Elhagyatott metró megálló

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Kedd Márc. 31, 2009 11:34 pm

*Megnézi magának a nőt kicsit megváltozott. De valamio különös van benne amit a férfi eggyenlőre nem ért de majd megfogja legalábbis reméli*-Hmm csak furcsa hogy egyedül járkálsz erre. Dolgod volt?*kérdezi kicsit kiváncsiabban miközbe ő maga a falnak dől és onnan figyeli tovább a nőt kcisit el is mosolyodik*-Hmm lehetséges, de nekem álltalába más miatt van ez. Nem keresem a bajt*mondja mosolyogva bár nem céloz rá hogy a lány igen*-És hogy vagy az apáddal?*kérdezi hiszen tudja hogy az apjával nincsenek jóba. Nagyon nincsenek, közbe bólint*-Aham még nyomozok legalábbis nem adom fel a reményt hogy sikerül megtalálni őket. Én is rég láttalak. van már egy hónapja*mondja komoly hangon a nő felé fordulva és mellé lépdel a sinekhez*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szer. Ápr. 01, 2009 12:47 am

*Hát, hogy mit mennyire fog megérteni, az nagy kérdés, és nem biztos, hogy van rá válasz is, Row nem szándékszik felfedni, hogy már nem ember. *
-Mondhatjuk így is, bár konkrétan nem igazán tettem semmit.*azon túl, hogy nemrég megölt valakit, tényleg semmit sem tett, nem volt dolga igazán, csak a táplálkozás.*
-Pillanatnyilag én sem keresem, el akartam tűnni innen a lehető leghamarabb, de még nem volt alkalmam.*vonja meg a vállát, ha Dereck nem tűnik fel, már itt sem lenne, valahol máshol keresné a bajt... Amit nem biztos, hogy nem vonz egy alig két araszos miniszoknyában meg egy fűzőben egy ilyen lány az éjszakában, teljesen kihalt helyen.*
-Nem beszéltem vele már vagy egy hónapja.*húzza el a száját, azóta haza se járt, hogy Nil kicsit kiszívta a vérét, aztán magával vitte az erődbe. Nos azóta tényleg megváltozott kicsit, Dereck csak azért van aránylag biztonságban, mert nem éhes éppen hölgyünk.*
-Jahm... kicsit eltűntem, szoktam az életet, gyakoroltam... ilyesmi. És, hogy haladsz a nyomozással?*kérdezi felpillantva, de aztán elég hamar visszapillant a sinekre, kezd kicsit vonzó lenni a férfi nyaka, és ha ő kezdi el kiszívni, akkor annak nem lesz jó vége...*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Vas. Ápr. 05, 2009 10:52 pm

-Hmm ahhoz képest szépen eltüntél, pedig azért valahogy mindig össze futunk*mondja a nőnek kicsit meg van lepve node ez van*
-Eltűnni?*kicsit különösen néz nem mondta eddig a nő hogy annyira el akarna menni maximum az apjátol megszabadulni elvégre sokminden köti ide*
-Miért hova akarsz menni vagy történt valami?*kérdezi bár lehet csak vakon tapogatózik de akkor se érti teljesen a nőt node lehet ez csak a fáradtsága miatt is van.*
-Hmm merre voltál amúgy buli volt valahol?*kérdezi a lány öltözékére mutatva persze csak szimpla kíváncsiságból*-Nem sehogy nem haladok vele most feladtam egy kicsit próbálom megszokni az ittlétet mégha nehéz is, valamit lát a lányon ami különös de még mindig nem tudja megállapítani hogy mi lehet az.

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Vas. Ápr. 05, 2009 11:23 pm

-Hát igen... havonta egyszer... mondjuk.*vonja meg a vállát, nem igazán látta jó ideje a férfit, és van annak egy hónapja, hogy nem is igazán akarta látni. Elege van a férfiakból, Nil az egyetlen, akit elvisel, lévén, hogy ő a teremtője, meg úgyse akarna tőle soha semmit, Row ebben biztos. Másodsorban meg azért nem volt túl nagy kedve találkozni vele, merthogy jó ideje vámpír, és valahogy nem szánta őt áldozatnak. *
-Erről a területről... *jegyzi meg, a metróállomásra érti, mert tudja, hogy egy farkas bármikor feltűnhet, ez nem a vámpírok területe, hanem köztes, ha jól tudja, és vérfarakssal mégse akarna szembemenni, hogy széttépesse magát.*
-Semmi komoly... végül is csak... csak kicsit közelebbi kapcsolatba kerültem Nillel, és már nem lakom apámnál. *felpillant, az igazat mondja, csak nem a teljes igazságot, hiszen az a közelebbi kapcsolta, amolyan növendék- tanár kapcsolat, és a semmi komoly csak annyi, hogy vámpír lett a lányból, viszont ezt nem akarná elárulni.*
-Buli? Umm... nem, csak randim volt.*valakinek hozta a halált nem olyan rég, különben meg, amióta vámpír kicsit nőiesebb lett, de néha talán túlzásba is viszi az öltözködést, mármint... sokszor túl kevés van rajta.*
-jah, értem... Hát idő kell hozzá, az biztos. Én is szokom, hogy nem vagyok nap mint nap apámmal egy légtérben. Fura, hogy nem robban a levegő a feszültségtől... de azért jó érzés, jobb mint eddig. Igaz, nézőpont kérdése, hisz semmi sem tökéletes.*mondja és kicsit elmosolyodik. Azt, hogy mi a fura rajta, nem kell firtatni, de most éppen reméli, hogy Dereck nyakában van egy apró keresztecske, vagy hanem szegénynek eddig tartott az egész nyomozás, nem lesz több dolga... Kicsit megrázza a fejét, ezt nem akarja, most nem akar támadni.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Vas. Ápr. 05, 2009 11:37 pm

*CSak komolyan bólint *-Az elég kevés*mondja bár mindkettőjüknek megvolt a dolga meg hát nem ismerték egymást annyira*-Jah, *mondja kicsit meglepve ténleg lassú az agya*
-Ezt a területet én se kedvelem annyira, főleg hogy elvileg itt már nem él senki amúgy te hogy hogy ilyen helyeken fordulsz elő?*kérdezi kicsit mosolyogva a lánytól lehet nevezni viccelődésnek is*
-Hmm Nil?*kérdezi mosolyogva*-Nocsak őasi a dologba, örülök hogy azért kezd helyre jönni az életed*mondja bár ő nem tudja hogy Nil micsoda így azt hiszi ez pozitívum.*
-Randi??*kérdezi kicsit meghökkenve*-Egy elhagyatot metró állomáson . Azért vigyázz ki tudja mivel találkozol erre felé*monjda a nőnek elvégre ismeri azért nem akarja hogy egy ismerősével bővüljön a halottak listája*
-Hmm gondoltam is hogy jobb. Amúgy jól bírod a különlétet?*kérdezi kiváncsian*-VAgy inkább úgy kérdezem hogy apád nem balhézott?*kérdezi merthát mégiscsak az apja*
-Hmm valami baj van? Eléggé furcsa vagy*mondja mégiscsak feltünik neki a nő fejrázása*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Ápr. 06, 2009 12:29 am

-Nem tudom... Nem éppen vagyok átlagos, szeretem az ilyen helyeket... Meg aztán nem kell félteni sem. A kardot nem hordom, de surikenem és tőröm van még.*Hosszú időbe telne feltérképezni, hogy mit rejt a csizmája, merthogy van benne pár szép fegyver, az tény.*
-Mejd kiderül, hogy ez az egész mennyire jó.*vonja meg a vállát, Dereck nem tudja, mi is a kapcsolat lényege. Noha Row nem valószínű, hogy Nilnek nemet mondana, csakhogy az urban hangsúlyosabb a fenevad, szóval jobb ha inkább békén hagyja, ha semmi nagyon fontos nincs éppen, így meg kicsit érdekes lenne az egész.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy itt... hazafele tartok éppen, és gondoltam, hogy erre rövidebb az út.*mosolyodik el, itt kicsit nehezen találna áldozatot is, éppen mert elhagyatott hely, az iskolánál járt, aztán onnan jött erre... és hamarosan indul is vissza az erdőbe, hisz ott az erőd.*
-Apám... Nos, nem tudja, merre is vagyok, és nem tudja, hová tegye, hogy az egyetlen kislánya úgy döntött, van saját élete és lelépett... Balhézhatott, de már nem nekem. Amikor a cuccaimért hazajártam, éppen nem volt otthon... nagyjából egy hónapja még csak nem is láttam. Egy ideig azt hiszem kerestetett, de fölösleges, nem fog megtalálni... meg ha sikerülne is, nem vagyok egyedül.*mondja, bizony, valamiért biztos benne, hogy ha bajba kerülne, Nil segítene, csak majd nehogy szépen pofára essen. Egyelőre viszont bízik benne, és abban is, hogy az apjához képest ő most másabb létformát képvisel, és előnyei vannak.*
-Baj? Nem, nincs.*rázza meg a fejét, majd felpillnat, végül megfordul, és Dereck arcát kezdi bámulni a sinek helyett.*
-Mire érted azt, hogy fura?*kérdezi, nem minths nem lenne fura az egész lénye jelenleg.*
-Hogy megfestettem a hajam? vagy nem tudom, mire gondolsz...*jegyzi meg, majd a földet kezdi bámulni.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Ápr. 06, 2009 12:48 am

-Arra már rájöttem párszor találkoztunk, az átlagos szót meg nem is használnám rád*mondja kicsit mosolyogva ami igaz is elvégre kevés lány van aki éjszakánként ilyen helyeken van vagy gyakorol vagy akármi...*
-Én ius ezt mondom valamikor csak később derül fény bárminek az értelmére de minden esetre ha így jobb akkor sok szerencsét kívánok*mondja kicist derűs hangon*
-Aham *bólint*-Akkor gondolom nem fog egy jó ideig keresni, minden esetre akkor csendesen sikerült lelépni*mondja a nőnek ahogy észre vette bár kiváncsi hogy ki lehet az aki a lánynak ekkora biztonságot ad de majd egyszer csak kiderül*
-Egy hónap sok idő. Ha minden jól megy eltellik még pár ilyen és talán feladja. Ha ennyire nem szereted akkor nem is érdemes foglalkozni vele legalábbis szerintem. Sajnos valamelyik szülő nem jó, pedig az lenne a dolguk hogy szeressék a gyermekeiket. Valaki sorsára haggya, valaki irányítani akar...*mondja majd abba is haggya csak a mosoly marad meg*
-Hmm rövidegg út az biztos de én inkább nem mozdulok ki a 9mm-esem nélkül. Valahogy nem tetszik nekem túl sok itt a csend, Az meg nem jót sejtet*mondja el a véleményét, a kérdésre kicsit megrázza a fejét majd próbál normális választ adni*
-Hmm nem tudom olyan fura.,... sápadtnak látszol mint aki nem ment napra már jó ideje. Minden rendbe van ténleg?*kérdezi közbe egy lépést tesz közelebb a nőhöz*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Ápr. 06, 2009 1:52 am

-Nem is én lennék végül is, ha nappal bukkannék fel valahol... *nem is ajánlott neki nappal felbukkanni sehol sem, lévén, hogy a fényre érzékeny, kicsit összeégetné, ami nem lenne túl jó.*
-Köszi... Majd meglátom, mennyire szerencsés volt a döntésem. *mosolyodik el, bár a választ maga sem tudja még, nem tudja, mennyire szerencsés az, hogy úgy döntött, elfogadja Nil alkuját, és a véréért cserébe kap egy elátkozott létet... csalódás és érzések nélkül.*
-Hát kereshet, nem fog rám akadni, ebben egyre biztosabb vagyok. Vagy ha mégis rám akadna... ránk akadna, akkor annak nem lenne túl jó vége, ismerve Nil-t... meg magam is.*sóhajt, ott vér folyna, mindegy, ki kicsoda.*
-Apámból most elegem van... és szerintem soha nem fogom visszasírni, az elmúlt két évet biztos nem. Még jó, hogy most minden sokkal másabb, ezt tudom értékelni...*mosolyog, egyrészt egész jó, hogy nincsenek érzései, csak emlékeiből idézi őket, nem idéz vissza mindent, ami egész érdekes, és most megéri neki.*
-Gondolom, a te szüleid egyik kategóriába sem tartoznak. Egyszer beszéltél róluk... ha emlékeim nem csalnak, akkor eléggé szeretheted őket. Szerencsés vagy...*mondja, és a tekintete kicsit megváltozik, fájdalom van benne most, minden más lehetett volna, ha az anyja élne, de ez nem így van... valamiért az élet szivatja, de nagyon.*
-Csend... az van, de én szeretem... bár végül is most is sok mindent hallani. *fülel, annyi minden hallatszik ebben az állítólagos csendben, ha totál csend lenne, az nem itt lenne. *
-Talán mert fekete a hajam vörös helyett... Vagy nem tudom, nem látom magam sápadtabbnak, mint amilyen eddig voltam. Mondjuk sok feketét hordok, és talán csak optikai csalódás az egész. *vonja meg a vállát, tudja ő, hogy sápadtabb kicsit, meg éppen nem lélegzik, de azért megjátssza, hogy emelkedik a mellkasa, meg süllyed, mintha levegőt venne akár egy ember. Na és természetesen hideg minden tagja, mint a jég, csak meg ne érintse a férfi, ne menjen túl közel, még a végén baj lesz belőle, szegény Row-ot kísérti éppen.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Ápr. 06, 2009 10:59 pm

-Látod ebbe van valami eddig is este láttalak csak*mondja mosolyogva ha látta volna nappal talán feltűnne hogy éjszaka mászkál de így semmi hátsó gondolata nincs a férfinak*
-Hát mindenből ki lehet lépni azért remélem hogy jól döntöttél bár leszámítva a sápadtságot elég jó bőrbe vagy
*mondja a férfi a nőnek közbe tesz egy lépést közelebb. Nem ismeri úgy a nőt mint aki támadni szeretne így nem is fél. No meg nem tudja a "titkát "*
-Ah szóval igazi nehézfiú?*kérdezi mosolyogva kiváncsi lehet ki ez a tag, névrő se képről nem ismeri pedig már itt van egy ideje*-A városba laktok?*kérdezi végül*
-Na az a lényeg, ha nem sírod vissza és boldog vagy az ajó vagy ha már jobb az is.
*taglalja a férfi közbe az órájára néz. Elég késő van már.*
-Velük ilyen baj nincs, de tudom hogy soha nem láthatom őket legalábbis ameddig innen nem találok kiutat nem fogom látni, erre fel kell készülni, és még a testvérem halálát is el kell mondani*mondja s igazából erre nem is készült. Kemény menet lesz ha eljut odáig*
-Hmm én is, néha a csend sokatmondó*mondja egy kissebb mosollyal majd kicsit felnevet*-Nemtudom lehet az, de fura*mondja s úgy tűnik nem nyugszik még bele node nem is akarja faggatni a nőt.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Ápr. 06, 2009 11:36 pm

-Hát igen... este a lehető legeldugottabb, legveszélyesebb helyeken.*mosolyodik el, és a szemében különös fény lobban fel, amolyan vakmerőségről tanúskodó, habár most meg sem próbál ezen változtatni, de anno talán lehetett volna oka meggondoltabbnak lenni. Talán normálisabb kapcsolatai lehettek volna, na de így... így ki az a barom, akinek olyan lány kell, aki éjnek évadján a temetőben császkál, vagy éppen a metróállomáson, egy araszos miniszoknyában... Valószínűleg senkinek nem állna szándékában, még Nilnek sem, az a kapcsolat is más jellegű, talán ezért tekinti jó dolognak, hogy nincsenek igazi érzései.*
-Jól is érzem magam.*mondja vállvonogatás közben egy félmosollyal ajkain, habár az nem dobja fel, hogy Dereck közelebb lép. Igaz, manipulatív... remélhetőleg menni fog, hogy beadja, még él. Egyelőre csak ütemesen emelkedik a mellkasa, próbálja megjátszani, hogy lélegzik, eddig sikeresen.*
-Azt is lehet mondani. Bár gondolom... emlékszel még arra, amikor mondtam, hogy a parkban futottunk össze és majdnem leszúrtam. *jegyzi meg, talán jobb, hogy nem hallgatott a férfira, amikor azt mondta, ne bizzon holmi ismeretlenekben. Nilben valahogy nem csalódott akkor sem, amikor megharapta.*
-Értem... Hát erős vagy, menni fog az... És sok sikert, szerintem majd egyszer biztos megtalálod a megoldást, hogy kijuss innen. Nekem ez az otthonom, végül is nem tudom, milyen a világ odakint. Megvagyok itt, talán senkinek sem lenne jó, ha kiszabadulnék. Így is csak pusztulást hozok magammal és halált. Vonzom...*mondja egy sóhajjal, azt nem szereti, amikor ráébred, hogy valakinek a halála árán létezik éppen.*
-Komolyan nem tudom, mit látsz bennem, ami ennyire fura...*mondja, pedig tudja, de fedje fel magát? Nil megölné... azt nem teheti, hiába utál hazudni. Valahogy ezért kerüli olyan nagyon a ritka ismerőseit. *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Ápr. 06, 2009 11:50 pm

-Remélem azért ez egyszer változni fog
*mondja mosolyogva a nőnek majd körbe néz sehol semmi csend és hullaszag, viszont a nő pillantásába lát valamit valami furát de nem fél tőle *
-Na akkor jó reméltem is hogy jól vagy csak kicsit fura ez az egész*mondja hiszen nem tudja máshogy magyarázni a dolgokat. PEdig milyen jó is lenne az.....A nő szavaira bólint*
-Igen meséltél is valami ilyesmit meg hogy valami fura volt benne de többet nem*mondja kicsit elgondolkozva. Próbál valamit előkotorni az emlékeiből de valami miatt most nem megy neki.*
-Nem hiszem*rázza meg a fejét*-Elég régóta vagyok itt eddig nullán vagyok egy testvér veszteséggel nem hinném hogy a halálon kívül van más kiút*mondja majd elmosolyodik*-Minden esetre jó hogy itt akarsz maradni akkor valamiért fontos lett ez a hely*mondja komoly hangon*-Amúgy nem tudom én nem vettem észre hogy a halál jár utánad.*mosolyodik el majd kicsit megroppantja a nyakát és folytatja*
-Mondom nem tudom lehet csak én vagyok állmos, vagy a kisugárzás olyan vagy nem tudom de nem mondom hogy igazam is van, csak ezt érzem*mondja a nőnek*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Ápr. 10, 2009 10:14 pm

-Nem hiszem, hogy változna, mert nem változhat.*sóhajt, lassan eljut arra a döntésre, hogy feladja, hogy megjátssza, hogy él, megmutatja magát Derecknek, már csak azért is, mert valahogy nem tudná bántani, és így mindenképpen nehezebb lenne.*
-Fura... végül is igazad van benne, hogy fura vagyok.*vonja meg a vállát, majd nekidől a korlátnak, és lassan összebogozza hosszú fekete haját egy laza kontyba.*
-Soha ne add fel... Talán van kiút innen is.*mondja, igaz, neki ez mindegy, mert ez az otthona, meg nem is lenne jó, ha a külvilágra rászabadulna egy vámpír.*
-Soha nem voltam máshol... meg így is veszélyes vagyok a saját világomra is, arra is ugyanígy veszélyes lennék.*mondja, és hamarosan azt is meg tudja a férfi, miért is olyan veszélyes ő, és miért fura egyáltalán.*
-Pedig igen... Mondd hogy van kereszt a nyakadban,és megmutatom. *mondja, majd ellöki magát a korláttól, és hamarosan már nem ugyanaz a nő áll Dereck előtt, mint eddig, vörösek a szemei, hófehér a bőre, és a fogai ölésre készen merednek ajkai között. Ujjai karomként görbülnek, küzd az ösztöneivel, nem akarna támadni, semmi esetre sem, majd lassan visszanyeri régi alakját. *
-Azt hiszem ez a fura bennem... Én már nem élek. De ennek titoknak kell maradnia, vagy Nil elpusztít engem.*sóhajt, és visszadől a korlátnak, mereven bámulva a sineket.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Ápr. 10, 2009 10:20 pm

-De miért nem?*kérdezi komor hangon majd tovább figyeli a nőt, sok furcsát látott eddig de minden esetre most még rosszabb legalábbis valami van a nőbe ami nem haggya nyugodni*-Nem hiszem hogy lenne még nem adtam fel de az erőm fogytán és az időm is*mondja felsóhajtva. A mondatra viszont lassan felhúzza a szemöldökét*-Hogy mi? Én nem vagyok hívő*mondja kicsit komoran majd meglátja hogy miért egy lépést hátrál, lehet hogy kereszt nincs nála de a 9mmese harcrakészen a belső zsebébe viszont nem tudja hogy ez mennyit használna*-Te úrjézus.....*mondja most látszik hogy le esett neki*-Mi a fene történt veled?*kérdezi különös tekintettel, nem gondolta volna hogy a nőből egy ilyen lesz főleg hogy nem is hitt a létezésükbe, elég nagy sokk hogy minden ami ellen ellenkezett most omlik össze előtte, nem menekül pedig tenné de nem tudja miért nem teszi...*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szomb. Ápr. 11, 2009 12:20 am

-Miért lenne fogytán az időd?*Na jó, előtte ott van egy egész örökkévalóság, szóval nem kell ilyentől tartania, soha nem fogy el az ideje.*
-Én se voltam az, de amikor letéptem a nyakamból megszűntem embernek lenni. Kárhozott vagyok... *mondja, még mielőtt átalakulna. Meg sem lepődik a férfi reakcióján, éppen erre számított, csupán a saját fajtájabelinek nem ijesztő. Különben annyi szemben látta már a rémületet, eddig egyedül Dereck az, akit nem tekint áldozatnak, nem akarja bántani, mert hiszen Dereck sem bántotta őt soha, akarattal legalább is soha. *
-Velem?*felpillant, most már újra barnák a szemei, aztán visszafordul a sínek felé.*
-Kaptam egy örökkévalóságot érzések nélkül? Hát nem csodálatos? Azt az apróságot leszámítva, hogy gyilkolnom kell ahhoz, hogy létezhessek, mert ez nem élet. Nem lélegzek, jéghideg a testem... néha mintha vér sem lenne az ereimben, mert nem az én vérem folyik az ereimben. Az enyém már Nil ereiben folyik, legalább is a többsége. De választhattam... vagy vámpír leszek, vagy meghalok. Nem tudom mi a jobb, de egyelőre még ebben látok reményt... vagy nem is tudom. Már nem vagyok biztos benne, hogy ez volt a jó döntés... *sóhajt, majd kiegyenesedik.*
-Azt hiszem, jobb, ha most én elmegyek. Ajánlom szerezz egy keresztet, ha hiszel istenben, ha nem, mert az megvéd téged ellenünk. *és ezt halálkomolyan mondta.*
-Nem akarom, hogy bajod essen. A kereszttől tartunk, és ha minden igaz, az ezüsttől a vérfarkasok félnek. A 9mmes nem elég ebben a világban. *sóhajt, majd lép párat hátrafelé.*
-Vigyázz magadra, több mindent rejt az éjszaka, mint hinnéd. Szia.*köszön, majd megfordul, és hamarosan beleveszik az éjszakába az alakja.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szomb. Ápr. 11, 2009 12:31 am

-MErt évek lehetnek míg kijutok innen
*válaszolja nyugodt hangon de ami ezután jön minden képzeletet felülmúl*
-Ez nem lehet igaz de mégis........*inkább nem fejezi be eléggé nyugodtank látszik de belül nem az. Nagyon nem, ahogy hallgatja a nőt hogy mitől tartanak és nem is csak vámpírok vannak hanem mások is vérfarkasok*-Akkor a másik nő sem hazudott*mondja komor hangon, a többire scak bólint mire búcsúzhatna Rowana már el is tűnik, egy két percig még áll itt bár lehet több is, nem veszi észre az időt, valahogy minden ki esik a következő már az hogy rohan fel a lépcsőn feltépi a mustang vezető oldali ülését beszáll gázt ad és meg sem áll egészen a Green Hill-ig.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Júl. 16, 2009 11:20 pm

*Egy viszonylag átlagos kinézetű, fiatal lány tűnik föl az éjszakában, a metróhoz vezető lejárattól nem messze. Vöröses barna haja kibontva omlik a vállára, egy egyszerű ujjatlant és rövid, vászonnadrágot visel, lábán szandál. Látszik rajta, hogy egy csöppet ideges, mert lassan felszínre tör benne a felismerés, hogy megint sikerült kikötnie Dark Pathonicban. Elgondolkozik rajta, hogy vajon ezt a várost direkt úgy építették-e, hogy ilyen rohadt könnyen el lehessen benne tévedni. Legszívesebben a legközelebbi falba verné a fejét, csakhogy egyelőre leköti az, hogy minden sarkon rémeket lát. Sárgásszürke szemét ijedten kapkodja a sarokra, ahol mintha egy vörös szempárt látott volna felvillani, majd a sarokról a másik oldalra, két ház között egy szokatlanul szűk sikátor vaksötétjébe bámul bele. Most meg az a villanás olyan lett volna, mintha egy hosszú, hegyes szemfogon csillant volna meg a holdfény. Megáll és vesz egy nagy levegőt, ettől valamennyire lenyugszik. Pár pillanatra lehunyja a szemét, hogy egy kicsit tiszta fejjel próbáljon gondolkodni, de ezt megszakítja a vészcsengő a fejében. Hátrakapja a fejét, a tekintete inkább gyanakvó, mint ijedt. Ne biztos hogy egyedül van... De nem, az nem lehet, ki az az őrült aki rajta kívül ienkor idemerészkedik? Msot már az ijedtség is hirtelen beköszön nála, ennek kíséretében nyel is egy nagyot. Nem is inkább ki, hanem mi... Gondolva a legutóbbi incidensre...*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Júl. 16, 2009 11:56 pm

*Egy ilyen őrült Phin. A szintén halandó lányka. Igazán jól elvan, ott lóg a cigaretta a szájában, az egyik oszlop mögött ácsorog. Mire vár? Hogy jön a metró? Hát arra várhat mert az már igen régóta nem jár. Akkor vár valakit? Nem ezt sem lehet így konkrétan kijelenteni. Nem valakit vár, hanem csak valakire vár. Aki nem egy meghatárzott személy. Egy olyan alakra aki ilyen későn egy ilyen helyre merészkedik. Valami sötét alvilági figurára, vámpírra vagy ármi hasonlóra. Még mindig kísérti a sorsát. Talán arra vár, hogy jöjjön Row... vagy Nil... nos Nillel valószínű, hogy sokkal rosszabbul járna. HIszen Row nem akarja, legalábbis nem akarta megölni. Nilnek már egyszer sikerült kórházba juttatnia, lehet, hogy a második már a kripta lesz. De nem baj... Minden egyes félhalottal való találkozáskor egyre többet tud meg. Merengéséből léptek zaja kelti fel. Halk bizonytalan léptek zaja.*~Ez biztos nem egy élveholt... vagy üldözik... nem akkor futna... minden esetre óvatos...~*Különös, hogy az itt töltött idő alatt mennyire, megtanulta, az ilyen dolgokat. Sőt vett egy bicskát amit most éppen előhúzni készül. Szépen komótosan elnyomja a cigarettát és hangtalanul vár... amikor a lány az oszloppal egy vonalba ér, ő az oszlop másik oldalára oson. Mintha ott sem lenne. Majd amikor elhagyja az oszlopot, ő is megkerüli. Elkapja hátulról a lány haját, magához rántja és a tőrt a torkához szegezi. Pont úgy ahogyan őt is elkapták egyszer, csak ő a temetőben lófrált. *- Kivagy? És miért járkálsz kint ilyen későn? *Suttogja a nő fülébe. Miközben egyik kezével még mindig haját tartja míg a másik ott pihen a nyakánál.*~Nem lehet alvilági...~*Gondolja magában. Ő a vámpírokat és más egyéb lényeket nevezi így.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Júl. 17, 2009 12:32 am

*Mikor a hosszú hallgatózás után is csak a nagy csönd van, lassan, lehetőleg halkan tovább indul, továbbra is erre-arra nézelődve. Ugyan lassan, de teljesen megnyugszik, a nemlétező rémek is egyre fogynak majd teljesen eltűnnek. Lépései tétovázósból sietősbe váltanak, igyekszik távozni a helyről. Természetesen az oszlop mögött álldogáló nőt nem veszi észre. Elhalad az oszlop mellett, de meghallja maga mögött a lépteket, és fordulna hátra, hogy megtudja, ki az, mi az, a korábban emlegetett őrült, vagy rosszabb, de már késő. Természetesen fáj, ahogy beletépnek a hajába, de a meglepetés miatt, ahogy Phin letámadja, még felkiáltásra se futja Sorától. Felnyög, ahogy a nő hátrarántja, és ahogy érzi, hogy a torkához ér a penge. Rögtön felismeri, hogy nem lehet vámpír, mert azok nem rohangálnak holmi bicskával. Legalábbis ő úgy tudja. Válasz helyett Sora inkább ellenkezik. Improvizál, szóval belekapaszkodik a bicskát tartó kezébe, igyekszik elérni, hogy a fegyver minél messzebb kerüljön a nyakától, és elég lendületesen nekihátrál Phinnek. Reméli ezzel sikerül valamit elérnie, legalább annyit, hogy egy pillanatra összezavarja támadóját. Akkor lenne mázlija, ha a nőnek csak az az egyetlen előnye lenne, hogy nála van a bicska, más nem, vagyis ha nem rendelkezne semmilyen tapasztalattal ezen a téren. Ha meg igen, akkor... az nem jó.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Júl. 17, 2009 2:52 am

*Biztosnak érzi a fogást a lányon. Tudja, hogy egy képzett harcos ellen nem sok esélye lenne. ÉS őt is kapták már el így hátulról. Nem egészen így viselkedett mint a lány. S valószínű, hogy erről majd fel is fogja világosítani. De kimondhatjuk, hogy az ellen támadás meglepetésként éri.*-Épeszű vagy?*Kérdezi tőle, mondjuk elég hülyén hangzik ez ha az ember nem tudja, hogy miért tette fel. Tehát a lány is feltehetné ugyan ezt. Bár Phin inkább azért kérdezi, mert nem látja jónak, hogy a lány hadakozik. Mi van ha valaki olyannal kerül össze mint Tua? Akkor az a nő már biztosan kinyírta volna. Sorának nincs szerencséje mert Phin tanult harcművészetet, annyit mindenképpen, hogy tudja hol kell megrúgni egy ember, akár egy férfit is, hogy fájdalmában a könnye is kicsorduljon és összeessen. Valahogy érzi, hogy a lány nem éppen abból a minden áron bajt keresek fajtából való így nem szívesen okoz neki nagy fájdalmat. Még mindig fogja haját, nem engedi el. És ahogyan a lány megpróbálja elszakítani magát nem túl jó próbálkozás. Főleg mert válaszként az kapja, hogy egy nagyon erős rántás a haján, ahogyan a nő a mellkasához rántja és az, hogy a penge kicsit belevág a nyakába. A lány pechére Phin mióta itt van még erősíteni is elkezdett. Nagyon keményen. Így hát az, hogy bele csimpaszkodnak...nem annyira hatja meg. De amikor a lány súlya nehezebb lesz. Elkapja a kést eltolja magától egy pillanatra és fél erővel ugyan de a lába megindul a veséje felé. Ez elég drasztikus megoldás. Főleg mivel ilyenbe bele is lehet halni. Mondjuk Phin most vissza fogta magát. Nem kell neki más csak, hogy a lány nyugton maradjon és válaszoljon a kérdéseire. Ha Sora térdre esik, ami sikeres rúgás esetén biztos, azonnal ott terem a kés újra a nyakán.*-Maradj nyugton, és ígérem nem bántalak...*Mormogja.*-Csak azt akarom tudni ki vagy és miért vagy itt sötétben...*Főleg a saját maga érdekében. KI tudja, hogy a lányt ki küldte ise és miért. Talán meg tud információkat tőle.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Júl. 17, 2009 4:02 pm

*Nem nagyon tudja hovatenni a nő kérdését, de azért visszavág.* -Tudtommal nem én támadok le mindenkit bicskával, aki csak ki meri tenni a lábát az utcára éjszaka…- *Morogja válaszként, még mindig mocorogva, ellenkezve. Még mindig keresi a nő szorításának gyenge pontját, vagy legalább olyan helyzetet felvenni, hogy ne tudja olyan erősen szorítani. Már teljesen felháborítónak tartja, ami eddig ezen az átkozott helyen történt vele. Csoda, hogy eddig megúszta élve. Minek van itt akkor egyáltalán rendőrség? Mert van, nem? Vagy…
Most már felsíkítani is sikerül, amikor Phin hátrarántja a hajánál fogva, és belevág a nyakába bicskával.* -Őrült…- *Zihálja a nő fülébe. Folytatni nem tudja, mert a bordája alá bevágódó térdtől elakad a lélegzete, érzi, ahogy a szemét elfutják a könnyek a fájdalomtól, keményen meg is szédül. Ezért nem is látja a szeme előtt táncot járó csillagokat. A lány ugyanis csontosabb, még annál is vékonyabb, mint látszik, meg, amióta itt tengeti az életét, fogyott, nem is keveset. Lábai elgyengülnek és mivel nem akar elvágódni, vagy roszabb esetben beleesni a késbe, térdre esik. Akadozva, de még hozzávág a nőhöz pár – kevésbé szalonképes – szót, amivel szintén a szellemi állapotát illeti, de a nyakához nyomódó kés elhallgattattja. Hajlandó meghallgatni Phin mondanivalóját, bár ez nem azt jelenti, hogy válaszol is. Egyelőre makacsul hallgat, és elgondolkozik azon, hogy a nő nem keveri e össze valaki mással. Elvégre miért ne „sétálhatna” pont itt, pont ilyenkor?*

Tárgy: Akadékos lány Pént. Júl. 17, 2009 4:19 pm

*Amikor a lány végre abbahagyja a küzdelmet felsóhajt. Hát persze, hogy bolondnak nézte az előbb. Ideje lesz felvilágosítania.*-Jól van! Elengedlek ha itt maradsz... *Mormogja és elveszi a kést a torka elől majd elengedi a haját és hátrébb lép.*-Cigit?*Kérdezi, felhúzott szemöldökkel és a dobozt a lány felé tartja. Amint megkapja a választ a szájába tuszkolja a sajátját és meggyújtja.*-Igen, ahogy mondod...őrült vagyok. De jobb annak lenni mint ostobának...*Korholja le a lányt.*-Adok egy tanácsot, ha legközelebb valaki kést szegez a torkodnak, netalántán fegyvert a fejednek... csináld azt amit mond... lassan... és ha van esélyed... egy tiszta pont, hogy el tudsz menekülni akkor kezdj hadakozni... így fölösleges. Ha egy kicsivel is kegyetlenebb lennék már rég halott lennél...*Igen, Phin már találkozott itt olyannal aki a lány torkát simán elvágta volna az első kiszabadulási próbálkozására.*-Ilyen helyzetben jobb megfontoltan , lassan és engedelmesen viselkedni... ezt jól vésd az agyadba mert még kevesebb a túlélési esélyed ha így viselkedsz...*Elgondolkozva végig néz a lányon.*-Igazítsd meg a hajad... úgy nézel ki mintha most keltél volna fel...*Eltekintve az arcától. Phin beleszív a cigarettába és kifújja lassan a füstöt miközben a szemközti falat vizsgálgatja.*-Van egy tippem...*Néz vissza megfontoltan a lányra.*-Nem vagy idevalósi igaz? Úgy tapasztaltam, hogy az itteniek vagy nem jönnek ki ilyen későn, vagy ki vannak képezve a harcra. És úgy vettem észre, hogy te nem vagy...*Hát igen, mert ha ki lett volna nem így viselkedne.*-Egyébként bocs...*Felsóhajt.*-Mármint a rúgás miatt... De nem maradtál nyugton. És bocsi de én is féltem az életem. Úgy ahogyan itt minden egyes lény és ember. Az emberek sok mindenre képesek csak azért, hogy a saját életüket megmentsék. Hát még felspanolt, idegekkel. Tehát tanulság? Ha nyugton maradsz már rég eljutottunk volna oda, hogy elengedlek*Ismét a szájához emeli a bagót.*-Most pedig... nem tűnsz a bajkeverő fajtának... de még is... Mi a fenéért járkálsz kin ilyen későn?*Kérdi kicsit szemrehányó hangon. Az egy dolog, hogy Phin is kint járkál. De ő minden éjszaka.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Júl. 17, 2009 5:51 pm

*Ahogy Phin elengedi, előredől, és a pofáraesést még idejében megakadályozza, és megtámaszkodik. Pár pillanatig még úgy marad zihálva, aztán maga alá húzza a lábait és tüntetően úgy marad a földön, törökülésben, mutatva hogy ő véletlenül sem akar sehova sem menni. A kérdésre felnéz a nőre, a tekintete dühös és sértődött, de azért elfogadja a cigit. Nem valami nagy bagós, de azért nagyszükségben - mint például most – elfogadja, ettől legalább lenyugszik egy kicsit. A felé nyújtott dobozból kivesz egy szálat és rágyújt. Vagyis rágyújtana, ha lenne tüze. Nagyot sóhajt, és egy tökéletesen átlátszó, idióta vigyorral az arcán Phin felé fordul.* -Van tüzed?- *Miután megkapja, ugyanazzal a dacos-dühös arckifejezéssel és testtartással beleszív. Aztán hátradőlne, de hál’istennek idejében észreveszi, hogy nincs semmi a háta mögött. Észbekap és inkább nem csinál semmit.* ~Már csak az hiányzik, hogy még nagyobb hülyét csináljak magamból…~ *És kezdődik a szóáradat. Sora fapofával hallgatja, hogyan feddi meg a nála csak pár évvel idősebbnek tűnő nő. De valahol a közepén elcsíp egy mondatot, amire már tényleg nem bírja ki, hogy ne válaszoljon.* -Aha. És ha mondjuk nem te támadsz rám, hanem VALAMI más?- *A „valami”-t szándékosan emeli ki.* -Akivel nem lehet csak úgy megbeszélni, hogy „Légy szíves engedj el, én csak egy ártatlan kislány vagyok, aki eltévedt és szeretne hazatalálni.”- *Az idézett részt gúnyos hangsúllyal adja elő. Valószínű, hogy a nő még nem találkozott olyannal, mint amilyennel Sora. Azzal tényleg nem lehetett csak úgy beszélgetni. Már inkább beillett volna állatnak, mint embernek. Ha nincs ott Claudius, akkor biztos, hogy azon az éjszakán ott hagyja a fogát. Így utólag rájön, hogy a megnyilvánulásának nem volt sok értelme, mert ha az ember egy olyan „izével” próbálkozna ellenkezni semmire se menne. Egy olyannál már semmivel sem lehet megakadályozni az elkerülhetetlent. Kivéve külső segítséggel. Tudja, hiszen ott volt, vele is megtörtént. Még mindig tartja a dühös arckifejezést és beleszív a cigibe, majd a csikket elnyomja maga mellet a betonon.
Phinnek ezt az egy tanácsát megfogadja, és megigazítja a haját. Egy pillanatra elfelejti a dacos-dühös jelmezt felvenni. Pótolja a hiányt. Bár már lassan kezd megbékélni a nővel. Kénytelen bevallani, hogy igaza van. De hát már hány embertől hallotta ugyanezeket!
Ő is felsóhajt, most már leveti az eddig megszokott arcot, és ráerőltet valami olyat, amiről olyat lehet leolvasni, hogy „Jól van , igazad van.” De hát ez Sora, sose szerette, hogy megmondják neki, hogy mit csináljon és most se szereti.*
*A bocsánatkérésre biccent és már válaszolni is hajlandó.*-Sétáltam.- *Ez részben nemigaz, mert már korábban bevallotta, hogy eltévedt, de részben igen, mert igazából ezeket a kis „sétákat” mindig élvezi. Itt a nappalok olyan szürkék és nyomottak. Mintha minden nap ugyanaz lenne. Ugyanaz az egyetlen nap ismétlődne újra és újra. De az éjszakák azok valahogy mások… Mindig változik, mindig visszaköszön az éjszakából valami, ami más. Talán ennek köszönheti azt is, hogy sosem sikerül elnavigálnia itt este.*

Tárgy: Dacos lányka Pént. Júl. 17, 2009 6:44 pm

*Mosolyog amikor a lány kivesz a dobozból.*-Helyes...*Hát igen, aki dohányzik azzal Phin jól ki fog jönni. Ha nem is dohányzik de minden esetre nem veti meg. *-Persze...*Odadobja az öngyújtót a lánynak.Egy dolog, hogy Phin az utóbbi időben túlzásba viszi a cigizést. Igazán visszavehetne már. Ezen töprengve ránéz a kezében tartott égő szálra. *~Lehet, hogy le kéne tennem? Mondjuk most... kicsit túlzásba vittem az utóbbi időben. Most ebben a pillanatban kéne elnyomnom, így, hogy félig elszívtam... és... vagy először legalább vissza venni... nem... most azonnal elnyomni...~*A kezével megindul a kőfal felé, hogy széttrancsírozza a vékony fehér papírba burkolt dohányt. De megáll...*~Nem mindegy? Így is, úgy is halálra vagyok ítélve...~*Sóhajt fel magában és ismét a szájához emeli. A lányra néz, s hallgatja a szövegét, apró mosoly jelenik meg az arcán.*-Akkor halott vagy...*Mondja nemes egyszerűséggel.*-Bár...Egyes VALAMIKKEL... lehet beszélni...*Komolyan a lányra néz.*-Másokkal nem... De valószínű ha valami nem emberivel találkozol az nem fog így elkapni ahogyan én. Szemből is simán rád támad, nem kell rejtőzködnie. Gyorsabb mint te, erősebb mint te. Ott hiába küzdesz, a vég meg fog találni... 2 lehetőség van... úgy halsz meg mint egy kisgyerek... vagy feltartott fejjel várod a halált. Ez van... ezt kell szeretni. Ha szerencséd van... és mondjuk...*Nem folytatja.*-Pontosan milyen valamikkel találkoztál te? Tudsz nekem nevet mondani? *Hirtelen merengőből komollyá és érdeklődővé bált a hangja. Elnyomja a cigit, majd közelebb lép a lányhoz s leül vele szemben.*-Nem jönne jól most egy kis pia?*Kérdezi és előre húzza a válltáskát, ami keresztbe volt dobva rajta. Elkezd benne kotorászni majd valahonnan a mélyéről előkerül a Jack Daniels, az üveg be van párásodva, ebből látszik, hogy jéghideg.*-Nos?*Lebegteti meg az üveget a lány előtt, egy apró mosollyal és abban reménykedik, hogy a hölgyemény kikapja a kezéből és meghúzza.*-Bocs... nincs poharam...Vicces... mielőtt ide jöttem sosem ittam... bár cigizni cigiztem... Hmm... nah még egy szálat...*Tartja oda a lánynak.*-Ideg nyugtató, meg amúgy is... ma este engedd el magad. Meg hát... nem mindegy, hogy egy kicsit lesüllyedsz-e a mocsokba vagy sem? Élve... legalábbis emberként úgy sem jutsz ki innen... bár szerintem máshogy sem...*Fogja az üveget és meghúzza.*-Sétáltál? Hm... talán a sétákat reggel kéne megejteni... amikor nem vagy akkora veszélyben... és nem is tudsz eltévedni...*Nem mintha sejtené, hogy a lány eltévedt. Csupán megjegyzésnek szánta.*-Szóval eltaláltam? Te sem itt születtél?*Ismét az üveghez nyúl, érzi ahogyan az ital lecsúszik a torkán égő hatást hagyva maga mögött. Hihetetlen jó érzés, hogy ezzel csitíthatja magát. Az önfegyelem az egyik fő erénye,tehát ha tényleg elhatározná, hogy leszokik megtudná tenni. De... talán nem kéne... hiszen a leszokás borzasztó, az ember idegesebb. ÉS ha a veszélyes helyzetekben még idegbeteg is lenne, akkor biztos a halála.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szomb. Júl. 18, 2009 12:59 am

*Elgondolkodva, csöndben nézi, hogy mit csinál a nő, amikor feláll és odasétál a falhoz, követi a tekintetével. Az arcából ítélve valamin biztos vívódik. De hát itt ki nem… Itt igazából idő is van gondolkodni, és abból is rengeteg van, amin gondolkodni kell. Sora is többet agyalt itt az elmúlt időben mint eddig egész életében. Általában ezeknek a filozofálásoknak az lesz a vége, hogy belefájdul a feje és hagyja az egészet a francba. Ez a gondolkodós dolog sosem volt az erőssége.
Végighallgatva a nőt, csak megrántja a vállát.* -Tudom… Volt már szerencsém tapasztalni… És nem tudok mit csinálni vele… Ez van, tényleg…- *Most már beletörődve beszél a dologról, nem mintha az előbb még kétségbe lett volna esve emiatt. Szélsőséges vélemény ingadozása miatt már nem kevesen mondták Soráról, hogy furcsa személyiség. De hát most ez a legkisebb problémája.
Az eddigi témákhoz képest viszonylag tárgyilagosabb kérdésre felnéz Phinre. Egy pillanatra elgondolkozik, aztán keserűen elmosolyodik.* -Csak egy VALAMIvel… És nevet? A Nagy Ijesztő Izé megfelel? Mivel a legértelmesebb kifejezés, amit hallottam tőle az valahogy úgy hangzott, hogy hörrrr… vagy mörrrr… vagy tudom is én…- *Rántja meg újra a vállát. Most elég komolytalannak hangzik, ahogy beszél róla, de az tény, hogy akkor rettenetesen félt. Akkor találkozott szembe az itteni… furcsaságokkal először, szemtől-szemben.
Amikor látja, hogy a nő előhúzza az üveget a táskájából leplezetlen csodálkozással néz rá.* -Nem.- *Mondja, teljesen megfelelő hangsúllyal. Még az is kihallatszik a válaszából, hogy a kérdés teljesen váratlanul éri. Elég nagy felelőtlenségnek tartja, hogy a piával eltompítsák az agyukat, az érzékeiket. Itt, az éjszaka közepén, az utcán csövezve. Ráadásul ebben a városrészben.* ~Heh, méghogy felelőtlenség… Ezt én mondom, amikor éjszaka mindig kint császkálok a szabadban…~ *Azért rosszalva nézi, ahogy a nő húz egyet az üvegből, de véleményének inkább nem ad hangot. A cigit viszont már elfogadja. Egyel több vagy kevesebb…* -Nekem pont fordítva… Régebben, még ezelőtt, inni ittam, cigizni viszont nem nagyon…- *Jegyzi meg mosolyogva, miközben az öngyújtóval szórakozik. A külvilágra most nem gondol, nem akarja még jobban elkeseríteni magát. Magában morogva elhessegeti a fejéből az azzal kapcsolatos gondolatokat.*
-Reggel is szoktam. De kell a változatosság.- *Vigyorodik el, de a hangjából érezni, hogy a részéről lezártnak tekinti a témát.* -És te? Te miért játszol a végzettel?- *Kíváncsian néz a vele szemben ülő lányra, közben elegáns mozdulattal beleszív a cigibe. Mellékesen eszébe jut, hogy csak most méri fel alaposabban a nőt. A kérdésére kimérten bólogat.* -Akkor gondolom te sem vagy itt régóta…-
*Tekintete közben letéved a földre. Szórakozottan érinti meg a hűvös betont, majd felemeli a kezét és szemügyre veszi mutató ujjára ragadt porszemeket, aztán hüvelykujjával ledörzsöli őket. Furcsa… Az előbb még élet-halálra ment köztük a harc, most meg már úgy beszélgetnek, mint két régi ismerős. De hát ezen a helyen mi az, ami nem furcsa? A nagy gondolkodásban észbe kap, hogy még nem is tudja a nő a nevét. És Sora sem az övét. Hirtelen mozdulattal felé nyújtja a kezét és bemutatkozik.* -Amúgy Sora vagyok…- *Mondja kicsit bizonytalan hangon.* ~Lehet, hogy ez a bemutatkozás kicsit abszurdra sikeredett…~

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szomb. Júl. 18, 2009 4:51 pm

*Erőteljes nevetés tör ki belőle a lány jellemzését hallva.*-Ilyen vidám volt a dolog? Hogy nézett ki? *Érdeklődik, hiszen minden információ fontos lehet a számára. De, hogy miért? Hiszen mi lesz ha megtud mindent? Mit fog kezdeni a sok információval? Valószínűleg semmit... vagy majd akkor kitalálja. Jelenlegi célja csak annyi, hogy megtudja, mi folyik ezen a helyen.*-Hogyan menekültél meg?*Hát igen ez egy nagyon jó kérdés. Hiszen ha ilyen vadállattal találkozott, akkor vagy nagyon jó harcos, és megölte, amiben Phin kételkedik, vagy pedig valaki megmentette. Esetleg az is előfordulhat, hogy szerencséje volt.*-Te tudod...*Mosolyodik el a lány reakcióján.*-Mellesleg nyugodtan elmondhatod a véleményed. Nagyon is díjazom az őszinteséget...*Húzza meg ismét az üveget. Majd amikor a lány elvesz egy szálat, visszahúzza a dobozt és ő is kivesz belőle. Egy darabig nézegeti a cigarettát elgondolkozva.*-Tudod... mielőtt ide jöttem volna... megígértem anyámnak, hogy leszokom... és már majdnem sikerült is... aztán... volt egy pár incidens és úgy döntöttem, hogy fölösleges leszoknom és ezzel hergelni a testemet. A leszokás túl nehéz és csak idegbeteg lennék tőle. Nah meg olyan jó, megnyugtat...*Mormogja, majd visszakéri az öngyújtót, és rágyújt.*-Mellesleg, nem vagyok bolond. Nem fogom totál kiütni magam. Azt otthon szoktam nagy bánatomba ritkásan. Úgy bírom az alkoholt mint egy alkoholista... és tudom mikor kell megállni, hogy még tudjak védekezni, ha arra kerül a sor...*Nagyot sóhajtva elfordítja a fejét. S a béna, mocskos falat kezdi bámulni. Óvatlan mozdulat volt mivel ennek hatására megvillan a harapásnyom a nyakán. Nah igen, nagyon szép kis emléket kapott Niltől. Ráadásul olyat ami nem akar eltűnni.*-Pedig, nem olyan rossz a dohányzás ha az embernek hosszú életre nincs nagyon reménye... vagy... nagyon hosszúra van... de onnantól kezdve már mindegy, a cigi úgy sem árt...*Beszél egy picit zavarosan, de lehet tudni, hogy miről van szó.*-HOgy én? Nem is tudom... nem akarok befásult lenni, egy szobában remegni éjszaka... mint a helyiek... és elég kíváncsi természetű vagyok, ki akarom deríteni mi van itt. Mik élnek itt és mire képesek... és ehhez az kell, ha élveholtakkal akarok találkozni...akkor éjszaka kell kijönnöm... nem de?? *Kérdi egy apró mosollyal az arcán.*-Nem, nem olyan régen. Egy pár hónapja... és te? Miért jöttél ide? *Igazság szerint ilyesmiről még nem beszélt itt senkivel sem. Talán mert nem volt alkalma.*-Szija én meg Phoenix... de igazából csak Phin...*Meglepte a lány hirtelen bemutatkozása amire egy pillanatnyi kacajjal reagál. Majd megtörli a kezét és odanyújtja a lánynak.*

» Elhagyatott erőmű