A Lebrun Ház

Tárgy: A Lebrun Ház Csüt. Jún. 04, 2009 2:24 am

Csak bólint eggyet miközbe az utat figyeli, fél keze a kormányon fél a váltón van*-Ahogy mondod, és mondjak valamit egyszerübb is így*mondja egy kicsit mosolyogva miközbe haladnak a cél felé*
-Tudom nem is rád gondoltam amúgy meg téged álltalánosítani nagy meggondolatlanság lenne, nem nagyon láttam olyan nőt aki ittasan ül fel egy motorra és végig szakítja vele az aszfaltot*mondja kicsit komolyabb hangon de arcán ott bújkál a megszokott félmosoly is ezúttal*
-Nemigen törődtem soha a sebességgel a lényeg hogy hamar elérjek a célhoz bár ezt ez a szegény pára már sokszor megjárta a dugattyúk jó idő után beállnak és vihetem szervízbe*morogja kicsit csendesebben., a bolond nevezésre csak a nőre néz*-Tudod egy bolond világba csak a bolondok normálisak*mondja kicsit mosolyogva de komoly hangon *-Amúgy nem messze az északi negyed szélétől mindjárt ott vagyunk. Inkább kicsit távolabb élek az itt lakóktól, jobb így amúgyse szertem annyira a nyüzsit*mondja és megérkeznek a házhoz majd a férfi rá áll a kocsi felhajtóra. Nem túl nagy de nem is kicsi éppen jó, sima szürke színű ház mahagóniai fa ajtóval*-Ez lenne az a hely ahova néha napján hazatérek, *mondja ujjait a házra mutatva majd lassan kiszáll előkeresi a kulcsait és elindul az ajtó fele a faraks követi. A férfi persze megvárja a nőt*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Jún. 04, 2009 2:39 am

-Már nem iszok... De amúgy mindig is lázadtam a fennálló rend ellen, nálam már ez a normális. *jegyzi meg a végén, tény, hogy mindig ő volt az, aki azt tette, amit senki más nem mert, sorozatban szökött meg az intézetből és ez csak a kezdet volt 14 éves korában, azóta meg már mindenfélét kipróbált, amit mások deviánsnak minősítenek, úgy általában. Tipikus veszély és bajmágnes... nem feltétlenül jó az ő közelében tartózkodni. *
-Ebben hasonlítunk... *mosolyodik el, bizony ő is sokszor úgy tépeti a motorral, hogy mint a mellékelt ábra mutatja, a drágaság éppen valahol darabjaira bontva ápolódik. Hajt vele rendesen, az egyszer biztos.*
-Hát ha a többséget nézzük, akkor igen... *vonja meg a vállát, végül is az elvárások alakítják ki az elképzelést normális és nem normális dolgok viszonyáról. *
-Azért felém sincs nyüzsgés... Gnarog néha jelzi, hogy még él, azzal annál tovább nem is látom, pedig a szomszéd szobában lakik... szóval ennyit a lakótársamról, a szomszédaimról nem is beszélve... *jegyzi meg, bár lehet, hogy csak ő túl antiszociális, meg kissé felfordított az életrendje. *
-Csak néhanapján?*kérdezi kissé meglepődve és kissé kíváncsian is, miközben természetesen követi Claudiust. Ez most teljesen új terep számára, cseppet sem ismeri ki magát. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Jún. 04, 2009 3:01 am

-Az jobb is legalábbis ne vezetés közbe*mondja mosolyogva bár ő szokott nem mondhatni mégse piásnak vagy effélének mivel nem is érzi a hatást ha meg igen hamar elpárolog belőle *
-Szerintem is , de mondjuk ezt tudtam mint a múltkori mellékelt ábre is mutatja*mondja mosolyogva a korházi esetre emlékezve bár hogy a nőnek is ez jut e eszébe ő már nem mondja de nem is hiszi hogy annyira fontos dolog lenne*
-Többség nem többség egyre megy amúgy meg a normákat magunk alakítjuk tetszésünk szerint*mondja el a véleményét ezért is van ha megkérdezik milyen Claudius? Álltalába a válasz mindenhol ugyan az ami pedig az hogy "olyan amilyen"*
-Nekem Emerin mindig jelzi ha ki kell mennie ennyi a társas életem*mondja kicsit elhúzott szájjal mosolyogva, a farkas közbe besorol kettejük közé*-Bár nem mondhatnám hogy unjuk egymást*teszi hozzá hogy azért ne nézzék annyira magányosnak mégha az is*
-hát nem mindig jövök haza van hogy a városban alszom , de azért néhanapján megfordulok itt is*mondja miközbe kinyitja az ajtót a nőt pedig maga elé engedi persze a farkas már besomfordált ahogy kinyitotta. Végül ő is belép. A ház előszobájába vannak jobbra a konyha balra egy nappali szerüség középen meg egy lépcső vezet fel a hálóba*-Nos ez lenne *mutat körbe majd a nappali felé mutat*-Szerintem menj arra addig hozok valmit. Neked valamit?*kérdezi miközbe elindul a konyha felé a férfi úgytűnik eléggé normális életet él legalábbis a szobák ezt bizonyítják hacask az a fura hogy talán minden túl rendes bár a férfi nem szokott sokszor hazajárni. mindeközbe ő a hűtőből kivesz egy négyes Heineken-t majd ő is elindul a nappali felé, persze ha a nő mást kér akkor hoz azt is. A nappali elég nyugis, kissé kékes szőnyeg középen egy asztal pár szekrény egykét polc meg egy kanapé, nomeg 2 fotel*-tedd le magad valahova*mondja miközbe ő maga is leül*-Nem valami nagy szám de annak idején ez még elég olcsó volt. Nomeg jó helyen is van eléggé csendes is. Általába ha nyugira vágyok ide jövök*monjda közbe a farkas kicsit elvonul úgytűnik ő maga valahol a szoba végébe foglal helyet és el is fekszik ott.

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Jún. 04, 2009 3:24 pm

-Ez annál bonyolultabb...*rázza meg a fejét, aminek hatására a laza kontyából fele haja a nyakába omlik, szóval egész érdekesen nézhet ki éppen, de nem lényeg, hamar megoldja, az egyszerűbb módot választva... éspedig kihúzza hajából a hajtűt, ennél egyszerűbb lehetőséget keresve sem találna. *
-Te a saját normáidat alakítod, ami nem feltétlenül általánosan elfogadott... ha azok lennének a saját normáink, akkor nem tekintenének rám ferde szemmel, mert elvileg deviáns a magatartásom, és okkult dolgokkal is foglalkozom... tehát startból rosszabbak az esélyeim csomó mindenben az átlagemberek között.*vonja meg a vállát, kifejtve a véleményét, lehet, akkor lenne ennyire nem túl fényes helyzetben, hogyha mondjuk drogozna... az meg az okkultizmus sokaknak egy szinten van. Sőt, talán így még mindig jobban elkerülik, mert félnek tőle.*
-Nekem is van egy kutyám... nem mintha túl sokat lehetne vele látni, mert amúgy böhöm nagy, simán leteper engem, szóval nem sokszor indulok meg vele...*mosolyodik el, szereti ám a labradort, amióta ott hagyta az intézetet, a kutya a társa, úgymond. Közben belép az ajtón, és megállva az előtérben, zsebeibe mélyeszti a kezeit egyelőre, körbe nézve. Majd ha már mutattak irányt is, akkor belép a nappaliba, és letelepedik az egyik fotelba.*
-Hm... most talán nem, köszi...*válaszol még mielőtt belépne, majd helyet foglal, és szétnéz a szobában. *
-Hát szerintem a lényeg, hogy van otthonod. A házam... na igen, most már csak az enyém, de... örököltem a családi házat, és nagy, és üres... és úgy unom már lassan. *sóhajt, a legrosszabb az egészben ráadásul, hogy minden emléke oda köti, és ezekből van egy egész szép adag rossz emlék is, amiket nehezen felejt el. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Jún. 11, 2009 10:34 pm

-Szerintem nem*mondja kcisit kötekedően de nem rossz indulatból közbe mosolyog. Lassan kinyit egy üveget majd inni is kezd belőle de az első korty után újra megszólal*-TE okkultal foglalkozol én magam vagyok az okkult egy része szóval...*kicsit abba haggya majd folytatja *-Én is alapból rosszabb helyzetből startolok, amúgy meg kérdéses hogy mi elfogadott és mi nem mostanába már ezek annyira megkeveredtek hogy az ember már nem tudja hol áll a feje nemhogy még normákat is kövessen*szisszen fel majd iszik még egy kicsit. Szemét közbe a nőn tartja persze figyelemmel kíséri a mondani valóját is*-Még nem láttam a kutyád de ha azt mondod nagy akkor elhiszem*mondja egy kissebb sunyi mosollyal a nőnek *-Néha jól jönnek amikor az ember egyedül van. MEg amúgy is...*folytatja kicsit elhallkúlva majd pillanatra lehunyja a szemeit*-Miért nem költözöl egy kissebb házba ami barátságosabb. Gondolom ... Nem igen szerethetsz annyira ott lakni ha már unod.. *mondja bár csak tippel nem akar belenyúlni a nő múltjába*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Jún. 11, 2009 11:10 pm

-Annak az embernek, aki nem tudja mi folyik körülötte, van még norma. És nekik igen is deviáns vagyok... de rólad hányan tudják, hogy mi is vagy? Szerintem nem sokan... *mondja, oldalra döntve a fejét. Nem hiszi, hogy egy átlagembernek sokat jelentene hogy a férfinak sápadtabb a bőre a szokottnál. *
-Ne nézz így, mert még elpirulok. *mosolyodik el, amúgy meg nem szokott pirulni, nehéz zavarba hozni, talán nagyon is. *
-Pedig van... majd egyszer megmutatom neked, ha érdekel. *mondja, tényleg nem nagyon mozdul ki a kutyussal, aki amúgy akkora, hogy simán földre dönti, pedig Tua nem gyenge alkat. *
-Mert minden oda köt... az a szüleim háza... ott nőttem fel... vagyis, amíg intézetbe nem kerültem... és talán csak azt a nagy csendet unom, azt az ürességet. Gnarog is amennyit ott kapható... hazajár aludni, én meg akkor megyek ki. Szóval egész cuccos...*sóhajt, lassan megun egyedül lenni, ez a nagy baja, nem maga az a tény, hogy nagy a ház. Az alapjában nem is gond... talán csak az, hogy néha... néha vannak pillanatai, amikor ismét újraéli azt a pillanatot, amikor 6 éve meghalt az anyja. És ismét látja az egészet, mintha ott lenne, csak már nem 13 évesen, hanem 19 évesen, és mégsem tud segíteni. És ezeket kissé nehéz elviselni ugyanúgy, mint a csendet, mert az nem tiszta csend, hiszen őbenne kegyetlen harc dúl ilyenkor mindig. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Jún. 11, 2009 11:29 pm

-Lehetséges de attol még próbálhatunk lazíani a dolgokon. Amúgy meg feltünő egy hideg érintés vagy egy férfi aki minden éjjel megy el és csak napokra rá jön vissza. A környéken lévőknek igenis fura vagyok, de ezért is költöztem ide. Itt nincsenek annyian körülöttem*mondja mosolyogva, de a nő következő kijelentésére kicsit el is neveti magát*-Na akkor is látnák valami ujjat annyi biztos*mondja hiszen még nem látta a nőt elpirulni bár ki tudja hogy valaha fogja e*-Egyszer ha arra járok megnézem*mondja mosolyogva majd oldalra billenti a fejét*-Nem lehet könnyű, főleg ha olyan lakótársad van akivel szószerint elkerülitek egymást*mondja komorabb hangon*-Néha magányosak vagyunk de hosszútávon megszokható. Annyira nem hogy jó legyen de elviselhetőbbé teszi a létet*feleli komoly hangon a nőnek ő megpróbálta megszokni. Hát nehéz is...*-Ilyen szempontból örülök hogy otthagytam Párizst. Szerintem tetszene ha lesz valami kiút majd elviszlek oda*mondja kicsit ravasz mosollyal*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Jún. 11, 2009 11:58 pm

-Ami azt illeti, én is éjszaka járok el... és nem feltétlenül vagyok otthon mindig. De nem tudom... szerintem ha nem lennék otthon ebben az egészben, nem is tűnne fel, hogy nem vagy ember... na de ezt te tudod. *mondja egy halvány mosollyal, majd elkezdi pattogtatni a körmeit, csak úgy, pótcselekvésként, majd megszólal.*
-Rágyújthatok?*bociszemek, na azért ilyet se lát mindenki, de kezd nikotinhiánya lenni.*
-Hát nincs kizárva...*nem lehetetlen zavarba hozni, csak nehéz. de ha valaki meg akarja látni, milyen is amikor szökőévben egyszer elpirul, akkor meg tudja találni a megfelelő módot, hogy kiváltsa ezt. Csak akarat kérdése.*
-Tudom, túl lehet élni, de akkor sem egy felemelő érzés... sőt tény, de hát ilyen vagyok, Istenem. Vagy elfogadnak ilyennek, vagy nem... de ritka az aki elfogad. Mert nagy a szám, és kötekedek... na és ráadás az okkult és deviáns karrierem.*mármint, hogy nem éppen átlagembernek számít. De ez van...*
-Elviszel? Hm... lehet, hogy hülye felfogás, de nem tudom már elképzelni, hogy bárki is önzetlen lenne... Szóval... mire fel van ez a nagy buzgóság?*kérdezi, szkeptikus, mert ilyenre formálta az élet, szóval tessék csak kifejteni. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szomb. Jún. 13, 2009 11:14 pm

-Nemtudom néztek már rám ferde szemmel szar ha rádjön az éhség is nincs a közelbe ampulla*mondja egy fájóbb fintorral szerencsére most van nála meg nemrég is adta be így nincs probléma, lassan bólint majd ő is követi a példáját, és a szájába tesz egy cigit a benzines öngyújtót begyújtja de a lány szája elé emeli kis odafigyelés nem árt majd a sajátját is meggyújtja *-Semmi nincs kizárva*mondja miközbe iszik egy korty sört és tovább figyel*-Megbocsáls de szerintem te se nagyon próbálkozol a barátkozásssal szerintem ilyen külsővel pár nap alatt szerezhetnél magadnak lakótársat aki szóval érted...*mondja kicsit mosolyogva majd a kérdésre bólint*-Miért lenne önzetlen csak mondtam valamit vagy igent mondasz vagy nem*mondja és lassan hátra dől*-A választás a tied*feleli kicsit komorabban*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szomb. Jún. 13, 2009 11:31 pm

-Azért nem ijedek meg tőled... fura lehet, az igazat megvallva még nem láttalak olyannak, de hát ez van. Végül is nem te vagy az oka annak, hogy ilyen vagy, szóval ezt is el kell fogadni... bár ez csak az én szerény véleményem, azok után, hogy már van egy szép kis emlékem tőled, és még nem kívánom a vért. *mosolyodik el ujjait végighúzva a nyakán. Valamiért nem érdekli annyira, hogy minél hamarabb eltűnjön az a fognyom, cseppet sem zavarja.*
-Kösz.*mosolyodik el, amikor kap tüzet, noha éppen sikerül előkotornia a saját öngyújtóját,amit akkor le rak az asztalra, mivel már nincs rá szüksége. *
-Próbálkozni lehet. *mosolyodik el kifújva a füstöt, talán még sikerélmény is adódhat belőle, ki tudja. Nem egy ember látta már elpirulni, az is biztos.*
-És ha nem akarok? Minek egy olyan lakótárs, akit csak az érdekel, hogy nézek ki, és néha kielégíti a szükségleteit... Azért nem ártana, ha mondjuk ismer, de az keveseknek adatik meg... Mert kevesen akadnak, akiket hidegen hagy, hogy nem vagyok az ő értékeik szerint normális... jah, és mindennek a megkoronázása... utálok titkolózni. Szerinted egy pasi mit szólna, ha éjfélkor lelépek azzal, hogy "bocs édes, de van egy kis elintéznivalóm", mert szerintem nem díjazná... főleg, hogy nem közölhetem akárkivel, hogy invis vagyok. *szuper egy helyzet, és tisztára oda van érte ő is.*
-Épp ezt mondom... és miért ne lenne igen a válaszom. Csak arra vagyok kíváncsi, mi van a háttérben? Már ha elmondod, hanem úgy is kiderül... *mondja egy mosollyal, miközben kényelmesen átveti a bal lábát a jobbon, és ő is hátradől, Claudius arcát fürkészve most éppen tengerzöld színbe pompázó íriszeivel.*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szomb. Jún. 13, 2009 11:53 pm

-Ki tudja lehet hogy a következő golyód aztán egy fejsze csapódna a fejemen*mondja klicsit elhúzva a száját bár odáig nem hagyná hogy elfajuljon a helyzet de tény hogy így még kevesen látták Claudiust*-Nem öleltelek át olyat nem tudok *mondja kicsit elhúzott mosollyal*-De azért örülök hogy valami nyomot hagytam rajtad*-mosolyodik el*-És sikerülhet is?*kérdezi a próbálkozásra vonatkoztatólag majd kicsit megnyugszik lassan megissza az első sörét is a férfi*-Nem is mondtam hogy ilyet szerezz de biztos vannak akik elfogadnak nekem pl nincs veled bajom*mondja mosolyogva*-amúgy meg azért .*kicsit ravaszan mosolyog*-Ne mond hogy csak a férfiak használják ki a nőket*fejezi be bár ez már elég kényes téma legalábbis nem tudja hogy a nővel meddig mehet el hülyülés terén így abba is haggya*-De titkolózni nem jó az tény*fejezi be majd elnyújtózik a kanapén*-Látod ebbe hasonlítunk örök magányra vagyunk kárhoztatva*mondja felvillanó szemmel a nő arcátr nézve*-A titkolózás nélkül monhdatom hogy semmi. Itt nőttél fel de biztos kiváncsi lehetsz a valódi világra is nemde?

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 12:22 am

-Persze... Nem, nem bántanálak. Tudod, max leütlek, ha nagyon bevadulsz, de a stukker tabu. Majd pont azt az egy valakit fogom kilőni, akivel még normálisan el tudok beszélgetni. *húzza el a száját, akármennyire is tud kegyetlen lenni a kárhozottakkal szemben, azért van olyan, akivel nem tudna az lenni. *
-Na látod, ártalmatlan vagy te... csak ezt nem tudja mindenki. *mosolyodik el, majd ismét egy adag füstöt fúj ki, tekintetével követve, ahogyan felszáll. *
-Hát... nem foglak elfelejteni egykönnyen... te... dampyr. *neveti el magát. De azért tényleg maga sem tudja miért, nem gyógyította azt a sebhelyet eddig, pedig elvileg rég eltüntethette volna, de minek. Jól van ott, ahol van. *
-Miért ne sikerülhetne... csak meg kell próbálni. *mosolyodik el, kissé provokatívan, elvégre melyik várat nem lehet bevenni? Csak kitartónak kell lenni, és minden próbálkozásnak meglesz az eredménye.*
-Pl? Te vagy az egyetlen... Na és Gnarog nem szól be, mert egy héten látom egyszer, és akkor éppen köszönünk egymásnak. *húzza el a száját, de ez az igazság. na meg az invisek nem nézik ki, mert éppen olyan, mint ők, csak valahogy mostanság nem túl jók a kapcsolatai másokkal, mert per pillanat azon gondolkodik, hogy ott hagyja-e az Invictust vagy sem. *
-Nem is mondom... de azért ez az általánosabb. És amúgy nem feltétlenül szedek fel valakit, csak azért, hogy legyen... Talán a látszattal ellentétben, még érzelmeim is vannak... *jegyzi meg, bárki bármit gondolhat, neki nem feltétlen szokása mások kihasználása. *
-Nem is szeretek... *válaszolja a titkolózásra, majd elnyomja a cigit. Utál titkolózni, de nagyon. *
-Csak mi segíthetünk rajta, hogy ne így legyen... csak korlátozottak a lehetőségek... *vonja meg a vállát, már megszokta, hogy neki nem mindegy, hogy kit választ, sőt nagyon is kevés a lehetősége, talán ezért is nem választott még senkit. Volt pár futó kapcsolata, de az olyan is volt... *
-Igen, kíváncsi vagyok... De akkor is fura. Eddigi tapasztalataimra alapozva nehezen hiszem el... de ha te mondod, ám legyen. *vonja meg a vállát, ami nem jelenti azt, hogy feltétlenül elhitte, hogy semmi nincs a háttérben, meg van győződve, hogy valami csak van , még akkor is, ha lehet, hogy csak téved. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 12:34 am

-Hát ha sikerül akkor kezet foghatunk minden esetre ilyen nem lesz mostanába jobban vigyázok*mondja mosolyogva a nőnek ha másnak neki nem igen akar neki menni*-Na akkor legalább beszélgetésre jó vagyok*mondja egy kis humoros mosollyal kíséretbe*-Kevesen mondják ezt is*teszi még hozzá de gyorsan lapoz is*-HÁt nem is mert akkor oda a meglepetés*teszi hozzá a nő szavaihoz . Most eléggé jó hangulatban van a férfi, közbe ő is kicsit elneveti magát majd lassan abba is haggya scak az eggyenletes légzés marad*-Ezt vehetem bóknak?*kérdezi kicsit ravaszkás mosollyal miközbe Tua-t figyeli*-És mivel próbálkozzak*mondja egy pillanatra kicsit a nőre figyelve lehet kicsit közelebb is mozdul*-Tudod nem tudom hogy milyen próbám lenne sikeres*mondja kicsit elgondolkozást színleleve. mondjuk ténleg nem tudja*-elhiszem ne is baj, én nem mernék felszedni se tudod ezek a fogak eléggé ilyesztőek és ugye a létezésről nem sok városi tud végén kitörne a frász*mondja majd bólint*-Nem is kell abból még nem született semmi jó*-hát ha mondasz egy jó tippet hogy akkor hallgatlak*mondja kicsit elfekszik a kanapén de így fejjel lefelé nézve is figyeli a beszélgető társát, majd kicsit felnevet és elnyomja a cigit*-Az eddigi tapasztalataid a világgal vagy velem szembe? Álltalába csak megkérdeztem, amúgy is jóba vagyunk nem? Ha meg el lehet innen menni jobb helyre akkor egy barátot miért ne hozzak ki...

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 1:03 am

-Na ne nevettess, hallod... jó vagy te így ahogy vagy. Aki meg nem tudja felfogni, az ő baja, szerintem. Végül is az, hogy dampyr vagy, nem jelenti azt, hogy feltétlenül rossz is vagy... *mondja elmosolyodva, és az igazat megvallva, ő még nem bánta meg egyszer sem, hogy ismeri és, hogy barátnak tekinti. *
-És ez volt az egyetlen meglepetés? *kérdezi, szereti azért a meglepetéseket, és ezek szerint erről lemaradt, de sebaj. Amúgy végig mosolyog, tud ám ő ilyen is lenni, nem öli mindenkinek az agyát feltétlenül a folyamatos beszólásokkal. *
-Veheted...*válaszol, majd a próbálkozás kérdésével kapcsolatosan elgondolkodó arcot vág egy pillanatra.*
-Hát tudod... ha elmondanám, akkor az túl könnyű lenne... De biztos rájössz majd. Nem vagy te olyan elveszett... *válaszol egy cinkos mosollyal ajkain, biztos benne, hogy Claudius majd csak rájön, hogyan érheti el, hogy zavarba jöjjön, ami amúgy nem túl nehéz, ha megtalálja a megfelelő módot. Mert kevés olyan dolgot lehet mondani, vagy tenni, amitől hölgyeményünk elpiruljon, de azért van lehetőség erre is... egy kis tapasztalat vele kapcsolatosan, meg egy kis kreativitás kell hozzá, és Claudiusnak van mindkettő, csak fel kell használni az ismereteket...*
-Jaj, aranyom... te sose tanulod meg, hogy nem hagyunk tanúkat?*kuncog, azért nem feltétlenül tesz el láb alól csak úgy akárkit, inkább megpróbál a korlátokon belül találni olyan normális valakit, akivel még szót is ért. Csak ma cseppet... jó kedve van. *
-De komolyra fordítva a szót... tényleg nem sokan tudják, hogy van ilyen is, de aki tudja szerintem nem fog elrohanni visítva, hogy vámpír vagy... Egy kis előzetes felvilágosítás, vagy nem tudom... Biztos van megoldás erre is.*mondja, amikor a kuncogást végre befejezte, tudja, hogy nem lehet könnyű, de nem is lehetetlen. *
-Másik dampyr... vagy egy invis, aki még normális is... *és nem magára gondolt, mert ő bolond, az tény, noha a normálist arra értette jelen esetben, hogy nem köt bele abba, hogy Claudius dampyr. *
-A világgal szemben... de legyen. Amúgy jó tudni, hogy ez a barátok vagyunk dolog kölcsönös. *mosolyodik el, kevés emberre tudja azt mondani, hogy a barátja, van vagy kettő, és az egyik a férfi. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 1:15 am

-Lehetséges igazából nem is sok ember véleménye érdekelt*mondja mosolyogva kicsit elgondolkozó pillantásokat vetve*-Hát nem tudom lehet még keresni kell meglepetéseket és találunk *mondja továbbra is nyugodt lágy hangon most elég jó kedve van a férfinak is*-Hát meglátjuk de mostanába az agyi kapacitásom eléggé le van szívva minden esetre majd próbálkozok aztán bonthatjuk a pezsgőt ha sikerül*mondja kicsit ravasz mosollyal bár még ötlete sincs nagyon hogy lehetne ezt kivitelezni de valamit majd kitalál remélhetőleg*-Megesik tudod hosszan tanulok de néha jó az a tanú*teszi hozzá az aranyomra csak lágyan oldalra billenti a fejét*-hát jókérdés gyakorlatilag még nem teszteltem hogy elrohanna e vagy sem viszont kérdéses hogy megérné e a próbát más normálist pedig nem igen ismerek ezen a környéken max téged*teszi hozzá kicsit kinyújtózva*-Nem muszály az egész világgal, de minden esetre jó a kölcsönös barátság és jó tudni hogy kölcsönüs..

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 9:51 am

-Na... akkor az enyémet tudod, ha érdekelt, ha nem... *mosolyodik el, úgy is majdnem mindent kimond, mert véleménye az van neki mindenről, és ritka, hogy ne közölje. *
-Akkor majd keresgélek, hátha találok is...*jegyzi meg, majd elneveti magát a következő mondatra.*
-Keresed a kifogást? Bár nekem mindegy... amíg nem találod ki, addig senkiben nem törik meg a kép az érzéketlenségemről...*ujjaival mutatja is az idézőjelet hozzá, mert tény, hogy nem így van, csak nehezen mutatja ki az érzéseit, ha kimutatja. Mert sokszor fölösleges, már szembekerült azzal a helyzettel, hogy úgyse érdekelt senkit, ő mit is érez. De ha senkit nem érdekel, hogy a zsörtölődős, kötekedős és nem túl kedves gyógyító arca mögött van egy kicsit másabb Tua is, hát akkor minek mutatná meg? Majd talán ha valakit egyszer érdekel, akkor derítse ki, hogy milyen is a lány igazi arca a sok évnyi magány és keserűség falai mögött.*
-Te tudod... *vonja meg a vállát, nem mintha ő legyilkolná a fél várost, hogy ne maradjanak tanúk, mert ő csak vámpírokat meg egyéb ilyen drágaságokat tesz el láb alól, csak nem sokan értékelik a munkáját. Az igazat megvallva embert még nem ölt eddig. Úgy tűnik Halaster lesz az első, és remélhetőleg az utolsó is... már csak az a kérdés, hogy akkor ő most vajon ember-e egyáltalán. *
-Óh, köszi... azért magamra nem gondoltam, nem feltétlenül néznek normálisnak... jaj, de hallod... ha nem is kerestél soha senkit, akkor honnan tudod, hogy elfutna? És szerintem egy próbát mindenképp megér akármi... igaz, én én vagyok, ezt nem kell leáltalánosítani, de biztos akadna valaki, ha keresnéd egyáltalán. *komoly arcot vág ez egészhez, ami amúgy nem megy most sokáig, de nem is baj. Még a végén nem tudná majd levakarni azt a komoly ábrázatát, néha kell vigyorogni ilyen mértékben is. *
-Kell az is... legalább van akinek a vállán kisírhatjuk magunkat.*neveti el magát, amennyit ő sírni szokott az utóbbi időben... na azzal sem fogja a férfi vállát áztatni. *
-Hogy komolyabb legyek... legalább te tudod, hogy nem megyek neki startból mindenkinek. *mosolyodik el, na igen, a kötekedés egy rossz szokás, ami amúgy nála védekezési mechanizmus is, mert így akkor kevés az esélye, hogy megint valakit elveszíthet, aki közel van hozzá. Egy valaki elég közeli barátnak, és véletlen vagy sem, ez éppen Claudius. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 10:26 pm

-Ez is igaz de a tied még érdekel is *mondja egy kissebb félmosollyal közbe a hátára fordul és a plafont bámulja persze közbe figyel a lányra is és válaszol is neki*-Majd megpróbálom amúgy nem keresek én semmit*húzza kicsit mosolyra a száját. Nem mindig szokott ennyit mosolyogni mostanába inkább meg legalább van kivel*-De még mindig normálisabb mint egyyesek amúgy nem mondtam hogy nem kerestem , csak nem találtam valahogy nincs is hozzá sok lelki erőm*mondja megvonva a vállát még mindig a plafont bámulva*-Nem szeretek emberek vállán sírni, az már csak képmutatás lenne, legalábbis szerintem de lehet csak azért mondom mert eddig se csinálktam valószínüleg nem is fogom*mondja nyugodt természetes hangnembe a nőnek*-Tudom, nem is mondtam hogy igen felém ez még öröm is*mondja komolyabb hangon*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 10:53 pm

-Hát... azért vámpírokat néha igen, ne is tagadd.*neveti el magát, kivételesen tényleg esze ágában sincs semmibe sem belekötni. *
-Meg minden ilyen jót...*teszi hozzá egy vállvonással, ezt most nem igazán akarja tárgyalni, úgy is mindig minden erről szól, most az egyszer lehet mellőzni, ha már más beszédtémát is találnak ők ketten.*
-Hát te tudod... de lehet, hogy csak elmész mellette... na mindegy, ha nincs hozzá lelki erőd, nem piszkállak ezzel. Majd szólj, amikor egyáltalán a lelkierőd megtaláltad...*mondja egy félmosollyal, majd elkezd fészkelődni, és maga alá húzza a lábait. *
-Én se fogom gyakorolni... csak mondtam. Asszem kezdtem kicsit bolondabb lenni a kelleténél. *húzza el a száját, ma szó szerint bolond, de hát valaki kell lássa ilyennek is, mert mi lenne, ha folyton csak olyan karótnyelt izé lenne, mint általában szokott. *
-Téged biztos nem foglak megtámadni...aztán más esetében már nem feltétlenül jelentek ki ilyesmit, főleg ha dühítenek... Már látom, hogy Dereck-kel egyszer egymásnak fogunk esni és nem lesz jó vége... *vonja meg a vállát, a szomszéd nem túl szimpatikus neki, főleg, hogy ugyanúgy tud kötekedni, mint ő. Közben még egy szál cigit vesz elő, és rágyújt.*
-Nagyon hiányzik amúgy neked a kinti világ?*kérdezi kíváncsian.*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 10:59 pm

-Majd próbálkozok nem tagadni*mondja ő is kicsit felnevetve, majd csak komolyan bólint a lány szavaira persze arcán kissebb mosoollyal*-Nem hinném hogy elmennék eddig nem találtam meg, de ki tudja... Lehet nem is fogom, szerinted kinek lenne kedve egy magamfajtával ?*kérdezi közbe kicsit felnevet*-Jó majd szólok *teszi hozzá ravaszabb mosollyal most elég el tudnak beszélgetni is főleg hogy nem loholl a nyomukba egy raklap vérfarkas*-Vagy csak sikerült kicsit elengedned magad, a bolondság nem itt kezdődik Tua*kacsint eggyet fél szemmel majd kicsit előrébb hajol most már pillantásával is a lányt figyeli*-Hát ennek örülök, én se téged,*mondja a következőn kicsit megint elmosolyodik*-Lehet a végén össze töröd*mondja kicsit mosolyogva a kérdésre kicsit viszont elkomolyodik*-Jó kérdés, hiányzik is meg nem is.. Nehéz a válasz*suttogja bele a levegőbe*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 11:26 pm

-Miért... személy szerint semmi bajom nem lenne egy dampyrral, és tudod, hogy nem csak a szám jár... csak na... *vonja meg a vállát, ez most úgy működik, hogy azért a barátságot nem cseréli le semmi bizonytalanra. Magát ismerve úgy se bírná sokáig, így meg van egy jó barátja, és ez neki tökéletesen megfelel. *
-Csak nyugodtan... hátha kerül még egy normális invis neked. *mosolyodik el, de azért nem vállalja be a kerítő szerepét, semmi pénzért sem, másnak sem, nem hogy Claudiusnak. *
-Különbségek vannak a fogalmainkban, ennyi... maradjunk abban, hogy tudok lökött lenni is, nem csak karótnyelt hárpia, hogy szépen fejezzem ki magam. *jegyzi meg, majd elneveti magát, igen, elengedte magát, amit ritkán szokott hosszú ideje.*
-Az jó...*mosolyodik el, biztos benne, hogy el is hiheti ezt, hogy nem fogja megtámadni a férfi. *
-Vagy ő engem, majd meglátjuk... *húzza el a száját, per pillanat nem akar semmit sem, ami veszekedéssel kapcsolatos, csak nem szimpatizálja a kedves urat ott a szomszédban. *
-Értem...*mondja halkan, majd kifújja a füstöt, és lassan feláll, nyújtózkodva.*
-Azt hiszem lassan jobb lenne mennem, kezdtem fáradt lenni... vagy itt fogok elaludni helyben. *mondja egy mosollyal, és ezért lehet látni a szemén, hogy fáradt. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Jún. 14, 2009 11:46 pm

*Miközbe hallgatja a nőt már kibontott egy adag sört és iszogatva figyel*-Annnyira már ismerlek de azért mondom nem minden Dampyr ilyen, én csak egy utat választottam*mosolyodik el mert bizony vannak oilyan félvámpírok akik úgy élnek akár a rendesek*-Köszi Invictuson belül nem barátkozok, főleg olyan bandán belül nem akik a fejemet akarják*mondja kicsit mosolyogva majd megroppantja a nyakát*-Ki tudja. A jövő nem végleges*mondja egy pillanatig csendbe mered előre majd a következő már csak amit a nő mond lassan bólint rá megissza a maradék sörét is*-Akkor azt hiszem az a legjobb választás ha hazaviszlek*mondja mosolyogva és ha a nő elindul akkor ő is a kocsi felé majd elviszi haza ha gyalog akar menni viszont akkor se erősködik*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Jún. 15, 2009 11:30 am

-Hm... hát ha nem ezt választottad volna, akkor nem ismernélek, és nem állna, hogy téged nem támadlak meg soha... de biztos akad még ilyen rendes emberbarát dampyr. Ha nem, akkor így jártam... *mosolyodik el, azért feltétlenül nem akar még egy dampyrt szerezni az ismerősei körébe, ez az egy éppen elég... *
-Vannak páran, de akkor sem mindenki... *jegyzi meg, még jó, hogy eleve nem lett ő is leírva azzal, hogy ivnis, aztán biztos, hogy az úr fejére pályázik ő is, mert félvámpír. na és félig ember is...*
-Az igaz... *mondja egy vállvonással, majd elpöcköli a cigijét, és feláll. *
-Kössz, rendes tőled...*nagy mosoly, ő tudja, miről maradtak le, akik ellenségesen viselkednek Claudiussal. Közben persze már megy is, és ha már ajánlották az autózást, akkor minek gyalogoljon. Még egy utolsó simogatás Emerinnek, aztán a cél az otthona.*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Pént. Aug. 07, 2009 9:49 pm

*A feje kóvájog valahogy az egész világ mintha nem is létezne legalábbis meg van fordítva. A kaland nem volt valami könnyű sőtt pár pillanatig abba a hitben élt hogy ez volt az utolsó dobása. De aztán mégis....... A keze enyhén remeg miközbe a megmaradt pisztolyát markolássza a másik teljesen lezuhant. Az inge eléggé tépedt mellkasi résznél egy jó nagy seb is tátong, valahogy most még ahhoz is erő kell hogy a kulcsot megforgassa a zárban majd fél vállal belökje az ajtót minden csupa vér... Hát igen a DAmpyr nem éppen az a fajta akinek gyorsan forrnak be a sérülései. Hátrány a vámpírokkal szembe de nem minden jót örököllhet. Lassan hátát neki támasztja a fallnak és már az előszobába elcsúszik a földön, csak remélni tudja hogy azért begyógyulnak a sebek*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Pént. Aug. 07, 2009 10:10 pm

*Végre kijutottak abból a hasadékból, vagy köztes síkból, vagy nem tudja, minek nevezze. A lényeg, hogy itt van ismét a városban, az otthonában. Pontosabban azon van, hogy bejusson, mert úgy tűnik Gnarog nincs itt, tehát ajtó zárva. csak mire addig érne, hogy a kulcsot megforgassa a zárban, Emerinre rájön valami. Mintha menni akarna valahová. Hát jó, menjenek, de előtte azért még időt kér... hogy kicsit rendbe szedje magát, ami úgy negyed óra. De a farkas folyamatosan morog, siet is ám, csak nyugalom. Aztán útnak indulnak, a motort hagyja ahol van, ha már annyira menni akar Emerin biztosan van célja, hadd vezesse. Csak megy a nyomában, és nagyot dobban a szíve, amikor az ismert szürke ház tűnik fel előtte. Igen, itt vannak, és mehetnek is, de hiába hívja a farkast, az megy az ajtóhoz egyenesen és nem hajlandó elmozdulni onnan. Hát lenyomja a kilincset a megnyugtatására, hogy bizony zárva... de nincs zárva, és ki is nyílik az ajtó. Rémülten nézi azt, ami éppen elé tárul, és letérdel a földre.*
-Claudius... hallasz engem. Itt vagyok, nem lesz semmi baj. *mondja egy mosollyal, majd megcsókolja a férfi homlokát. Ha már gyógyító legalább segíthet.*
-Fel tudsz állni? Gyere... segítek. *mondja, majd ha minden jól megy, akkor a férfi hamarosan az ágyán fekszik, Tua meg szépen kimossa meleg vízzel a sebeit, és be is kötözi. Aztán egy ideig csak ül mellette, közben meg fogja a kezét, és reméli, hogy lassan majd rendbe jön.*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Pént. Aug. 07, 2009 10:24 pm

*A hangok csak forognak a fejébe miközbe próbál a valóságban maradni, mondhatni gyógyul de lassú gyógyulás ez. Emberhez képest talán gyors de egy Vámpírhoz lassú, viszont nemsokára egy ismerős hangot hall , egy fájdalmas de szívből jövő mosollyal válaszol amit szinte azonnal elnyom egy kissebb nyögés*-Akkor úgytűnik hogy mégsem hallucinálok.. Egy félvámpír tud olyat egyáltalán*kérdezi közbe erőtlenül felnevet, majd megtámaszkodik a lányba*-Ahogy látom egyben vagy ennek szívből örülök*mondja kicsit még mindig nyögve majdnemsokára jön az ágy. A férfi hagyja hogy ellássák közbe a lány fele néz, már jobban van bár kis idő el is tellt de a lány tudása sokat segített, ő is fogja a kezét közbe egy kicsit fáradtabb mosolyt ereszt meg*-Nem úsztam meg úgytűnik annyira jól mint ti... Mákom van hogy élek... De ahogy látom érdemes volt*mosolyodik el*