Elhagyatott metró megálló

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szomb. Júl. 18, 2009 5:52 pm

*Ő nem viszonozza a nevetést, csak elkomorodik, egy pici indulat is meglátszik az arcán, de végül gyorsan eltűnik.* -Magas volt. Nagyon. És olyan volt… Olyan… Olyan…- *Nem igazán találja rá a megfelelő szót. Homloka ráncba szalad, elmélyülten gondolkodik. Aztán eszébe jutnak a mostanában viszonylag újnak mondható horror filmek.* -Mint egy élőhalott. Hatalmas tépőfogai voltak. Rettentő erős és gyors volt. De szerencsére csak volt.- *Visszaemlékszik, ahogy a vámpír kisujjal a falhoz vágta a szemetes konténert.*
-Egy férfi segített. Látszott rajta, hogy már régóta vadászik ezekre a… lényekre. Nem jelentett neki nagy problémát, hogy elintézze a vámpírt.- *A nevét nem említi meg, csak akkor ha Phin rákérdez.* -Végül megúsztam egy… falhozvágással- *Borzongva emlékszik vissza. Fájt. Határozottan.
Bólint, mutatva, hogy nagyjából egyetért. Miközben felé nyújtja az öngyújtót, a lány szemébe néz, összeráncolja a szemöldökét, visszakozik.* -Nem azt mondtam, hogy kiütöd magad. De például, az ittas vezetésnél is, ott sem véletlenül nem fogadják el indoknak, hogy „De csak egy pohárral ittam…”. Még… Még a legkisebb mennyiség is befolyásolhat… És az esetleg csökkentheti az esélyed a túlélésre. Bár nem tudom, ez igazából egyéntől függ.- *Hagyja rá végül Phinre.
Aztán, amikor elfordul, megpillantja a nyakán a harapásnyomot.* -Látom te sem úsztad meg…- *Céloz rá. A kicsit zavaros megnyilvánulásra felhúzza egyik szemöldökét, aztán szórakozottan válaszol.* -Aha… Hát, eemn… vagy is, nem igazán tudom. Mert… Mert… Nem tudom, na. Egyszerűen csak… ide sodródtam valahogy.- *Próbál valahogy magyarázkodni. Persze nem ez a teljes igazság. De még nem tartja Phint elég közeli ismerősnek ahhoz, hogy ezt az orrára kösse. Ettől kicsit bűntudata van, mert igaz, hogy nem tudhatja, de a nő elég őszintének tűnik… Sora meg… ^^”
Kézfogás közben ő is elneveti magát, még mindig vigyorogva beleszív a cigibe, és utólag még megkérdezi.* -És te hogy keveredtél ide?-

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szomb. Júl. 18, 2009 7:26 pm

*Phin igazán jót szórakozik magában azon ahogyan a lány elmondja a történetet. Nem azért mert kineveti, hanem csak szereti a történeteket. Nem fogja jobban faggatni a lányt bár kíváncsi lenne a részletekre.*-Ezek szerint az a fazon elintézte...*Eltöprengve nézi a lányt ahogyan beszél.*-Szóval valami ilyesmiről beszélt Row...*Mintha csak magának beszélve, kívülről úgy tűnik, hogy mélyen elgondolkozott. S lassan megvilágosodik a szemeiben látszik ahogyan összerakja a darabokat.*-Tehát ezt jelentette...*Ismét beleszív a dohányba, majd megpöcköli,hogy leváljon a végéről a hamu.*-Akkor te könnyebben megúsztad... lehetett volna rosszabb is...*Hát igen, például, hogy a vámpír megharapja, ne adj isten kiszívja az össze vérét.*-Bár gondolom nem volt kellemes nekivágódni egy falnak...*Mosolyodik el lágyan. Ezt az arcát is ritkán látni. Legalábbis amióta itt van nem igazán mutogatja, s nem is fogja. Csak most egy érzékenyebb pillanatában találkozott a lánnyal. Talán pontosan ezért olyan őszinte vele. Nah és persze mert már egy jó ideje nem találkozott olyan emberi lénnyel aki nem ide valós és ennek következtében el lehet vele beszélgetni.*-Igen egyéntől függ... *Bólint egyet. Tudja, hogy meddig mehet el, s eddig még nem volt problémája ha úgy ment el otthonról este, hogy megivott pár pohárkával. Szüksége is volt rá, lehet, hogy anélkül, nem bírna minden este kint lenni és várni, hogy valami lény megtalálja, és persze imádkozni, hogy az a lény értelmes legyen.*-Jah... nem...*Kap hirtelen a nyakához.*- kicsit rosszabbul jártam nálad...*Mosolyodik el, s ismét meghúzza az üveget. Majd rácsavarja a kupakot és maga mellé teszi.*-Aha persze...*Hagyja a lányra, nem zavarja, hogy Sora nem mondta el hogyan tévedt ide. Mivel a lány dolga, hogy megakarja-e osztani vele vagy sem.*-A te dolgod... ha nem akarod elmondani, hát nem. Nem erőszaka disznótor ... tudod...*Nah lehet, hogy a lány nem tudja, mivel nem ismeri ezt a mondást. Hiszen disznótor legfőképpen a magyaroknál van. És ez egy magyar mondás. *-Azért jöttem, hogy megtudjak valamit az apámról. Bejöttem... megtudtam, hogy valószínűleg már nem él... és amikor el akartam tűnni innen ...már nem tudtam...*Vonja meg a vállát és ismét beleszív, majd lepöccinti a cigi végét.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szomb. Júl. 18, 2009 10:56 pm

*Értetlenkedve, kérdő tekintettel mered Phinre, amikor a nő elkezd csak úgy magában mormogni.* ~Mi mit jelentett?~ *Felvont szemöldökkel elnéz oldalra, az utca végére. Bár nem mondja ki hangosan, nem akarja faggatni a nőt, inkább ráhagyja. Hiszen ő sem szereti, ha faggatják. Tekintete messze jár, de közben keserűen elmosolyodik.* -Mindig lehet roszabb…-*Végül sikerül elszakítania a tekintetét a sötéttől, és Phin felé néz.* -Hát nem, az biztos…- *Kifújja a füstöt. Ahogy jobban szemügyre veszi Phin sebhelyét, bizonytalanul elfintorodik. Hát igen, nála a vámpír nem jutott el odáig, hogy meg is harapja. De aztán Sora egy pillanatra lefagy. Összezavarodottan ránéz Phinre és kicsit akadozva, de megkérdezi.* -Deee… Ugye, attól függetlenül te nem… Mármint hogy azért te még nem… Vagy igen??- *Néz nagy szemekkel Phinre. Ezzel leginkább azt akarja kifejezni, hogy ha megharapta a vámpír, és túl is élte, akkor miért nem tartozik a nő is már a kárhozottak közé.
Ha már túl vannak ezen a félreértésen, akkor Sora egy pillanatra feldühödve néz a nőre, hogy nem hisz neki, de rögtön el is kapja a tekintetét, és szégyellősen lenéz a betonra.* -Hát… Bonyolult… És hosszú… De… Volt egy időszak, amikor a külvilág… Szinte megőrjített… Én meg valami ámokfutó őrült módjára menekültem előle… Nem tudtam egy helyen megmaradni pár napnál tovább. És, hát itt vagyok.- *Vonja meg a vállát. Ennél tényleg nem akar többet mondani. Elég messziről jött, és majdnem egy évig bolyongott, amíg ide nem ért. Lassan bólint, amikor Phin végigmondja, hogy ő miért van itt. Majd egy értetlen fintor kíséretében megkérdezi.* -Amúgy milyen disznótor?- *Még utoljára beleszív a cigibe, aztán elnyomja.*

Tárgy: Titkok Szomb. Aug. 08, 2009 9:01 pm

*A lány kérdését hallva gonosz mosolyra húzódik a szája, de zárt mosolyra. Mintha a szemfogait féltené, hogy kivallanak. A szemébe a gonoszság fénye csillan meg. S egy pár pillanatig vár a hatás kedvéért aztán szélesebbre húzza a mosolyt.*-Nem ami azt illeti, még nem vagyok az. És nem is tervezem, hogy az legyek. Egy darabig biztosan ki tudom magam húzni. Már következményekkel jár... Igazából egy igazán kedves félvámpír figura felvilágosított arról, hogy mit jelent az ha valakit megharapnak. Hogy az illető tudja majd irányítani. Meg ilyesmi... blabla..blaaa...*Persze ez nem hülyeség, de Phin még nem érezte a hatását.*-A vicces az, hogy már két vámpír is megharapott különös. Mi lenne ha egyszerre akarnának parancsokat osztogatni?*Morbid mosolyra húzódtak ajkai.*-Valószínű, hogy szétszakadnék.*Mondja ezt szinte nevető hangon. Pedig egyáltalán nem beszél vicces dolgokról. Ez is mutatja, hogy kezd megőrülni. Lassan apránként elveszíti az ép eszét.*- Ezek szerint az ámokfutó életednek az a hely vetett véget. De mindegy bizonnyal ha ki tudtál volna innen szabadulna, megteszed. Nem igaz? *Apró mosoly kerül az arcára. Egy nagy sóhaj kíséretében kinyújtja a lábát és hátratámaszkodik. Mint az emberek amikor élvezik a napsütést. Csak, hogy most éjszaka volt. Maximum a neonfényt élvezhette. Ami a villódzásától nem volt éppen kellemes.*-A disznótor? Jah... igen... tudod félig magyar vagyok... ez egy magyar mondás. A disznó vágás ott nagy hagyomány. És végül is a disznóvágás és az utána következő buli az amit disznótornak nevezünk. *Mélyen beszívja a dohos levegőt.*-Lassan meg lehet békélni ezzel a hellyel... így hiszem... elég sok mindent tudtam meg a vámpírokról... más faj? Nem is tudom. Szerinted vannak itt más fajok? Hallottam linkantrópokról vagy likamprópokról vagy tudom is én, hogy mikről... is...

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szer. Aug. 19, 2009 6:43 pm

*Amikor Phin elmosolyodik, zavartan néz rá Sora, de amikor meghallja a „nem”-et, felsóhajt. Fel sem tűnt neki, hogy az elmúlt pár pillanatban visszatartotta a lélegzetét is. A nő magabiztosságán kételkedőn elhúzza a száját.* -Hát… egy darabig biztos…- *Nem lehet teljesen kivenni a hangjából, hogy most ironikus vagy nem… Majd megint enyhén nagy szemekkel néz Phinre.* -Ööö… Irányítani?... Aha…- *Alig láthatóan kicsit távolabb csúszik a nőtől. A következő kijelentésére már csak behúzza a nyakát, bólogat, közben egy érdekes oldalpillantást vet a nőre.* -Vicces…- *Majd elgondolkodik Phin következő állításán.* ~Hát ő is azt mondja, hogy innen nem lehet kijutni…~ *Sora még nem próbált kijutni, igazából eddig nem is akart… Eddig… De hát hogyne lehetne innen kijutni? Amikor idejött, nem látott semmi olyat, ami ezt megakadályozná…* -Te már megpróbáltad? Mármint kijutni?- *Hangjában a hitetlenkedés bujkál, bár ez nem látszik rajta, elgondolkodó arccal mered maga elé. Amíg válaszra vár, felhúzza a lábait és átkulcsolja a kezeivel, szórakozottan billeg előre-hátra. Elsandít Phin felé, amikor hátradől, de ráhagyja, hadd csinálja azt, ami jólesik neki. A magyarázatra bólint.* -Likantrópok.- *Javítja ki a nőt.* -Én is hallottam. Elég nehéz elhinni…- *Dünnyögi még utána halkan. Tényleg elég nehéz elhinni, még a vámpírokkal sem békélt meg, de hogy vérfarkasok…*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szer. Szept. 02, 2009 11:44 pm

*A villódzó neonlámpák fényei egy négylábú árnyat vetítenek a metró fő folyosójának piszkos, penészes falára. Fürgén, ütemes léptekkel közlekedik, látszólag jól ismerve a terepet, nem forgolódik sokat egy helyben, szinte minden egyes szagot, árnyékot ismer már. Telihold van ugye és puha, melegbarna szőrzetű vérfarkasunk jóllakottan igyekszik kirekesztett fajtársa menedéke felé. Ugyanis ő kapta azt a nemes és gondoskodó feladatot, hogy időnként, leginkább telihold tájékán lecsekkolja a hűtlen párát. Hozzá illő feladat, hisz némelyek a klán jótündér keresztanyjának becézik... csúfolják. Nem érdekli, egyszerűen imád törődni társaival, minden egyes egyed sorsát képes a lelkén viselni. Aprókat szippant a metró fülledt, bűzös levegőjéből, távolinak érzi még Jason-t, túlságosan távolinak. Valószínüleg talált magának egy biztonságosabb kis vackot, hisz legutóbb egykönnyen rátaláltak a klán egyes elégedetlen és bosszúéhes tagjai... Rálép a szutykos sinekre és tempósan lépeget tovább. A fényviszonyok látszólag egyre csak romlanak, de ő tökéletesen tájékozódik, bár kissé aggasztja, hogy a keresett szag ennyire távolinak tűnik...*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Szer. Szept. 02, 2009 11:58 pm

*Sötétség... örökös sötétség és éjszaka. Már jó ideje ezt a világot éli nem is tudná megmondani talán 250-260 éve?? VAgy régebben? Nem most volt mikor a Kanadai telepes fiúból ez a lény lett és bizony még néha vissza térnek a képkockák. Már jó ideje itt él ismeri a várost a vidéket. Most is vadászni volt a városrész elhagyatott utcáin csak néhány lámpa szikrázott be, az utcákon újságpapírok göngyölege szállt tova. A vámpír viszont elégedett arccal konstatálta hogy a mai vacsora is megvolt. Lassan viszont új irányt vesz. Talán maga se tudja miért de elindul lefelé a metró állomásra, lassan lépdel a tönkre ment elektromos mozgólépcsőkön le a mélybe. Szeme közbe kissé üresen tátongva figyeli az előtte elterülő sötét... koszos és rideg termet. Csak egykét lámpa világít mint valami elhagyatott kisértet házban. A férfin amúgy egy hosszabb bőrkabát és hasonló nadrág van, haja össze fogva omlik a háta közepéig. *~Fura ez a csend.. vajon valaha megszokható lesz?~Gondolja kicsit komor arccal miközbe lassan kinéz a sínekre csak hallgatja a különös vízhangokat mik közül egy kissé furán is hangzik*~nem vagyok egyedül~*fut át az agyán miközbe egy ugrással a sínen terem. Nem megy beljebb megvárja míg a hang forrása ide ér elvégre ide tart. Szemével a sötétséget kémleli*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 12:12 am

*Megszaporázza lépteit, hisz hirtelen nem csak hogy távolinak, de teljesen elmosódottnak érzi Jason szagát. Egyszer csak valami más, teljesen más ingereket és érzéseket keltő illat furakodik az orrába. És határozottan nem tetszik neki. Olyan szagot érez mely nagyon ismerős számára és melyet remélt, hogy nem fog az elkövetkezendő pár hónapban, titkon pedig, hogy soha többé érezni. Halkan felmordul és egyre több métert hagy magamögött, fokozott gyorsasággal. Fut. Érzi ahogyan hátán, lábain az izmok megfeszülnek, a mancsai alatt elpattanó kövekre, hulladékra ügyet sem vet. Elönti az ellenszenv, a harag, a kétely és a még erősebb aggodalom.* ~Mi van ha ő tett valamit Jasonnel? Ketté harapom.~ *Zihál, kapkodja a levegőt és mostmár nagyon tisztán látja ki is áll előtte a sineken, körülbelül húsz méternyi távolságra. Lelassít. Mintha megtelt volna a bundája, a szőrzete kicsit összekuszálódott. Ingerült ugyan, de nem akar egyből a vámpír torkának ugrani. Csak annyit szeretne ha az minnél előbb arrébb állna. És van egy olyan érzése, hogy nem fog egykönnyen teljesülni kívánsága. Már csak öt méter. Teljesen nyugodtan lépked, talán óvatosan is. Farkasszemet néz vele, a sötétségben tökéletesen látják egymást. Megtorpan, tartva a tisztes távolságot, torkából végig egyenletes morgás árad, s egy adott pillanatban erőteljesebben morran fel, egyértelműen közölve: "Állj félre!"*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 12:33 am

*A férfi csak félmosollyal várja az érkezőt, nem tudja még hogy ki de a hangból valószínüleg négylábú lehet. És nemsokára meg is érkezik a félhomályba. A férfi először csak komoran nézi az érkezőt majd amikor az neki áll morogni arcán sejtelmes mosoly fut végig*-Szerintem mi ismerjük egymást vagy nem? Bolhás.*mosolyodik el a végén szemébe viszont valami vad tűz táncol, ismeri a farkast és valószínüleg hogy a másik se látja őt jó szívvel legalábbis a morgásból erre gondol. Lassan féltérdre ereszkedik de a szemkontaktust még mindig nem szünteti meg*-Kiváncsi vagyok te most mire gondolsz*mondja hűvös halk hangján miközbe arcizmai kisimulnak és figyeli a farkas szemét, tudja hogy veszélyes, de Nil kiszámíthatatlan, elég közel van a másikhoz így annak már csak egy erősebb rugaszkodás kéne és már a férfin lehetne. Ezt tudja a vámpírhercegünk is node ki tudja még mit hoz ez a találkozás, elvégre sok ilyen helyzetben volt már része mégha nem is ilyen formában de most inkább a kiváncsisága hajtja. Pedig érzi a veszélyt is.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 12:53 am

~Sajnos, hogy hamvadnál el...~ *kívánja neki a legjobbakat gondolatban és mindezt csak vészjosló morgások közepette tudja tolmácsolni. A "bolhás"-ra egy erőteljes vicsorítás a válasz, nincs ínyére az elnevezés, de ez még nem ad rá okot, hogy nekirontson a vámpírnak. Túl jó természete van vérfarkas létére, talán ez lesz egyszer a veszte. A lángoló szemekbe mélyeszti saját éles, sárgán világító szemeit, a férfi leereszkedése nem jó jel. Tehát nagyon ragaszkodik az itt maradáshoz.* ~Kár, hogy te már soha nem fogsz beledögleni a kiváncsiságba, öregedésről ne is beszéljünk.~ *csak morog rá, mégis mit tehetne? Ez eléggé kifejezi amúgyis heves nemtetszését. Bár hiába minden. A vérszopó játszani akar a kutyussal... Hát ha még sokáig húzza ezt akkor kap egy nagy ölelést, talán még pár puszit is... A kevéske távolság igencsak zavarja, ám igyekszik emlékeztetni magát, hogy Jason miatt van itt, muszáj látnia és Nil nem tántoríthatja el. Nem harcolhat, végképp nem sebesülhet le. Úgyhogy még egy kicsit bírja idegekkel. Vonyít egy egészségeset hát és tesz pár apró, türelmetlen lépést a vámpír felé, szép fehér fogait közszemlére téve. Bundáján, hasi tájékon vérfoltok terülnek el, bár ez úgysem látható a sötétségben.* ~Húzz már el!~ *ha tovább provokálja, bizony lesz nemulass...*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 1:03 am

*A férfi hidegvére eléggé erős. Vagy csak a kis őrület ami néha megkörnyékezi? Jó kérdés Talán csak kiváncsi hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. A szemkontaktus még mindig tart csak figyeli a sárga íriszeket közbe pedig megőrzi a mosolyát, nem tudja hogy mire gondol a másik de nem is olvas a gondolataiba jobban leköti a figyelem hogy résen legyen ha a másik tervez valamit. Amikor kimutatja a fogát a vámpír csak aprón elmosolyodik*-Csak lassan a testel Mylady emlékszünk még rá hogy járt a haverod...*mondja félmosollyal majd szemei lassan üressé talán megbánóvá vállnak*-Soha nem fogod megérteni hogy miért tettem*suttogja előre ebben a pillanatban ténleg különös szomorúság olvasható ki a szeméből de csak pár pillanatig. Nemsokára már , ismét a különös mosoly fut át az arcán ahogy észre veszi a vért a bundáján*-No csak nem vacsoráztunk?*néz fel kicsit meglepett arcot vágva a farkasra*-Nagyon nem szeretnél a társaságomba maradni igaz?Nem leszünk pajtik? Keresek valami rágnivalót várjcsak*mondja miközbe fél kezével belenyúl a zsebébe. Hogy idegesíteni akarja a farkast? Ki tudja*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 1:24 am

*Kezdi igazán kihozni a sodrából, hogy Nil azért sem óhajtja arréb vonszolni azt a többszáz éves valagát. Sokáig bírja ám szemrebbenés nélkül figyelni a másikat, de most egy ritka ellenszenves és utált egyeddel van dolga, aki mellesleg jópár évvel ezelőtt lemészárolta egyik legjobb barátját és őt életben hagyta. Mintha egyik percről a másikra húnyt volna ki szemeiből a gyilkos tűz. Lor csakugyan a mai napig nem jött rá, hogy minek is köszönheti a vámpír kegyességét, pedig azóta nem kevésszer találkoztak már. A keserű emlékeket felidéző szavakra csak mégjobban megborzolódik bundája, ő maga pedig egyre vadabb morgást produkál. A hirtelen szomorkás hangvétel és szemek nem hatják meg, pláne hogy hamar visszatér a mosoly.* ~Köcsög.~ *A kérdés sorozat pedig végülis kihúzza nála a gyufát. Teljesen elkanyarodik itt létének eredeti okától, Jason szaga teljesen eltörpül a vámpíré mellett, akit most legszivesebben ízekre szedne. Szinte beleüvölt a képébe, legalábbis nagyon mérges hangokat ad ki.* ~Nem bírom!~ *Alapjáraton rendkívül higgadt, pláne ha teli a hasa. De Nil mindent képes a feje tetejére fordítani. Ahogyan a férfi a zsebébe nyúl, ezzel egyidőben Lor ugrik. Teljes súlyával, hatalmas lendülettel vetődik rá, dühösen belemorogva a képébe, még egy kis nyálat is elcsorgatva indulatai közepette, lehellete forró, még érezhető rajta a vér szaga. Nem mélyeszti teljesen bele karmait, csak épp annyira, hogy a másik érezze a nyomást, mely bizony nem kicsi. Lor nem hiába gyarapítja Fenrir Fattyainak klánját.
Talán túl elhamarkodott lépés volt, de a vámpír egyszerűen a legrosszabbat hozza ki belőle. Úgyhogy innentől kezdve lesz ami lesz.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 1:33 am

*A férfi tudja hogy lassan egyre jobban idegesítheti a farkast. Bár az ismerősével való beszólást lehjet most már megbánta de a mosoly nem is apad. Szinte érzi ahogy a másikba lassacskán pendül el minden húr egészen mint egy régi zongorán*~nem árt résen lenni~*gondolja magába ,és nem is tévedett nagyot. A nő már pár pillanattal később támad is egyenesen a férfira. A lendületet nem bírja megtartani így hanyatt is esik. Párszor már találkoztak de eddig még nem igen fajult idáig a dolog úgytűnik most ez is megtörtént. De Nilt se ejtették a fejére az esés közbe azonnal a farkas állkapcsa felé nyúl megpróbálva kitámasztani karjával hogy harapni még véletlenül se tudjon. Megvan a férfi testi ereje de azért tudja hogy bizony a vérfarkasok fizikumát nem szabad alábecsülni főleg egy ideges vérfarkasét. Így inkább megpróbálja a fejét távol tartani magától, persze karmai átmetszik a ruháját és kevéske vér is feltör a mancsok nyomán*-Áh szóval begerjedtél.. azt hittem ennél szívélyesebb lesz a talákozás*mondja kicsit felnyögve de félmosollyal az arcán. Fejét még mindig felfelé támasztva*-Nos és most hogyan tovább kislány.. azt hiszem ezt hívják paddhelyzetnek, esetleg még mindig az a régi ügy miatt vagy ennyire ideges?*kérdezi miközbe figyel hogy lehetőleg a karmolásokon kívül több sebet ne ejtsen rajta a nő*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 12:04 pm

*Eddig tényleg nem fajultak még köztük a dolgok, sőt még talán akkor sem amikor a vámpír leölte Wendel-t. Ritka hidegvérrel bír, de most túl sok tényező közrejátszott ahhoz, hogy felhúzza magát, és nekirontson a férfinak. Előszöris azért teszi, hogy érzékeltesse vele itt az ideje végre arrébb állni, másodszor pedig Wendel miatt. Remek kis kombó, dühösen vicsorít hát az alak pofájába. Amikor Nil lefogja az állkapcsát, hevesen megrázza a fejét, vagyis csak próbálja hisz a fogás elég erős, s nagyon nem szeretné, hogy még a végén az állkapcsa bánná ezt az egészet, egy hangzatos reccsenés formájában. De a megfékezés által csak még idegesebb és agresszívebb lesz, ezért jókérdés, hogy hová is fognak így kilyukadni a vérszopóval. Annyi öröme viszont származik az egészből, hogy vérét tudja ontani a vámpírnak, hisz az erős és éles karmok jócskán átszaggatjá a ruhát, elérve egészen a bőrig. Megérdemli, és ezért mégerősebben belemártja karmait, végighúzva azokat a mellkasán és a karjain. Eszelősen morog, valóban elpattant az a bizonyos húr.* ~Te mocsok, te alávaló... Nem változhatok most át, pedig... Pedig lehet, hogy ide a szavak csatája jobban illene. Mostmár mindegy. Végezni úgysem tudok vele. De legalább nyomot hagyok rajta, egy ideig.~ *Vergődni kezd, próbálja mozgatni a fejét, kiszabadítani magát és közben igyekszik ütéseket mérni a vámpírra. Morogás és vonyítás igyekszik kitörni torkából, ezzel tökéletes választ adva a férfinak.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 12:15 pm

*Kicsit úgytűnik a másik eléggé komolyan veszi a dolgokat, de azért vámpírunk sem túl mulya. Az állkapcsot mindenképpen fogja hol kicsit megszorítja hol enged egy a fontos ne érjen el őhozzá*-Áh érzem bemelegedtél*mondja miközbe sebeiből még jobban ömleni kezd a vér, úgy tűnik a másik karmai igencsak erősnek méltóztatnak látni , és nem is nagyon gondolkozik hogy mikor mártsa bele a húsába, ha ez tovább így megy akkor bizony nagyobb problémák is lehetnek itt mint gondolná, cselekedni kell de nem engedi el a fejét. Inkább egy mozdulattal megpróbálja feljebb tólni addig a másik kezével pedig a farkas háta fele nyúl és egy rugaszkodással megpróbálja, legördíteni magáról hogy a másik kerüljön alulra. Talán elér valami előnyt, de az is lehet hogy nem jön össze*-Nyughass már ordas*mondja kicsit mélyebb komorabb hangon. Hogy ebből mi sül ki még ő sem tudja*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 12:57 pm

*Még mindig szorítja az állkapcsát, szóval harapásról szó sem lehet. Inkább rákoncentrál a karmolásra, érzi ahogy minden egyes tagja feszül az erőlködéstől és hogy az állati ösztön, az ölni akarás ott mocorog tudatának egyik sarkában. A vámpír sikerrel jár, helyet cserélnek. Így Lornak csökkentek az esélyei, hogy bármi kárt is tudjon tenni Nilben, mostmár a karmolás sem megy zökkenőmentesen, bár azért megszabadítja a férfit köpenyétől, egyszerűen letépi róla.* ~Így nem fogunk egyhamar egyről a kettőre jutni... És Jason vár... A fenébe, elpazaroltam egy csomó időt.~ *Erőteljesen felvonyítana, ha tudna... Badarság volt belekezdeni ebbe az egészbe, Wendel meghalt, s ő így nem fogja jóvá tenni a dolgokat.
A vergődés és a karmolás alább hagy, jól érezhető, hogy már nem próbálkozik oly hevesen. Ehelyett, visszaváltozik. A teste ugyan remeg, de ennek már nincs köze a vámpírral szembeni erőlködéshez. A folyamat elkezdődik, korántsem nevezhető kellemesnek. Végtagjai emberivé kezdenek alakulni, ezzel párhuzamosan pedig szőrzete is elkezd visszafelé húzódni. Mimikáján látszik, hogy nem élvezi a procedúrát, nyöszörgő hangokat ad ki, néha-néha felmorran míg nem emberi alakba nem rendeződik a vámpír alatt. Érzékei még így is roppant élesek, s bár a hideg nem zavarja, azért a sínek némiképp sértik meztelen hátát. Mert ugye most, hogy visszahúzódott a bunda, voltaképp semmi sincs rajta. Melegbarna selymes haja összevan kuszálódva, sárga íriszei eszelősen ragyognak, csak úgy kapkodja a levegőt. Érzi amint melleire, feszes bőrére cseppen a vámpír vére. Szüksége van jópár pillanatra, hogy tudatához térjen, bár még nem szakadt el teljesen farkas énjétől. A férfi keze felé kap a szájával, megpróbálja harapni, valahogy ügyeskedni, hogy szóhoz jusson végre. Lelökni nem bírja még magáról, azért az átváltozások még megviselik.* - Meglepetés... *ha sikerül szóhoz jutnia,akkor még félig emberi hangon, félig morogva közli. Érezhető benne az idegesség, az előbbi történésekből származó hév.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 1:21 pm

*A férfi úgytűnik mégis átkerül a másik oldalra, így most valamennyire több esélye lett, bár azért érzi a karmolásokat hiszen szép helyeket hagynak ott még egy darabig és bizony jelen pillanatban fájnak is. Azok a karmok nagyon élesek voltak. A köpenye úgytűnik már nincs rajta a másiknak sikerült leszednie róla de a férfi most ezzel nem is törődik. BÁr úgytűnik az ing ami rajta volt valószínüleg már használhatatlan a megannyi szakadás és tépés nyom miatt. Majd valami olyasmi történik amire még nem is számít az ellenkezés kezd alábbhagyni és a farkas szépen lassan vissza alakul . A férfi látja rajta hogy nem igen élvezetes procedúra*~Csak tudnám hogy bírják ezt ki mindig ha át és vissza akarnak válltozni~*fut át az agyán a fura gondolat de soha nem értheti meg. Ő más. Vámpír. A lány pedig vérfarkas. Egy pillanatig nem is csinál semmit csak figyeli a másik íriszeit közbe pedig a vére a másikra csöpög. A férfi lassan végig néz az alatta lévő nőn, arcán még mindig valami különös dolog olvasható le. Amikor viszont a másik a keze fele nyúl meg is harapja és a férfi egy gyors mozdulattal helyezi azt a kezét a sínekre a lány feje mellé másik kezével viszont megpróbálja jobban a földhöz nyomni. Nem támad. A másik se amolyan különös feszültséget érez szinte szikrázik körülöttük, a harag, és az ölni vágyás*-Hát ez az...*mondja csendesen majd egy kisebb félmosolyt ereszt meg*-Nem mondom.... nem sokat változtál*néz kicsit maga alá majd pillantását ismét felirányítja a sárgás íriszekre szó ami szó szép lány és vad is nem is kicsit*-Ahogy látom valahova nagyon el akartál jutni*mondja miközbe kicsit közelebb hajol de evvel egy pillanatba le is veszi a másik kezét a lányról és lassan feltápászkodik viszont az utat még mindig elálja a másik elől*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 3:17 pm

*Minden egyes át-és visszaváltozás valamilyen szinten megkínozza. Ám ez még semmi ahhoz képest amit kölyök vérfarkasként kénytelen volt átélni. Mostmár ő irányítja a vadat és nem fordítva, bár megtörténik, hogy másik énje kerekedik fölé, ám az átalakulások attól még kegyetlenek tudnak lenni.
Ahogy a másik kezéhez kap, örömmel konstatálja, hogy végre leveszi a szájáról és így szabadon tud végre beszélni. Csak annyi a bökkenő, hogy még nem teljesen bír. Plusz, még mindig a sínekhez van szorítva, ez nem túl tetszetős. Ha akarna sem tudna erőteljes csapást mérni a vámpírra, még. Belebámul a szemeibe, kissé oldalra biccentett fejjel.* - Kösz, te sem. Bár nem emlékszem, hogy ennyire levakarhatatlan lettél volna. *nem ejti zavarba az ahogy a vámpír végigpásztázza tekintetével, alapból nem egy szégyelős fajta, s ez meg itt fölötte nem először látja így, sajnos. Hangja hűvös és a morgós lejtés lassanként megy kifele belőle. Sokkal nyugodtabb, bár belül azért érzelmei tombolnak, de az átváltozás felemésztette energiáját.* - Eltaláltad. De érdekes mód, még mindig itt vacakolok. *hangzik szemrehányóan. A közelebb hajolást tűri, nem fordítja el a fejét, és annak meg is örül, hogy lemásznak róla. Mondjuk így teljesen közszemlérelett bocsátva, de mint már említettem, nem gátlásos. Lassan felül, kicsit megrázza magát, kisöpör pár kósza tincset arcából éskétlábra küzdi magát. Enyhén megszédül, de erőt vesz magán, mélyeket lélegez és lassan. Ott áll a vámpírral szemben egy szál semmiben, vádlón csípőjére teszi kezeit és érdeklődve, türelmesen megkérdi, bár tekintetével ölni tudna, s talán mostmár ereje is megengedné.* - Mit akarsz? Dolgom van. *mutatóujjára közben gondosan felszedi a mellkasán levő vért, s míg a válaszra vár, szépen lenyalogatja róla.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 3:35 pm

*Sejti ő is hogy bizony nem kellemes az átváltozás se a vissza, de mivel ő vápír nem fogja ezeket a dolgokat átélni. Na és ha az lenne valószínüleg, most egészen most egészen más lenne a dolog és lehet nem egymás torkának esének neki.Amikor a lány oldalra biccenti a fejét pillantása követi és az ő feje is abba az irányba hajol. A válaszra kicsit elmosolyodik*-Hmm nem is tudom hogy ki ugrott a másikra tudtommal nem én voltam aki teli manccsal neked ugrott hanem éppen fordítva.. Csak kiélveztem az adott lehetőségeket*mondja hűvös hangon félmosolyra húzva ajkait, Miközbe leszáll róla még egy kósza pillantást vet bár észre vette, hogy a lányt nem nagyon hatotta meg vele hiszen nem szégyenlős. Bár ezen nem lepődik meg nem először volt ez a felállás bár volt amikor a másik volt jobb helyzetbe, minden esetre ő sem lepődik meg*
- Hát ahogy tűnik igen. Még mindig itt vagy... valahova nagyon siethettél ha már engem is megtámadsz. Csak nem idegesítettelek fel valamivel?*kérdezi mi közbe oldalát a folyosó falának támasztja és onnan figyeli a nőt. Látja a tekintetébe hogy legszívesebben ha tehetné most megölné, a férfi pillantása viszont valami hűvös kiváncsiságot rejt. Nem mondhatni hogy nyugodt hiszen a lány vad és még veszélyes is ez a kettő párosítás meg nem igen jó de azért bízik magába*
-Finom?*kérdezi miközbe figyeli ahogy lenyalja a vért majd kicsit kihúzza magát*-Tudod éppen erre jártam, úgy tűnik hogy elég nagy lett a forgalom egy elhagyatott állomáshoz képest. CSak nem készültök valamire?*dönti oldalra a fejét*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 6:02 pm

- Én meg azt pontosan tudom, hogy ki nem engedte a másikat útjára. Feltűhetett volna neked, hogy sietek. És azért sem tágítottál. Csupán ezért kaptál egy kis simogatást. *diplomatikus alkat, higgadtan viszi a beszélgetés fonalát, még akkoris ha legbelül hőbörög a fenevad. Lor nem mosolyodik el. Telt ajkai tökéletes közönnyel duzzadnak.* - Nem önszántamból. *hisz a vámpír még mindig az útját állja, így nehéz is volna tovább lépni.* - Mint már említerttem, dolgom van. *teszi a hangsúlyt a lényegre, majd felvonja a szemöldökét és megejti az est első, gunyoros mosolyát.* - Ajaj, nálatok a kor úgy tűnik szenilitással is jár. *forgat szemeit.* ~Úgy tesz mintha nem tudná... Pedig legszivesebben egyenként tépném ki a végtagjait... Najó, nyugalom van. Jason vár. Ez meg csak jót mulat rajtam.~ *pislog pár pillanatig a semmibe, miközben megtisztogatja ujját a vértől.* - Aha, és kevés... *jegyzi meg sejtelmes hangon, mintha a megszállott vadász szólna belőle. Igazából jól van ő lakva, de azért egy kis rájátszás sosem árt. Tekintetével végig követi a vámpírt, ő maga mozdulatlan marad még.* - Miért kérded? Tudod, hogy úgysem árulok el neked semmit. *közli ridegen, majd oldalra pillog. Lábainál ott hever a megtépázott köpeny, ami éppenséggel még használható, csak a hátán van felszakítva. Utána nyúl, felveszi, mindvégig Nilt figyelve.* - Ezt kölcsön veszem, ha nem bánod. *ha nem történik semmi, akkor magárateríti és begombolja ott ahol kell. Így máris fokozódott az önbizalma. Nem mintha eddig hű de be lett volna parázva. De azért meztelenül a sebezhetőség látszatát kelti. Közelebb lép a férfihoz, annyira közel, hogy már csak a szemeit látja, s szinte sajáttükörképét azokban az íriszekben.* - Gyűlöllek, Nil. Miért nem engedsz el? *szinte tapintható a csönd, majd hirtelen megszólal. Hangja lángy, szinte cirógat.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 6:24 pm

-Hát te kezdtél el morogni ki tudja lehet ha nem lettél volna ilyen talán tovább is engedlek*feleli félmosollyal miközbe közelebb lép a nőhöz*-Ó többet is tudsz ismerlek láttam már amikor minden erőddel küzdöttél, nagyon elpuhultál.. vagy csak nem használod ki teljesen az erőd*mondja kicsit félmosollyal miközbe a nő szemeit páztázza, kiváncsi mi lehet benne, ki akarja olvasni a gondolatait. Legalábbis úgy látszik*-Nocsak és miféle dolog?*kérdezi kíváncsian miközbe haját kifésüli a szeme elől, a harc közbe kicsit össze kuszálódott. A sebei is kezdenek lassacskán gyógyulni*-Nyugi eléggé eszemnél vagyok*feleli félmosollyal a lánynak miközbe kezeit hátra helyezi a háta mögött összekulcsolva*-Kérsz még?*kérdezi miközbe lenéz a sebekre aprón elmosolyodik*-Kaphatsz ha megdolgozol érte*feleli vissza nézve a lányra, szemeibe különös fény gyúlik, mintha az őrület egy szikrája lenne. Vagy mégse?*-Csak úgy és nem akarom belőled kiszedni. Mi lenne ha egy darabig együtt mennénk?*kérdezi tiszta baráti hangon úgytűnik hogy a férfi elég gyorsan váltogatja a megnyilvánulásokat. A ruhadarabra csak bólint*-Hát ha már ilyen szépen elintézted vidd. Vedd sarcnak*mondja félmosollyal majd közelebb lépdel a nőhöz*-Tudom hogy legszívesebben megölnél ha lenne rá lehetőség*mondja de úgytűnik hogy a lány is közelebb jön. Nagyon közel vannak és ő is a különös íriszekbe réved. *-Tudom.... Sokmindenki gyűlöl mert nem ismer*mondja lehajtott fejjel majd kilép a szögből egyenesen de a válla találkozik a másik vállával. A férfi csak lassan jobbra fordítja a fejét úgy néz a nőre*-Milyen különös hogy néha egy egy tragédiát hogy él meg az ember nem? Ismersz egyáltalán?

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 11:32 pm

- Na persze... *vonja fel kételkedve egyik szemöldökét. Ezt ha nem muszáj, akkor inkább nem hiszi el.* - Az utóbbi talált. *valóban nem fecsérli a szót, ahogyan erejét sem. Elpuhulásról szó sincs, sőt amint telik az idő egyre inkább fejlődik, tesz is érte rendesen.* ~Miért nézel oly áthatóan szopókám? Csak nem jött meg a kedved egy kis elmében való guberáláshoz?~ *a nagyon mély tekintetet állja, de ha valóban gondolat olvasásra kerüle a sor, ahhoz volna neki is egy-két szava.* - Legyen annyi elég, hogy le kell ellenőrizzek... valamit. *talán csak így tud megszabadulni a vallatástól, ha minimális információval szolgál. Aztán azzal kezdhet a vámpír amit csak akar.* - Annyira lehet, hogy nem kívánom. *feleli egy kurta mosoly kíséretében, a szikrázó szemeket nem tudja hova tenni.* - Rendben. *egyezik bele egy apró sóhajjal, bár könnyen meglehet, hogy ezt még bánni fogja, igazából azt sem érti, hogy miért bólintott rá. Hátha még az úton párszor egymásnak támadnak. A sarc hallatán ő is elmosolyodik. Mily humoros.* - Jól tudod. *erősíti meg egy határozott pillantással, lehelleteik pedig összekeverednek a közelségtől. Végighallgatja a vámpírt, szemeivel követi annak mozgását, ahogyan vállaik összeérnek, majd utána fordul.* - Nem ismerlek, valóban. De nem is vágyom rá, hogy kebelbarátok legyünk. *közli hűvösen, kissé ércesen, majd karjávala férfi válla után nyúl és magafelé rántja. Visszatért belé az erő.* - Megölted a barátomat. Emlékszel még? És ezért ha nem baj nem foglak hátba veregetni, majd egy bögre kakaó mellett megbeszélni halandó korszakodat, és még véletlenül sem sírunk utána egymás vállán. *vágja durván oda, harag lobban szemeiben, mely lassan kialszik.* - És ha már itt tartunk. Engem nem bántottál. Miért? Áruld el. Most! *emeli fel kissé a hangját. Lassan kezd megfeledkezni Jasonről.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Csüt. Szept. 03, 2009 11:52 pm

*Úgytűnik hogy azért mégse hagyják elmenni egymást szó nélkül ez részben köszönhető a vámpírnak is bár ki tudja miért tesz... Jó kérdés lehet ő se tudja a választ viszont annyi biztos hogy a másik meg reagál rá. A lány gondolatait nem érzi csak elmosolyodik rajta nem akar semmi olyasmit, megvannak a módszerei hogy enélkül is mennyen neki az információ szerzés. A válaszra kicsit meg emeli a fejét és az előttük lévő sötétségbe néz amerre a lány is tartott*-Hmm és ennek a valaminek folyamatosan gyengül az aurája ha nem tévede*feleli félmosollyal*-No csak nem beteglátogatóba mész?*kérdezi de gyorsan túl is kanyarodik a dologtól nem ragad le a témánál még ha érdekli is*-Gondoltam*ereszti le mosolyogva a fejét majd tovább hallgatja a másikat a válaszra kicsit viszont felkapja a fejét*-Nocsak meglepetések sorozata vagy mondták már?*kérdezi cinkos kis mosollyal most már nem veszi le a másikról a szemét őt figyeli, minden mozdulatát*-Nem is hittem volna hogy ilyesmire sor kerülhet*mondja de már rántják is el a férfit méghozzá a nő maga fele. Ő sem rest karjával átfogja a derekát és magához húzza úgytűnik a közelség megint elég nagy de a férfit nem igen érdekli csak kisöpör a lány szeme elől egy hajszálat*-Honnan is tudhatnád hogy ki miért tesz vedd már észre háború van a kis játszó pajtásaid is elég barátomat tüntették el mindörökre ,akkor nekik miért nem rovod fel mi?*kérdezi kicsit idegesebb hangon sziszegve. A kérdésre viszont csak a különös arckifejezés áll be ami talán valami fura belső szomorúság és az őrület egy keveréke lehet*-Te mondtad hogy nem akarsz ismerni, amúgy se értenéd*feleli majd amikor megemeli a hangját szinte suttogva válaszol. *-És ha nem akkor mi lesz? Netán megölsz?

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Szept. 04, 2009 12:20 am

- Inkább a szaga, és főleg azért, mert egy másik szag tolakodott be elé. *javítja ki miközben enyhén elhúzza az orrát. A kérdésre nem válaszol, ennél többet nem fog elárulna, csupán megcsóválja a fejét .* - Nem is kevesen. *feleli játékosan, csakis a cinkos mosolyra reagálva, mert amúgy nincs vicces kedvében. Az pedig hogy Nil magához húzza, sőt még képes kisimítani arcából egy hajszálat, egészen meglepett szemeket kölcsönöz neki. De nem lesz elbűvölve, bár eléggé furcsálja és a nemrég tomboló harag és gyilkos vágy jócskán alácsap. Áldott jó lélek, a fenébe. Hogy tovább ne csökkenjen a távolság, ami ígyis elég kics, bal tenyerét a vámpír mellkasára helyezi, a felszaggatott ingre. Elkerekedett pupillákkal figyeli.* - Nyitott szemmel járok, úgyhogy kár kioktatnod. Na persze, milyen egyszerű visszavágni, így akár a végtelenségig mészárolhatjuk egymást. *suttogja higgadtan, néhol felemelve a hangsúlyt, mert nem akar a másik képébe üvölteni, farkasként az elébb már megtette.* - Én beszéltem a fejükkel, de nem várhatod el, hogy a saját fajtámat írtsam emiatt. A fölöttem állókat nem bírálhatom. *az arcába sziszegésre szintén csendes felelet a válasz. Ez az igazi énje. Nyugodt, békét kereső, mindenki érdekeit néző... Legalábbis a legtöbb esetben. A férfi vonásain elidőzik, egyszerűen nem tudja megfejteni ezt a mimikát.* - Azért ennyire nem kéne alábecsülnöd. *hangzik kissé... dörgölőzően? Majd az utolsó kérdés hallatán szóra nyitja ajkait, hosszasan néz a másik szemébe, átfúrva saját tekintetét a sötétségen, s végül elfordítja a fejét.* - Úgy tűnik, te sem ismersz engem... *csak ennyit felel, szinte lehelve minden egyes szót.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Szept. 04, 2009 12:36 am

-Ó nem csak a szaga*mondja kicsit a sötétséget kémlelve, majd jön a rántás. A válaszra nem mond semmit csak lassan oldalra fordítja a fejét elég különös pár perc megy így el, tudja hogy a másik nincs elbűvölve elvégre a háború sok álldozatot követelt. És egy barátot ami most a lányé volt nem a férfié. És ő megölte. Csak hagyja hogy a másik a mellkasára helyezze a tenyerét nem is néz lejjebb nem tudni miért.*-Tudom, ahogy én is... a kis haverod meg akart ölni ahogy szerintem te is ő vesztett nem volt különösebb okom de ameddig ti nem vagytok bűntelenek engem ne akarj a személyes bántalmaid miatt elítélni én is megtehetném... talán így is kéne cselekednek*folytatja halkan. A hangjába most hallatszik a harag és a keserűség fura egyvelege*
-Nem ez a dolgod. Csak vésd észbe hogy háború zajlik ez meg sokáig elfog még tartani ha akarod ha nem.*mondja és ezzel egyidőben kicsit megemeli a lány állát hogy rá nézzen*-Tudod erre mondják hogy két dudás nem fér meg egy csárdába mégha a csürhe egy része a háborút se akarja. Azt hiszed tudtam mi lesz amikor ide kerültem?*kérdezi még mindig különös keserűséggel teli hangon. Tény a férfi kiszámíthatatlan, boldognak sose volt mondható legutoljára talán valamikor 360 évvel ezelőtt érezhette azt az érzést azóta csakis a keserűség van és az éhség*-Nem becsüllek alá. Nem tehetem*mondja miközbe arca mérges grimaszba rándul de hamarosan ki is simul. Az utolsó kérdés előtt úgy tűnik jön a hosszabb szemkontaktus. A férfi állja most nem fordítja el a tekintetét a válaszra csak hűvös marad a tekintete*-Nem . Nem ismerlek*mondja és ezzel elengedi a másikat majd félre áll az útból. Nem fél.. valami más dolog olvasható le az arcáról talán még mindig valami világutálat vagy keserűség esetleg mintha valamit nem értene.... fura.*-Menni akartál hát menj.* mondja közbe megpróbálja össze gombolni az inget ami rajta van*

» Elhagyatott erőmű