni a választ*
-Már az is vakmerőség hogy az Invictushoz tartozol*mondja kicsit mosolyogva*-Legalábbis szerintem szóval jobb ha elhiszed*mondja miközbe haladnak vissza felé *-Lehet de a kérdés hogy akarok e változtatni rajta. Tudod a tudás hatalom a hatalom meg nem vezet semmi jóra*mondja kicsit komoran egy elsuhanó fájó mosollyal, a következőre valamivel azért már vidámabban reagáll*
-HÁt pedig egy ilyen fiatal nőt szégyen nem felkérni, valóba én vagyok a második?*kérdezi mosolyogva*-Amúgy meg lehet azért mert megijedtek tőled*mondja kicsit viccesen a nőnek, közbe elkezdtek táncolni a férfi pedig vezet*-Nemtudom néha csak elgondolkozok hogy a monoton gyilkolás hova vezet. Olyan mint a mozgólépcső ami felfelé megy de te le akarsz jutni, mindig vissza vet. VAlahogy én is így vagyok vele. A végén pedig úgy is túlcsömört kapunk*mondja egy kissebb keserű mosollyal a nőnek*-Miért nem szállsz akkor ki?*kérdezi végül*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szer. Május 20, 2009 11:44 pm

-Hát van benne valami. Mindig is szerettem a veszélyes dolgokat... *jegyzi meg, tényleg szereti az ilyet, felmegy az adrenalin szintje, csak éppen nem mindig jó, ha az ember minden hülyeségben benne van, az Invictus is eleve veszélyes, eddig egy fél vámpírklán, meg legalább ugyanennyi farkas tekinti *
-Hát te tudod... *mondja, ő ebbe nem szól bele. Ő sem túlságosan akar változtatni az eddigi életén, az úgy jó, ahogy van most már, maximum csak nem akar gyilkolászni, azzal annyi.*
-Miért olyan meglepő. Az intézetben a táncórákon nem úgy működik, hogy valaki felkér.*pillant fel, de amúgy ez az igazság. Meg mellékesen nem ő az akiből mondjuk kinézik, hogy még táncolni is tud, amilyen vadnak néz ki. *
-jah, hát tényleg nem vagyok olyan, aki csak úgy vonzana másokat. Általában az emberek agyára megyek a beszólásaimmal, vagy eleve elkerülöm őket... *mondja, közben meg hagyja a fiút, hogy vezesse.*
-Igen... bár hivataolsan én csak gyógyító vagyok, meg felderítő, nem feladatom gyilkolni... de néha muszáj, és abból már elegem van. *válaszol felnézve, majd a kérdésre elgondolkodó pillantás az első reakciója.*
-Nem tudom... talán mert gyűlölöm a vámpírokat, amióta anyámat megölték. És mert ki akarom használni a képességeim...*válaszol.*
-Te miért lettél vadász?*kérdezi.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szer. Május 20, 2009 11:57 pm

-Mondjuk nehéz is lenne belőled kinézni hogy nem. Főleg amikor a motorrol leszállva egy felessel kezdesz ahol lehet szerezni*mondja egy kis mosollyal nem beszólásnak szánta ez a hangján is látszik*-Nem az a baj hogy még én se tudom*mondja kicsit mosolyogva miközbe táncolnak tovább*-Lehetséges. Nem tudom milyen az intézet*néz a nő szemébe nem is akarta felhozni csak valahogy ide terelődtek*-Ki tudja valakit a vadság vonz. Szerinted én sok embert vonzok?*kérdezi egy kicsit mosolyogva ami hamar le is hervad*-Nemtudom mondjuk én még nem vettem észre ezeket az ismertetőidet*mondja mosolyogva már mint hogy agyára megy másoknak neki még nem volt baja vele*-Elhiszem*mondja majd kicsit bólint*-VAlahol hasonlítunk bár az én történetem máshol kezdődött . Párizsba éltünk anyámmal egy ideig én is úgy éltem ahogy a vámpírok, volt hogy öltem, amikor éheztem, aztán anyám teremtője megőlte. Én bosszút álltam és utána a többin is. A csoport eggyik tagját idáig kergettem akkor még nem tudtam hogy hova jövök*mondja kicsit lehajtva a fejét*

Tárgy: Re: Nightmare Club Csüt. Május 21, 2009 1:09 am

-Ez nem mindig van így...*magasba ugrik a szemöldöke, nem iszik mindig, az egy dolog, hogy mindig olyankor fut össze a férfival, amikor éppen nagyon elege van az egész mindenből, aztán meg csak úgy tud túl lépni rajta, ha iszik. De ez nem jelenti azt, hogy mindig iszik. *
-Idővel majd rájössz mindenre.*bíztató mosolyt küld a férfi felé, és hallgatja tovább. Az intézetről nem akar beszélni, utálta, úgy, ahogy volt. De a kérdésre felpillant, majd végignéz a férfin.*
-Nem tudom, kit vonz egy olyan lány, mint én... De az szerintem biztos, hogy ha kicsit nyitottabb lennél, akkor sok csaj akadna rád. *jegyzi meg, neki például személy szerint semmi baja nincs Claudiussal, csak hát ő nem tipikus ragaszkodó ember.*
-Hát... fő az együttműködés. De alapjában véve kötekedő természet vagyok, és ezt nem mindenki veszi jó néven.*válaszol, élő példa erre Dereck, folyamatosan igazán "kedvesek" egymással. Ahhoz képest Claudius még a nagyon jó oldalát ismeri.*
-És itt is ragadtál... *sóhajt, neki is itt ragadt valamikor a családja, bár ha nem így lenne, most nem ismernék egymást, de azért néha kíváncsi rá, milyen a világ odakint.*
-Sajnálom, hogy így alakult... Én 14 voltam, amikor megölték anyut...*sóhajt azóta is biztos benne, hogy ő kellett, mert ő gyógyított már akkor is...vagy kérdéses, rég volt már, de bosszút esküdött, és nem adja fel.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Csüt. Május 21, 2009 1:31 am

-De elég sokszor*mondja a férfi egy kissebb mosollyal a következőre csak komolyan bólint*-Remélem de ha nem abba se fogok belehalni., *mondja kicsit komorabb hangon ő nem az a kiváncsio fajta. Nameg a mának él*
-Kitudja*mosolyodik el*-Szeritnem az ember mindig kicsit lebecsüli magát, legalábbis szerintem,*mondja kicsit mosolyogva*-Elég éppen az amit páran tudnak rólam nem akarok mindenki előtt megnyílni nem is fogok*mondja kicsit gyorsabban bár igaz a férf iténleg nem szereti ha valaki többet tud róla mint szeretné, a többre csak komolyan bólint de egy kis mosoly azért kijön*-Ittám valószínüleg elég jó ideig*mondja majd hallgatja a nőt*-Sajnálom, nem ezt érdemelted volna. És meglettek atettesek?*kérdezi kicsit hallkabban*

Tárgy: Re: Nightmare Club Csüt. Május 21, 2009 2:13 am

-Lehetséges... általában azonban nem tudom, hogyan értékelnek mások, talán ezért gondolom azt magamról, amit... *piszkálva volt eleget, szóval ezt úgy kell elképzelni, hogy ha egy kamaszt piszkálnak, akkor az nagyon is a szívére veszi, és örökké nyomot hagy benne majd.*
-Nem is muszáj... csak mondtam, hogy talán ha azt ismernék, aki tényleg vagy, akkor sok embert vonzanál.*jegyzi meg, de nem kell ezt boncolgatni, remélhetőleg Claudius is érti, mi a lényeg, mi az, amit mondani akar.*
-Általában amit érdemlek és amit kapok, az nem ugyanaz. Ha anyu élne valószínűleg nem lennék invis sem. *mondja, majd sóhajt egyet.*
-Nem... valamelyik vámpír tette, és nem tudom melyik... de azóta is azon vagyok, hogy az összes kiírtódjon innen.*jelenti ki határozottan.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Május 22, 2009 12:13 am

-Hát ha egy vámpírfatty szava számít valamit akkor azt mondanám hogy több van benned mint ami kívülről látszik. *mondja egy kissebb mosollyal elég jól ismeri a nőt bár még koránt sem teljesen. Az lehetetlen lenne dehát ez kölcsönös is de a véleménye csak jó róla. Talán csak az ivás nem . A következőre aprón megcsóválja a fejét*-LEhetséges de ha én nem akarom ezt?*kérdezi mosolyogva *-Tudod nem kifizetődő ha mindenki tudja hogy egy Dampyr mászkáll a városba így is elég nagy a felfordulás itt. Jobb ameddig a legtöbb tudatlan. Néha áldozatot kell hozni mégha az áldozat magunk is vagyunk*mondja egy kicsit keserűbb mosollyal*-Mindennek van valami értelme, csak a kérdés hogy nézzük. De midnen esetre szerintem büszke lenne rá ha látná milyen talpra esett lány lett*mondja egy kicsit különösebb mosollyal node nem ismerte az annyát csak úgy mondja ahogy ő gondolja*-REmélem megtalálod. De... a bosszú nem segít akárhányat ölsz meg neked nem lesz jobb se annak akiért teszed. Én már csak tudom. Lassan négy öt éve csinálom*hajtja le kicsit a fejét bár nem mondhatni elveszett férfinek*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Május 22, 2009 12:43 am

-Minden szó számít... és soha nem ért kevesebbet a szavad, azért mert az vagy ami... *jegyzi meg elmosolyodva, soha nem volt gondja azzal, hogy Claudius Dampyr, nem is érdekelte ez soha... és határozott véleménye van, amin mások nem tudnak változtatni.*
-És mi az, ami látszik? *kérdezi, miközben oldalra dönti a fejét, kíváncsi ám arra a véleményre. Tudja, hogy az az aprócska tény, hogy néha felönt a garatra, senkinél sem jó pont, le is akar szokni róla, és egyre jobban bírja, mert hát amúgy sem megoldás. Csak kell valami feszültséglevezető... és épp azon van, hogy találjon valami megfelelőt az eddigi helyett.*
-Jajj, naa.. nem kell félremagyarázni. nem a dampyr voltodra gondoltam... hanem arra, hogy milyen is vagy a zárkózott magányos alakon túl, itt belül...*mosolyodik el, miközben a férfi mellkasára teszi a kezét, igen is arra gondolt, neki is van emberi oldala, amire nem lehet panaszkodni, ő legalább is nem tud.*
-Köszi... talán büszke is. Nem tudom... bár soha nem arra nevelt, hogy gyilkoljak... ezt én sem igazán élvezem.*húzza el a száját, ha akkor nem kapja el az anyját az a vámpír, biztos, hogy ő most nem itt lenne, bár akkor talán ennyi érdekes dolognak sem lett volna részese.*
-Tudom... nem hozhatom vissza. De ha elpusztulnak, akkor nem árthatnak másoknak. És lehet, hogy nem fogom megérni azt a napot, de akkor is... *pillant fel, ez a bosszú csak harcot teremt, de egyszer véget ér, és talán az a jó oldal,melyiken áll. Talán... *

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Május 22, 2009 1:02 am

*Kicsit elmosolyodik *-Köszi*mondja majd egy darabig csendben is marad., a nő következő kérdésére eszmél csak fel addig csak lassan hallkan táncolt*-Hát , látszólag olyannak tűnsz mint egy kőszikla a félhomályba ami a morajló tenger vizét vissza üti . MEgrendíthetelten magányos aki csak végzi a dolgát kissé talán túl komoly ismeg ugye a pia.*mondja egy kicsit mosolyogva majd közelebb hajol a nőhöz*-De azért én látom hogy ennek a kősziklának van lelke is, mégha néha kötekedő másokkal*nevet fel majd a mellkasára néz*-Néha én is elgondolkozok rajta milyen vagyok. VAgy milyen szeretnék lenni*mondja egy ártatlan mosollyal*-Sokmindent csinálunk amibe nem éljük ki a vágyainkat szerinted én élvezem? Csak a bosszú hajt hogy miért ne kérdezd,. vagy félek talán hogy mi lesz ha abba hagyom.*mondja mosolyogva a nő utolsó mondatára csak mosolyogva bólint*-ez a beszéd..*mondja hallkabban*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Május 22, 2009 1:49 am

-Ezt szépen mondtad... jah, a pia... hát lassan talán azt ki lehet hagyni, próbálok valami egyebet találni, ami nem okoz függőséget... és mégis segít megszabadulni a frusztráltságomtól.*jegyzi meg, közbe szólva, bizony ám, keres, csak még nem tudja a választ.*
-Köszi... azért te nem panaszkodhatsz, nem is kötekedek olyan sokat veled.*mondja, kicsit kislányosan sértődött arcot vágva, Claudius tényleg nem szólhat egy szót sem, nem volt piszkálva túlságosan sokat, talán eleinte egy kicsit, de lassan az is elmaradt.*
-Én csak próbálom megtudni, milyen vagy... *jegyzi meg, és igazán nagy eredményként értékeli, hogy annyira is ismeri, amennyire. *
-Egy szóval sem mondtam... és nem is gondoltam, hogy élveznéd. Nem vagy robot, akit a gyilkolásra programoztak... *mondja, ő sem élvezi, és tudja milyen lehet, amikor valakinek ez a foglalkozása... mert a férfi vadász, ő csak felderítő, és csakis önvédelemből öl.*
-Soha nem gondolkodtál azon, hogy mi lenne, ha előlről kezdhetnéd, és mindent másképp csinálhatnál? Mi lenne, ha ezt abbahagynád egyáltalán?*kérdezi kíváncsian, benne néha felmerülnek ezek a kérdések.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Május 22, 2009 2:02 am

-Néha előjön ez a vénám is.*mondja mosolyogva majd kicsit kérdő szemekkel néz a lányra*-És mire gondoltál mit?*kérdezi pusztán kiváncsiságból. Ő már csak ilyen*
-Velem nem is de nem ez a lényeg, hanem hogy több vagy mint aminek mutatod magad, legalábbis szerintem, hogy más mit mondana azt nem tudom de igazából a legtöbb ember vélleménye nem is érdeke. Amúgy jól áll ez a sértődött arc*mosolyodik ell. A következőre csak kicsit bólint, s lassan felsóhajt*-Hát az igazat megvallva akkor bemutathatnál magamnak ha megtudod. Még én se tudom milyen vagyok. Vagy milyen lennék ha nem ezek lennének a körülmények*mondja kicsit elgondolkozva a következő kérdésre oldalra dönti a fejét*-Igazából minden este átmegy a fejemen., De ahhoz sokáig kell vissza menni a multba talán a kezdetekig. Nemtudom lehet rosszabb lennék lehet jobb... És te?

Tárgy: Re: Nightmare Club Pént. Május 22, 2009 2:30 am

-Hmm.. hát per pillanat a cigi az ami inkább helyettesíti. Az viszont a tüdőmnek nem túl jó... a körömrágásra nem akarok rászokni, szóval még nem tudom, de majd idővel talán rájövök.*mondja, még tényleg csak keresi azt, amivel a legjobban tudná helyettesíteni a piát.*
-Hát... tény, hogy úgyis annak hiszünk általában, aki közelebb áll hozzánk és ismer valamennyire... Hmm?*pillant fel az utolsó mondatra, és kicsit elvörösödik. Nehezen venni észre, az igaz, de rájött, hogy mennyire gyerekes volt, amilyen mások előtt soha nem szokott lenni.*
-Csak próbálkozom, egyelőre kevés sikerrel... de majd ha sikerül, akkor meglesz az is...*mosolyodik el, eddig csak igazán nagy általánosságokat tud csak mondani, de idővel talán egyebet is sikerü észrevenni.*
-Értem... hát belegondolva, így jó vagy... Hogy én?*felnéz, majd elgondolkodó pillantást vet Claudiusra.*
-Nem tudom, de valószínűleg nem Invis lennék, szerintem... *válaszol, lassan nem kezdi szeretni, vannak túlkapások, és minden egyéb.*
-Talán férjhez mennék első adandó alkalommal... és lenne családom. Így már nehezen lesz...*sóhajt, közben meg lassan véget s ér a zene.*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Május 23, 2009 8:52 pm

-Még mindig jobb mint a pia*mondja annyiba hagyva nem veszekedős fajta de ha az islenne ma tutit nem lenne olyan napja*-Nemtudm lehetséges szerintem. De ki tudja a látszat mikor csal nem?*kérdezi kicsit csendesebben miközbe lassan körbe néz a terembe*-Megbeszétük*mondja egy kicsit viccesebben bár a mosoly nemsokára vissza is húzódik , marad a sima arc ahogy vissza pillant a nőre, kicsit elmosolyodik*
-Szép jövőkép is lenne, mondjuk én tuti nem ismernék rád*mondja egy kicsit viccesebben majd kicsit fel is nevet de nem sokáig*-És miért nem? Szerintem ameddig nem halsz meg bármi lehet.

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Május 23, 2009 9:46 pm

-Hmm... hát lassan csak leszokom róla valahogy. Találok majd valamiféle pótcselekvést, ami elég jó feszültséglevezető... vagy kilépek az Invictusból. Elválik. *válaszol, talán az utóbbi lenne a tökéletes megoldás, de azért mégsem tenné meg, annál sokkal jobban hajtja a bosszú, meg végül is az már az élete, legalább is a gyógyítás.*
-Hát nem tudom... talán ráérzek, hogy mi látszat és mi nem. Vagy nem... és elbukok. *Ez a két esélye van így is, úgy is, vagy ráérez a mögöttes dolgokra, vagy nem és hatalmasat csalódik, középút nincs. Közben elmosolyodik, akkor majd beszámol egyszer, mennyire ismerte meg a férfit, de ehhez egyelőre még idő kell, most csak általánosságokat tudna mondani csupán.*
-Nem tudom, akkor ismernénk-e egymást egyáltalán. Nem valószínű... *jegyzi meg, majd a kérdésre elkomorul a tekintete.*
-Talán mert ismerem magam... már rég nem olyan vagyok, aki jó jó feleség lenne... Most képzeld el, hogy a feleséged éjszaka csakúgy lelépik egyet szétnézni a temetőben, vagy a város más sötét részein, és tudod, hogy bármikor meghalhat... Te ezt tudnád vállalni? Mert én szerintem nem tudnám elviselni ezt a tudatot. Talán jobb is, hogy a szüleim nem élnek, és nem aggódik miattam senki. Könnyebb kimenni... Jó tudom, eleve veszélyes a város, de nekem, mint felderítőnek még inkább... *mondja halkan, lesütve a tekintetét, ez most nem azon múlik, hogy ő akarná-e vagy sem, hogy családja legyen, hanem azon, hogy senkinek nem akarja a napjait azzal keseríteni, hogy az ő életéért kelljen aggódni. Persze, vannak Invisek, akiknek van családjuk, csak ő az, aki nehezen tudná elfogadni ezt az egészet. *

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Május 23, 2009 9:53 pm

-Majd meglátod, minden esetre tény hogy különös az ember*mondja kicsit mosolyogva bár ő nem tudja igazán ezek mennyire veszélyesek. Az ő szervezete más.*-Reméljük hogy az első és ráérzel*mondja egy kissebb bólintással, eléggé nyugodt hangon beszél*-Nemtudom talán igen talán nem. Nem szeretem a fikciókat mert az már úgysem történhet meg akkor meg nem jó róla gondolkozni*mondja egy kisebb mosollyal ő elfogadta a dolgokat úgy ahogy történtek mégha álltalába nem is jó *
-Tudod az ember nem tudhatja ameddig ki nem próbálja., Ez nem azt jelenti hogy próbáld ki csak mondtam*mondja kicsit hallkabbra véve a szót*-Mindenkinek veszélyes, z átlag embereknek is, nekünk annyival rosszabb hogy tudjuk mi áll a háttérbe. Miénk a halál övék a félelem*mondja egy kissebb mosollyal a többi ember felé biccentve fejével*-Ki tudja mi lenne ha......*mondja ezzel el is csendesedik*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Május 23, 2009 10:21 pm

*Az ember tényleg különös, bonyolult... vannak nagyon kiszámítható emberek, de azért sok esetben nehéz kiszámítani a következő lépést. Ez olyan, mint a sakk... hiába tervezed, hogyan nyered meg a játszmát, mert mindig alkalmazkodnod kell a másik lépéseihez, döntéseihez. Az emberekkel is így van... nem tudhatod előre, mit dönt majd a másik, és éppen ezért nem tervezheted meg előre az életed menetét sem... minden egyes döntés befolyásol, nem kis mértékben. És a jövőnk lényegében a döntéseink hálója, mi alakítjuk, jóslatokkal vagy azok nélkül, de rajtunk múlik, mit hoz a holnap. És ezt Tua is tudja... millió választása van, az az igazság, de azt kell szem előtt tartania, hogy holnap mi lesz, ha nem a Carpe diem- stílus híve... a mának él, a mában, de a jövőre is kell néha gondolni, arra a holnapra, ami bizonytalan. Ezért nem fog kilépni soha az Invictusból... akármi lesz is, ott nincs egyedül, mert bár erősnek tűnik, az csak a felszín... valahol ott bent, mélyen a felszín alatt ő is tudja, hogy az Invictus tartja életben, a cél, amiért harcol, amiért még mindig él...*
-Általában rá szoktam érezni...de kiderül. *pillant fel, és olyan a tekintete, mintha teljesen máshol járna, a zöld íriszek halottnak tűnnek, miközben visszagondol a múltra, a bukásokra. Talán a hibáiból tanul, és most nem fog olyan könnyen elesni, mert felállni egyre nehezebb lesz.*
-Ez igaz... azon gondolkodni fölösleges, hogy mi lett volna ha a múltban másképp tettem volna ezt vagy azt. A jövőt illetően jó tudni, mire van esély... a múlttal meg bármit is kezdeni értelmetlen most már...*jegyzi meg, lassan tényleg elfogadja, hogy a múlt a múlt marad, és hiába rágja át magát rajta nap mint nap ezerszer, attól nem fog megváltozni, mert erre még Isten se képes, ha van egyáltalán. Jobb a jelene fókuszálni, és a pillanatnak megfelelően dönteni. *
-Tudom. de akkor is... te eltudsz képzelni engem anyának? Mert én magam nem... lehet, hogyha megváltoznék, akkor mindent más fényben látnék. De amíg ilyen vagyok... nem akarom, hogy azok, akiket esetleg szeretek, ugyanazt éljék át, mint amit én átéltem 5 éve... *mély levegőt vesz, igen is összetörte az anyja halála és nem kívánja azt az érzést senkinek. *
-Ha? *néz fel, és most zöld szemeibe újra élet költözik, a kíváncsisággal együtt. Kissé megváltozik a színük is, sötétebb lesz, ahogy felnéz. A befejezetlen mondatok, mint ez is kihozzák belőle az énjének ezt a darabkáját. *

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Május 23, 2009 10:34 pm

-Biztosan kiderül, kevés olyan dolog van ami rejtve marad*mondja kicsit össze húzott szemekkel már nem mosolyog arca sima és fehér , pont mint egy vámpír...*
-Elgondolkoztál valamint?*kérdezi kicsit kiváncsiabban észre vette hogy nincs itt a nő teljes egésszébe de ha nem akar válaszolni persze nem kell.*
-Itt a jövőbe? hmm szerintem eggyenlőre semmi jóra ahhoz több változás kéne, ami nem történik meg egyhamar. De talán még látja valamelyikönk*mosolyodik el bár ebbe nem biztos főleg az ő helyzetét nézve*
-Nem tudlak de nem is az a lényeg amit a kívülállók látnak hanem ami belül vagy*mondja egy kis mutatással a nő szíve felé*-Arcból nem, lehet kiolvasni az emberi lélek érzelmeit *mondja még mindig merev arcal semmi nem látszik rajta. A kérdésre viszont elmosolyodik*-Ezt mondtam. Lehet ha... tudod változások, bármi lehet még ameddig élsz a jövő is változik. Te irányítod a sorsot nem fordítva*mondja majd lassan úgytűnik elcsendesedik a zene is , és a férfi is hátrébb lép*-Azt hiszem viszont megyek, van még egy kis dolgom. *mondja majd lassan a pulthoz sétáll felveszi a kabátját majd még a válla felett vissza néz a nőre. Arca még mindig azt a hűvös komorságot mutatja majd lassan elmosolyodik*-Aztán ma már ne igyál többet. Holnap meg majd találkozunk*mondja majd a combjára csap*-Emerin megyünk*mondja a farkasra nézve aki feltápászkodik és követi a gazdáját. Nemsokára már csak a kocsi zúgás hallható majd az is teljesen eltűnik*

Tárgy: Re: Nightmare Club Szomb. Május 23, 2009 11:09 pm

-Azért olyan is akad... *jegyzi meg, nem kötekedik, de azért általában mindenre akad ellenvetése, megjegyzése. És ezzel kapcsolatosan most csak elég az Invictus létezésére gondolni, vagy a vámpírokra... Hányan tudnak a létükről? Nem túl sokan, csak a beavatottak azok, akik ismerik ezt a világot is, noha mindenki ebben él, és még csak nem is sejtik sokan, hogy mennyi veszély veszi őket körül. Titkok vannak, és meg is maradnak, mert valaki vagy valakik azt akarják, hogy megmaradjanak. Igaz, az nagy valószínűséggel ki fog derülni, hogyha ráérzett valamire... ha meg mégsem jönne össze, akkor meg tévedésben fog élni valamivel kapcsolatban. Viszont ez maradjon még a holnap zenéje.*
-Hmm?*pillant fel, mint aki most ébredt álmából, majd amikor már felfogta, hogy mi is volt a kérdés, pár másodpercnyi késéssel, megrázza a fejét, és megszólal.*
-Umm... csak eszembe jutott ez az, de nem igazán... ez most csak úgy jött.*mondja, inkább nem akar beszélni azokról a dolgokról, mert tényleg most úgy jöttek, önkéntelenül, mint Proust regényében a főhősnek, elég volt egyetlen szó felidézni annyi mindent, pedig nem is akarta, ezek most nagyon nem kellettek ide, mert csak felkavart benne sok mindent. Mély levegőt vesz, és lassan megnyugszik, elfojtva az egészet, visszaszorít mindent a lelke legmélyére, csak az a kérdés, hogy ez meddig fog menni, mert egyszer úgy is csak elszakadnak a láncok, és akkor semmi nem fogja visszatartani azt az egész et, amit oda visszaszorított. Ha bekövetkezik az a pillanat, talán megmutatkozik, milyen is a kötekedéseken túl valójában. Közben a férfi mondatára halványan elmosolyodik és oldalra dönti a fejét. Ha Claudius tudná, hogy most mennyire igazat mondott... mert Tua általában nem azt mutatja, amit érez, bár ez nem feltétlenül jó, hiszen ha sokáig játssza a sebezhetetlent, lassan bezárul a kör, és már nem fog tudni megmutatkozni igazi valójában. De egyelőre még játssza ezt a szerepet, bármennyire össze lehet törve belül, kifele akkor is ő az, akit semmi sem hat meg. ha tudnák sokan, hogy egy szó is mennyire tud fájni, és mekkora erő és önuralom kell ahhoz, hogy továbbra is ugyanaz maradjon, mint akinek hiszik... Nem egyszerű, és nem könnyű. *
-Hát igen... én vagyok a sorsom... és én a végzetem is. *mondja kicsit keserűen, néha túl nagy felelősségnek érzi ezt, túl soknak, ami nem felétlenül kellene, de ha már van akkor élnie kell vele. Kicsit elmosolyodik, amikor véget ér a zene, amolyan köszönetféleség, de nem mond semmit, csak áll, és hallgat, aztán maga is elindul a pult felé, kezeit a zsebeibe mélyesztve.*
-Nem fogok...*mondja, és megvillannak a szemei, kissé sértetten, tudja ő, hogy hol a határ, és ha már le akar szokni, akkor nem fog mértéktelen lenni, ennyi elég volt mára. Inkább rágyújt egy szál cigire.*
-Rendben... Szia.*egy darabig még néz a férfi után, aztán maga is veszi a kabátját, és hazasétál, van ideje közben gondolkodni minden elhangzott mondaton. *

Tárgy: Re: Nightmare Club Kedd Júl. 28, 2009 12:09 am

*Késő éjjel, pont jókor érkezett meg első számú vámpír hercegünk is, szint még érezni rajta a vér ízét mely nemrégen még a szájába csörgedezett. Persze más vére. Mondhatni a férfi eléggé ismert erre nem kevésszer volt már hogy innen szerezte be első számú álldozatait. BÁr álltalába úgy híresült el mint aki a magányos elhagyatott helyeken vadászik de a Nightmare elég jó vadászterületnek örvend már pár éve. A férfi azóta mondhatni vissza járó vendég. Fekete nadrágban van a felsőtestén fehér jól vasallt ing felette pedig egy utcai zakó. Nem kell őrültnek nézni azért nem olyan durva viselet, haja most is össze fonva omlik a hátára pillantásával pedig a környéket páztázza. Szeme kissé fürkésző velőtlátó sötét és komor. REngeteg érzelmet lehetne kiolvasni a pillantásából melyben néha ott búlyik a magány is. TÉny a férfinek van már gyermeke akit át ölelt de most inkább haggya hogy a lány teljesedjen ki egymaga és tapasztalja ki a vámpírlét előnyeit. A férfi addig is magányosan járja a város egyes helyeit melyeket már mondhatni eléggé ismer*

Tárgy: Re: Nightmare Club Kedd Júl. 28, 2009 10:28 am

Ezen az estén egy eléggé érdekes helyet fedezett fel Garcia, hisz épp az előváros utcáin koptatta cipőjét, mikor megpillantotta a Nightmare Club-ot. Odasétált az épület elé és vagy fél percig csak kicsit oldalra döntött fejjel nézte a feliratot, majd elmosolyodott. Beletúr nadrágja zsebébe, amiben apró érmék csörrentek meg… Még mióta itt van a városban sose tudott úgy igazán kikapcsolódni, és bár lehet egy ismeretlen klubba nem kéne csak úgy bemennie, még is odasétált az ajtóhoz és belökte azt.
Bent rögtön megcsapja az arcát a cigi füst, meg páran kíváncsian felé is fordulnak. Biztos lehet látni rajta, hogy új fiú, és nem csak itt a klubban, hanem az egész városban. Meg aztán senki se nézné ki belőle, hogy meg tudja magát védeni, pedig pisztolyai most is ott lapulnak hosszú bőrkabátja alatt az övéhez erősítve. Amúgy kabátja fekete színű, bár itt-ott már kicsit kopott, és egészen leér a lábszáráig. A cipzár szét van húzva, az ujja pedig fel van gyűrve a könyökéig. A kabát alatt bordó pólót visel, alul pedig ugyancsak fekete bő nadrág van rajta.
Lassan sétál oda a pulthoz, és inkább nem pillant oldalra, bár zavarja, hogy megnézik, de nem szól semmit, csak a száját húzz kicsit el. Aztán leül az egyik bárszékre, de olyan helyre, ahol a mellette lévő szék is üreg, majd ha a csapos figyel rá, kér valamit inni… Na persze nem vizet, és nem is kólát, hanem valami erősebbet.