A Lebrun Ház

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szer. Aug. 12, 2009 11:47 pm

-Kicsit hallkan felnevet a lány válaszára*-Akkor azt hiszem iparkodnom kéne igaz?*kérdezi mosolyogva kissé talán játékosan is bár régen nem volt ilyen a férfi talán ha még nagyon régen de már szinte már semmivé válltak az emlékek*
-Biztosan szeretett, a jó dolgkra azért jó gondolni mert megnyugtatnak a rosszból meg tanul az ember*mosolyodik el ő is emlékszik az annyára tudja hogy jó is volt és rossz is egyaránt.. ő vámpír volt és bizony pár évig így éltek együtt talán vadásztak is ki éjjel ki nappal de attol szerette*-Az apámat nem ismertem a születésem előtt meghalt*mondja kicsit komolyabb hangon*mondja majd hallgatja a lányt de egy pillanat múlva lassan megcsókolja lehet ezzel kicsit bele is folytva a szót és elmosolyodik*-Ne kérj bocsánatot természetes hogy kíváncsi vagy*mosolyodik el. Sejti hogy az ember kiváncsi hiszen ő is az nomeg persze őt nem érintik ezek a témák úgy hogy bármi lenne belőle. Kezével közbe lassan húzza feljebb a felsőt nem akarja elsietni aa másik meg hogy azért ha Tua közbe akarna avatkozni akkor meg is állna*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Aug. 13, 2009 12:29 am

-Hát ahogy gondolod... nekem ez így is megfelel. *mosolyog, tényleg nem kell sietni, ő csak azt mondta, hogy ha így halad Claudius, akkor hajnalig biztosan meggyőzi. De ha talán kicsit tovább tartana a győzködés, azért sem haragszik meg, úgysem akar most hajnalban búcsúzkodni, pontosabban ezután máskor sem, ha csak nem muszáj. *
-Csak hiányzik... néha még most is látom, elképzelem, ahogy tesz-vesz a konyhában, ahogy beszél... olyan üres nélküle a ház. *mondja kicsit szomorúan, igaz, hogy az anyja halála óta 6 év telt már el, lassan 7 is, de attól még nehezen tud túllépni rajta, hiszen ő volt az egyetlen ember, akihez valaha is nagyon ragaszkodott, és akitől a legtöbbet tanult, no meg persze, aki a legjobban szerette és kicsit el is kényeztette. *
-Apu azután halt meg nem sokkal, hogy megszülettem... én se ismertem őt igazából. *hát igen, csak fényképen látta az apját, amit fájlalt is kicsit mindig... bár az anyja mindig azt mondta, hogy az apjának ez jobb volt így, nem szenvedett tovább, csak azt sajnálja, hogy nem ismerhette a lányát. De majd biztos odafentről néz le rá, és vigyázza is a lépteit. *
*Hát igen, csak mond és mond, valahogy nem az ő jellemzője a hallgatás, az csak akkor megy neki, ha egyedül van, és muszáj hallgatni, máskülönben be nem áll a szája. De most kicsit belefojtják a szót, ám nem sértődik meg, dehogy is. Inkább viszonozza a csókot, majd mosolyogva bámul a dampyrra. Valóban alaptulajdonsága a kíváncsiság, sose bírta megállni, hogy ne kérdezzen, ha érdekli valami. *
-Csak nem szoktam túl személyes dolgokról kérdezni... *mondja végül, általában csak akkor kérdez valami olyat, ha éppenséggel az illető nem túl szimpatikus és gonoszkodni támad kedve. Bár ez jelen esetben nem így van, Claudiussal nem akar gonoszkodni, cseppet sem. Közben meg hagyja, hogy a férfi egyre feljebb húzza a felsőjét, nem avatkozik közbe. Egy pillanatra lehunyja a szemét, de mosolya arra az időre sem tűnik el. Aztán ismét a férfira irányulnak a zöld íriszek, ő nem avatkozik közbe,nem fogja megállítani. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Aug. 13, 2009 1:57 am

-Ennek örülök is*feleli nyugodt hallk hangon valahogy nem akarja megtörni az éjszakai csendet nomeg úgyis elég közel van a nőhöz hogy még a suttogásokat is tisztán hallja. Minden esetre komolyan hallgatja a lányt meg tudja érteni.. neki is nehéz bár viszonylag fiatal volt amikor az anyját elveszítette utána meg jó ideig csak a bosszúnak élt, kicsit megsimítja a lány haját közbe elmosolyodik *-Vannak dolgok amik örökre megmaradnak. Ez nem feltétlenül rossz. Néha az emlékek tartják bennünk a lelket*mosolyodik el lágyan majd a következőre bólint, egyikük se ismerte az apját. Az utolsó mondatra megint csak mosolyogva simít végig Tua arcán*-Szerintem...*néz végig kicsit ravaszan a lányon*-Eléggé személyes helyzetben vagyunk hogy ilyet kérdezhess*mosolyodik el *-Mostantól már nem leszünk egyedül ha a sors is úgy akarja*mondja csendesen a lány fülébe súgva közbe keze még mindig húzza felfelé a fölsőt de még mellkas alatt megáll. Nem akar elsietni semmit és még idejük is van. Az éjszaka még hátra van ő meg nem akarja elsietni a pillanatot, csak kicsit lejjebb csúszik és apró csókokat ad a lány hasfalára néha néha felnézve a szemébe*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Aug. 13, 2009 2:22 am

*Rámosolyog a férfira, most tényleg nem siet sehová sem, igazán jól érzi itt magát, lassan még az Invictusról is megfeledkezik, meg minden egyébről, ami nem éppen volt igazán jó dolog az életében. Igaz, egy pillanatra az is eszébe jut ismét, ahogyan az anyja meghalt, de máris eltűnik a kép, inkább csak azt akarja úgy is megőrizni ami jó volt az egészben. Sokáig őt is csak az éltette, hogy ezt megbosszulja, de most már más is értelmet ad az életének, és ez a bizonyos valaki most éppen itt van vele, a bosszút meg inkább odébb rakja gondolatban. *
-Igen, néha... de azért az is jó, ha van egy kicsit több is.*kicsit oldalra dönti a fejét és elmosolyodik, bizony jó volt, hogy az egész invictusos átjárós kis kaland után arra gondolt, hogy ha ezt túléli, akkor talán nem csak a kutyája lesz az, aki várja, hogy visszajöjjön. Kellenek az emlékek, csak sajnos ők nem tudnak szeretni.*
-Majd megszokom ezt is.*mosolyog kicsit zavartan, de ha valami még új neki, akkor bizony nem szabadul meg egyhamar a régi szokásoktól, ahhoz idő kell.*
-Igen... ha Isten is azt akarja... Bár azt hiszem nagyon gonosz lenne, ha most már nem hagyná.*jegyzi meg, elvégre szerinte mindennek van logikája, oka meg célja, de abban úgy nem lát semmi értelmeset, hogy amikor mondjuk sikerül boldognak lennie, akkor egyedül marad. Ehhez túl optimista, pedig már tapasztalta... de azért még reméli, hogy ha nem is sok időt, de legalább egy keveset kapnak. Talán... Közben meg ajkain mosollyal figyeli, ahogy a férfi épp azon van, hogy lassan megszabadítsa a ruháitól. Néha hosszabb pillanatokra húnyja le a szemét, amikor éppen a dampyr ajkai a bőréhez érnek, aztán mosolyogva néz a szemébe, és kicsit hívogatóan is, talán pontosabban fogalmazva csókra éhesen. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Aug. 13, 2009 2:38 am

*Úgytűnik hogy a múlt elég sötét eseményei között azért megtalálták a fényt most már a Dampyr se az a komor félvérlény amit eddig mutatott a kis szarkazmussal karöltve, úgytűnik megmutatta a másik oldalát is a férfi és örül is neki*
-Azt hiszem ebbe eggyet értünk*mondja mosolyogva hiszen tényleg reméli hogy most kijut egy kis szép is a hajsza meg az egész felfordulás után, ha kicsi még akkor is örül neki*
- Nem csak neked kell megszokni*mosolyodik el játékosan*-Azt hiszem mindketten egy cipőben jártunk ilyen téren bár belegondolva most is*mondja komolyabban elvégre a helyzet még neki is új, de nem bánja sőt.*
-Hát ha ilyet tenne akkor bizony a maradék hitem is elszállna szóval én próbálok reménykedni*mondja játékos mosollyal az arcán még mindig. A ruhát nem is húzza feljebb csupán egy egy csók után fel fel néz a lányra és figyeli is a hívogató pillantást, amire feljebb is csúszik végig simítva a nő derekán és nemsokára ismét egymagasságba lesznek egy pillanatig csak mosolyogva figyeli a lány szemeit majd megcsókolja*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Aug. 13, 2009 5:44 pm

*Hát igen, a múlt egy kicsit sötétre sikeredett, de ideje ezen túllépni, és csakis a jelenre koncentrálni, mert mindig csak ez a fontos. Ha csak emlékeznénk, vagy csak terveznénk, hogy mi is lesz holnap, éppen erről a jelen pillanatról maradnánk le, pedig igazából csak ez adhatja meg a boldogságot, amit mindenki keres így vagy úgy. Tua már túl van az első lépésen, tudatosította, hogy a múlt soha nem fog megváltozni, és az emlékek csak emlékek maradnak, bármennyire is szeretné néha, hogy ne csak azok legyenek, innentől már minden könnyebb… feltéve ha figyel, és nem szalasztja el a nagy lehetőségeket. Rámosolyog most a férfira, abban valóban egyet értenek, hogy kicsit ideje annak, is, hogy ne csak a bosszúnak éljenek, hanem élvezzék is az életet, úgy éri, ennyit megérdemelnek ők is végre, érezhetnek, élhetnek.*
-Azért… unalmas is lenne, ha semmi újjal nem találkoznánk. *végigsimít kezével a férfi arcán, miközben ajkain még mindig ott húzódik örömteli mosolya. Mindebben neki a szerelem a legújabb, soha nem gondolta, hogy ez az, amit éppen ki akar hagyni. Mindig attól tartott, hogy megélheti azt, amit az anyja megélt… csak csodálni tudja az olyan embereket, hiszen az anyja is megtanult együtt élni azzal az űrrel, amit az apja maga után hagyott. Jó ideig sikerült is, nem szeretett bele senkibe, de mint a mellékelt ábra mutatja, mindenről nem dönthet az ember maga, és ez talán éppen így van jól.*
-Bízom benne, hogy ezt akarja.*mosolyodik el újra, noha egy pillanatra mintha komorság lepte volna meg az arcát az imént. Tudja, hogy lehet, nem éppen lesz könnyű együtt maradniuk, vagy éppen csak életben maradniuk itt, de már van, amiért megéri, van ami erőt ad, enyhíti az élet kilátástalanságát, színt hoz bele. Mosolya csak még szélesebb lesz, amikor a dampyr már ismét fölé hajol, aztán viszonozza a csókot. *
-De… azt hiszem, ez nem számít… úgyse adom fel soha, akármit is akar Isten, vagy a sors… vagy akármi is dönt ezekről… azt az egyet tudom, hogy nem akarlak elveszíteni. *mondja, kicsit átszellemült arccal, kicsit mintha átrendeződött volna a célok rendje, a bosszú visszaszorult második helyre, de ez talán érthető is. Ha a férfi a szemeibe néz, akkor olyannak láthatja a zöld íriszeket, mintha világítanának… ritkán ilyenek, de hát Tua is ritkán szokott boldog lenni, ez meg azon ritka pillanatok egyike. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Pént. Aug. 14, 2009 1:49 am

-Szerintem akkora szerencsénk nincs hogy nem jönne be semmi új az életünkbe*mondja kicsit félmosollyal elvégre ezen a helyen mindig történik valami. VAlami ami az esetek 90%ában nem jelent túl jót*
-Tudod én is bízom benne*mosolyodik el közbe lassan megcsókolja a lányt egy pillanatig csendbe is marad csak szép lassan húzza el a fejét ,tudja ő is hogy még biztos lesznek nehézségek az életbe de talán együtt valahogy túl lábalják, a következőre kicsit elmosolyodik*
-Ennyire már ismerlek hogy tudjam nem adod fel, azt hiszem ez volt az első amit észre vettem amikor megismerkedtünk bár akkor még a helyzet is más volt*mondja komolyabb hangon majd bólint*-Énse*mosolyodik el egy puszit nyomva a homlokára*-Azt hiszem kevés dolog lehet amit nem lábalhatunk át ha akarjuk*mosolyodik el persze tudja hogy azért még biztos lesznek nehézségek a jövőbe elvégre a hely ahol vannak nem éppen a legbiztonságosabb*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Pént. Aug. 14, 2009 2:07 am

-Hát az unalommal jóban én sose voltam, akkor már inkább történjen valami… nem muszáj feltétlenül rossznak lennie, bár itt azért annak több az esélye. De történnek jók is… néha… *mosolyodik el, Claudius az ilyen ritka jó történések közé sorolható, mármint az is, hogy anno megismerte, meg az is, hogy összebarátkoztak, ez a mostani magasabb szintje a kapcsolatuknak meg végképp a jó jelzőt viselő új dolgok közé sorolható, amikre sosem számított. *
-Az jó…*suttogja, még mielőtt egy csókkal ismét beléfojtanák a szót, bízni mindig kell abban, hogy ez így jó, sőt, hinni is kell benne, ő már csak tudja, hogy a pozitív gondolkodás csodákra képes. *
-Hát igen… én a makacs lány. *mosolyodik el, tudja magáról, hogy a kitartását valójában ez adja, hogy makacsul ragaszkodik az elképzeléseihez, céljaihoz, és a legvégsőkig elmegy, ha valami nagyon fontos neki. Igaz, nem mindig jó ilyen makacsnak lenni, nem egyszer került már bajba is emiatt, de azért ahhoz is hozzásegíti, hogy ne hagyjon mindent félbe, mert valami éppen veszélyes, vagy sokak szerint reménytelennek tűnik. Azt is lehet mondani, hogy önfejű, meg konok, ki ahogy gondolja… Csak elmosolyodik a puszira, és pár pillanatig csak bámulja a kék szempárt, csak nagy sokára szólal meg.*
-Hát… azért együtt talán csak könnyebb lesz. Legalább van akiért életben maradni… *mondja egy mosollyal, neki ez tényleg sokat jelent, amíg egyedül volt, valahogy nem igazán érdekelte, hogy egy-egy küldetésről hazatér-e vagy sem, most meg legutóbb azért vigyázott magára, próbálta sehol sem otthagyni a fogát. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szomb. Aug. 15, 2009 1:08 am

*Kicsit elmosolyodik majd játékosan belekap a lány hajába*-Például? Legyen vursli vagy valaim utcai felvonulás karnevál?*kérdezi mosolyogva közbe felnevet*-Mondjuk ilyesminek én is örülnék vagy ha legalább nem lenne baja egyikünknek sem*fejezi be kicsit csendesebben*-Nem baj ha makacs vagy. A makacsság lehet a való életbe mármint a másik világba nem lenne jó de itt ....*kicsit elkomorodik*-Sajnos kell*mondja lágyabb hangon a lánynak. A következőre csak kicsit elmosolyodik*
-Ezzel én is így vagyok. Most már van valakiért, megpróbálni túlélni ezt az egészet*mosolyodik el újjabb csókot adva közbe keze végig siklik a lány hasán feljebb húzva a felsőt, közbe a szemeibe néz még mindig lassan csinálja *-Tudod azon gondolkozok mi lesz ha kijutunk egyszer innen . Szerinted hiányoizni fog nekünk ez?*kérdezi lágy mosollyal*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szomb. Aug. 15, 2009 1:43 am

-Itt? Azt nem hinném... de a jó alatt arra gondoltam például, hogy megismerek néha olyan embereket, akik fontosak nekem... meg, hogy itt vagyunk, és úgy azért történnek olyan dolgok, amiket lehet értékelni. *mosolyodik el, ő azért alapjában véve a derűlátásra próbált ráhangolódni, talán mert muszáj. Ha nem hiszi el, hogy egy küldetést éppenséggel túlél, vagy akár csak azt, hogy ha kilép az utcára, majd vissza is ér a házába, akkor magát ismerve, meg is áshatná a sírját. Hiszen hogyan győzzön akármiben is, ha nem hiszi el, hogy lehetséges. és hogyan éljen, vagy egyáltalán miért, ha nem hiszi el, hogy vannak jó dolgok,, amiért érdemes élni. *
-Szerintem odakint se lennék más... meg úgy nem érdekel, hogy jó.e vagy rossz... ez segít részben megmaradni annak, aki vagyok. Én szeretem megalkuvás nélkül élni az életem... ha nem így lenne, akkor azt hiszem azzal részben feladnám az egyéniségemet. *sóhajt egyet, valóban itt jó makacsnak lenni, de talán ha az élet nem kényszerítené rá, akkor is ilyen lenne, megalkuvás nélkül élné az életét, úgy, ahogy neki éppen megfelel. *
A következőre csak kicsit közelebb húzza magához a férfit, ha már átkarolta a nyakát újra, és úgysem hajlandó nagyon elengedni, miközben rámosolyog, aztán meg viszonozza a csókot. Érzi bőrén a hideg érintést, de egy szót sem szólna, csak mosolyog, Miért is állítaná meg a férfit... inkább csak biztatóan rámosolyog, itt minden pillanatot meg kell élni, a tökéletes alkalmak várása nem éppen egy értelmes dolog... és meggondolva, Tuának ez is éppen tökéletes, hiszen itt lehet a dampyr karjaiban. *
-Hm... nem tudom, talán. Végül is én nem tudom, hogy milyen lehet máshol. Csak ezt a világot ismerem... de lehet, rénk férne már a nyugalom is a folytonos harc ellen, amire akár azt is mondhatom, hogy kilátástalan, mert nem úgy tűnik, mintha csappanna a vámpírok, vagy akár a farkasok száma... de igazából nem tudom még elképzelni, milyen lehet egy olyan világ, ahol kevesebb a veszély, nyugodtabbnak mondható az élet... és az az érzésem, ott a pillanatokat nem mindig tekinthetik olyan értékesnek, mint amilyenek valójában.*mondja halkan, kicsit elgondolkodva, nehéz valahogy elképzelnie, milyen lehet egy világ, amely nem ilyen.*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szomb. Aug. 15, 2009 2:14 am

*Mosolyogva bólit a lány szavaira ő is így gondolja igazából*-tudod szerintem is bár én eddig kevés embert ismertem meg akiket lehetne igazán értékelni*mosolyodik el pedig a DAmpyr elég sok embert ismer a városban mégis azért tartózkodik nagy részüktől*-Tudod ezt az egényiséget ne is addfel. Szerintem ez tesz téged azzá ami vagy. És ez nem rossz dolog*msoolyodik el ismeri a lányt talán éppen a kisugárzása fogta meg elsőre nomeg a dolgok ahogy kezelte őket. A csókot viszonozza közbe kezével végig simít a lány bőrén közbe mosolyog persze, igazából néha a pillanatok embere de most nem akarja elsietni a dolgokat és főleg olyat nem amit Tua nem szeretne*-Tudod sajnos énse...*mondja kicsit komorabban*-RÉgóta vagyok itt és már a múlt képei is kezdenek a feledés homályába vészni. De remélem azért egyszer még látom párzizst. És nem egyedül hanem veled*mondja mosolyogva magához ölelve a lányt*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szomb. Aug. 15, 2009 2:36 am

-Én sem ismerek túl sokat, de azért akárhogyan is, van pár olyan ember, aki azért értékes... és persze az egyetlen félvámpírom is ide tartozik.*mosolyog, igazából jó dolog, hogy vannak olyanok is, akik tudják milyen valójában, mert a többség nem éppen a jó oldalát szokta látni. És néha le kell vetni ezt a szerepet is, valamikor ideje igazi embernek is lennie, aki még érez is. *
-Köszi. *egy hálás mosolyt kap a férfi, jó érzés ám ha ilyet mondanak. Nem mindenki szereti, hogy olyan, amilyen, igaz, nem is volt soha az a célja, hogy mindenki szeresse. Most is elég lesz neki, ha Claudius szereti, azzal tökéletesen meg is elégszik, ennél több minek kellene? Amúgy meg jól van ez így ahogy van, nem sietnek sehová sem, ráérnek szép lassan is mindenre. Néha jóleső borzongás fut végig rajta, ahogy a férfi ujjai végigfutnak a bőrén, és ilyenkor csak lehúnyt szemmel halványan mosolyog, aztán ismét belenéz a kék szemekbe, és elmerül a férfi tekintetében. *
-Nem lehetetlen... amúgy nélküled én nem is hagynám el ezt a világot. *jegyzi meg, kicsit őt is érdekli azért, milyen lehet a város, ahonnan Claudius jött, de azért tudja, hogy ha megtalálnák az átjárót, ő egyedül nem lépné át. Közben meg eszébe jut valami, és máris kérdez... *
-Tudod, amúgy érdekelne valami. Amikor először szóba került Párizs, akkor még azt mondtad, hogy baráti alapon vinnél el... akkor is többet éreztél, mint barátságot, vagy ez csak később kezdődött? Akármi is a válasz, smmiben nem befolyásol, csak kíváncsi vagyok rá...*nagy szemekkel néz a férfira, és csak úgy sugárzik tekintetéből a kíváncsiság. Akkor igazából nem tudta hová tenni az egészet, mármint úgy érezte, hogy ez nem csak baráti alapon lenne, és most eszébe jutott. Vajon akkor igaza volt, vagy sem... erre kíváncsi. Bár azt nem tudná megmondani, hogy ő mikor kezdett többet érezni, sak azt, hogy erre mikor ébredt rá. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Aug. 17, 2009 10:52 pm

*Kicsit elmosolyodik*-Azt hiszem ebbe is hasonlítunk.. bár én csak azt mondhatom hogy az egyetlen Invictusosom*mondja mosolyogva miközbe szemével a lány szemeit figyeli, aprón elmosolyodik mi közbe Tua lehunyja a szemét és elmosolyodik *-Mondták már hogy szép a mosolyod?*kérdezi mosolyogva egy csókot adva a lány ajkaira. Ő is mosolyog miközbe figyeli a lány arcát, néha néha végig simít a hasán*-Én se mennék nélküled. Ha már együtt vagyunk akkor együtt is jutunk ki innen ez így lesz*mosolyodik el a kérdésre viszont egy pillanatra a meglepetés hullámja megy végig az arcán a lány ténleg jót kérdezett*-Nemtudom... Talán legbelül már éreztem hogy több sima barátságnál.. talán biztos de még nem gondolkoztam semmibe.. talán az akkor történtek miatt nem tudtam ezekkel a gondolatokkal tisztában lenni*mondja mosolyogva*-De azért jó hogy ez történt*fejezi be miközbe lassan lejjebb hanyatlik az ágyban de Tua derekát fogva közelebb húzza magához*-Lehet már akkor is csak még nem mertem bevallani se magamnak se neked*mondja hallkan*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Aug. 17, 2009 11:35 pm

-Igen, még amíg Invictusos vagyok...*mosolyog, egyre biztosabb benne, hogy jobban teszi, ha hagyja a rendet a fenébe. Egyedül is ugyanazok a képességei, maximum az ismeretei bővültek kicsit a rendben, azt köszöni szépen megtartja, mert hasznosak, de az élete fontosabb lett, mint a nagy vendetta. *
-Még nem... vagyis... te fél perce. Nem arról ismernek az emberek, hogy sokat mosolyognék... az elmúlt jó pár évben azt hiszem, te vagy a második, aki ilyen sokat látott mosolyogni... persze gúnytól mentesen... *a gúnyosabbik fajta nem igazán szép, úgy azért látták mosolyogni, de ez mégis más, mert ez szívből jön, és nem kell kicsit sem erőltetnie. Igaz, fura is lenne úgy... de ez most valami letörölhetetlen, egyszerűen csak mosolyog, mert nem bírna nem mosolyogni Claudiusra. *
-A te mosolyod is szép...*mondja halkan, miután viszonozta a férfi csókját. Lassan végigsimít a dampyr arcán, majd a mellkasán is végighúzza ujjait, a már igazán eltűnőfélben lévő sebhelyen. Szemei örömtől csillognak, és mosolyogva bólint, ő egyedül ebből a világból biztos, hogy ki nem teszi a lábát, még ha meg is találják a kaput. A simogatásokra kicsit még mindig megborzong, nem igazán szokott hozzá a hideg érintéshez, meg azért akadnak érzékeny pontjai is. Csak arra az egy pillanatra tűnik el arcáról a mosoly, és kicsit feszülten néz a férfi arcába, amikor az láthatóan meglepődik a kérdésén, talán nem kellett volna, de ezt neki elmagyarázni nem igazán lehet, mindig kérdez, ha kíváncsi valamire. Sajnos már nem tudja visszavonni, de azért lassan csak megszólal.*
-Azt hiszem... ezt talán nem most kellett volna... ne haragudj.*mondja halkan, de aztán úgy tűnik, mégis kap választ, meg az a pillanatnyi fura csend is elszáll. Ismét a régi minden...ő meg mosolyogva hallgatja a választ, amire kíváncsi volt. Közben meg engedi, hogy a férfi magához húzza ismét, és a mellkasához bújik. Majd amikor befejezte, felemeli a fejét, és belenéz a kék szemekbe.*
-A rettenthetetlen vámpírvadász is fél néha... Amúgy ez annyira édes... *mondja mosolyogva, és tényleg aranyosnak találja, hogy a férfi emberi oldala itt mutatkozik meg, például- bár a vámpíroknak nem fogja megköszönni, hogy ők most itt tartanak, de azért sejti, hogy valószínűleg nekik is volt ebben szerepük, elvégre ő is csak akkor nyögte ki nagy nehezen, hogy hiányozni fog neki, amikor már kicsit úgy tűnt, hogy megkésett. Bele sem mer gondolni, mi lett volna, ha a dampyr nem tér vissza. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Kedd Aug. 18, 2009 12:47 am

-Ez is elúlik mármint a kötelék az invihez*mondja mosolyogva miközbe kicsit elgondolkozik a últon hogy hogy került ide nomeg még sokmindenen*-Hát akkor azt hiszem én vagyok az első aki mondhatja*mondja mosolyogva miközbe apró csókot ad a lány szájára és kicsit vissza húzva a fejét mosolyodik el elnézve az arcát*-Nekem se mondták még*mondja csendesen kissé talán komolyabb hangon is de az arcán a lágy mosoly még mindig ott van. Úgytűnik Tua viszont észre vette a kis komorságot mondhatni ez megilyesztette a DAmpyrt amikor bocsánatot kér csak lágyan végig simít az arcán*-Ne kérj bocsánatot nincs miért*mondja mosolyogva tenyere még mindig Tua arcán van ujjaival a hajával játszik hogy próbálja besimítani a lány füleg mögé, a válaszán önkéntelenül is újjabb mosoly ül ki az ajkaira kicsit le is hunyja a szemét*-Tudod a rettenthetetlen vámpír vadász elég sokszor tud félni... *feleli mosolyogva a lánynak miközbe kezével lassan elkezdi felfelé húzni a lány felsőjét*-példáúl félek hogy ennek vége lesz,... vagy hogy meghallhatsz vagy attol hogy amit most teszek elrettentelek e vagy sem*mondja félmosollyal de komolyság is van benne*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Kedd Aug. 18, 2009 1:16 am

*mosolyogva bólint, valóban Claudius az első, aki mondta, hogy szép a mosolya, és ha már így gondolja a dampyr, Tua mosolyog is rá, szakadatlanul. Nem mintha kellene nagyon akarnia, igazából jön az magától is. Aztán persze, hogy észreveszi a változást, akármennyire rövid ideig is tart. talán ha nem ismerné ennyire a férfit, akkor nem tűnne fel, de azért eléggé ismeri, kissé talán jobban, mint mások, az ilyesmi nem kerüli el a figyelmét. Ismét elmosolyodik, amikor a férfi keze az arcához ér, majd rövid időre meg is fogja a kezét, ám aztán hagyja a hajával babrálni. Nála kicsit ez olyan ösztönös, néha mintha csak azután gondolkodna, hogy beszélt, és ilyenkor azért észreveszi, ha valamit nem kellett volna kimondani. De talán mindig jobb bocsánatot kérni, mint engedélyt... meg neki könnyebb is. Figyelmesen hallgatja a szavait, majd átkarolja a nyakát és egy biztató mosollyal néz a szemeibe.*
-Most ne félj. *suttogja a füléhez hajolva, majd ismét visszahúzza a fejét, és a szemeibe bámul. Őt most ebben a pillanatban nem igazán foglalkoztatja, mi is fog történni. Amit megtehet, azt megteszi, hogy élve jusson haza, de mindenről nem ő dönt, és ezt elfogadta.*
-Tudod, egyszer úgy is mindennek vége lesz, mert kezdete is volt... ez így szükségszerű. És egyszer majd mindketten meghalunk... de ez a pillanat most a miénk... Amúgy meg nem szoktam elmenekülni a kellemetlen dolgok elől sem, miért menekülnék éppen tőled? Ez, azt hiszem nem igazán jelentett problémát, amikor megcsókoltál legelőször... Pedig nem hiszem, hogy tudtad volna előre, mit teszek. Igazán nem kell félned, tudok én mondani nemet is... ha akarok. *mondja egy mosollyal ajkain, őt pillanatnyilag nem igazán foglalkoztatja a jövő, megszokta, hogy sose tudja, mikor ér véget az élete. De addig azért nem nagyon nyúzza a dolgokat, s talán éppen így a jó. Nem is igazán fél a haláltól sem, mindig készen áll rá, bár azért mostanság akármennyire is felkészült rá, hogy sose tudni, mikor halhat meg, szeretne még élni, most már kicsit több értelmet nyert az élete, újra. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Kedd Aug. 18, 2009 2:12 am

-Most nem is félek*mondja mosolyogva igazából valahogy megszűnt ez az egész mégha tudja jól hogy csupán egyetlen éjszkára is de most nem érzi a különös feszültséget amit a város és az egész világ szűl magából ami körülveszi őket*-Tudom.. de valahogy nem udok hinni a teremtésbe itt valahogy ennek az egésznek egy groteszk képe ment végbe mint láthatjuk*céloz ezzel mindenre ami körülveszi az embereket maga a terület is mintha valami labirintus lenne*
-Azt hiszem ennyire már ki ismertelek ha mondhatom ezt. No de azért nem szeretem átlépni a határokat maximum csak kitapogatn*mondja komolyabb hangon hiszen azért nem hülye a dampyr megbántani meg nem is akar senkit a viselkedésével*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Kedd Aug. 18, 2009 2:42 am

*Ismét mosolyog, igazából valahogy ez a félelem mintha hiányozna belőle. Persze van, amitől fél ő is, de maga az, ami ebben a városban normális lenne, az a fajta létbizonytalanság... ez Tuából hiányzik, talán mert ő abban nőtt fel, hogy minden úgy van jól, ahogy történik, és általában meg tud békélni bármivel, mert szükségszerűnek fogja fel az egyes eseményeket, születése óta abban él, hogy tehet bármit, a sorsán nem változtathat, valamilyen mértékben befolyásolják a döntései, de azért rengeteg mindent nem tudhat előre, még akkor sem, ha tervez. Ha a Gondviselés úgy akarja, akkor életben marad, ha meg az van megírva, hogy meg kell halnia, nem tud az elől kitérni. A is lehet, hogy egy szép napon majd egy vámpír szívja ki a vérét, pont, mint az anyjának, vagy az is, hogy egy darázscsípésbe hal bele, hiszen arra allergiás. Ez kiszámíthatatlan... és ettől furcsa mód sose félt, mindig csak azt féltette, ami közel állt hozzá. Félt, hogy elveszíti azokat, akik fontosak neki, talán ezért is nem engedett közel senkit, de most megolvadt a jéghercegnő szíve...*
-Groteszk... hát igen... de ez még nem változtat azon, amiben hiszek... *válaszolja kicsit elgondolkodva. Kicsit olyan, mintha valami pokolféleség lenne, volt, hogy ezen gondolkodott, de már nem. Biztos benne, hogy megvan annak is az oka, hogy ide született, talán éppen az, hogy azzá lehessen aki. *
-Akkor csak próbálgasd... ha átlépnél bármilyen határt is, elég hamar megtudnád. *válaszol, és komoly tekintettel néz a dampyr arcába. Sajnos, vagy sem, kinek, hogy... tud ő kicsit hirtelen is lenni, ha Claudius nagyon átlépne bármilyen határt, megérezné, az már biztos. Elvek és érzések... hát elvben felpofozná, volt már aki megjárta, gyakorlatban azért meg valószínűbb, hogy csak szólna, attól függ, mennyire is lépi túl a határt a férfi, esetleg. Addig viszont ő még mindig a mellkasának dől, és ujjaival néha végigsimít rajta, meg felnéz mosolyogva a dampyr arcára. *
-Nem hagylak pihenni... *jegyzi meg végül, majd egy csókot nyom oda, ahol nemrég még egy sebhely volt a férfi mellkasán. Hát ahhoz képest, hogy nem olyan rég, még tele volt sebbel, most eléggé jól elvannak. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szer. Aug. 19, 2009 12:46 am

*CSAK mosolyogva figyeli a lányt és hallgatja a szavait. A mondatokra ő maga is egyet értően bólint*-Kerestem már szót rá de talán ez illik a legjobban. Groteszk*mondja kicsit elgondolkozva a srác.
Igazából ténleg nehezen találna megfelelő szót a teremtés ilyen irróniáira amikor már olyanok élnek a földön akik amúgy halottnak kéne lenniük és nem más vérét szívni vagy teliholdkor terjeszteni a kórságot, közbe érzi ahogy a lány ujjai végig simítanak a seben. Kicsit elmsoolyodva néz a lányra mondhatni ezen az estén ez a mosoly nagyon kevésszer olvad le a férfi arcáról *
-Tudom azt hiszem ismerlek meg még ismerem a határokat legalábbis remélem hogy ismerem*mondja mosolyogva miközbe végig simít a lány arcán, érzi az ajkait azon a helyen ahol nemrég még egy seb égtelenkedett, de már nem fáj neki. Csak kicsit erősen öleli magához a nőt néha néha csókot adva a nyakára. Kicsit fel is nevet a megszólaláson*
-Hát azt hiszem hogy ez kölcsönös. Szerintem ma már nem is nagyon fogunk*mondja mosolyogva felnézve az órára. HÁt igen hajnali kettő*-Elég gyorsan tellik az idő de még azért van vissza az éjszakai életből is*mondja félmosollyal az arcán*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szer. Aug. 19, 2009 1:32 am

*Csak bólint egyetértése jeléül, elismeri ő is, hogy ez a világ itt úgy, ahogy van, groteszk. Bár ez is sokszor csak nézőpont kérdése, elgondolkodott már azon, hogy egyáltalán van-e joga eldönteni, ki az aki megérdemli az életet, és ki az aki nem. Nem látja át a dolgokat teljes egészében, fogalma sincs róla, minek mi lesz a végkimenetele... Meg amúgy is, mint gyógyítónak elvben az életet kellene védelmeznie, és nem ölni, sajnos az itt lehetetlen, egyszerűen csak nem tudja elkerülni. Talán éppen az a rossz ebben az egész világban, hogy nekik muszáj szembesülniük azzal a valósággal, amiről az embereknek odakint csak sejtésük lehet. *
-Én meg biztos vagyok benne, hogy anyu után te ismersz a legjobban... *mosolyodik el felnézve a dampyrra, tény, hogy az édesanyja ismerte a legjobban, a férfival szemben azért vannak titkai még a lelke mélyén, amik titkok is maradnak, de azért nem mondhatják el mások, hogy ilyennek valaha is látták volna, igazán kivételes valaki az, akinek megmutatja az igazi arcát. Közben most éppen Claudius mellkasához simul, ha már úgysem engedi a karjai közül. Igaz, ezt Tua kicsit sem bánja. *
-Talán majd reggel... úgy is az a normális kerékvágás nálam. *jegyzi meg egy mosollyal, ha dolgozik, akkor muszáj úgy is éjszakáznia, és már nem is igazán tudna olyankor aludni. De most pár napot már pihenésre szán a terveiben, jó lenne kicsit szabadulni a munkától, meg minden egyéb rémségtől.*
-Még van időd hajnalig meggyőzni.. hanem meg reggelig. *mosolyog, akárhogyan is, hosszú az éjszaka, bár ez a télivel nem is mérhető össze, az a ténylegesen hosszú. Ennek ellenére azonban van még pár óra virradatig, és örömmel tölti el Tuát, hogy ez a hajnal most nem hoz búcsúzkodást. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szer. Aug. 19, 2009 1:53 am

-HÁt rólam se tudnak sokan dolgokat kivéve te.. Akik már régen ismertek azok már mind halottak vagy én öltem meg őket vagy mások*mondja egy kicsit keservesebb mosollyal de azért nemsokára helyre áll a lelki világa csak ugye az emlékek.*
-Igazából nálam változó bár álltalába én is reggel alszok este mozognak férgek*mondja mosolyogva célozva a vérszívó és vérlények társulatára mégha kicsit nyersen is fogalmazott*-hmm azt hittem már meggyőztelek*mondja ártatlan arccal miközbe megcsókolja a nőt mondjuk ténleg jó lenne egy kis közös pihi meg messze a rossztól a várostól.. mondjuk a lakónegyed eléggé messze van de tudja hogy nemsokára megint a városban lesznek kutatva az éjszakai dögök utána aztán megkezdődik a vadászat. Addig viszont van még pár nyugis pillanat legalábbis talán nap így a férfi el is kerüli ezeket a sötét gondolatokat*
-Ha eddig nem győztelek meg akkor mivel győzhetlek?*kérdezi kis ravasz mosollyal a szája jobb sarkába közbe persze a lányt figyeli*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Szer. Aug. 19, 2009 5:28 pm

-Azért remélem nem ebbe fogok belehalni... *jegyzi meg egy félmosollyal ajkain, miközben végigsimít a férfi mellkasán. Kicsit sem gondolta komolyan, talán ki sem kellett volna mondania, hiszen nem akar ő bántani senkit a szavaival, olyanokat legalább is nem, akik fontosak neki, a dampyrt meg semmiképpen. Biztos benne, hogy a férfi sem bántaná őt, és ha belehal valamibe, akkor az a kalandvágya lesz, ami mindig is bajba sodorta, és ezután sem fog ez másképp lenni, nagy valószínűséggel. Mondhatni imádja a veszélyes helyzeteket, és van is része bennük... talán majd ezután is lesz olyan mázlija, mint eddig volt.*
-Már nagyon megszoktam... nappal nem nagy a valószínűsége összeakadni eggyel is... *mondja, de aztán megáll, elharapva a mondatot. Már megint a munka... persze, ez volt az élete, de azért most inkább elhallgat, néha kellenek olyan pillanatok is, amik nem csak arról szólnak, vagyis... pontosabban éppen, hogy nem arról szólnak. a munkán túl is van élet, ami, úgy tűnik nem is olyan unalmas, mint gondolta valaha.*
*Amikor a dampyr ártatlan arcot vág, kicsit oldalra dönti a fejét és rámosolyog. Tény és való, meg lett győzve már, de még sok idő van hajnalig, úgy is az volt a határidő... vagyis itt most nincsenek határidők, talán csak az a pont, amikor majd nem bír már egyikük sem ébren maradni, elvégre, kicsit hosszú és fárasztó napok vannak mögöttük. Viszonozza a csókot, majd a kérdésre ismét csak elmosolyodik, majd el kezdi ujjával a férfi egyik szőke tincsét csavargatni.*
-Hm... jó kérdés. Szerintem... csak légy kreatív.*mondja végül huncut mosollyal ajkain, aztán megcsókolja. Végül kicsit elgondolkodó tekintettel néz a férfi szemeibe.*
-Nem is tudom... talán mégis az a legjobb érv, hogy melletted lehetek. *mondja komolyan, közben meg újra a férfi mellkasához simul, és mosolya is megjelenik ajkain. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Szept. 10, 2009 10:07 pm

-Azt én is*mondja egy enyhe bólintással miközbe figyeli a nő arcát. Az övé néha elmosolyodik néha csak a szeme csillogása jelzi hogy bizony nem csak hallja de fel is fogja azt amit Tua mond*
-Én már inkább nappal is nyitott szemmel járok ki tudja*feleli miközbe bele simít a másik hajába, a következőre kicsit fel is nevet*-Nemtudom hogy kell kreatívnak lenni*mondja mosolyal az arcán. Ténleg hagy valami kívánni valót ezután node azért próbálkozik hogy ahogy a lány is mondta "kreatív" legyen, bár annyi már biztos hogy a mai estét egymás társaságába töltik , és reméli hogy ez a nyugalom még egy darabig meg is fog maradni, a válaszra csak mosolyogva bólint nem is kell több érv elvégre ők már csak ilyenek*-Szerintem nem is kell a miértekre választ keresni elég az hogy úgy van ahogy most, vagy számít egyáltalán valamit is a többi? Fő hogy most ez van*mondja egy őszínte mosollyal az arcán miközbe ő is kicsit lehajtja a fejét, jó ez a néha beálló hirtelen csend*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Szept. 10, 2009 10:40 pm

-Hát nem is lenne jó, ha valami bajod esne. Lehet, hogy van aki örülne ennek, de én nem. *bociszemek, kicsit sem ért egyet a kedves vámpírokkal, akik a férfit üldözték és majdnem megölték, de hát eleve más a nézőpont, szerencsére, vagy sajnos, attól függ kit veszünk figyelembe. Tény, hogy ő nagyon nem szeretné, ha a dampyrt ne adj isten a hullaházban látná viszont. A gondolattól még a hideg is kirázza, jobb elhessegetni most az ilyesmit, fő, hogy itt vannak és élnek. Sajnos ebben a világban a holnap feleannyira sem biztos, mint odakint. A következő mondatra csak elmosolyodik, és jobb kezével lágyan végigsimít a férfi arcán. Már úgy is meggyőzte, hogy miért is lenne jobb itt neki. Pillanatnyilag úgy is szeretne kicsit minden munkát félrerakni, és csak boldognak lenni, amíg lehet. Most legalább az, és reméli, hogy ezzel Claudius is így van. *
-Most csak ez a lényeg.*mondja halkan, átkarolva a férfi nyakát, és egy ideig csak a mellkasához simul, régen volt ennyire jó a csend. Egy darabig a férfi szívverését hallgatja, aztán jó pár perc elteltével szólal csak meg. *
-Azt hiszem, régen éreztem magam ennyire jól valakivel... *motyogja felnézve a férfi arcára. Na igen, elmondhatja amúgy, hogy életében először szerelmes, amit most pokolian későnek érez, bár ez nem igaz. Csak itt néha mintha a hónapok évek lennének, olyan lassan múlik az idő és rettentő soknak tűnik. Bár ez relatív, egy vámpírnak az ő húsz éve csak pár nap lehet, neki viszont néha rettenetesen sok. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Szept. 10, 2009 11:34 pm

-Hát elég sokan örülnének neki....... De azért nem szoktam más ohaját olyan könnyen elfogadni nyugi*mondja mosolyogva miközbe a másik fölé hajol. Tény hogy volt pár elég rossz helyzete de azért még nem mondhatni hogy nem úszta volna meg őket kissebb nagyobb sérülésekkel*-Igen*válaszolja hallkan majd jön a hosszabb csend egy ideig nem is nagyon szólal meg csupán kiélezi az érzékeit és figyel*-Hát azt hiszem ezt én is elmondhatom, talán nem is volt ilyen időszakom még. Kicsit fura is.. de csak jó értelembe*mondja miközbe a másik homlokára nyom egy csókot, ő se túl idős huszon egynéhány évével elég keveset látott a világból, de ezt a részét már elég jól ismeri főleg a várost és ami körül veszi. Néha már kételkedik benne hogy egyáltalán rá ismerne e arra a helyre ahonnan jött. Kérdéses. De minden esetre el lehet mondani hogy van benne remény.*-Ha kijutunk innen ténleg elhúzunk amilyen messze lehet soha nem akarom látni a norvég félszigetet*mondja kicsit nevetve miközbe átöleli a másikat, kezét lassan lejjebb húzza így végig simít a lány hasán is majd a derekára fonja a karjait*-Szerinted még lehetséges ez a dolog?*kérdezi*