Fallenlore park

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 10:45 pm

*A férfi bizony nem is tágít egészen addig ameddig ki nem szívja a lány vérét , hogy élvezi e? Bizonyos perceit nagyon is de a végén néha a pokolra kívánná ezt az egészet. Persze aztán mindig válltozik a helyzet ahogy már ez megtörtént több ezer esetbe. Csak a fájdalom erősödik a többi ugyan az marad korlátok nélküli gyilkolás az életbe maradásért és a szomjúság csökkentésért.. Úgytűnik hogy végül mégiscsak elhatározza magát, miszerint olyanná teszi mint ő. Azzal nem számol hogy mi történik ezután nem mondható bölcs teremtőnek még ilyen korral sem, Rowana-t is magára hagyta pedig első gyermek nincs biztosíték rá hogy evvel a nővel máshogy lesz. De már elkezdte. Viszont amikor az oda nyújtott kezet elutasítja a férfi arca megrezzen, arcán elég sokminden tükröződik vissza, megbántottság, harag, szomorúság talán az átvertség gondolata is. Már belekezdett nem fogja ennyibe hagyni, hogy a semmiért sebezze meg magát. LAssan leül a nő feje mellé majd feljebb húzza a lányt is. Ahhoz hogy a másik ellenkezzen túlsok erő már nem lehet főleg nem egy vámpír ellen aki most ereje teljében van*
-Ezt akartad, szerintem te se akarsz ilyen formába meghallni nem illene hozzád*mondja miközbe a kezét ismét a másik szája fölé emeli mégha az ellenkezik is. *-Innen már nincs vissza út*mondja még utoljára bár belül nem tudni hogy mit érez. Hiszen sok választás nincs . Kezét csak lassan a nő ajkaihoz nyomja és figyel. Arcán nem látszik semmilyen harag inkább talán valami megértés mint amikor az orvos beadja az injekciót a gyereknek..Viszont nem engedi hogy ismét eltolják valószínüleg ezalatt a másik már érezheti a vámpír vérének ízét. Egy darabig még csak vár hátha magától rákap az ízre és inni kezd. Ha nem akkor még jobban hozzá nyomja az öklét is össze szorítva hogy még több vér jusson a másik szájába*-Idd meg

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 10:55 pm

*Már épp hunyná le szemeit, hogy átadja magát a szenvedésnek, a fájdalomnak, amit még mindig érez, de már nem úgy, ahogy az elején. Viszont amikor Nil leül mellé, majd feljebb húzza akkor erőtlenül rádől a férfi vállára. Ahogy viszont közelít felé a kéz, melyből a vér tovább szivárog, össze akarja szedni maradék erejét és eltűnni a vámpír közeléből, de erre már nincs módja. Nil most ezerszer erősebb, mint Lisianthus, bár valószínűleg eddig is ilyen erős volt, így a felé nyújtott kezet eltolni már nem tudja és hiába fordulna el, a csukló oly erővel tapad a szájához, hogy nincs más megoldás. A vér is lassan csörgedezik a lány szájába, aki összeszorítja ajkait, még a szemeit is behunyja, hogy ne kelljen éreznie a vér ízét, de ekkora már mindegy. A nyelőcsövén lassan lecsurog a férfi vére, ami talán az övé is, hiszen nemrég még belőle ivott a vámpír, majd ahogy egyre több kerül a nő szervezetébe, Lisianthus is kicsit mint ha életre kelne. Kinyitja zöld szemeit, melyek most ismét igen szépen csillognak, majd felemeli kezét és átkarolja vele a férfiét. Most már ő is tudja, hogy nincs visszaút, tehát enni akar, méghozzá sokat.
Erősen megmarkolja a kezet és bizony ahogy tudja, úgy issza az oly ízletes vért, mely egy extázissal ér fel a számára, oly kellemes érzés. Szemeit ismét lehunyja, majd úgy élvezi, ahogy Nil vére átáramlik most már az ő testében, de valószínűleg ez a férfinek már nem olyan kellemes érzés, mert most már észreveheti, hogy gyermeke bizony rettenetesen éhes és jelen pillanatban az ő vérére pályázik és el se akarja ereszteni a kezét, oly erősen szorítja magához. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 11:27 pm

*Sejti hogy a nő sokmindenre gondolhat félelemre is anno ő is félt bár ő a kétségbe esés küszöbén lépett át a másik oldalra szinte nem is emlkszik arra a napra... Vagyis csak villámképekként jelennek már meg elméje legmélyén néha napján, végül úgytűnik hogy a nőnek már nincs ereje ellenkezni és lassan a vére annak szájába kerül, pár pillanat múlva elmosolyodik*-Nem volt olyan nehéz nem?*kérdezi inkább maga elé kicsit hallkabban, majd lassan lehunyja a szemét, bár most az ő vérét szívják ez a köteles rossz ami megtörténik és része az átalakulásnak, a végén már a lány is úgytűnik rákapott a vérre most már érzi ahogy szívja magába a Nilből nyert vért, miközbe lehunyja a szemeit lassan néha felnyög érzi azért hogy bizony a másik rákapott a vér ízére nem is kicsit*-Ennyi elég lesz*mondja miközbe megpróbálja elhúzni a kezét de úgytűnik hogy az nem megy ilyen egyszerüen, a szemei is felnyílnak és most a másikra néz, ez már számára se jó egyre jobban érzi hogy fogy belőle az életadó nedv*~ha tovább hagyom a végén még kiszívja az egészet~*gondolja. Hogy megijedt e? Még nem ahhoz van elég hidegvére viszont nem tudja hogy a nőből mennyire lett vad de ahogy látja eléggé éhes, és bizony nem akarja abba hagyni így cselekszik méghozzá gyorsan, másik kezével megpróbálja átfogni a nő arcát és egy mozdulattal hátrébb tólni miközbe a saját kezét húzni kezdi vissza, nem akarja megtámadni először ezzel a módszerrel próbálkozik közbe lassan dönteni kezdi lefelé a másikat a föld felé ha fölé kerül pedig megpórbálja úgy megoldani hogy a lány feje lehetőleg lent maradjon míg ő feltudja húzni a kezét*-Ennyi elég*mondja kicsit eréjesebben *

Tárgy: Re: Fallenlore park Szomb. Okt. 10, 2009 11:39 pm

*”nem volt olyan nehéz nem?” *ez a furcsa kérdés motoszkál a lány agyában, de nem válaszol még a feltett kérdésre, inkább csak ízleli a vért, amit erőszakkal adtak neki, de most annál édesebb. Az elégre nem is reagál, csupán csak tovább szívja és érzi, hogy egyre erősebb lesz, egyre jobban érzi magát és valahogy boldognak is. Most már tudja, hogy nincs egyedül, tartozik valahová, azaz inkább valakihez. Nilre szüksége lesz, ezzel tisztában van, egyedül valószínűleg meghalna. De hiába is szeretne eleget tenni a kérésének, nem képes arra, hogy elengedje a fogva tartott kezet. Így amikor el lesz tolva és Nil fölé kerül, akkor ereszti csak el a kezet. Amikor már nem jut több vér a szájába, akkor kezd szűnni a szemeiből a csillogás és a férfit nézi maga fölött. De ekkor, hírtelen történik valami. A gyomra görcsbe rándul, így rögtön le is löki magáról a férfit, majd oldalra fordul és hányni kezd…
Minden újszülött vámpír átéli ezt az érzést, amikor benső szervei maghalnak és távoznak a gyomrából. Most jön csak rá Lisianthus, hogy mire is ajánlkozott igazán. Miután kicsit jobban lesz, megtörli száját, ami igen csak véres, majd kicsit remegve pillant fel újdonsült mesterére. Nem áll fel, csupán csak egy kicsit arrébb megy. Körülnéz és valahogy mindent idegennek lát. *
- Éhes vagyok… *mondja halkan ismét Nilre nézve, utána lassan feláll, majd közelít a vámpír felé és utána pedig megöleli, persze ha a férfi ezt engedi. A karjaiba akar bújni, meg szeretne nyugodni, mert most igen csak zavart számára minden, nem ért semmit. Valahogy másabb vámpírnak lenni, mint ahogy azt elképzelte. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Okt. 11, 2009 12:05 am

*Úgytűnik a nő már érezheti milyen "másnak lenni" úgymond nem evilági lénynek ahol új kapuk nyílnak meg az ember előtt és az eddig körülöttük lévő köd amit valóságnak hitt teljesen szétoszlik és minden kristályos lesz a sötét tavon.. Amikor a nő elereszti a kezét ő csak lassan vissza húzza de nem felejti szem elől a másikat, viszont a lökés hirtelen éri, bizony nem számolt vele hogy a vámpír lét még több erőt adhat a másiknak és most találkozott is az első jelekkel, tudja ő hogy nem való neki gyermek, de ki tudja talán a lány fogja megtanítani milyen jó teremtőnek lenni. VAgy nem? Jó kérdés. Rezzenéstelen arccal nézi végig ahogy a másik kiadja a belsőségeit. Aztán jöhet az elhagyatottság érzet, hogy a világ kitágult és hogy az egyedüllét egyenlő a halállal lehet még így is veszélyes legalábbis a férfi szerint aki még bőven nem érett meg az ilyesmire. Hiba volt? Kitudja lehet igen lehet nem*
-Teljesen normális, hiszen szinte alig van benned valami csak az amit tőlem szereztél*mondja nyugodt hangon úgytűnik hogy valamennyire már a másik is tudja uralni a helyzetet nem is ellenkezik, csak átöleli a nőt*-Idővel nem lesz minden ilyen, vagy ha igen akkor is hozzá fogsz szokni*mondja nyugodt hangon miközbe pillantásával a másik arcát figyeli. Közbe agya veszetten zakatol, lehet hogy még tartja magát a másik de ha éhes akkor bizony enni kell. A park pedig üres....*-Azt hiszem ideje hogy meglátogassuk a korházat*mondja a város fényei felé fordítva a pillantását reméli nem érti félre a másik hiszen nem korházba akarja vinni viszont ott van elég sok az úgynevezett vérplazmából amit talán nem is olyan könnyű meglovasítani.... bár ha őrzik talán mindjárt bele is kezdhetnek a vadászatba is.. még meglátják hosszú az este. De nem kéne kifutni az időből*-Mennyire bírod?

\\Fagyusz Clodus\\

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Okt. 11, 2009 2:36 pm

//olvad//

*Amikor Nil a karjaiba zárja, behunyja szemeit és először érzi, hogy tartozik valahova. Egy közösséghez és méghozzá ehhez a férfihoz, aki még mindig tetszik neki. Hogy miért? Arra Lisianthus se tudja a választ, de csak nézi-nézi a szép arcot, majd végigsimít rajta és lassan, úgy, hogy ha Nil akar, akkor tudjon ellenkezni, közelít ajkával a másik ajkához, hogy egy forró csókkal ajándékozza meg. Lehet, hogy valakinek úgy tűnhet, hogy hálából teszi mindezt, de ez nem igaz és ezt a férfi is tudhatja. *
- Biztos vagyok benne, hogy segítesz majd hozzászoknom. *mondja egy kedves mosollyal, majd a kórház említésére igen csak furcsán pislog a férfire. *
- De… én nem akarok tárolt vért inni, hiszen a te véred is olyan finom volt. Miért nem megyünk be a városba és vadászunk egy kicsit? Nem fogok senkit se megölni, megígérem. *egy apró mosoly, beleharap ajkába, de nem úgy, hogy az vérezzen és csak néz fel Nilre, még mindig nagyon szép szemekkel. *
- Egyébként még bírom, amíg mellettem vagy, nem lesz gond. *és ez tényleg így van, legalábbis a nő most így érzi, de persze egy idő után a fenevad eluralkodna rajta, de hogy az mi is, Lisianthus még nem tudja. Még semmit se ért ezzel a világgal kapcsolatban, csupán csak annyit tud, amennyit eddig olvasott. Biztos benne, hogy majd pár nap múlva egyedül sétára indul és kipróbálja vámpír tudását az embereken. Minek is titkolná el, hogy vámpír, hiszen most kiélvezheti erejét és hatalmát. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Okt. 11, 2009 3:09 pm

*Tekintete hol a másikra hol az őket körülvevő éjszakára szegeződik, bár utóbbin csak rövid pillanatokig nézelődik el, közbe azon gondolkozik még mindig hogy jó cselekedet volt e a lányból egy hozzá hasonlót csinálni... nem lehet tudni ezt majd a jövő elmondja és a történések, egyenlőre nem akar messzemenőleg gondolkozni hiszen nincs értelme. Megtörtént és még nem fogta fel hibának. Egy újabb elhatározás és még nem tudni hogy milyen irányba történt., nem távolodik el viszonozza a csókot közbe még mindig kissé különös pillantással nézi a másikat. Ha valaki azt mondaná hideg és nem látszik benne az élet lehet igaza lenne. Azóta egy másik életritmus vette át az irányítást, a halálé, de már megszokta ennyi idő alatt*
-Ameddig szükséged lesz segítségre addig itt leszek, de sok dolgot neked kell kitapasztalnod, nem lesz egyszerű de átfogod vészelni nincs más lehetőség*mondja nyugodthangon a másik fele nézve, a következőre csak kicsit elmosolyodik*
-Az én véremen nem élhetsz, az élőké amúgy is sokkal jobb*mondja majd még kicsit oldalra dönti a fejét*-Fura a legtöbben még nem próbálgatják a szárnyaikat ilyen hamar*mondja a lány fele nézve úgytűnik ténleg egy vérbeli vadász jött létre de ezen Nil sem csodálkozik annyira*
-Egy idő múlva már az is megfog történni hogy gond nélkül megölsz bárkit, csak hogy csillapítsd az éhséget*mondja miközbe meg csillan a szeme lehet ez így durván hangzik de az életmódhoz hozzá tartozik az élet kioltás is... főleg ha valaki nem képes még uralkodni magán*-Mennyünk. VAn erre egy eléggé járt főutca.. ott kipróbálhatod magad*mondja közbe pillantása az adott irány felé szegeződik*-Inkább ne kockáztassunk... az éhség sokmindenre képes a teljes önkontrollt is elvesztheted... remélem azt nem akarod*mondja majd még utoljára a másik fele néz*-Nos?*kérdezi és ha a nő felől mehetnek akkor a férfi el is vezeti *

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Okt. 11, 2009 3:25 pm

*Amikor a csókja viszonzásra lel, akkor átkarolja a férfi nyakát, majd gyengéden kezdi a csókot, élvezve, hogy a puha nyelvek játszadozzanak egymással, majd kicsit vadulva folytatja, de figyel rá, hogy ne rontsa el azzal a pillanatot, hogy az éhségének enged. Tény, hogy nagyon éhes már, de ezt Nilnek még nem kell tudnia. A csóknak viszonylag hamar vége szakad és közben el is kezdenek beszélgetni egymással. *
- Persze, ne aggódj, nem fogok a nyakadra nőni, csak ha szeretnéd. Amúgy meg biztosan elboldogulok majd, soha nem kellett engem félteni. Csak a végén nehogy elhíresüljek a városban. *nevetgél egy kicsit, majd amikor meghallja, hogy nem élhet csak Nil vérén, akkor egy picit furcsán néz a férfire. Esze ágában sem volt Lisianthusnak, hogy mindig majd őt csapolja meg, bár néha lehet, hogy lesz rá példa. *
- És szerintem nem furcsa, még nem ismersz engem. Még a pokolra fogsz kívánni azért, amiért a vámpírok közé fogadtál. *idézi fel a férfinek azt a mondatot, amit nem is olyan régen még Nil mondott neki, kicsit másképp természetesen. Sian nem éppen egy átlagos lány, mindig is élvezte a munkáját, ahogy sok másik bérgyilkos is, de ő a brutálítást is sokszor igen vonzónak tartotta. De ezt még nem meséli el a vámpírnak, inkább csak mosolyogva hallgatja a gond nélküli gyilkolást. Ez neki még most se gond, az első feléjük közelítő embernek nekimenne és gondolkodás nélkül megölné, de igyekszik visszafogni magát, nem akar mesterére rossz benyomást tenni. *
- Akkor hát menjünk… *egyezik bele és igazán boldog, hogy nem a kórházban kell holmi tárolt vérből táplálkoznia. Szépen kioldalaz Nil mellől, majd belekarol az erős kézbe. Rápillant, majd lassan elindul. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Okt. 12, 2009 11:13 pm

*Amikor Lisianthus is válaszol, hogy rendőr-e, bevet még egy taktikát és megmutat magából mindent, amit csak lehet, így ebben a csöpp kis ruhában. Maurizio csak bólint egyet.*
-Hát igen. Többször hagynám magam elkapni, ha ilyen rendőrök lennének. *mondja vigyorogva a lánynak, majd mivel az közel áll hozzá, így gyorsan végigsimít a fenekén.*
-Csak nem fázol? Hideg a feneked... *vigyorog ismét, majd a motorról kezdenek beszélgetni.*
-Nem szép ez így, hogy loptam... mondjuk úgy inkább, hogy a gazdájának már nem volt rá szüksége. Olyan csajnál próbálkozott, akinél nem kellett volna. A banda feje meg csak nem nézte tétlenül, hogy a csaját fűzik... neki egy kis gondja lett, nekem meg egy motorom. *mondja, majd még hozzáfűzi.*
-Most hagytam volna ott gazdátlanul ezt a szépséget? Inkább magamhoz vettem és azóta jó sora van. *mondja nagy ártatlanul Maurizio. Közben mindketten felpattanak a nyeregbe és elindulnak a Harley-n az éjszakába. A srácnak kissé szokatlan a lány neve, így valami rövidebbet kér, amit meg is kap.*
-Szóval Sian. Na, ez sokkal könnyebb. *a lány gúnyolódásán csak fintorog egyet, de nem válaszol semmit, inkább megkérdi, merre akar menni Sian.*
-Akkor irány a park. *mondja, majd meghúzza a gázkart, mire a motor felüvölt és még gyorsabban száguldanak végig az úton.*
-Mi dolgod van ilyen későn a parkban? *kérdi, hisz ha már elviszi a lányt, akkor kicsit ismerkedik is vele. Hamar megérkeznek a parkohoz, így Maurizio lassítani kezd, majd a park szélén megáll.*
-Ez lenne az? *kérdi, hisz honnan is kéne tudnia, hogy ez az egy park van-e a városban illetve, hogy ehhez jöttek-e.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Okt. 12, 2009 11:43 pm

*Amikor a férfi végigsimít a fenekén, akkor Sian hírtelen fordul meg, majd szemei megcsillannak. *
- Ezt még egyszer ne merészeld. *mondja igen komolyan, majd a kérdésre csak mosolyog egy sort ismét. *
- Nem mondanám, hogy fázok és nem lehet mindig mindenem meleg. *csupán csak ennyit mondd és ekkor meghallgatja a motoros stoyt is és végül meg is tudja, hogy Maurizio hogy lopta el ezt a szép járgányt. *
- Értem én. Akkor hát szerencsés vagy. Nem mindig ilyen könnyű magadévá tenni valamit. *egy sejtelmes mosoly a férfi felé, majd lassan felszáll a motorra és rövid beszélgetés után meg is indulnak az éjszakába. A motoron igen kellemes utazni, viszont amikor a férfi tovább érdeklődik, akkor a lány egyszerűen csak ennyit felel. *
- Otthagytam valamit tegnap éjjel és most azért megyek vissza. *majd amikor megérkeznek a parkhoz, akkor Sian rögtön le is száll a járgányról és az emberre néz. *
- Igen, kössz az útat, jó éjt! *köszön el a férfitől és már vissza se nézve indul meg a park sötétjébe. *
~ És még csak manipulálnom se kellett ahhoz, hogy segítsen. Tényleg nem rossz adottság a külső, életem során jó párszor hasznát vettem. ~ *gondolja, majd sétál tovább és közben azért figyel arra is, hogy meghallja-e a motor hangját, ahogy az idegen távozik az éjszakában. *
~ Még biztosan össze fogunk futni, örülhet, hogy életben hagytam. Egy segítségért cserébe meghagytam az életét. ~ *gondolkodik el igen szórakozottan a férfi életén és közben szemei előtt lezajlik az a jelenet, amikor kitépi a férfi húsát a helyéről, majd pedig élvezettel fogyasztja el a belőle kifojt véradagot. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Okt. 13, 2009 12:08 am

*Amikor Maurizio végigsimít a lány fenekén, az felháborodva fordul meg és szól be a srácnak.*
-Hóhóhó... tüzes kiscsaj. *vigyorodik el a srác, majd hozzáfűzi.*
-Így jár, aki kelleti magát. Te is megsimogattad az enyémet, én is a tiédet. *utal nevetve a lány korábbi motor simítására. Sian következő mondatát csak magában kommentálja.*
~Igaz, nem kell kivül is forrónak lenned, elég ha belül tüzes vagy...~ *elvigyorodik, majd elmeséli, hogy szerezte a mocit. A lány így megtudhatja, hogy nem szó szerint lopta vagy a fene tudja.*
-Piszok szerencsés. *kacsint Lisianthusra Maurizio vagy közelebb hajol a lányhoz.*
-Valóban? Majd meglátjuk... * mondja, majd visszahúzódik a helyére és elindulnak a park felé. Az úton a srác érdeklődni kezd, hátha sikerül valamit megtudnia a szépséges idegenről.*
-Szóval te mindig éjjel jársz a parkba? Mi vagy te, vámpír? *neveti el magát Maurizio. Persze csak poénnak szánta, hisz nem hisz ő az ilyen dolgokban. Amikor odaérnek a parkohoz, Sian hamar lepattan a motorról és Maurizio legnagyobb meglepetésére rögtön elindul egyre beljebb, sőt mi több, le is koptatja a motorost.*
-Hogy mivan? *kérdi meglepetten. Nem erre számított. Nem is hagyja annyiban és a lány után szól.*
-Nem vagyok én taxis... ~a francba~ *mondja, de Sian már egyre jobban eltűnik a sötét parkban. Maurizio ismét lerúgja a kitámasztót, majd elindul a lány után.*
~Lehet, hogy csak így akar becsalni a parkban, hogy majd aztán ott rosszalkodjunk... Én benne vagyok!~ *agyal menet közben s egyre gyorsabban szedi lábait, hogy utol érje Siant. Amikor beéri, elkapja a kezét és megállítja.*
-Tudom ám én baby, hogy miért akartál ebbe a sötét parkba jönni. *kacsint a lányra, majd ekkor érzi meg, hogy milyen hideg a lány keze is.*
-Basszus ez már tényleg durva... Fagyosszent vagy vagy mi a szösz? *költői kérdés ez természetesen, de tényleg fura, hogy ilyen hideg a lány. Bár az is igaz, hogy nincs túlságosan felöltözve. Na de ez sose baj.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Okt. 13, 2009 12:33 am

- Na, azért ez még se ugyan az, én nem tapiztalak még le... még... *mondja egy apró mosollyal az arcán, bár a férfi egy kicsit másképp néz ki, nem olyannak, mint aki nem hagyná magát, sőt, inkább élvezné és ez így nem olyan jó játék.
Közben megérkeznek a parkhoz, majd amikor a férfi furcsa kérdéseket tesz fel, csak legyint vigyorogva.*
- Csak szeretek este mászkálni, amúgy meg vámpírok nem léteznek, bár ha léteznének, szívesen lennék az. *mondja vigyorogva, majd kicsit megharapja ajkát, de úgy, hogy a másik ne vehesse észre, hogy tűhegyes fogával tette. Ennek következtében egy kis vér jelenik meg az ajkán, amit le is nyal. *
- Nyamm.. *mondja, de ekkor hírtelen elfordul, majd amikor már megérkeznek, lepattan a motorról és elindul be a parkba. A szeme kicsit megváltozott a vér ízétől. Úgy tűnik, hogy nem szabad túl sokáig vér nélkül maradnia vagy pedig játszadoznia ezzel a dologgal. Ezt meg is jegyezte.
Tehát gyorsan halad a parkban a fák között, amikor egyszer csak érzi, hogy a férfi elkapja a kezét. Megáll, majd most már nomális szemekkel vissza néz rá. *
- Hogy mi? Nagyon tévedsz, inkább jobban tennéd, ha magamra hagynál. *mondja, majd kirántja a kezét a férfi keze közül. *
- És amúgy meg ha annyira kíváncsi vagy, rossz a vérkeringésem, ez ellen sajnos nem tudok mit tenni... *mondja, majd még egy szúrós pillantás jár a férfinek. *
- De most kérlek hagyj magamra, majd biztosan összefutunk még a városban... ~ vagy nem ~ *gondolja és ekkor ismét elindul a fák mellett, keresve a tegnapi helyet, ahol vámpírrá tették. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Csüt. Okt. 15, 2009 5:55 pm

*Amikor Sian kissé felháborodik, Maurizio csaj mosolyog rajta. Amikor pedig, azt mondja, hogy ő "még" nem tapizta le, csak felvonja a szemöldökét. Mindeközben folyamatosan közelednek a parkhoz. Maurizio érdeklődni kezd a lányról és az érdekes éjszakai sétáiról.*
-Csak szeretsz este mászkálni, mi? Hát ahogy látom ezzel egyedül vagy ebben a városban. Elég sivár és kihalt minden... *mondja, majd a vámpíros dologra is reagál.*
-Tudom én, hogy nincsenek szivi. Viszont ha itt lennél az, akkor biztos éhen halnál. Ekkora pangással. *az ajakharapós jelenetet nem látja, hisz az utat kell figyelnie, bár már nem sokáig, hisz hamarosan meg is látják a parkot. Épphogy odaérnek, a lány hirtelen lepattan a mociról, gyors búcsút int, majd elkezd belefelé haladni a parkban. Persze ezt Maurizio nem tűri csak úgy a mocin ülve, így a lány után szól, majd utána ered. Hamarosan utól is éri, elkapja a kezét, majd célozgatni kezd. Viszont úgy tűnik, a gaz csábítónak tényleg csak egy fuvar kellett, hisz eléggé ellenkezik.*
-És mégis miért tenném jobban? Csak nem akarsz bántani? *kérdi flegmán nevetve Maurizio Siantól. A vérkeringéses dologra nem reagál, igazából nem nagyon hatja meg ez a rossz a keringésem szöveg. Némán áll és nézi a lányt, amikor az ismét távozásra szólítja fel.*
-Biztosan, mi? Reménykedj... *mondja, majd mostmár ő is lemond ma estére a lányról.*
-Mondtam már, hogy én nem hiszek ebben az "innen nincs kiút" baromságban. Ha akarok, bármikor elhúzok innen, úgyhogy ne legyél annyira biztos benne, hogy még találkozunk. *mondja majd a motorja felé fordul.*
-De jegyezd meg. Több ingyen fuvar nem lesz. *mondja kissé morogva, majd elindul vissza a Harley felé. Amikor odaér, felül a nyeregbe, beindítja a motor, párszor felbőgeti a motort, majd a hangos vasparipa elindul, hogy ismét magányosan uralja a éjszakai kihalt város útjait.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Pént. Okt. 16, 2009 9:36 pm

- Hogy éhen halnék? Lehet… *mondja mosolyogva a férfinek, de közben gondolataiban elgondolkodik azon, hogy vajon igazat mondd-e Maurizio és arra a megállapításra jut, hogy bizony nem. Na de ezt most nem fogja a férfi tudtára adni, hiszen tudja, hogy sokan üldözik az ő fajtáját, így jobb, ha titokban tartja a dolgot. Most viszont nem éhes, így úgy tűnik, hogy ez a kemény legény is megél még pár napig…
Közben már meg is érkeznek a parkhoz, ahol Sian csak elköszön, majd megindul a fák között. De ekkor már utol is éri a friss ismerős. *
- Én? Bántani? Hát úgy nézek én ki? *kérdi ártatlan arccal és jelen pillanatban ez a legjobb, amit tehet. Nem akarja lebuktatni magát és ha egy kicsit szerepet játszik, amit már úgy is megszokott az évek során, akkor nincs semmi gond se. *
- Hogy reménykedjek? Nekem ugyan mindegy, hogy látjuk-e egymást vagy sem. *vállat von, hiszen őt tényleg nem érdekli a férfi. Nem úgy néz rá, mint például Nilre, aki a mestere és most már vérszerileg is hozzá kötődik. Vissza is gondol arra az éjszakára, amikor a férfi vérét itta. Hogy milyen finom is volt, hiányzik is neki. Így el is tervezi magában, hogy este felkeresi majd a férfit és ráveszi, hogy adjon a véréből. Ha meg nem adna, akkor majd eljön vadászni… de az utóbbi most nem hangzik olyan jól a számára. *
- Amúgy nyugi, nem kell az ingyen fuvar többé, na pá. *int a férfi után és amikor a motor elindul, akkor ő is beljebb sétál, majd megtalálja a kardját annál a fánál, ahol tegnap este vámpírrá változott. Elmosolyodik az emléktől, majd felteszi hátára a gyönyörű fegyvert és utána megindul a vámpírok erődje felé. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Nov. 16, 2009 1:45 am

*Csendes őszi este, ám mégsem átlagos. Legalább is ha valaki a parkba téved ebben az órában, több furcsaságot is észrevehet. Először is... magát Tuát, hosszú, majdnem térdig érő fekete bőrkabátban, hosszú szárú fűzős fekete csizmában. A ruhatára egyéb darabjai nem igazán látszanak, bár feltehetőleg vannak, csak kissé rövidek. XD A második furcsaság az átlagoshoz képest, hogy nincs sehol a vörös motor, de van egy méretes labrador, aki még éppen szaladgál körbe-körbe, majd leáll az egyik fa közelében, és szimatolni kezdi az avart, aztán folytatja a rohangálást, kilóméterhiánya van látszik rajta. A harmadik dolog, ami még fura lehet, hogy Tua haja hófehér. Nos igen, úgy döntött, nem festi többet, ha ez ő, hát legyen. Ilyen marad, ha tetszik, jó, ha nem úgy is. Lassan sétál, kezeit zsebébe mélyesztve, figyeli tekintetével a kutyát, néha meg az égre is felpillant, ami eléggé felhős, csak nagyon kevés csillagot tudna megszámlálni, ha akarna.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Nov. 16, 2009 2:05 am

*Bár elég sötét van de a sápadt alakot észre lehet venni . Főleg ha az út felől közeledne de nem onann jött hanem egészen máshonnan. A nő háta mögül egy pillanatra csak végig simít a labrador fején majd a másik vállába karol. LEhet eléggé nagy meglepetés lesz node ő a meglepetések embere. Egy fiatal életerős farkas sétáll a férfi mellett aki most elég nyugodt, bár azért bele szaglászik a kutya bundájába de úgytűnik jól elvan vele*-Szia*köszön a lánynak egy félmosollyal*-Nem mondták még hogy a parkba ilyenkor sétálltatni kutyát ön és közveszélyes?*kérdezi félmosollyal kicsit szórakozott hanngal*-Amúgy fura a hajad*mondja kicsit végig simítva az előbb említetten *-De szép így is*mosolyodik el*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Nov. 16, 2009 2:17 am

*Na igen, könnyű kiszúrni, ha a háta mögé is lát valaki, de Tuának ez nem megy. Sőt valahogy most nem igazán figyel a mozgásra sem, ha vámpír kerülne a közelébe akkor azt azért már érezné, ahogy a farkasokat is. No meg a kutya is jelezné, az biztos. De most teljesen nyugodt a labrador, így meglepődik kicsit, de aztán hamar mosoly lesz ebből az arckifejezésből. *
-Szia*köszön vissza, majd a kérdésre oldalra dönti a fejét, és kicsit megemelt szemöldökkel pislog fel a dampyrra.*
-Tudok én magamra vigyázni. Meg gondolom, egy farkassal sem jobb a helyzet. *hát a végére azért csak elmosolyodik, néha nem rossz dolog, ha valakit az is érdekli, hogy él-e még. *
-Gondoltam, hogy ezt fogod mondani... de amúgy ez a természetes színe. Azt hittem, szürke, de már fehér, pont mint apámnak volt. *válaszol, majd egy hálás mosoly jelenik meg ajkain. *
-Köszi. *jegyzi meg, nem sokan mondták ezt eddig. *
-Amúgy csak nem vadászol valamire, hogy ide tévedtél? *kérdezi, és lopva a kutyára pillant. Taran nagyon nekiindult a szaladgálásnak, így egyelőre egy apró sóhajjal nekidől az egyik közeli fa törzsének, sok idő, mire a labrador elfárad. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Nov. 16, 2009 2:30 am

-Tudom hogy tudsz*mondja kicsit közelebb oldalazva a nőhöz miközbe elmosolyodik*-De attól még nem tudhatod hogy mi miatt is kell vigyáznod de inkább nem játszom az aggodalmas szentet*mondja egy apró félmosollyal miközbe felveszi a nő tempóját*-Hmm azt mondják hogy a gének öröklődnek.*mondja kicsit elmosolyodva majd a másik felé néz*-Szerintem szép lehet éppen azért mert fura vagy azért fura mert szép nem tudom pontosan*mondja majd figyeli a kutyát is. A farkas csak nyugiba sétáll a páros mellett ő úgytűnik hogy most nem olyan futkározós, amikor a lány neki dől a fának a férfi csak megáll vele szembe*
-Kicsit kimozdultunk meg volt egy ézésem hogy ide jell jönni. Tudod vámpír ösztönök*mondja félmosollyal bár látszik hogy csak viccel, úgytűnik a véletlen dolga volt*

Tárgy: Re: Fallenlore park Hétf. Nov. 16, 2009 2:42 am

-Az különben is nehéz lenne... nem vagy szent. *mosolyodik el, végül is ő sem az, és ilyen élettörténettel esélye sincs rá.Aztán meg minek is, itt az emberekből maximum mártír lesz, de akkor sem szent. Különben meg kezdett visszazökkenni régi formájába, noha most érződik, hogy a szavait nem feltétlenül gondolja komolyan. *
-Hát én örököltem mindent, amit lehetett. *egy apró sóhaj, többnyire minden rosszat megörökölt, amit csak lehetett. *
-Talán nem is fontos. De örülök, ha tetszik. *válaszol ismét elmosolyodva, bár most egyelőre tekintete még a kutyát követi. De aztán hamarosan nekidől a fa törzsének, és most már a dampyr szemeibe néz.*
-Óh... a híres ösztöneid. Csak nem hiányoztam már ennyire? *kérdezi, a véletlenekben nem hisz, de azért ezt sem feltételezné. Nem kérdőjelez meg ezzel semmit, csak ez a találkozás tuti, hogy nem volt betervezve senkinek sem, ennyit merne állítani. *
-És megtudhatom, hová voltál elveszve utóbb? *kérdezi bájos szempillarebegtetést produkálva, ami amúgy nem vall rá, de hát mindig szerette az új dolgokat, ez is olyasmi most nála. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Nov. 22, 2009 2:41 am

-Hát elég hülyén is nézne ki hogy szent lennék. KEvés félkárhozottat láttam akit szentnek avanzsáltak azért az ilyesmit még mi se szeretjük*mondja egy alapos félmosollyal a nő felé*
-Ez eléggé negatív megszólalás volt, amúgy meg szerintem amit örököltél előnyödre is vállt*mosolyodik el de a hajra csak bólint*-SZerintem fontos mert ez is a részed, az hogy tetszik meg komolyan mondtam*mondja a másik fele pillantva miközbe figyeli a kutyát amit éppen elengedett a nő. A farkas továbbra is a fa mellett szaglászik néha néha meghempereg a fűbe de a párossal marad*-Hmm mondjuk úgy hogy a benső énem hajhászta a nyomod és így jutottam el hozzád*mosolyodik el tudja hogy csak viccelődik a nő így ő is ezt teszi persze azért a hiány érezhető volt csupán úgytűnik a férfi elfelejtette ezt most közölni. A kérdésre kicsit elgondolkozik*
-Hát otthonról jöttem kicsit sétálni Emerinnel gondoltam nem árt neki egy kis mozgás mostanába úgyis kocsival jártunk mindenfele akkor meg miért ne járhatunk kicsit a szabad ég alatt? *kérdezi*

Tárgy: Re: Fallenlore park Vas. Nov. 22, 2009 2:57 am

-Hát, hogy őszinte legyek, én se értékelném túlságosan. *jegyzi meg, és kissé oldalara döntve a fejét, elmosolyodik. Félvámpírlét ide vagy oda, még ha Claudius ember lenne, akkor se örvendene egy esetleges szentségnek. Már csak azért sem, mert azt valahogy mindig csak az önmegtartóztatással tudta összekötni, és az meg kissé hátrányos lenne. De talán ennyi önzés még tőle is elfogadható, amúgy meg nem viszi túlzásba, csak az úr társaságára tart igényt, egyébre nem. *
-Mindenre nem mondanám, de inkább ebbe ne menjünk bele. *bociszemekkel néz a férfira, naná, hogy nem akar belemenni annak a tárgyalásába, hogy mit örökölt, ami negatív. Akad az szép számmal a listán, még akkor is, ha nem tűnik fel startból. *
-Ezt még gyakorolnod kellene. *kuncog, mutatóujját a férfi mellkasának nyomva. Na de azért nem kötekedik túl sokat, és túl kegyetlenül sem, mert nem is megy neki, no meg nem akarja. Bár... az sincs kizárva, hogy csak ő túl szkeptikus.*
-Hát nincs feltűrve az út... meg se tiltottam, hogy gyalog kimozdulj az otthonodból, szóval tényleg miért ne. Nem árt meg neked sem, elkényelmesedsz lassan. *mosolyog, azért nem kell ám komolyan venni, ezt már tudhatja az úr jó pár év tapasztalattal vele kapcsolatban. *
-Látod, ezért jó, hogy motrom van... Tarant mindig el kell hoznom sétálni, mégsem cibálhatom motorral a városban. *neveti el magát, az átlaghoz képest mégiscsak jó a kedve. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Dec. 01, 2009 12:29 am

-HÁt és azt hiszem ezt jól is gondolnád*mondja mire követi a másik fejmozgásának irányát.Ő amúgy se lenne éppen egy templomi esküvőre elképzelt emberke részbe mivelhogy kárhozott is*
-Hát akkor mondjuk úgy hogy a jó dolgokat, elvégre nem tűnsz olyannak mint aki csak hátrányokkal élne bár ahogy hallom kötőzködésbe még mindig első vagy*mondja kicsit humorosabbra véve a szót, ne kelljen annyira komolynak lennie, közbe egy pillanatra gyengéen megfogja a másik újját ami a mellkasához ér*
-MEgvagy*apró mosoly majd átkarolja a másik vállát*-HÁt azért nem mondanám hogy kényelmesedek mostanába is lótok futok és azt hiszem kezdem nem szeretni a vérfarkasokat. Főleg a vadabb példányokat volt egy szerencsés találkozásom egyel a minap*mondja kicsit elhúzva a száját*-Hát igen, a végén még megölnéd és szívelégtelenségbe meghalna*mondja a kutyára nézve*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Dec. 01, 2009 12:49 am

-Gondolom is... *mosolyog, ez nem feltételes mód, hanem jelen idő és állítás. Naná, hogy nem tudná értékelni, ha egyszer csak valami csoda folytán az úrból itt szent lenne. Még évekkel ezelőtt se örült volna neki túlzottan, nem hogy most, és talán meg is lehet érteni az indítékait. *
-Nem hiszem, hogy verhetetlen lennék, de azért az megy. Legalább nem kell azon gondolkodnom, hogyan koptassak le valakit. *jegyzi meg, elvégre az emberek nagy többsége nehezen viseli, ha elkezdik a gyenge pontjaikat felfedezni, és támadni, márpedig Tua ebben elég jó, már-már profinak mondható ha azt vesszük, mennyire hatékonyan üldöz el mindenkit a környezetéből. Igazán türelmesnek és kitartónak kell valaki legyen, hogy kibírja mellette, főleg, ha nem túl szimpatikus neki az illető. *
-Vérfarkasok? *néz fel, most kicsit meglepődött, erről azért fogalma se volt. Azt el tudja képzelni, hogy vámpírokkal akadjon össze a dampyr, de farkasokkal... ez valahogy új, azokra mintha nem nagyon vadászna. *
-Örülök, hogy itt vagy, te... bolond. Úgy tudtam, vámpírokra vadászol inkább, és enyémek a farkasok. *mondja egy apró sóhajjal, de aztán mégiscsak elmosolyodik, bár az ilyenekkel a frászt lehet ráhozni. *
-A vadabbon mit értesz? *kérdezi azért, igy belegondolva lycant tud csak elképzelni, vagy egy elmagányosodott rómait, úgy üvegjárókból. Táncosokra gondolni sem merne, azok túl veszélyesek, nem nagyon éli túl az ember a találkozást, noha Claudiust nem olyannak ismeri, aki könnyen adná az életét. *
-Szeretem ezt a szépséget, úgyhogy inkább járok vele sétálni. Ennyi levegő meg aztán nekem sem árt. *válaszol, és elnéz az avart kaparó kutya felé, ám nem telik bele pár perc, és az máris a lábához dörgölőzik, majdhogy fel nem üti. *

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Dec. 01, 2009 10:17 pm

*Mils egész nap csak feküdt. A fejsebe rosszabbnak és veszélyesebbnek tűnt, mint hitte. A fejfájása egész nap nem akart múlni, csak kisebb időre. A cikkét is csak összedobta és úgy adta le, de megígérte magának: kideríti, hogyan halhatott meg kétszer az a nő. Mivel egész nap csak feküdt és nem igen csinált semmit, elhatározta, hogy sétál egyet. sokszor járt már errefelé, bár sötétben még nem sűrűn. Egyszer - visszaemlékszik itt randizott egy sráccal. Aztán kiderült, hogy a srác egy tahó és meg akarta erőszakolni Milát. De mivel a lányt nem ejtették a fejére, rövid úton kórházba került a fiú, Mila pedig éldegélt tovább - egymaga. Nem sok barátja volt, párja pedig egy sem. Néha elgondolkozik, hogy jól esne neki egy társ, de nem érzi nagy szükségét, hiszen állandóan rohan és dolgozik, nem sok ideje lenne rá. ÉS persze ott van neki Celestin, a cicája. Igazán édes jószág és csak akkor szorul kényeztetésre, ha sok napja el van hanyagolva. Ez Celnek és Milának is egyaránt jó. Szóval a lány sétára indult. Nem igazán tudta, hogy merre is indult. Először eszébe jutott, hogy beül vacsorázni a fogadóba. De amint megfájdult a feje, elvetette az ötletet, hiszen a fejsebét is egy békés vacsora után szerezte. Ahogy visszagondol Sian szemére, megremeg. Lassú léptekkel elhaladt a fogadó előtt és valami egyéb helyet keresett magának. Moziba sem volt kedve menni, egyedül akart lenni. Így lassan elérkezett a parkhoz. Ahhoz képest, hogy mi történt - majdnem - itt vele, nem néz rossz szemmel erre a helyre. Sőt! Kifejezetten szereti. És a munkája során is gyakran jár ide, hiszen elég sok ember tűnik el itt. Ahogy befordul az utcába, ami mellett a park van egy utcai lámpa világítja meg. hosszú, fekete, göndör haja, most ki van engedve és lágyan omlik le a dereka közepéig. Hosszú, fekete bőrkabátot visel és egy magassarkú, kopogós csizmát. Ebbe van beletűrve fekete farmere. Hogy felül mi van rajta, az nem számít, hiszen a kabáttól úgysem látszik. Az utca csendes, csak Mila csizmájának a kopogása hallatszik. Az egyik utcai lámpa megvilágítja a hintát. Mila elmosolyodik, majd odasétál és leül a hintába. A vasrúdnak nyomja a fejét és lehunyja a szemét, remélve a hideg cső enyhíti a fejfájását.*

Tárgy: Re: Fallenlore park Kedd Dec. 01, 2009 10:47 pm

*Gwen csak egy nyugodt helyet keresett magának, egy helyet, ahol egyedül ellehet, messze a vámpíroktól és minden gyilkolással kapcsolatos iszonyatosságuktól. Sose illet közéjük, ezt jól tudja. Sehová sem illik, amolyan kakukktojás ő mindenhol, mert valahogy más. Vámpírnak se igazán való, mert ő aztán utál gyilkolni, meg barátkozik fűvel fával, egyik legjobb barátja épp egy tigris, szóval el lehet képzelni, mennyire kedvelik az erődben. Nagyjából semennyire, kiutálják lassan, még szerencse, hogy ezen nem depizik be, pedig ha akarná, akkor aztán lenne min letörnie. Egyszerű fekete ruhában érkezik meg, és sétál végig a parkon, majd az egyik fán talál megfelelő helyet. Ott legalább nem hall mindent, így nem is lát, nem zavarja semmi. Lehunyja szemeit, és hátradől, hallgatja az éjszaka csendjét. Jól elvan ő ebben a csendben, most csak teljes sötét van e mellé. De hirtelen elkezd feltérképeződni a közeli pár négyzetméter, amikor egy csizma kopogását hallja. Akár akarja, akár nem, a hangok visszaverődnek, és máris látja a szürke vonalakat. Sóhajt egy aprót, majd vár kicsit, amíg az ismeretlen nő elmegy, mert abban biztos, hogy még nem ismeri. Karjait összefonja mellkasán, és továbbra is hallgat, ám ekkor hirtelen jön a sötétség a csenddel vissza. Váratlanul állt meg a nő, és ezt most Gwen nem tudja mire vélni. Nem akarja nagyon ráhozni a frászt, így egy ugrással a fűben landol, és elég csendes, de ez alapból van így, nem letámadni szeretné. Kicsit odébb áll meg, tudja, hogy valószínűleg elárulja majd sápadt bőre, mert azt mondják sápadt. Fehér íriszeit a nőre szegezi, mintha még látná is, és megszólal. *
-Hello. Valami baj van? *kérdezi a maga természetesen kedves módján, ami vámpírtól már-már hihetetlen, és megkérdőjelezhető is lehet. De ettől függetlenül ő még őszinte. *