Elhagyatott metró megálló

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Szept. 04, 2009 12:25 pm

- Cselekedj hát úgy, mégis ki tiltja meg? *kérdi őszinte érdeklődéssel a hangjában. Hiába is magyarázná Nilnek mit érez, mit érzett akkor amikor a vámpír Wendelt darabokra szedte, és az ő életét meghagyta.
A férfi szinte minden egyes szavát jóvá hagyná, hisz rengeteg igazság lakozik bennük. Kissé elmereng a hallottakon. Az eleresztést csak egy egyszerű sóhajjal nyugtázza, bár még pár másodpercig enyhén oldalra biccentett fejjel kémleli a vámpírt, úgytűnik meg gondolta magát, ami cseppet sem meglepő. Lesüti szemeit és kigombolja a köpenyt, leveszi. Újra meztelenül feszít, domborodva ahol kell, még izmai is észrevehetőek. Szó nélkül visszaadja a köpenyt, ám ha Nil nem veszi el tőle, akkor kiengedve ujjai közül, a sínekre hullatja. Érdekes gesztus.* - Au revoir... *súgja anyanyelvén. Még egy szívdobbanásnyi ideig elnézi a férfit, vonásai megfeszülnek, konkrét érzelem nem olvasható le róla. Talán a sajnálat. Ám nem a vámpírt sajnálja. Hanem az összes vámpírt, az összes vérfarkast. Ezt az egészet. Elsétál mellette, nem néz rá. Futásnak ered és bő ötszáz méter után átváltozik. Erőteljes vonítás tölti be az állomást. Valószínüleg kiszimatolja Jason-t és végre teljesíti a ma estére kiszabott feladatát.*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Pént. Szept. 04, 2009 12:35 pm

-Nincs semmi értelme. Az egésznek nincs semmi értelme*veti oda keserűen, bizony ő is emlékszik rá hogy brutalitással ölte meg a barátját de látott már fordított helyzetbe is hasonlót nincs már mibe kapaszkodnia. Amikor a lány leveszi a köpenyt és vissza felé nyújtja, a férfi egy pillanatra habizok majd lassan kinyújtja a kezét és amikor a lány elejti elkapja*-Még találkozunk szerintem*mondja egy kissebb mosollyal, de nem gúnyosan csak a különös szomorúsággal, hiszen ki tudja mi lesz "következőre". Csak figyeli ahogy a másik is őt egy pillanatig majd végig nézi ahogy eltűnik a sötétségbe. egy két percig még így áll majd egy rugaszkodással máris a peronon van és felfelé sétállva elhaggya a metrót*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Vas. Szept. 13, 2009 1:58 am

*A váratlanul felvillanó neonok fényében egy sötét alak vehető észre a fal mellett...Rowana. Fekete köpeny takarja sápadt bőrét az esetleges kíváncsi tekintetek elől, bár pillanatnyilag azok lehető legjobb esetben is csak a patkányok. Lassan a korlátig sétál, felrúgva egy -két rágcsálót, bizonyára hullaszaga lehet már. Vagy nem tudja mivel magyarázni, hogy ennyire kedvelik a kis dögök a társaságát, noha a szimpátia nem kölcsönös, sőt. De hát vámpír és azt gondolja magáról, hogy tényleg csak egy hulla, aki két lábon jár, ami a testet illeti. De hát keleten vannak életre keltett, vagyis megszállt testek, a rolangok. Na hát valami ilyesmi, éppen csak a saját lelke van még, és nem valaki más testét bitorolja.Egy sóhaj kíséretében felkönyököl és lebámul a sínekre, az ismerkedni vágyó patkányoktól nem sikerült megszabadulnia sajnos. Pedig nincs kedve a csizmájára olyan lelkesen mászkáló méretes egyedekhez, néha csak úgy az élvezet kedvéért is belerúg egy-egybe, csak a hatás nem tart sokáig. Ezeknek az kevés. *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Vas. Szept. 13, 2009 2:25 am

*A szemét most is el el lepi az utcákat de mást is hoz magával... egy másik vámpírt. Úgytűnik a vérszívók éjszakája van. BÁr a férfi már túlvan a nap véresebb részén de még szeret ilyenkor járkállni ezen a helyen. A múltkor is volt itt elég érdekes dolog, ezalatt a Lorral való találkozást érti. Még mindig nem tudja hogy lehet hogy nem nyírták ki egymást de úgytűnik valahogy megúszták. Talán rajtuk van isten keze? Áh lehetetlen... itt már csak a vér és a még be nem végzett végzet számít. A férfi lassan szinte morózusan halad lefelé az amúgy is bedöglött mozgó lépcsőn mígnem a peronra nem ér le... Szemeit végig vezeti az olykor fel fel villanó világítás nyomán és egy másik árnyat vesz észre*-Azt hittem már elhagytad a várost*lép a lány mellé majd tekintetét felé fordítja*-Mondjuk az erődben nem mostanába járhattál*folytatja kicsit félmosollyal a lány felé, igazából nem tudja hogy mi történt a másikkal mostanába kicsit a férfit is magával ragadja az őrület tüze. Főleg a kis kirándulásuk óta*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Vas. Szept. 13, 2009 2:41 am

*Érzi, hogy közeledik valaki, hamarosan már azt is tudja kicsoda, de attól még igazán jól elvan a gondolataival. Utóbb kicsit megváltozott, vadabb lett... pedig nem akarta. Vagy csak ezt akarta elhitetni magával? Jó kérdés. Minden esetre legutóbb egy vadászt támadott meg. Látszólag a síneken nyugszik tekintete, de azért megkérdőjelezhető, hogy azt is látja-e, ami ténylegesen előtte van. A férfi szavaira fel sem néz é mintha meg sem hallotta volna őket. De mégis... egy hosszú percnyi csend után válaszol, fejét oldalra fordítva, és hagyja, hogy a kámzsa lassan lecsússzon fekete hajáról, és szabadon hagyja sápadt arcát, ami a sötétben is világít, nem kell ahhoz a neonok fénye, hogy észre lehessen venni.*
-Talán kellett volna? *kérdezi meg, és kissé megvonja a vállát, nem sok minden tudja meghatni. Közben lepillant és egy újabb patkányba rúg bele, amelyik most éppen valahol a sínek között landol. *
-Ennyire hiányoztam onnan, vagy csak ennyire látszik?*kérdezi, bár őszintén szólva nem nagyon látszik rajta, hogy hol járt, hol nem. Igaz, hogy egy ideje nem tévedt az erőd felé, jól elvolt a városban is, és kicsit szüksége volt arra, hogy átgondoljon ezt-azt... amit annyi vámpír között nem lehet. Tekintete ismét a sínekre irányul, egy ideig újra elhallgat. Kicsit úgy érzi, most nincs mit mondania. Bámulja a fémet a pislákoló fényben, azt az életet, ami itt van, majd megszólal nagy sokára.*
-Beszéltél Sairussal?*kérdezi, még mindig az jár a fejében amit a matuzsálem mondott...hogy a dampyr élhet. *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Vas. Szept. 13, 2009 2:58 am

-Egy szóval se mondtam*mondja miközbe ő is a peron szélére áll, pillantása pedig a síneket kezdi el páztázni*-Csak szimplán megemlítettem*mondja még hozzá téve a szavaihoz kis pótlékként a következőre pedig csak elmosolyodik igazából nem tuidja mit mondjon*
-Mondjuk úgy hogy mostanába az erőd is csendesebb. Egyszerűbb észre venni ha valaki nincs ott. Nomeg ez a feszültség is*mondja nyugodt semmit mondó hangon a másiknak, bár annyi biztos hogy mostanába ő sem járt nagyon az erődbe, megvolt a maga dolga. A kérdésre csak bólint*
-Beszéltem... de azon kívül hogy világvége hangulat van nem tudok sokkal többet énse. Gondolom neked se mondott el olyan sok dolgot nemde?*kérdezi kicsit kíváncsiabban a másik fele*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Vas. Szept. 13, 2009 3:23 am

*Inkább nem mond semmit, most utóbb valahogy nincs olyan túlságosan jó kedvében. Mondhatni kicsit letörte meg elgondolkodtatta mindaz, amit megtudott abban a pár különös napban. Hirtelen rengeteg minden zúdult a nyakába, ezért is volt és van szüksége időre, hogy legalább rendet rakjon. Fura... most minden felborult. Mindig rend volt, tudta mit hová tegyen, minek hol a helye a világában, de most ez nincs így... és még úgy tűnik, a feladat sincs teljesítve. Talán ez vágta haza a legjobban, az a kérdése Sairusnak, hogy látta-e meghalni az áldozatot. Mert nem, nem látta... és ez hanyagság volt, amit egy feladat nem tűr meg. *
-Talán... *vágja rá, fel se nézve, azért akadnak olyanok is, akiknek a hiánya akkor sem tűnik fel, ha élet van, és így talán még kevésbé. Bár ő azért kissé feltűnőbb, sosem volt az a fajta, aki úgy igazán csendben meg tud ülni, kell valami mindig, amiről legalább a nevét tudják. Például a folyamatos konfliktus az apjával, az öngyilkossági kísérlete, az eltűnése, és most is akad azért, amiért ismerjék a nevét, nem kell félteni. *
-Attól függ, mi a sok... bár nem hiszem, hogy többet tudnék nálad. *vonja meg a vállát, majd ellöki magát a korláttól, aminek eddig támaszkodott, és megfordul, háttal a síneknek dől neki újra, és reméli, hogy talán még meg is tartja. *
-És... mi járatban erre?*kérdezi most már a vámpírra nézve, abban biztos, hogy nem vele állt szándékában találkozni, ez inkább csak fura véletlenek összjátékának mondható, semmint szándékosnak. *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 9:04 pm

*Egy ideig csak komor arccal hallgatja a lányt bár úgytűnik nem kell tőle sokat hallani elvégre nem túl bőbeszédű*-Fenébe már ezzel a talánnal*rúg bele az egyik konzerves dobozba ami egyenesen lerepül a sínekre a hangja kicsit indulatos*-Állandóan csak talánokat hallok*mondja de inkább nem folytatja*-Nem tudni bár ha arról dumáltatok hogy jön az a félvér aki mindennél többet tud és ő fogja a végünket akkor valószínüleg ugyan azt a sódert hallottad erősebb vagy gyengébb kivitelbe mint én*folytatja karjait össze fűzve maga előtt. SZemei néha meg meg villannak, miközbe a neon egyre gyengülő világítását nézi*-Mondjuk úgy hogy erre volt dolgom de igazából nem túl érdekes... erre jártam. ÉS te?*kérdezi miközbe a fallnak támaszkodik*-Már ahogy látom nem megy az a felhőtlenség mint kezdő korodba........

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 9:24 pm

-Miért? Most mit mondjak? Fogalmam nincs, hogy te mennyire érzed a feszültséget, vagy mennyire veszed észre valakinek a hiányát... ezért talán...részemről. *válaszol, kicsit megvonva a vállát és felpillant, igazán nem tudja, mi egyebet mondjon most, amúgy is rég nem járt az erődben, változhatott ez az. Mégse vághatta rá, hogy úgy van. *
-Félvér? A dampyr a félvér nem, akinek meg kellett volna halni, de valószínűleg túlélte... *mondja alig halhatóan, fel se nézve, ez foglalkoztatja egy ideje. Milyen képességei vannak egy ilyen félvérnek, hogy van esélye túlélni egy olyan zuhanást. No meg azért úgy az a bizonyos elsőszülött is felmerül néha, sejti mi az... most már. De mégis mekkora veszélyt jelenthet... és egyéb ilyen kérdések foglalkoztatják. *
-Hát... mondjuk úgy, hogy én is csak erre tévedtem... mert itt csend van, és gondoltam, hogy egyedül lehetek... leszámítva ezeket a rohadt kis dögöket. *húzza el a száját, miközben újabb patkány menekül vinnyogva, egy másik meg repül, szép ívben. *
-Ennyire hullaszagom lenne? Csak úgy ragadnak... *sóhajt egyet lenézve, rengeteg van itt belőlük, mármint jelenleg is vagy négy-öt sündörög körülötte.*
-Felhőtlenség? Hol van az már... bár még mindig kezdő vagyok, ezt nem tagadhatom. Csak néha kicsit vadabb, vagy nem tudom... kezdek tudni manipulálni másokat. De most olyan szokatlan ez az egész... azt hiszem kicsit hamar kerültem a mély vízbe.*a férfi szemeibe néz egyenesen, és nem gyakorolni szándékozik rajta, nem azért van. Amúgy nem kell hibáztatásnak sem venni az egészet, az, hogy kezdett elvadulni, csakis az ő saját hibája, senki más nem felelős ezért, csakis ő... mert ő hagyja, hogy a fenevadja elragadja. *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 9:36 pm

*Ne mondj semmit én se tudom lassan már mi van. Amúgy meg annyira változik az össze tétel hogy már lassan senkit nem ismerek fel. PErsze arról nem szól a fáma minek ez a nagy cserélődés meg felaprózódás*mondja idegesen de hangja egyre jobban lenyugszik*-Nem tudom azzal mi van... nem láttam se élve se holtan ha nem játszottunk volna vele hanem kinyírtuk volna az adódó alkalommal nem lett volna semmi baj de most*forog körbe kicsit de végül megáll*-Megint nem tudunk semmit*mondja befejezve majd hallgatja tovább a másikat szeme néhol meg meg akad egy egy kis rágcsálón de közbe bólint a lányra*-Nem hinném... ezek mindenhol itt vannak bár most elég nagy csapatba vonulnak.... talán menekülnek*mondja majd bólint Rowana szavaira*-Előbb utóbb mindenki bele kerül tudod én is rossz időbe voltam rossz helyen... Ha meg tanultál valamit és élesednek a képességeid az csak jó szükséged lesz rá*mondja miközbe lassan közelebb lép a a nőhöz majd finoman az egyik oszlophoz nyomja. Nem fájdalmasan csak éppen hogy majd fölé hajol*-És gondolkoztál rajta hogy mi lesz a dolgok után?*kérdezi csendesebben alig pár centire a másik szájától... elvégre ha a lánynak beszélt a vámpír az első szülöttről akkor már tudnak róla mindketten és bizony Nilt ez nyugtalanítja*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 9:56 pm

*Hát a válaszokat ő aztán tényleg nem tudja, nem is jártas felsőbb körökben, meg amúgy sem mászkál annyit az erődben, hogy minden feltűnjön és mindenre felfigyeljen, esetleg kutakodjon is válaszok után. Vannak így is kérdései, amikre keresi a választ.*
-Hát igen, ezt az öreg nagyon elkúrta... *húzza el a száját, szeret néha eljátszani az áldozataival, de ha az a feladat, hogy meg kell ölni, akkor az nem a játék ideje. Akkor csak egyszerűen biztosnak kell lennie abban, hogy az áldozat halott. És hamarabb megölhették volna, de Dylan jóvoltából egérutat nyert. És talán még él, bár azóta sem látta... de nem lehet tudni.*
-Nem tudom... utóbb mintha nem volt ennyi. Bár itt úgy tűnik, ideális nekik a hely. *néz hátra a válla fölött, elvégre minden tele van szeméttel, meg van a kellő szagorgia is, és sötét van, leszámítva a néha felvillanó neont. Egy patkánynak mi kell ennél több?*
-Az igazat megvallva másrészt jó is, hogy magamra vagyok utalva... csak még nem szoktam meg. *mondja felpillantva, tény, hogy az elmúlt évei során azért egyedül hagyva sose volt ennyire. Mindig volt valaki, aki ha csak a háttérből is de figyelte a lépéseit. És ez most megszűnt, nincs az apja, nincsenek a csatlósai, nincs Adam és már jó ideje Nil sem, ami azt illeti. Bár lehet, téved, de így érzi... jó is rossz is, majd kiderül, melyik inkább. Kissé meglepi, amikor a férfi az oszlopnak szorítja, és felvont szemöldökkel néz a szemeibe. Ez most mi akar lenni... *
-Dolgok? Most mire gondolsz? *na ez még nem megy neki, nem tud más gondolataiban olvasni, csak a nyugtalanságot érzékeli. Arra viszont kíváncsi, mi nyugtalanítja a másikat ennyire? *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 10:15 pm

-Nem csak ő.... Mi is de lényeg hogy nem kellett volna rá hallgatva vadászgatni akkor lehet már rég hulla lenne. De mindegy kár ezen gondolkozni el lett kúrva az egész*mondja kicsit még indulatosan de azért már nyugodtabban*-sEbaj majd ha találkozunk vele még egyszer akkor kinyírjuk ennyi*fejezi be miközbe figyeli a metró folyosót*-Ez az egész egy nagy szemétdomb, mármint a városrész... csak meglepett hogy ilyen gyorsan vonulnak*mondja egy pillanatra a patkányok útját figyelve ahogy a fényből eltűnnek a mélysötét alagútba, majd szép lassan közelebb kerül a nőhöz a szavai elég halkak, néha meg meg villan is a szeme miközbe beszél. A válaszra csak kicsit húzza el a száját, mintha mosolyogni próbálna de látszólag nem nagyon jött össze neki*-Gondolom már te is többet tudsz róla hogy mivel találkoztunk oda fent... és hogy ilyesmi nem éppen egyedi*mondja kicsit komor hangon*-Szerintem lassan el lehet gondolkozni rajta hogy az erőd mennyire lenne biztonságos... vagy éppen bajt hozó nemde?*kérdezi de közbe még mindig nem hátrál csak komolyan figyeli a másik arckifejezését*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 10:31 pm

-Akkor tuti, hogy nem fogom megvárni, hogy egy nyílvesszővel torkon lőjön... *húzza el kicsit a száját, bár sejti, hogy akkor max a magassága lett elszámolva, mert az a nyílvessző inkább volt a szívének célozva, és úgy halálos is lett volna. De ha lesz legközelebb, akkor a félvér nem ússza mg élve a találkozást, erre mérget lehet venni. *
-Az is lehet, hogy éreznek valamit... *újabb vállvonogatás, miközben lepillant. Már kevesebb patkány sündörög körülötte, érdekes. De ki tudja, mit szimatolnak, mi elől menekülnek, vagy éppen mit keresnek. Állatok, kissé másképp tapasztalják a világot. Aztán már csak azon veszi észre magát, hogy szépen neki lett nyomva az egyik oszlopnak. A férfi grimaszát látva mosoly jelenik meg ajkain, neki még megy, bár utóbb erre nem sok alkalma volt. *
-Kezdesz elfelejteni mosolyogni.*jegyzi meg felnézve, majd az elsőszülött említésére elkomorul a tekintete, és oldalra fordítja a fejét, belebámul a sötétségbe. Aztán ismét felvillan a neon, és erre lehunyja a szemeit, a francba az egésszel, zavarja, vagy égne folyamatosan, vagy sehogy sem. Pár pillanatig csak hallgat, majd ismét a vámpírra néz. Talán jobb lenne, ha nem tudna az egészről, de kiszedte a választ Sairusból, addig kérdezett, hogy most már tudja, mivel is találkoztak... és ez azóta sem hagyja nyugodni. *
-Igen. Tudok róla... sajnos.*mondja egy sóhajjal, azóta is bánja néha, hogy akkor kérdezősködött. *
-Az erőd mindig is biztos célpont volt és lesz szerintem... nem csak neki, de bárminek, ami ránk vadászik. Bár meggondolva lényegében sehol sem biztonságos már. *válaszol, úgy látja, hogy itt most mindenki az ellenségók, és bárki forralhat bármit. *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 11:01 pm

-Lehet nem kell várni eljön az magától is*mondja kicsit komoly hangon. Ő sem hiszi hogy egy életre megszabadulknának a másiktól*-Valamit biztos. Ezek a látszólag primitív lények néha többet éreznek int a magunk fajták. Hát nem érdekes?*csillannak meg a szemei a sötétbe*-Lehet.. igazából eddig se jött szívből szóval tökmindegy*mondja kiegyenesedve miközbe a másikra néz*-Eddig se volt de eddig még nem hittem volna hogy még szarabb lehet a helyzet... És hogy ebből a szarból hogy másznak ki.. bár tény és való ez a valami elől úgyse lehetne menekülni én meg nem vagyok olyan aki elmenekül de néha elgondolkozok lehet a város jobb lenne. Talán leköltözni közelebb lennék az emberekhez. *folytatja *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 11:15 pm

-Jók az érzékeik... *mondja lepillantva. Tudja, hogy azok a kis ocsmány dögök, akiket annyira ki nem állhat, néha sokkal többet éreznek mint ő. Pedig a veszélyt ő is érzi, most is, de nem olyan mértékben, hogy menekülésre fogná. Meg különben sem nagyon lehet itt eltűnni, ahhoz túl kicsi a világnak ez a szeglete itt.*
-Hát ha neked az... nekem aztán már végképp.*mondja komoran, és lassan kezeit nadrágja zsebeibe mélyeszti. Részéről az már igazán rossznak számít, ha mosolyogni se tud, már így is felejt... felejti az érzéseit, az emlékeit, de ezt végképp nem akarja elfelejteni.*
-Ha akarnál se tudnál... itt nincs ahová menekülni, előbb utóbb megtalál, ha meg akar. *vonja meg a vállát, kis terület, és egy ideig talán lehet bújkálni, de nem sokáig. Ha valakit nagyon meg akarsz találni, előbb utóbb a nyomára bukkansz így is úgy is itt.*
-Így sincsenek túl messze, de te tudod. *hagyja rá, beleszólása úgy sincs, és különben ő már amúgy is lelépett egy ideje az erődből. Nem azért mert félne bármitől is, hanem mert zavarta a nyüzsgés, ami volt. Talán most az állítólagos csendre visszamegy, hadd lássa, milyen is, lehet, még marad is, bár így is jó volt ez a jó pár nap. Megtalálja a helyét a városban, és kiismeri magát, na meg az is van, akivel szórakozni... csak egy a baj, kezd nagyon egyedül lenni. *
-Én lehet, most visszamegyek.*jegyzi meg félhangosan. Lehet ideje is, megtudni, mi hogy áll most. *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 11:27 pm

-Ja.. azok jók*mondja miközbe pillantása valamerre eltűnik a messzeségbe, elég sokmindenen agyal a férfi de hogy min? Azt más nem tudhatja csak ő*-Akkor ebbe megeggyeztünk*teszi hozzá kicsit eltávolodva a leroggyant mozgó lépcső felé menve. Amikor oda ér lassan fel is néz a felszín felé majd vissza a lányra*-Ja azt hiszem jobb lenne ha inkább én mennék a baj elé mielőtt az jönne el hozzám...*mondja felsóhajtva majd vissza néz a lányra a válla felett még , de közbe már fel is lépett a lépcső első fokára*-Jah... nincsenek az t hiszem hogy egy jó darabig nem is lesznek... nem most lesz vége ennek a dolognak azt már sejtem előre, a lány szavaira csak komoran bólint*-TEdd azt, De nem hinném hogy sok dolgot találsz ott ami annyira feldobná a hangulatod *teszi hozzá majd felemeli a jobb kezét és int egyet a lánynak*-De én most megyek, van még egy elintézni valóm és nem mostanába leszek kész vele. Majd feltünök még.. vagy nem*rántja meg a vállát és lassan fellépdelve a lépcsőn már el is tűnt emberi az szemek elől*

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Hétf. Szept. 14, 2009 11:44 pm

*Észreveszi, hogy néha a férfi, mintha gondolatban teljesen máshol lenne, de őszintén nem érdekli, merre járhat. Van ennél érdekesebb kérdés is, ami most foglalkoztatja, nem fog itt leakadni, és amúgy sem érinti őt, nagy valószínűséggel. Kissé mintha megváltozott volna minden, bár már az sem hatná meg, ha Nil talált volna mást helyette. Ami volt, azt nem felejti el, de már nem vár semmit. Figyeli, ahogyan a férfi eltávolodik tőle, egy szót se szól még.*
-Te tudod.*vonja meg a vállát a kijelentésre. *-Én nem sietek, megvárom, amíg eljön az ideje. *teszi még hozzá, majd ellöki magát az oszloptól, és tesz egyetlen lépést előre. *
-Kösz a bíztatást....*morogja maga elé, ennek ellenére még visszanéz a kastélyba, talán akad, aki ott másképpen vélekedik erről. És amúgy sem tudhatja előre, hogy hogyan is hat rá mindaz, ami ott várja, ő nem lát a jövőbe. *
-Akkor minden jót. Viszlát...*csak a hangja száll a távozó férfi után, arrafelé sem néz. Legalább elköszönhetett volna, mondjuk. Vehette volna rá a fáradtságot, de már mindegy. Ő is tudja, hogy Nil az Nil... jobb semmit sem várni tőle, vagy könnyen csalódni lehet. Ezt már megtanulta, csak mert a férfi nem olyan kiszámítható mint egyesek, és amíg nem tanul meg gondolatot olvasni, addig örök titok lesz... sőt talán még akkor sem fogja megérteni, mit miért tesz, ha egyszer majd a gondolatait megismerheti. Azért még mindig kissé dühösen rúgja le a csizmájára kapaszkodó patkányt, meg vele egy egész kupac üveget és mindenféle szemetet. Aztán lassan felsétál, és elindul vissza az erődbe. Kíváncsi mi is az, ami ott várja. *

Tárgy: Re: Elhagyatott metró megálló Vas. Szept. 20, 2009 1:22 pm

//Sora//

*A lány nem sok mindent fűz a dolgokhoz. A legtöbb válasza az az, hogy aha, igen, vicces , persze" ezekből pedig Phin nem igen tud megélni. Nem tud meg sokkal többet a lányról.*-Igen irányítani... *Vonja meg közömbös hangon a vállát.Nos igen, már beletörődött. Meg amúgy is tetszik neki(ki tudja miért) valahogy morbid örömöt okoz neki az, hogy látja a lány tart tőle legalább egy kicsit. Végre valaki, ez az amit nagyon ritkán élhetett meg eddig.*-Jah igen, azok. Nem különös ez a hely? Ha a dolgok pozitív oldalát nézzük még azt is mondhatjuk, hogy mókás. Olyan mintha egy mesekönyvbe csöppentem volna, nah jó nem mesekönyvbe hanem valami fantasy horrorba de még is könyvbe...*Vonja meg a vállát. Majd elnyomja a cigijét és feltápászkodik. Kezet nyújt a lánynak, hogy segítsen neki felállni az már rajta áll, hogy elfogadja-e*-Azt hiszem, hogy ideje lesz mennünk nem kéne megvárni még valami elvadult vámpír vagy valami más extra édesség ránk talál. Nem de? *Teszi fel a végén a költői kérdést.*-Még egy szálat hazáig?*Kérdi érdeklődve a dobozt a lány felé nyújtva. Ha megkapja a választ ő kivesz egyet s rágyújt. Ismét pöfékelni kezd.*-Nem hiszem, hogy jót tesz neked, hogy kint járkálsz éjszaka ha csak nem keresed a halált...*Mondja közömbös hangon miközben elindul/nak.*-Mellesleg, igen én már megpróbáltam kijutni. És volt aki figyelmeztetett, hogy ha nagyon sokáig próbálkozom el is távozhatok, de csak az élők köréből... így hát egy próbálkozás elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön, nem hazugság. Innen nem lehet elmenni...*S ezzel be is fejezte elindul hazafelé, hogy nyugovóra térjen.*-További szép estét... és Kéz és lábtörést...*Integet, miközben őrült nevetés hagyja el a torkát.*

» Elhagyatott erőmű