Fallenlore park

Tárgy: Fallenlore park Hétf. Jan. 12, 2009 8:50 pm

Sötét, levéltelen kopasz fák, néhány elhagyatott pad, egy egy hinta a környéken, mellyet körbe vesz az előváros sűrű és sötét kisugárzása. Valamikor vidám park lehetett de mostanra elhagyatott akárcsak Fort Dragonir egyébb területei, nem tudni mióta. A levelek ott pihennek a poros kikövezett részeken mint megannyi barna szemét paca. A padok között egy nagyobb rét terül el, melynek fűje még üdezöld viszont a fák mik körülveszik az egész parkot mind a halálrol az elmulásrol és veszélyről tanúskodnak. Éjszaka nem ajánlatos övezet. Az árnyak itt sűrűbbek az emberek könnyebben tűnnek el, s ki tudja valaha előkerülnek e.

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 8:39 pm

*Egy átlagos mréetű alak sétál az utcákon, mígnem eljut a Parkba is. Léptei viszonylag egyenletesek, láthatóan semmi dolga, nincs felzaklatva, kiegyensúlyozott. Haja barna, kissé hullámos, kissé meredezik mindenfelé, szemei átható zöldek. Ruházatát tekintve nyaka köré sálat tekert, kabátban van, melynek zsebében két kezét nyugtatja, farmernadrág, egyszerű ez is, és kék, lábán barna bakancs. Teljesen egyszerű, hétköznapi, ember. Élénken nézelődik körbe-körbe, majd megpillant egy élénkzöldebb részt. Halvány mosoly suhan át az arcán, majd célirányosan arra felé indul el, oda tart. Mikor megérkezik, akkor megáll, körbenéz, mintha azt lesné, mikor támad rá valaki. Mivel úgy véli, egyedül és biztonságban van, könnyedén lehuppan a földre, törökülésbe helyezkedik, nyújtózik egy nagyot, majd lefekszik, egyik lábát felhúzza, másikat kinyújtja, kezeit tarkója alatt nyugtatja, behunyja szemeit, és élvezi a hideg és elhagyatott hely eme kis, barátságos, melegséget árasztó darabkáját.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 8:50 pm

- Oly sötét az éjszaka, hogy az ember még az orráig is nehezen lát. *Szólal meg egy hang a sötétben. Mintha a semmiből került volna oda, nem lehetett látni hogy merről jött, és azt sem, hogy mikor. Léptei teljesen nesztelenek, mintha suhant volna. A sötétben egy fának támasztja hátát, karba font kézzel áll, és egyik lábát felhúzva nekitámasztja a fa törzsének. Alaposan szemügyre veszi a férfit, aki a füves részen ül, majd kis mosolyra húzódik a szája. Kilép a sötétségből és láthatóvá válik aranyszőke haja, ami a válláig ér. Öltözéke nem épp hétköznapi, de túl elegánsnak sem mondható. Egy karmazsinvörös inget visel, felül nem gombolta be az összes gombot, szabadon hagyva mellkasát. Egy fekete bőrkabát védi a hidegtől, amire valójában nem lenne szükség, de a látszat kedvéért felvette, ám nem húzta be a cipzárt. Nadrágja fekete vászonból készült, alja kissé trapéz. Cipője egy divatos sportcipő, szintén fekete. Odalépked az idegenhez és leül vele szemben a földre. Nem szólal meg egy ideig, csak figyeli a férfit.* - Üdv. A nevem Dylan Ventio. *Mutatkozik be végül, közben mélyet szippant a levegőből, a különböző illatok és szagok összekeverednek, azzal szórakozik, hogy mindegyiket megpróbálja szétválasztani magában, de szemeit a vele szemben ülőn tartja, és egy kis mosoly bujkál az arcán.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 8:57 pm

*Mikor neszeket hall, akkor összerezzen, láthatóan megijed a hirtelen történő csend megtöréséből.* ~Az ember az orráig sem lát..~ *visszahangzik fejében a számára kissé furcsa hang, aztán kinyitja szemeit, és oldalra néz. Meglátja a fának támaszkodó alak sziluettjét, de semmi többet. Mikor aztán hirtelen ott teremnek előtte, csak egy cseppet rezzen emg, legalább már látja, hogy mivel is van dolga, látja, bár nem tudja, mert nem is tudhatja. Feltápászkodik ülésbe, majd a férfit kezdi el nézni, magával szemben.* -Hát, igen. De tél van, ilyenkor nem lehet mást várni.. *szavaiban hallható némi olaszos akcentus, ahogyan a különböző hangokat képzi, néhol máshogy ejti ki a különböző hangpárokat. Egyértelműen nem idevaló, de végső soron, ki volna idevalósi ebben az elhagyatott városban? Mikor a férfi ismét megszólal, ez úttal be is mutatkozik, ő csak biccent.* -Celio Vespasiano, örvendek a szerencsének. *mutatkozik be ő maga is, majd, ahogyan az illem tartja, szépen kinyújtja a kezét, kézfogásra, a vele szemben ülő férfi felé.* -Hogy szolgál a kedves egészsége? *kezd egy könnyedebb beszédtémával, miközben a számára valamiért hátborzongató alakot figyeli. Maga sem tudja miért érez ekkora gyanakvást és bizonytalanságot a férfi iránt, valahogy megmagyarázhatatlan, mintha saját érzékei akarnák becsapni. De, mint mindig, most is hallgat rájuk, és smaragd, átható tekintetével figyelmes követi Dylan mozgását.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 9:06 pm

*Szereti meglepni az embereket, és ez szinte mindig sikerül is.* - Télen is vannak világos éjszakák. A telihold nagyon szép tud lenni. *Mondja tárgyilagos hangon és felnéz az égre, amin most csak pár csillag ragyog, a Hold szinte teljesen láthatatlan, csak egy vékony csík mutatja, hogy nem került a Föld az útjába, hogy eltakarja a Nap elől.* - A fogyó Hold sosem jelent jót. *Mondja halkan, miközben az eget kémleli. Egy kisebb széllökés összeborzolja a haját, ami már így is meglehetősen kócosan állt, a szélnek köszönhetően már végképp érdekes helyzetbe kerül a hajkorona. Visszatekint az előtte ülőre, akinek hamarosan a nevét is megtudja.* - Örvendek. *Biccent, és természetesen kezet fog Celioval, hiszen így tartja az illem. Nagyon is meg kellett azt tanulnia... régen. A férfi neve hallatán biztossá válik abban, hogy egy nem idevalósival van dolga, sőt, még arra is rájön, hogy olasz származású az idegen. Dylan több nyelven beszél, hiszen volt ideje megtanulni mindet, ám ezt nem árulja el.* - Köszönöm szépen, egészen jól. *Válaszol egy kis mosoly kíséretében.* ~Életemben jól szolgált.~ *Teszi hozzá gondolatban kissé fanyarul, de csak a mosoly látszik az idegen számára.* - És önnek? *Kérdez vissza udvariasan, közben két tenyerével megtámaszkodik maga mögött, és kissé hátra dől.* - Ha jól sejtem, nem idevalósi. ~Erre akkoris rájöttem volna, ha nem szólal meg~ *Ismét csak a gondolatait teszi hozzá, hangosan nem mondja ki. Az idegen arcát figyeli, minden rezdülése megragad Dylanben, számára az emberi mozgás elég lassú.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 9:19 pm

*Hát igen úgytűnik az éjszaka megint le súlytott egész Fort Elminsterre a lány mindig is utálta ezt a rohadt környéket de mostanába már kezdi megszokni. Volt is mit az a pár év alatt amit itt töltött és ahogyan töltötte volt sokszor amikor félt rettegett valamitől mostanába már nem nagyon bár a titkait eddig mindig megőrizte magának. Fiatal leányzó de a pillantásán már most látszik a kirívó tekintet. Komoly arcal néz végig a parkon. Mostanába elég sokszor fordul meg errefelé főleg hogy vége lett az első telihold cikulsnak. Arrol is tudna mesélni eleget voltak rossz időszakai főleg amikor még félfarkas volt utálta néha hányt is egykét nap után. De időközbe rájött hogy mindennek megvan az előjnye. Most is a kissé hideg idő ellenére fekete ujjatlanba van rövid szoknyába két bőrcsizmával felszerelkezve. Mint egy egyetemista lány aki nem fél semmitől mintha minden békés lenne. Viszont a szimata most is őrültül érzi a szagokat. szinte bele tud bolodulni egy egy illatba amit felé hoz a friss északi szél. Meg is látja a két férfit úgy gondolja egy kis beszélgetés nem árt mostanába úgy sincs nagyon kivel főleg mióta ez van. Mióta is? Arra már nem nagyon emlékszik a lány. 4-talán 5 éve. Amikor oda ér nyugodt hangon rájuk köszön arcára kissebb mosoly kerül miközbe köszönti a két férfit*-Szép estét zavarok?*kérdezi mosolyogva bár már messzebbről hallotta hogy valakik vannak itt de nem nagyon érdekelte eddig mindegy most győzött nála a kiváncsiság*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 9:28 pm

~Ó, a hold.. a hold..~ *felsandít az égre, aztán már szabályszerűen néz, és mered, és figyeli, keresi, merre járhat a hold mostanság. Szerette ő ezt az égitestet mindig is. Miközben felfelé néz, és figyeli, hogy merre van a hold, majd megtalálja, újra megszólal Dylan. Celio hátán a hideg futkos a férfi minden egyes szavától. Maga sem érti miért, de lassan a beszédje is egyre, de egyre hátborzongatóbb lesz.* -Mért is nem? *pillant a férfi arcára, aztán kezetráz vele ugyebár. Erős szorítása van a másiknak, férfias, ennek nem tudja, pontosan örüljön-e, avagy sem. Inkább nem is reagál semmit.* -Ennek örülök. Az enyém? Hát, szolgálni szolgál. Panaszra sincs nagyon okom, lehetne rosszabb is. Mondjuk úgy, légedett vagyok jelenleg vele. *mondja, és a férfi arcán megjelenő fanyar mosolyt észreveszi, hát hogyne venné észre, hiszen olyan mereven bámulva, fürkészi a vele szemben ülőt, hogy csak ha emberi szem számára gyorsabban mozogna, akkor tévesztené szem elől. Aztán aprót biccent.* -Valóban nem. Itáliában láttam meg a nap világot, onnan keveredtem kisebb-nagyobb utazások során erre a.. az.. elátkozott helyre. *keresi a megfelelő szót, még körbe is néz, és ekkor megpillantja, hogy újabb társaság érkezik, méghozzá egy nő személyében. Illedelmesen feláll.* -Szebbet hölgyem, szebbet. Részemről egy cseppet sem zavar, Celio Vespasiano a becsületes nevem, kegyedben kit tisztelhetek? *érdeklődik, miközben röviden emghajol a nő felé, ez oylan félmeghajlás-félfejhajtás, pontosan nem tudni, melyik akart lenni és melyik is lett belőle.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 9:38 pm

~Elátkozott. Nem is sejti, hogy mennyire igaza van.~ *Ha most nem lenne itt senki, hangosan felröhögne, de tartózkodik az ilyesmitől, mert nem akar semmit sem elárulni valódi kilétéből.* - Olaszország... *Ízlelgeti kicsit a szót, aztán újabb mosoly fut át az arcán, elég barátságosnak látszik.* - Régen jártam ott. A Velencei éjszakák a legszebbek. *Emlékszik vissza még arra az időre, amikor ott járt. Mikor volt az? Talán 100-150 évvel ezelőtt lehetett, nem tudja pontosan, egy idő után az ember... khm, a vámpír nem számolja már az éveket, egyedül azt az évet tudja, amikor megszületett emberként.* - És milyen most? *Szegezi neki Celionak a kérdést, mert igazán érdekli, hogy hová fejlődött az ország az elmúlt évtizetedek alatt. Hirtelen hangokra lesz figyelmes a park bejárata felől. Még mielőtt bárki megjelenne, érzi, hogy valaki közeledik. Aztán feltűnik egy kedves női alak előttük. Dylan felé fordul a földön és kissé oldalra döntve a fejét alaposan végignézi a lányt. Kedvére valónak tűnik, egyelőre még semmit sem sejt, hogy esetleg nem ember. Viszont azt látja, hogy elég lengén van felöltözve ahhoz képest, hogy milyen az idő. Ez felkelti a férfi érdeklődését és mégegyszer megszemléli a lányt. Végül ő is feláll és közelebb lép. Rámosolyog a lányra, és kissé meghajol, de csak egy egészen kicsit, nem viszi túlzásba, hiszen már nem a barokkban élünk, hogy a földig hajoljon.* - Önnek is, hölgyem. *Köszön neki, majd a szemébe néz.* - Dylan Ventio. *Kezet nyújt a lánynak, de ha Nina viszonozza azt, akkor nem egy egyszerű kézrázást kap, hanem egy kézcsókot. Erről valahogy nem tudott még leszokni, főleg, hogy ilyenkor szokta magába szívni a nők kellemes illatát.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 9:49 pm

*ELmosolyodik közbe felnéz a hold felé*-Hmm én szeretem az ilyen estéket csak az a kár hogy a hold már múlóba. *Lassan felsóhajt majd végig néz a két férfin*-A telihold nagyon szép*mondja kissé búgó hangján majd bemutatkozik*-A nevem Nina Dalhadar. És örvendek a szerencsének*mondja miközbe végig futtatja a pillantását a két férfin kissebb kiváncsiság is megcsillan benne, közbe elmosolyodik a köszöntésen közbe mélyet szippant a levegőből szinte teljesen hallkan*~hmm jó az illata~**gondolja majd elmsoolydoik*-Ahogy látom nem éppen a városi söpredékek példányaival találkozom*mondja enyhe kicsit talán meglepett hangon, majd Dylan felé fordul*-Örvendek*mondja közbe a kezét nyújtja a férfi felé és próbál innen is szagokat nyerni*~hmm különös~*fut át az agyán de csak a keze egy kis rezzenése jelzi ezt majd elmosolydik és hátrébb lép*-Még nem láttam önöket ide valósiak?*kérdezi mosolyogva majd csengő hangon felnevet*-Jaj de buta vagyok gondolom hiszen kevés ember téved erre felé a külvárosokbol vagy netán tévedek?*kérdez vissza, bár hallotta hogy olaszországrol beszélnek de jobb nem elszolni magát*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 9:55 pm

*Meglátva a mosolyt Dylan arcán, és azt hallva, ahogyan a szót ízlelgeti, kissé megnyugszik. Származása jót sejtet, ezek szerint nem kell félnie, alaptalanul jeleznek érzékszervei, hogy vigyázzon az illetővel.* ~Velencei éjszakák.. valahogy túl sötétek a gondolatai..~ *töpreng magában, de csak átfut a gondolat az agyán, utána máris egy kérdést szegeznek neki, amire megpróbál a tőle telhető legjobb módon válaszolni.* -Az attól függ, mihez akarjuk viszonyítani. Tele van nagyvárosokkal, az iparok fellendülőben, autógyártás, nehézipar, de még megvannak a nagy puszták, erdős-mezős részek, kisebb faluk, a sonka még mindig híres, Emilia Romagna tartomány virágzik továbbra is, a Vatikán környékén is minden rendben megy. Életerős ország, pulzál az élet, pezseg az egész hely. Az olasz virtus továbbra is világhíres. *mondja halovány mosollyal, nosztalgiázva, észre sem véve, hogy egyik kérdésére nem kapott választ. Utána megérkezik ugyebár a hölgyemény, és való igaz, a barokkot erőteljesen elhagytuk, sőt, akkor Celio még nem is élt, így arról a korszakról nem tud többet, mint amit az iskolában megtanult. A nő kissé búgó hangja jobban tetszik neki, mint a férfié, valahogy biztonságot sugároz neki.* -Örvendek, szép neve van. Hogy söpredék? *elmosolyodik, erőteljesen, majd megcsóválja a fejét.* -Ó nem, én nagyon is messzi vizekről eveztem ide, márha szabad így kifejeznem magamat. Itália egy eldugottabb tartományából származom, onnan utaztam el idáig, úgyhogy azt kell mondjam, sajnálatosan, hogy ebben az esetben téved. *egészen jókedélyű, olasz akcentusának köszönhetően enyhe dallamos lejtés hallható a beszédében. A lány felnevetésére csak somolyogni tud, majd viszahuppan a földre, nem zavartatja magát.* -Ezek szerint ön idevalósi. És mondja csak, milyen errefelé az élet? *érdeklődik egészen kíváncsian, figyelve a másik férfi fegyelmezett, előkelő magatartását.* ~Ennek is vagy hat saját szobája lehetett..~ *töpreng el egy cseppet magában, újfent végigmérve Dylant, majd smaragd szemeivel visszapislog a nőre.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 10:06 pm

*Kissé felnevet a hosszas beszéden, nem zavarja, hogy Celio ennyit beszél, de mulatságosnak tartja.* - Elnézést, de régóta nem beszélt ilyen sokat valaki. *Vallja be őszintén, és a mosoly még mindig arcát keretezi. A nő reakcióját számára lehetetlen nem észrevenni, szeme hozzászokott a gyorsasághoz, és ez főleg saját maga miatt is érvényes, hiszen ritkán közlekedik emberi sebességgel. Nina rezdülésén elmosolyodik és egy gyors, szinte alig észrevehető, vad pillantást vet a nőre. Ő annál inkább érez valami szagot, illatot, nem tudja pontosan behatárolni, hogy mit, de nem megszokott. Vérfarkasokkal nem sűrűn találkozott, ezért nem arra tippel elsőnek. Pontosabban semmire sem tippel, de furcsának találja a nő szagát.* - Foglaljon helyet. *Int a föld felé, és már ő is törökülésbe helyezkedik a puha füvön.* - Söpredék? *Kissé felnevet.* - Hát úgy nézünk mi ki? *Kérdezi, de feleletet nem vár, hangja mindvégig barátságos.* - Abban igaza van, hogy elég sok senki lakja ezt a várost, de vannak kivételek. *Rámosolyog a nőre, majd a kérdésére felel.* - Már nagyon régóta élek itt. ~De még mennyire régóta..~ *Ismét csak gondolatban egészíti ki a mondatot, nem szükséges, hogy a többiek is hallják.* - Jómagam is Olaszországban éltem egy ideig, de aztán a francia Loire-mente lett a hosszas lakhelyem, Versaille mellett volt egy kis kastélya a családomnak. ~Azaz a vámpír családomnak.~ *Ezt sem mondja ki hangosan, végülis család volt, és ez a lényeg, nem hazudott igazán. Celio tényleg nem téved sokat a 6 szobával, leszámítva azt, hogy csak 4 volt.* - Még nem láttam a városban. *Fordul a nő felé, de ennek ellenére a kérdéséből sejti, hogy régóta itt lehet.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 10:20 pm

*Azért azt a pillantást észre veszi egy pillanatra a szemébe is néz majd közbe lassan leül és arcára az ujboli mosoly ül ki*-hmm eléggé fecsegő típus vagyok*mondja egy kissé mosolyogva de valamiért a szőr˙(Ami csak átváltozáskor van) feláll a hátán ám ez arcán nem látszik, valamilyen szinten kitanulta az átváltozást így talán lenne még esélye ha esetleg baj lenne node nem tudja mivel áll szembe eddig úgy néz ki két ember így most legalább elbeszélget. Celio felé fordul*-Hmm söpredék alatt a részegeket meg ezeket a semmire kellőket értem akik bent Fort Elminster kocsmáiba lébzselnek elcseszik a fél életüket aztán még sírnak is*lassan felnevet majd meg is nyugszik, közbe Dylan fele is pislog*-Hmm nemtudom kevés jó emberrel találkoztam node maga is másnak tűnik*csillanak meg kicsit feketeés íriszei*-Gondolom maga egy kivétel lehet akkor*mosolyodik el ezután ismét Celio fele néz*-Hmm szóval olasz. Őket szeretem eléggé vidám népek és tudnak bánni a nőkkel*mondja közbe hátát neki támasztja akezének és kinyújtózik a füvön a lány természeténél adódóan imádja a természetet most is látszik rajta de közbe azért válaszol*-Én már jó ideje itt élek. Úgy hét nyolc éve talán. De Hollandiában születtem egy nyugis kis vidéken . Miután a családommal megromlott a kapcsolat jöttem ide*mondja egy kicsit bólogatva*~aztán kezdődött a pokol mióta megharaptak. Vagy mégse? Talán nem is pokol hanem menny?~*gondolkozik magába egy pillanatra közbe hallgatja a másik kettőt is. Dylan felé is vet egy ravasz pillantást*-Hmm lehet azért mert kerülöm a csőcseléket. Nem nagyon szoktam nappal mozogni csak ha szükséges*mosolyodik el olyan kislányosan kicsit*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 10:28 pm

*A nevetésen cseppet megileltődve rázkódik össze, és a hideg futkos a hátán továbbra is.* ~Na most mi vicceset szóltam vajon?~ *töpreng el, aztán magyarázatot is kap.* ~Hát akkor azt hiszem régóta remetéskedik itt. Te jó ég, hova keveredhettem..?~ *töpreng el, mert pontosan nem is tudja, miféle helyre sodorta őt a sors maga. A gyors mozdulatokból szinte semmit sem észlel, emberi szem nem láthatja ezeket a mozgásokat. És a férfi valahogy túl barátságos neki. Egy iylen helyen ez számára egészen rémisztőnek hat. A söpredékes kérdésre nem is válaszol, nem nagyon tudja, mennyire néz ki annak, és itt mi számít pontosan annak. Hát igen, nuku helyismerettel nehéz magát megítélnie és efféle kategóriákba besorolni. Szinte lehetetlen.* -Értem már. Szóval kocsmatölteléknek nézek ki.. bíztató.. *mondja, miután meghallgatta a nő szavait, végig is néz magán. Fecsegő típussal van dolga, ennek csak örülni tud. Legalább valaki. Eltöpreng, hogy lehet ezen a hely túlságosan régóta itt lakni, hosszú időt eltölteni, és ekkor a nő megszólal, rövid jellemzéssel az olaszokról, amire a férfi csak egy kissé szégyenlős mosollyal és enyhe arcpírral válaszol, aztán szemei felcsillannak.* -Olaszországban is élt? És mondja csak, mikor? És merrefelé? *kérdezősködik a férfitől, nem gondolva bele abba, hogy esetleg érzékeny pontra tapinthat a vámpír életében. Hiszen ő honnan tudhatná, milyen fajtájú lényekkel van dolga? Ha tudná minden bizonnyal félne, vagy röhögne, vagy futna.* ~Nocsak, két régóta itt élő, és még nem találkoztak egymással.. Különös.. Csak nem olyan nagy ez a város, és csak nem két városszéli remetével van dolgom, akik a város két végén laknak?~ *elmereng ezen a gondolaton, miközben felhúzza térdeit, átkarolja őket, és onnan pislog a két újonnan szerzett ismerősére.* -Furcsa egy hely ez.. Úgy tűnik hasonlít Olaszországra, itt is az éjszakai élet a divat.. *halványan elmosolyodik, miközben hol az egyik, hol a másik ismerősre néz, valahogy furcsának véli mindkettőt, néhány szavukat nem is érti rendesen, elejtett mondatokat, és továbbra is a hideg futkos a hátán, mintha ismételten rájönne a paranoia, hogy itt nincs minden rendben. De a nő valahogy túl közvetlen, az olaszokat is szereti, nem lehet rossz ember akkor.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 10:38 pm

*Hallgajta a nő szavait, közben kissé elmereng. Mégis teljességgel oda tud figyelni arra, amit hall. Megy neki az egyszerre több felé figyelés, ezt könnyen elsajátította még "gyermekkorában". A söpredékek magyarázatát kissé megmosolygja, ma este mintha sokkal jobb kedve lenne, mint általában. Ki tudja, hogy ez minek köszönhető? Hátradől a füvön, de csak annyira, hogy könyökére támaszkodik, lábai törökülésben vannak, és a két alakot figyeli.* ~Érdekes... A lány, egészen más, mint az emberek, más a szaga... Ilyenkor ujjatlanban lenni..~ *Kissé eltöpreng, de a beszélgetés fonalát továbbra is tartja. A nő megjegyzésére biccent egyet, és mosolyra húzódik a szája.* - Rossz környéken jár. *Mondja kissé játékosan, de hangjába komolyság is vegyül.* - Kivétel erősíti a szabályt. *Talán kicsit nagyképű? Á, dehogy. Senki nem örülne annak, ha söpredéknek nevezik, ezzel Dylan is ugyanígy van.* - De ahogy látom Ön is. *Teszi hozzá, aztán elhallgat. Meghallgatja a lány rövid meséjét az életéről, de érzi, hogy emögött sokkal több rejtőzik, mint amennyit ők most láthatnak. Nina utolsó megjegyzését célzásnak fogja fel, és hirtelen elönti a düh. Egyedül szemei kezdenek el szikrázni, arcán még mindig ott a mosoly, de most valahogy nem tűnik igazinak. Minden erejét összeszedi, hogy leküzdje a vad dühöt. Utálja, ha rangján alulinak nézik, ezt még emberi életéből hozta magával, kissé kényes volt már akkor is. Legszívesebben rávetné magát a nőre, de nem teheti meg, ezért leküzdi a dühöt, és csak egy mosoly marad az arcán.* - Meg tudom érteni. *Mondja kissé túl nyájasan. Aztán Celio felé fordul, egy ideig hallgat, de amikor meghallja a kérdést, hogy mikor, kissé összrezzen.* ~Fenébe is.~ *Mordul fel egy kicsit, aztán újabb mosolyt erőltetve magára megszólal.* - Elég régen. *Nem mond ennél többet, semmiképp sem akar. Celio megtalálta azt a pontot, amit nem lenne szabad érintenie.* - Velencében töltöttem sok időt, és Firenzében is. Emellett egy elhagyatott kis falu mellett is. ~Egy kastélyban.~ *De a gondolatot nem mondja ki hangosan, mert a végén még beképzeltnek nézik. Aztán hirtelen mozdulattal feláll, túl hirtelennek is tűnhet egy ember számára.* - Öhmm... Későre jár, mennem kell. Majd még találkozunk. *Mondja röviden és biccent a férfinak. Nina felé fordul, most neki sem jár kézcsók, mert megsértette Dylant.* - További szép estét. *És mintha ott sem lett volna, eltűnik a sötétben.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 10:51 pm

*Elmosolyodik Celio kérdésén*-Ó dehogy egy szóval sem mondtam *mondja egy kicsit mosolyogva majd féloldalasan elfekszik de szemét nem veszi le a két beszélgető társárol látása mióta új életet kezdett ilyen lényként eléggé javult mondhatni mindent tisztán lát*-Nem soroltam annak*mondja még mosolyogva a férfinak kedves hangon közbe Dylan fele is fordul*-Hmm Szeretek tilosba lenni*mondja mosolyogva közbe próbálja felmérni kivel is áll szembe fura semmi szaga nincs legalábbis semmi élő nem tudja hová tenni*-Meglehet hogy erősíti de honnan tudja hogy én is ilyen vagyok?*kérdezi sunyi bájos mosollyal miközbe haját elsöpri a szeme elől és Celio fele néz*-Hmm lehet hogy furcsa de én kedvelem nagyobb a nyugi mint a nagyvárosokba Hollandiát is ezért untam meg az a sok....*keresi a szavakat*-Bevándorló... néha elég rossz embereket hozott magával oda is a jófene bár itt sincs másképp. De valahogy mégis nyugisabb és igen, főként az éjszakai dívik magának nem tetszik?*kérdezi enyhe mosollyal az ajkain közbe nyelvét végig húzza rajta ahogy végig néz a férfin megint nagy levegőt véve szagol bele a levegőb. *~teljesen más~*gondolja miközbe fél szemmel Dylan felé néz. Ő más... és mintha ,most gyülne benne valami , valami amit Nina is érez*~remélem nem akarsz itt parádézni mert bajok lesznek barátom~*gondolja de szemén már látszik egy kis méreg talán féelem keltette düh de tartja magát megvárja mi történik előbb, viszont amikor válaszol megnyugszik és ő is lágy mosolyt ölt*-Remélem nem sértettem meg semmivel néha mondok rossz dolgokat*mondja megint angyali mosollyal az ajkain de belül még mindig emészti valami valami gondolat*~mi ez?~*de nem találja a válaszokat találgatni meg nem akar, figyeli ahogy feláll kicsit megrebben a szeme de a mosoly megmarad*-Szép estét önnek is Dylan*mondja mosolyogva majd amikor eltünik Celio felé fordul*-Különös egy ürge nemigaz?*néz fel a férfire*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 11:05 pm

*Érdeklődve figyeli, de borzongva a vámpírt, majd, mikor választ kap kérdéseire, érzi, hogy ezt nem kellett volna. Csak érzi, nem tudja, nem észreveszi, egyszerűen a hatodik, vagy hanyadik érzékei ezt súgják neki.* -Ezek szép helyek, de túl nagy városok. Már meg se merem krédezni, melyik volt az a kisváros.. *mondja, majd a nőre pislog.* -Hát, ez megnyugtató. *a nő álláspontját csak osztani tudja, miközben hallja, hogy ő, a férfival ellentétben, nagyon is sokat beszél. Aztán egy röpke kérdés, körbenéz.* -Nem is tudom, valahogy bizarr, de a tömegeknél jobb. A túl nagy zsúfoltságot magam sem ekdvelem igazán. *mondja halovány mosollyal. Amikor a vámpír hirtelen feláll, Celio erőteljesen összerezzen, sőt, ugrik is egy ksiebbet ültében, ijedtében.* -Szép.. szé.. szépestét.. remélem.. ~hogy nem.~ *teszi hozzá gondolatban, de nem meri hangosan kimondani. Kissé félve pislog a távozó alak felé, aki úgy eltűnik, mint szürke szamár a ködben. A nő kérdése akkor éri, mikor még erőteljesen a sötét felé néz, amerre a férfi eltűnt. Visszanéz rá, rendezve sorait, és kinyújtóztatva tagjait, törökülésbe helyezkedve.* -Minden bizonnyal. És a különös talán nem elég.. bizarr.. furcsa.. sokmindet tudnék rá mondani. Van benne valami nagyon is félelmetes, nem gondolja? Mintha, mintha.. nem is tudom.. *maga sem réti továbbra sem azt a különös borzongást, mely még msot is fogságban tartja, a férfi távozása után.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 11:26 pm

*Elmosolyodik*-Akkor még egy közös én se szeretem a nagyvárosokat amúgy egy kis település Eidhoven mellett nem volt olyan nagy dolog unalmas volt az élet*mondja mosolyogva közbe szemét mintha félig behunyná érezni akarja a férfi minden illatát ami eljut az orráig közbe persze figyel a férfi minden szavára most hogy ketten maradtak úgytünik a belső vad feléledt és ki tudja hogy a nő vissza tudja e tartani ha nem akkor sokminden történhet itt még ma*-Hmm Bizarr? Attol függ a szó milyen értelmébe vesszük. Mióta élsz itt? Egy hete két hete?*kérdezi mosolyogva lágy hangon melyből mintha érződne a lágy érdeklődés ami kiváncsisággal teli*-Én is régen annak hittem de ...*kcisit elhúzza a száját*-Időközbe sokmindent megtudtam amit még az ujjak nem megismerkedtem egykét dologgal és*megrántja a vállát mosolyogva*-Azt hiszem megkedveltem ezt a helyet*mondja és felül kicsit közelebb hajolva Celiohoz, közbe bólogat a fejtegetésére*-Nekem is ez volt az első érzésem vele kapcsolatba valahogy különös más mintr a többiek*~nem mintha én nem lennék más node nekem még ő is különös~*teszi hozzá gondolataba*-Szerintem nem sokszor látjuk legalábbis tudod hogy van ez. Az emberek néha jönnek néha mennek valamikor nem is kerülnek elő töbször*mondja angyali mosollyal az arcán*-Bizarr? Az attol függ mint nevezünk bizarnak. A másságot?*kérdezi a férfira emelve a tekintetét*-Lehetséges én nem tudom nekem csak különös*mondja közbe hallgatja még a férfit és ki is egészíti a mondandóját*-Mintha nem lenne olyan mint te?. Emberi?*kérdezi*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Jan. 16, 2009 11:39 pm

-Hát, azért az unalmas élet sem éppen a legjobb.. Én amondó vagyok, a mértékletesség angy erény, és a kettő közötti harmónia a jó. Néha egy kis izgalom nem árt. *mint egy válasz képpen mondja a dolgokat, véleményként, miközben eltöpreng, hogy az említett város merre is fekszik. Térkép ismeretből mindig is jó volt, kiskorában apját külön kérte, hogy meséljen a térképből, amit mindig nehezen lehetett csak teljesíteni. Végül megtalálja emlékeiben a várost, közben hallgatja a nő további mondandóit.* -Hát, nem is tudom. Van benne valami hátborzongató, magam sem tudom miért, de félelmet kelt bennem. És nem rég. Pár napja tévedtem erre, egy hete sincsen. *érdeklődve pislog a nőre, míg ő maga kényelmesen, törökülésben ücsörög a puha füvön, kissé mgborzong a néha feltámadó, majd elhaló hűvös széltől, nem is érti, hogy bírja a lány ilyen lengén.* -Nos, akkor minden bizonnyal én is majd emgszokom. Egyelőre a hellyel nincs nagyobb gondom, csak.. elhagyatott.. *pislog körbe.* -És, mennyi mindent tudott, ha egy magamfajta újnak szabad érdeklődnie? *kérdezi kíváncsian, érdeklődve, aztán a nő közelebb hajol hozzá. Kissé furcsálkodva pillant, majd hallja, hogy a nőnek is ez a véleménye, így elmosolyodik, és bólogat. Aztán kissé megborzong, a hideg ismét futkosni kezd a hátán. Nem akarja tudni, hova keveredett.* -Eltűnnek emberek? Hova? *kíváncsisága legyőzi félelmét, és elhallgttatja belső hangját, miszerint msot álljon fel és fusson, ha kedves az élete. Nem bírja elhinni, hogy pont Ninától kellene félnie.* -Mintha nem lenne emberi.. más lenne.. ezeket pontosan hogy érti? *pislog fel kíváncsian, de ebben a kíváncsi tekintetben már halovány rémület is vegyül, melytől szemei furcsán kezdenek pulzálni, kavarogni, pupillája a sötétben tágul, legalább is elviekben, de a félelemtől cseppet összeszűkül.* -És maga mitől véli ennyire különösnek? Hiszen ön mégiscsak régebb óta él itt.. találkozott már hozzá hasonlóakkal? *kérdezi, miközben egészen közel hajol a nőhöz, várva a válaszokra, hangja egyre halkabban és halkabban hallható, de dallamossága megmarad, noha néha megremeg egy cseppet.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Jan. 17, 2009 12:06 am

-Attol függ mit tartunk unalmasnak. A városi életet már meguntam itt valami újra leltem*~ ami teljesen meg is változtatott~*teszi hozzá miközbe elmosolyodik*-Ha megtaláljuk azt a harmóniát persze. De én is szeretem az izgalmakat*mondja egy kissebb talán huncut mosollyal, közbe érzi hogy az a valami ami benne van egyre feljebb és feljebb akar menni a nő légzése is felgyorsul szemét már le se veszi a férfirol s mintha valami különös valami éhes és mégis ideges pillantás tükröződne a szemén. Már elég jó ideje él ebbe az állapotba de még nem tanulta meg kezelni a vadat. Lehet soha nem is lesz képes rá és most se tudja meddig tudja féken tartani*~talán még elmehetek ,,,, áá h nem~*vitatkozik magával miközbe hallgatja a férfit*-Nem vagy vele egyedül amikor megérkeztem benne maz egész város félelmet kelltett,*mondja és közbe bólogat a férfinek miszerint érti*-Azt ugye tudod hogy innen nincs vissza út. Én már párszor próbáltam kijutni innen de...*elakad a szava itt nem birja folytatni nyel egy nagyot*-Nem lehet nem engedi...*mondja miközbe ő is előrébb hajol*-Szerintem meg fogod vagy így vagy úgy az meg biztos hogy elhagyatott ez csak az előváros. A belváros egy jó két órányira van innen azon túl meg csak Dark Pathonic te oda nem szívesen megyek és te is óvakodj tőle*mondja kicsit komorabb hangon*-Hmm sokmindent megtudtam, de én a természetre nyitott dolgok iránt érdeklődtem tudod vannak dolgok ami több mint puszta vadság vagy pusztítás esetleg halál, mindennek van élvezete*próbálja magyarázni a férfinek amaga módján de lehet ezzel pár dolgot el is árult már *~nem nem szabad. Még egy ember életét? Hogy ő is más legyen_?~*gondolkozik bár belseje azt mondja igen, de a nő azt hogy ne szinte tiltakozik ellene de nem tehet semmit egyre rosszabb és nagyobb a kísértés a kérdésre közbe ügyetlenül megrántja a vállát*-El. Valakit soha nem találnak meg senkit márha törödnek vele, valaki vissza jön de más lesz*mondja nemes egyszerüséggel, közbe érzi hogy a férfi fél valamitől és ez mégnagyobb vadságot kellt a nőbe amolyan olyan dolog mint az állatoknál. Ha megérzi hogy félnek vadabb lesz és bátrabb *-Más, nem emberi , nem tudom én magam se ,*~ó dehogynem tudod Nina te se vagy ember más vagy ő is az lehetne~*hallja a benső hangot amire csak rázza a fejét*-Kívülálló*mondja ki végül, a kérdésre kicsit össze szűkül a szeme*-Nemtudom más mint én valami hideget éreztet halált, és pusztulást nem tudom de ez csak belső érzés*mondja hiszen ténleg nem tudja hogy ki vagy mi Dylen, *-Néhánnyal*mondja csendesen bár róluk tudja micsodák volt hogy ölnie is kellett közbe amikor a férfi közelebb hajil nem bír magával fejét a nyakához simítja és vadul szaglászni kezdni aprókat morran de még nem látszik semmi változás, egy darabig csak kezét végig vezeti a férfi mellkasán majd hirtelen megáll*-Fuss amíg lehet nem tudom most mi lesz*mondja bár tudja belül hogy most már elkerülhetetlen a dolog*~óh sajnálom~*gondolja éls ténleg sajnálja is nem ilyen ő*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Jan. 17, 2009 12:17 am

-Újra? Egy elhagyatott város mindig izgalmasabb persze, mint a megszokott, zsúfolt városé, de mégis mennyire új ez a bizonyos valami? *érdeklődik, semmit sem sejtve. A nő szemei félelmet keltenek benne, ahogyan őt nézi, mégsem mozdul egy tapottat sem.* -Félelmetes, mert üres, elhagyatott, de, mint mindenben, itt is akad egy talpalatnyi barátságos terület. *simít végig kezében a körülötte lévő élénkzöld füvön, és érzi, hogy ettől egészen megnyugszik, kedélyállapota is jobb, és az előző félelme elpárolog. Mintha itt biztonságban lenne, mintha nem árthatna neki senki sem. De a nő szavai mégis visszarettentik. Szemeivel félve pislog rá, akaratlanul is megkérdezi.* -Dark Pathonic mért veszélyes..? *csúszik ki a kérdés a száján, aztán pedig leszögezve, lecövekelve hallgatja a nő szavait, és egyre jobban szívébe férkőzik az olasz kíváncsiság, mely félelemmel keveredik. Furcsa elegyet alkotnak.* ~Eltűnnek örökre.. nem juthatok ki.. mások elsznek..~ -Mégis miben és mennyire mások? *kérdezi, egészen közel hajolva a nőhöz. A véleményét hallgatva az alakkal kapcsolatban végighallgatja, majd felsóhajt, és valamiért, de megkönnyebbül. Mintha minden félelem elpárologna belőle.* -Már kezdtem félni, hogy paranoiás vagyok, és csak nekem vannak ilyen furcsa, benső félelmeim az alak miatt. Huhh. Még jó, hogy találkoztam önnel, így legalább megbizonyosodtam, hogy nem csak nekem támadnak furcsa érzéseim a hellyel kapcsolatban. *aztán, mikor a nő közelebb hajol hozzá, végigszaglássza a nyakákat, kezével a mellkasán matat, és aprókat morant, elneveti magát, cseppet csikis.* -Ugyanmár. Mi az? Miért is kéne futnom? *tettetett értetlenség, a benső hang már remegve elfutott innen, az ész és a tudomány megállt, és hallgat, mélyen, reménykedve. Semi ézés, hogy fusson, amíg lehet, szíve nem ver hevesebben, mostmár csak ül ott, és érdeklődve várja ki a dolgokat. Mint egy ember. Gyanútlanul, semmit sem sejtve.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Jan. 17, 2009 12:32 am

*Csak hevesen bólogat miközbe szívja be az illatokat*-Újra igen. *mondja de a kérdésnél kicsit vár végül válaszol egykét szusszanás közepette*-Gyökeresen változtatta meg az életemet. Nem gondoltam volna rá hogy ennyire más lesz*mondja nagy levegőt véve szemei egyre hevesebben nézik a férfit, már jó pár éve él ebbe a formába mégis nem szokta meg ezt a leküzdhetetlen vadságot vagy éhséget a húsát akarja semmi kétség*-A környezetünk teszi barátságossá, még a leg ádázabb gyilkos is találhat itt barátságra*mondja szinte már suttogva miközbe egyre jobban néz körül látszólag rajtuk kívül senki nincs itt, de a férfi kérdésére megint csak kicsit felgyorsul a pulzusa*-Mert nem tudni mi jár ott. Nem véletlenül elhagyatott*~részben miattunk is~*gondolja még hozzátéve de ezt már csak ő tudja, és lehet majd nemsokára a férfi is persze*-Az egész életük más, te te ilyennel még nem találkoztál...*mondja egyre felhevültebben most már biztos nem tudja féken tartani a benne élő farkast és tudja is hogy nem fog menni*-Nem. Nem csak neked. Nekem is az volt mielőtt nem találkoztam valakivel. Úgy ahogy most te én velem valakivel aki megtanította hogy nem létezik félelem csak a szabadság...*mondja közbe kicsit értelmetlenül felnevet, majd jön a szaglászás azt remélte a férfi talán hallgat rá és elmegy bár valószínüleg akkor se lett volna elég ideje de most már mindegy. A nő közbe próbálja letépkedni magárol a felsőt majd amikor ezzel megvan az alsót is de fél kezével még mindig a férfinak támaszkodik*-Mert .. Mert .. nem akarlak bántani!!*mondja de a végén már csak morgás és acsargás lesz. S nem véletlenül vette le a ruháit vadul hiszen a testén már lassan elkezdett kinőni a zsenge fehér szőr közbe kezeivel lenyomja a férfi testét a földre. És amit most lát olyat biztos nem látott eddig. A nő teljes valójába változik át állkapcsa megnagyobbodik a szőr ellepi mindenét nemsokára egy gyönyörű de egybe acsargó fehér farkas van Celio felet most már nincs mit tenni, hiába menekülne a farkas már fejével meg is indult a férfi válla felé és bele mar majd a kezén is végig húzza a fogait mindkét helyből dőlni kezd a vér*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Jan. 17, 2009 12:44 am

*Csak hallgatja a nő szavait, és a félelem máris teljesen kihalt belőle. Mintha valami furcsa ember meséjét hallgatná, aki túlélte a halált, ő maga emg a kutató lenne. Egy külső szemlélődő. Benső hangja, mely figyelmeztetné a menekülésre, már rég elfutott, és csak ő maradt itt, egyedül.* -Valakivel, aki megváltoztatta az életed. És ki volt az? Valami furcsa remete, mi? *sunyi mosoly, mintha nagyon nem fogná fel a jelenetet, talán nem is fogja fel teljesen. Mintha úgy sokkolva lenne, hogy ezek az érzékelő receptorai teljesen kihaltak volna.* -Nem sok mindennel találkoztam, könnyű nekem újat mutatni.. A szabadság remekül hangzik, ezen a helyen azt hiszem más nincs is. *pillant körbe, és, mire visszanéz, már csak a mormogást hallja, éppen emgkérdezné a nőtől, hogy miért köhög, talán asztmás-e, vagy szőrcsomót nyel, ám ekkor egy hatalmas, fehér farkassal találja szemben magát, a mellkasán levő kézből epdig mancs lett. Kissé hátrahőköl.* -Hűazanyját.. *morogja maga elé, szinte kicsúszik a száján, miközben értetlenül pislog a széttépett ruhákra, majd a nőre, vagyis a farkasra. Hirtelen lenyomják a földre, de nem védekezik. Nem, mintha sokkolva lenne, valahogy Sorsszerűnek érzi a dolgokat. Hogy ide tévedt, hogy találkozott ezekkel a furcsa alakokkal, hogy msot éppen leteperik a kedves, puha, élénkzöld füvön. Minden olyan, mintha el lett volna rendelve, márpedig ebben a férfi nagyon is mélyen hisz, így nem küzd. Mikor a vállába marnak, felordít, ahogyan a vére lassan kifolyik, összerándul a teste, és érzi, ahogyan a vérfarkasok mérge, az átkozott adomány lassan szétáramlik a testében. Felordít, majd végül teljesen elveszti az eszméletét. Kiszolgáltatottan fekszik a földön, miközben lassan, de ütemesen vérzik, majd szájából lassan nyál kezd el csorogni, vékony csíkban, szemei fennakadnak, testét furcsán vastag, éjfekete szőr kezdi el fedni, lassan nő, de annál határozottabban. Vissafordíthatatlan folyamat veszi kezdetét, miközben továbbra is eszméletlen, lassan az arca is átalakul, vadállatias formává.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Jan. 17, 2009 12:59 am

-Egy remetével, *mondja már magán kívül.*-Hát most olyan látsz amit eddig még soha*moindja majd megtörténik az átváltozás. Érzi megint a vadat szinte már széttépné a férfit de valami vissza tartja lehet Nina erősebb már mint a farkas csak nem tudja kordában tartani miután már a kezén is végig ment meghátráll. Hátrébb lép pár lépést és morogva figyel maga elé mi történik nem tudatosan történt ez még mindig nem tudatos amit tesz most a vad irányít nem az ember, egy kissebb üvöltést hallat miközbe fejét az ég felé emeli tudja hogy míg le nem nyugszik ez az állapot meg fog maradni szereti és gyűlöli egyszerre gyűlöli mert más mert nem emberi és szereti mert ezzel örökké szabadlehet erős és bátor, csak figyeli mi történik a másikkal közbe egyre jobban érzi a nyugodtságot de még nem változik vissza most meredten figyeli mi történik Celioval de ha tudna beszélni valószínüleg azt kérdezné hogy "Mit tettem?*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Jan. 17, 2009 1:04 am

*A harapás mérge hamar elterjed a férfi érezheti ahogy a korság szinte az egész testén végig halad nemsokára már önkívületlenül érzi a fájdalmat ahogy a farkas széttépi benne az embert lehet ez elsőre fájdalmas, a férfi testén lassan kinő a dús fekete szőr és nemsokára egy fekete farkas fekszik a helyén. Bár a teljes átalakulást még nem éri el magátol egy ideig de most első átválzotásként aki itt van láthatja hogy fog kinézni teljes formába. Addig is viszont most a vad és vérszomly az ami tombol a férfiba. Pár percig még biztos fog is maradni ebbe a formába mielőtt vissza változna, ami valljuk meg lehet megint fájdalmas lesz kicsit*

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Jan. 17, 2009 1:11 am

-Szóval remete. Tudtam én! *optimistán szólal fel, szólal meg, nagyon is mosolyogva, a következő pillanatban epdig már szenved, kíméletlenül szenved. Változik, eszméletét elveszti, de érzi, ahogyan tépik szét a benne lévő embert, ahogy mindent másképp lát., vagyis látna. De ezek csak érzelmek, erőteljes érzelmek. Bőrén kinő a dús, fekete szőrzet, szemei lehunyva, szájából csorog a nyál, és érzi, ahogyan a fenevad tombolni kezd benne. A benső hang, de egy másik. Egy újabb, vadabb, bensőbb valami, az, ami az elfutott valami helyére áll. A régi hang, ami azt mondta fuss, most mélyebb, és azt üvölti, ölj. Mélyen, miközben vonaglik egy sort, rázkódik a fájdalomtól, és eléggé hangosan morgolódik, nyüszít, üvölt. Szenved, láthatóan nagyon szenved, aztán a fájdalom alábbhagy, és kipattannak szemei. Beleszagol a levegőbe, fekve, félfarkas állapotban, és megérzi a vért. Csak fekszik, és szagolja a világot, érzi a vérszomjat, észi, hogy most éppen nem fáj semmilye, aztán hirtelen, miközben feltápászkodna, újra beléhasít a fájdalom. Megkezdődik a visszaváltozás. Szemeivel keservesen néz immáron fajtársa felé, mintha ő is azt kérdezné. "Mit tettél? Mért velem? Mit vétettem?" aztán tekintete elfordul, szemei lecsukódnak, és érzi, ahogyan újra fáj, fáj mindene.*