A Lebrun Ház

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Pént. Szept. 11, 2009 12:26 am

*Elmosolyodik, azért tudja, hogy a férfi nem adja fel egykönnyen, és ez jó dolog. Elvégre éppenséggel most élt túl egy találkozást három vámpírral, akik nagy valószínűséggel azt a feladatot kapták, hogy megöljék és nem azt, hogy beköszönjenek és a matuzsálem szeretetteljes üdvözletét közvetítsék. A csend meg most úgy jó dolog, kissé hiányzott is a lánynak már valami ilyesmi, ami nincs tele feszültséggel, és amit nem követ semmiféle vihar... hanem csak egyszerűen csend, ami megnyugtató, főleg így, olyan valaki mellett, aki fontos neki. Rámosolyog a férfira, amikor az homlokon csókolja, jól meggondolva neki is talán az első alkalom, hogy szerelmes... meg hogy egyáltalán boldog, azóta, hogy elvesztette a családját. *
-Nem nagyon tudom, mi merre van... de a világnak ezen részét azt hiszem, akkor messzire kerülném én is, ha lehetőségünk lenne kiszabadulni innen. *jegyzi meg, néha már nyakig van ezzel a világgal. Közben hagyja, hogy a férfi a derekára kulcsolja a karjait, kissé közelebb is húzódik hozzá, majd belenéz a szemeibe.*
-Kijutni innen? Nem tudom... de azért bízom benne, hogy csak kell léteznie kiútnak is, ha be lehet jutni. *mondja kicsit elgondolkodva, végül is az nem lehet, hogy csak bejutni lehessen, vagy mégis? Azért egyelőre még hiszi, hogy valahol van kapu kifele is. *
-Amúgy sose mondtad el, hogy kerültél te ide Párizsból...*bájosan pislog, kíváncsi ám, persze azért nem most rögtön lesz kíváncsi mindenre, de ha nem alszanak, legalább kihasználja az időt. És ezt úgy sose kérdezte meg, bár mindig is érdekelte... vajon mi vezet valakit arra, hogy elinduljon a szülőhelyéről egy tök idegen helyre, amiről fogalma sincs milyen lehet. Kicsit olyan értehetetlen neki ez, talán mert itt született. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Szept. 17, 2009 1:00 am

-Kerülnénk. Én is ezen az állásponton vagyok*mondja mosolyogva miközbe össze ölelkeznek*-Tudod szerintem is. Az paradoxon lenne ha nem lenne... valahogy bejutunk akkor ki is. Lassan kezdem úgy érezni hogy valami itt tart minket ami megakadályozza hogy elmenjünk. VAlami amit talán egy itteni teremthetett. Tudod nem hinném hogy minden ilyen volt*mondja mosolyogva de kicsit elgondolkozva is. A kérdésre csak kicsit oldalra dönti a fejét*-Tudod... régebben a bosszú hajtott... mint ahogy a te édesanyádat az enyémet is megölték... Egy vámpír...igaz anyám is vámpír volt de mégiscsak a vérem és szerettem is.. A bosszú hajtott ide. a vámpír erre jött én csak követtem.. vadásztam rá ameddig el nem kaptam és amikor bevégeztem tudod mire jutottam?*kérdezi miközbe kicsit elkomorodik az arca*-Hogy bár elég tételt tettem de a lelkem attol még ugyanúgy sebes... *mondja kicsit szomrúbb hangvétellel*-Tudod azóta te vagy az egyetlen ember akire másképp tekintek mint munka kapcsolatra vagy sima ismerősi viszonyra*mondja komoly hangon miközbe kezével lassan feljebb húzza a lány felsőjét majd egy apró csókot ad a lány hasára, bár lehet hogy az érintés hűvös, de talán már a nő ismerheti ezt a hűvösséget ami nem tükrözi a férfi érzéseit*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Szept. 17, 2009 1:31 am

-Lehetséges. Tényleg hihetetlen kissé, hogy ez mindig is ilyen lett volna... bár vagy kétszáz évet élt itt a családom, de előtte lehetett más. *jegyzi meg, és tényleg nincs kizárva. Talán valaha ez a világ is ugyanolyan volt, mint odakint minden. Csak ezt talán soha nem fogják újra megélni... a jelenlegi lakóinak már csak a morbid változata jutott. Érdeklődve hallgatja a férfi beszámolóját, majd jobb kezével lágyan végigsimít az arcán és egy csókot nyom a homlokára, majd ajkain halvány mosollyal néz rá.*
-Erre nekem is rá kellett jönnöm... a bosszú nem old meg semmit. Amióta csak megtanultam használni a fegyvereimet, azon vagyok, hogy minél több vámpír pusztuljon el... talán már az is halott, aki anyámat megölte... de ettől még nem fog feltámadni. *sóhajt, valamikor még naivan azt hitte, hogy ezzel majd könnyebb lesz szembenézni a dolgokkal, vagy legalább elfogadni, hogy az anyja meghalt, de még mindig ugyanúgy gyötri néha az egész, és már tudja, hogy semmit nem oldott meg, legfeljebb csak azt érte el, hogy jó kis célpont legyen, mi nem kecsegtet túl sok jóval.*
-Ezt megtiszteltetésnek veszem... őszintén ez részemről is áll veled kapcsolatban. *mondja halkan, miközben elmosolyodik. Tény, hogy kevés embert enged közel magához, mert fél, hogy aztán fájdalmas lesz elveszíteni őket. Claudius meg a ritka kivétel, és nem sokon múlt, hogy őt is elveszítse, de most igazán tudja értékelni, hogy ez nem történt meg. Közben újra jóleső borzongás fut át a testén az érintésre, és ujjait a férfi szőke tincseibe fúrja, majd rámosolyog.*
-Kezdem megszokni, hogy ennyire hideg vagy. *mondja halkan, mosolyogva és a férfi tekintetét keresi közben, azért azt is tudja, hogy ez tényleg nem érzéseket tükröz. Csak sose bírja befogni a száját. XD*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Szept. 17, 2009 2:01 am

-Nem tudni pontosan mikor keletkezhetett ez az egész*mondja kicsit elgondolkozva. Ő biztos nem tudja a fiatal éveivel amit eddig élt*-Értelek és át is tudom érezni. Azt hiszem egy cipőben járunk... De a bosszú csak minket tesz tönkre*mondja kicsit elgondolkozva a lány fele nézve, a következőn csak lassan elmosolyodik , nem kell megtisztelésnek venni hiszen kölcsönösen tisztelik egymást nomeg még éreznek mást is. *-Én is meg vagyok tisztelve*mondja kicsit vidámabb hangon, közbe a lány beletúrja a kezét a hajába, ennek hatására csak további csókokat ad az említett testrészre közbe fejével halad feljebb . A mondatra kcisit felnevet*-Hát azt hiszem hogy egy jó darabi még sajnos ez a hideg test marad nekem... de nem tükrözi a meleg belsőt*mondja még hozzá téve mosolyogva*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Szept. 17, 2009 2:20 am

-Hát... lényegében engem az nem is érdekel túlzottan, hogy mióta van ez így... de ideje lenne, ha ez a valami mondjuk hagyna kijutni.*sajnos az a valami nem hatódik meg a bájos pislogásától, úgyhogy valószínű, hogy egy ideig még itt fognak tartózkodni. *
-Talán ideje lemondani róla...*jegyzi meg elgondolkodva, talán jó lenne megszabadulnia neki is a gyűlölettől, mert az tényleg csak neki árt, és attól még egy vámpír sem pusztul bele, hogy ha gyűlöli őket, ez utóbbihoz inkább a tettek kellenek, de az is kissé tönkre tette, hogy azzal kellett szembesülnie, hogy a bosszú érdekében addigi értékeivel kellett szembe fordulnia. Mosolyogva nézi a férfit, majd lassan ismét a nyakára kulcsolja a karjait, és belebámul a szemeibe, ha már ismét elért az arca magasságáig. *
-Sajnos? *felvonja kicsit a szemöldökét, de továbbra is mosolyog, majd folytatja.*
-Nem zavar... szokatlan ugyan kicsit... és... tudom.*suttogja a végét, majd megcsókolja a férfit. Tudja, hogy erről egyáltalán nem ő tehet, és azt is, hogy az érzéseihez semmi köze, sőt. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Okt. 11, 2009 9:16 pm

-Későbbi idősík-

-Ha az a sorsom, hogy éljek, akkor túlélek bármit, ha meg nem, ahhoz az orvosok kevésnek bizonyulnak. *válaszol egy félmosollyal, eddig is voltak súlyosabb sebei, húzós esetei, és még itt van, mindent túlélte. Bár azért egy ideje jobban vigyáz magára, az is igaz.*
-Micsoda kérdés... *mosolyodik el kissé kacéran, a férfi arcát fürkészve közben. Érdekes kérdés, majd még meggondolja... hogy közölje-e a konkrét választ, vagy szűrje le az úr, ha érdekli.*
-Hm... nem hiszem... hacsak nem utálod a tömegeket. *neveti el magát, na az azért nem fog bekövetkezni, ha rajta múlik, hogy a városlakók megkedveljék, vagy csak rájöjjenek, hogy mégsem annyira rossz, és veszélyes, mint tűnik , nagyon is jó ez így neki.*
-Szegénykém, kikaptál egy nyűgös nőt... Biztos akarsz még egyet?*kérdezi kacér mosollyal, na azért ő nem nyűgös, telehold ide, vagy oda. Közben jobb kezével lassan végigsimít a férfi arcán, a nők úgy is már csak ilyenek, jó elfogadni, hogy vannak nyűgös napjaik. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Okt. 11, 2009 10:14 pm

-Nemtudom nem mindig bíznák a sorsba a végén még máshogy alakulna mint ahogy számítom*
mondja egy kis félmosollyal ő végülis félig hisz benne de jobban szereti ha saját maga intézi a dolgait, a következrőre csak lágyan elmosolyodik közbe pedig beszállnak és elindulnak hazafelé, nem sok idő hiszen kocsival vannak a srác pedig nem nagyon sajnálja a gázolajat a sebesség korlátozást pedig nem tartja be. Elvégre amúgy se sokszor lát erre rendőrt. Nemsokára viszont már aháznál vannak és a férfi le is parkol a járgánnyal majd a lány fele néz megfogva a kezét ami az arcán van*
-Hát tudod szeretem a nyűgös nőket főleg amikor én is nyűgös vagyok*ad egy puszit a másik homlokára majd kiszáll a járgányból*-Otthon édes otthon bár lehet hogy a semmi szélén van de legalább a mienk

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Okt. 11, 2009 10:33 pm

-Mindent én sem bízok arra, de van, amit nem tudok kiszámítani, így inkább elfogadom, hogy van, amit nem én irányítok. *megvonja kissé a vállát, és elmosolyodik. Ez jobb, mintha folyamatosan rettegne, vagy valami ilyesmi. Közben meg haza is érnek, a száguldás kicsit sem zavarja, ő is mindig hajt a motorral, szegényke meg is szenvedi néhanapján, hogy Tua sietni szokott. Még szerencse, hogy eddig egy fára se csavarodott fel. *
-Hát... akkor jó. Mert hozzám aztán türelem kell. *mosolyodik el, és átkarolja a férfi nyakát. *
-Ez itt tökéletes... legalább csend van és senki sem zavar. *jegyzi meg továbbra is mosolyogva, igazán szereti itt, senki nem zavar, nem piszkálódik, nem idegesít, ez így jó.*
-Bár azt hiszem, veled a világ végén is ellennék. *jegyzi meg, majd elengedi Claudius nyakát és egyik kezét zsebre dugja a másikat meg a kilincsre teszi, már teljesen otthonosan mozog itt. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Okt. 11, 2009 11:04 pm

-Tudom . Te túlélő típus vagy*mosolyodik el lágyan de nem mond többet csupán tekintete vissza tér az útra de a mosoly különöséképpen nem tűnik el az arcáról, csak hallgatja a másikat, közbe lassan megérkeznek és a lány meg is öleli, a férfi csak hideg lehelettel nevet fel hallkan a másik mondandójára majd bólint*
-Nem baj de a türelem meg erősít amúgy nem is kell annyi mint hinnéd
*feleli mosolyogva majd kiszállnak a kocsiból lassan indul meg az ajtó felé, közbe aprókat bólint a másik szavaira*-Hát kivéve talán szombatonként a póstás a madarak a kóbor kutyák leszámítva ténleg nem*mondja mosolyogva miközbe az ajtónál a másik felé fordul, megvárja míg a lány benyit ha már otthonosan mozog majd ő utolsóként be is zárja az ajtót. A farkas úgytűnik valahol hátul ellehet mert még nem jött elő*
-Szerintem mi már a világ végén élünk*feleli félmosollyal miközbe a lány fele néz és lassan beljebb mennek az épületbe, ahol a végén a srác meg is áll a nő előtt*-Nos mi a terved estére?*kérdezi félmosollyal miközbe Tua szemeibe néz*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Okt. 11, 2009 11:22 pm

-Ezt már te tudod.*mosolyodik el, bár igaz, hogy a férfi eléggé jól ismeri, így azért könnyebb kibírni őt... na meg vele nem is kötekedik állandóan, szóval Claudius szerencsés.*
-Na ezt mondom... nem kapok agybajt a szomszédoktól, meg aztán ők sem tőlem. *neveti el magát, szegény szomszédok hamarabb készülnek ki idegileg tőle és menekülnek el, mint ő. Ebben igazán jó már, de hát Istenem, nem szereti a társaságot túlzottan. Közben belép és megszabadul a kabátjától, a fogasra akasztva azt. *
-Nem baj az...*mosolyodik el, majd a kérdésre kissé elgondolkodik, közben meg a kék szempárt bámulja.*
-Hm... olyannak ismersz, mint aki nagyon tervezni szokott? Őszintén nem tudom... azon kívül, hogy veled akarom eltölteni. *mondja egy mosollyal, és nekitámaszkodik a falnak, kezeit a háta mögé téve. *
-és megtudhatom, neked milyen terveid vannak? *kérdezi oldalra döntve a fejét, kíváncsi pillantással. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Vas. Okt. 11, 2009 11:46 pm

-hát amennyire megismertelek ezt le tudtam szürni először a piás motorozás majd az invictusos balhék aztán a perem ráadásul szövetkeztél egy dampyrral hmm nem mondom meggondolatlanság vagy túlélő ösztön?*kérdezi játékos mosollyal miközbe a lányra néz, majd a következőn elneveti magát*
-Hát szép is lenne hja ők kapnának szívbajt a végén még kiküldenének ránk valami ingatlanost báár.. abból se láttam még gyakran ezen a környéken*felezi be a mondatot közbe már jó a nevetésből is csak egy lágy mosoly lesz, a következőre csak bólint elvégre ténleg lassan már nem érdekes hol vannak csak hogy éljék túl, a kérdésre kicsit elgondolkozik*
-Nos lássuk csak eddigiekből azt mondanám hogy a gondolataidba bármennyire szeretnék még nem tudok bele látni deee azt hiszem igazad van. Nemnagyon*mondja végül közbe lassan közeledik a lányhoz aki a fallnak támaszkodik*
-Nekem? Nemtudom igazából még vacilálok*feleli félmosollyal miközbe a lánytól egy lépésre áll figyelve, majd lassan közelebb lép és fölé hajol*
-De ha akarsz segíthetsz*teszi hozzá kicsit még nevetve miközbe apró csókokat ad a nyakára egyre feljebb végüle elérve az ajkait is*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Okt. 12, 2009 12:11 am

- Lehet, hogy meggondolatlanság... de egy valamiben tévedsz. Nem szövetkeztem senkivel, azt a dampyrt szeretem. Erről nem tehetek. *Mosolyodik el, azért nem bánja, kicsit sem, a többi rész meg már a múlthoz tartozik, már nem iszik, és az Invictus is nagy részben csak emlék. *
-Örülj, hogy veled nem kötekedek... Szegény szomszédaim, szerintem áldás nekik, hogy most veled lakom. *no meg neki sem rossz, az tény. De már a végére kezdte sajnálni szegényeket, mert ha valakivel nincs jóban, akkor annak megkeseríti az életét, de kegyetlenül. *
-Na látod, nekem mindig igazam van... *neveti el magát, majd a nevetés mosollyá szelidül és kíváncsian bámulja Claudius arcát válaszra várva.*
-És mik is a lehetőségek, amik között nem tudsz dönteni?*kérdezi meg, majd lassan ismét a férfi nyakára fonja a karjait, és viszonozza a csókot. *
-Még mindig nem tudom, mik az alternatívák. *jegyzi meg aztán, ajkain mosollyal.* -Gondolatolvasásban nem vagyok jó én sem. *teszi még hozzá, és továbbra sem engedi el a férfit, inkább hozzá bújik. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Okt. 12, 2009 12:46 am

-Nem is megrovásból mondtam amúgy a szeretet kölcsönös*mosolyodik el a férfi is miközbe néha néha vizslatja a másik pillantását mosolyogva. Tudja hogy a lány már nem éli azt az életet és megválltozott csupán ilyenek mint az invictus még mindig okozhatnak galibát*
-hát most mondjam azt hogy nem hagynám magam ha kötekednél? ELég sokmindent kibírok*feleli lágy hjangon a lánynak hiszen ténleg így van bár ő nem ismeri a kötekedős énjét ami nem is baj jó így minden ahogy most van nem is kell több. A következőre felnevet majd válaszol is*
-Ó az egó mire nem képes*feleli mosolyogva hátra igazítva a haját, majd a kérdésre oldalra dönti afejét*-Még magam se tudom most agyalom ki a lehetőségeket is*feleli mosolyogva*-tudod én se tervezek mindig előre mindent*mondja kicsit ivssza vágva a lány tervezéses mondatára persze játékosan majd a csók után kicsit hátrébb húzza a fejét miközbe a másikat figyeli. Közbe kezével lassan átkarolja a derekát a másiknak majd emel rajta egyet és ő közelebb lépve a fallnak nyomja a lányt. PErsze nem fájdalmasan, kezét még mindig a derekán tartja*
-hát segíthetsz alternatívát is kitalálni azt hiszem a gondolat olvasásos dologba már ketten vagyunk akik nem tudnak*feleli félmsollyal*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Okt. 12, 2009 1:10 am

Mosolyogva pillant fel, de nem szól semmit, jó tudni, hogy mindez kölcsönös, és igazán nem vette megróvásnak, hogy ezt lássa a férfi, csak a szemébe kell nézni. Az Invictus meg az Invictus, akármikor bekavarhat akárkinek, de legalább nem küldik már csak úgy a lehető legveszélyesebb helyekre, mert esetleg feláldozható. *
-Hát ezzel nem foglak próbára tenni azt hiszem. Nem tudok kötekedni veled... még a kezdetek kezdetén se ment, pedig ha jól emlékszem, akkor még nem tekintettelek barátnak sem. *bájos pislogás, az már a régmúlt, amikor még eleve vámpírnak hitte a férfit, naiv kis csitri korában, a Rend előtt, és akkor még nem volt neki túl szimpatikus, az is igaz, de szerencsére ez már megváltozott. *
-De legalább egészséges egóm van és még be is vállalom. *ölti ki a nyelvét, nem zavartatja magát, bár azért komolyan sem kell venni, képes ám kompromisszumokra is. Mosolya kiszélesedik, amikor a derekán érzi a férfi karjait, majd kissé meglepődve pislog rá, amikor a talaj megszűnik a lába alatt, aztán már csak a hideg falat érzi a háta mögött, és beleborzong. *
-Hát minden esetre szerintem akad a falnál kényelmesebb hely is... nem panaszkodom, ez sem rossz... vagyis nem lenne az, ha nem fagynék oda lassan. Nem túl meleg... *mondja el őszintén a véleményét, az alternatívák még ráérnek. Egyelőre bociszemekkel bámul a férfira, nem kell elengedni, semmi baja Claudius hideg érintésével csak a fal pluszba kicsit sok a jóból neki, és hát túlöltözve nincsen. *
-Hm... hát a kérdés egy jó módszer, és én válaszolni is szoktam, nem kell gondolatolvasás... bár pillanatnyilag kíváncsi lennék arra, mire is gondolsz éppen?*mondja egy mosollyal, és egy gyors csókot lehel a férfi ajkaira, a válaszadásban nem akadályozza. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Okt. 12, 2009 9:58 pm

*Kcsiit elmosolyodik, nem is baj ha nem kötekedik elvégre nem így ismerte meg bár elhiszi róla hogy képes lenne rá, néha a férfi is tud de csak igen kivételes személyekkel akiket annyira nem kedvel, kicsit elmosolyodik*
-Kezdetekbe szerinted ki tekinthetett barátnak egy sápadt magába húzódó magányos fiút?*kérdezi mosolyogva miközbe egy apró csókot ad a nőnek*
-Az egó lehet egésséges is?*kérdezi félmlmosollyal miközbe emeli feljebb a nőt persz mind e közbe nyugodtan figyel a másik szemébe, a következő mondatra kicsit felnevet.*-Bocsi azt hiszem nem vagyok tisztába a saját házam hőképével *mondja egy félmosollyal de nem engedi el a másikat inkább csak lassan elhátráll a falltól tartva a nőt, persze a háta mögött ott van a kanapé de nem úgy tűnik mintha nagyon észre vette volna lehet hogy lesz itt egy borulás de talán puhára esik*
-Vanni van csak meg kell keresni*mondja közbe mosolyogva a másiknak majd felnvet*-Hát azt hiszem te nem arra az életpályára születtél hogy gondolatot olvass amúgy még nem tudom ha segítesz könnyebben kitalálhatjuk

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Okt. 12, 2009 10:15 pm

*Hogy képes lenne-e? Hát, Tuácskának teljes mértékben lételeme a kötekedés, ha nem kötekedik, az már furának számít. Jó, persze, jelen helyzet más kategóriába sorolódik, vannak ritka kivételes egyének, akiket nem tudna bántani, meg nem is akarna, de azért a többséggel rendesen tud piszkálódni. Visszafogni magát nem szokása.*
-Mondjuk én... csak 16 évesen halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy vannak egyáltalán dampyrok is a világon. Sápadt és hosszú szemfogai vannak... na meg hideg az érintése... és máris magától értetődő volt, hogy az a valaki vámpír. Csak aztán meg elkezdett gyanús lenni, hogy neked nem árt a napfény... *mosolyodik el, még szerencsére, hogy nem árt a férfinak a napfény, na meg, hogy egyszer megtudakolta, miért is van ez így, és nem próbálta meg megölni. XD*
-Te most kötekedsz velem? *ráncolja a homlokát, de szája sarkában ezzel egy időben meg mosoly bujkál. Annyira nem egészséges az egó, de hát ha már van, akkor nem nyomja el, meg amúgy is jobb, mint egyéb érdekes állapotok. *
-Óh, én lassan igen, a fal hideg... és teljes mértékben megelégszem veled, a ráadást kihagynám, ha lehet. *bájos pislogás és egy mosoly, nem kell sértésnek venni, mert nem az, cseppet sem zavarja, hogy Claudius érintése hideg. Csak a fal is pluszba sok kicsit a jóból.*
-Hm... azért nem akarom találgatni, mire is gondolsz éppen. Csak remélem, hogy semmi köze a munkához... Ugye? *dönti oldalra a fejét, bár azért már nem új, hogy a munka valahogy száműzhetetlen az életükből. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Okt. 12, 2009 10:39 pm

-hát az még elég fiatal kor... ezért is nem hibáztattalak,*mondja félmosollyal miközbe lehunyja a szemét és fejével a lány nyakához bújik, régebben minden más volt az ő felfogásai is gyökeresen különböztek a mostaniaktól, egyedül volt nem igen törődött a környezettel csak a bosszú hajtotta most már kimerült ebbe a bosszúba , mondhatni akkor felemésztette egy lényét.. a rosszabbat. A kérdésre csak kicsit oldalra dönti a fejét*
-hmm gondoltam kipróbálom de nem megy*válaszolja majd kicsit fel is nevet de a nevetésből hamar csak egy mosoly lesz*
-Megértelek, és bocsi is*mondja félmosollyal miközbe most már távolodnak egyre hátrébb és hátrébb végül a srác lába ütközik az kanapéval így kicsit megáll hátra is nézve , közbe elmosolyodik, esés jelenet lehet hogy elmarad*
-Hát akkor oda lenne a meglepetés.. amúgy nem munka isten ments attól már herótom van*feleli nevetve miközbe az ágy felé fordul és rádől lehetőleg úgy hogy a lány kerüljön alulra persze ő se nehezkedik rá

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Okt. 12, 2009 10:59 pm

-Hibáztattál? Csak nem voltam már akkor is szimpatikus? Vagy netán a jövőbe látsz? *kérdezi mosolyogva, bár azért akkoriban még talán fele annyira sem volt egy kelleme társaság, mint most. Talán mert makacsabb volt és mert utálta az intézeti életet, és úgy egyáltlán az életet, szóval el lehet képzelni, mennyire érdekelték a jó kapcsolatok másokkal. *
-Tiszta jó... amúgy nem szeretem, ha velem kezdenek kötekedni. Ölni tudnék olyankor... *nevet, bár tényleg nem rajong azért ha kötekednek vele, annak ellenére, hogy vannak olyanok, akik próbálkoznak, ő meg valahogyan visszavág... általában. De hát más kötekedni, és más az áldozatnak lenni, utóbbi nem az ő szerepköre. Közben csak mosolyog a férfira, és beletúr a hajába hosszú ujjaival.*
-Semmi baj... *súgja a fülébe majd a vállára hajtja a fejét, és a férfi a nyakán érezheti a leheletét, ám amikor megáll a dampyr, felemeli a fejét és a szemeibe bámul.*
-Szeretem a meglepetéseket.*mosolyodik el, majd kissé meglepődve pislog, amikor alul kerül. *
-Óh, értem én... szóval most be is bizonyítod, hogy te vagy a férfi a háznál. *jegyzi meg széles mosollyal, azért kíváncsi arra a bizonyos meglepetésre.*
-Nna... ha szépen nézek, akkor se mondod el, mire gondolsz? *a zöld szempárban meg már-már könyörgés is tükröződik a kíváncsiság mellett. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Hétf. Okt. 12, 2009 11:28 pm

-Nem voltam jóba senkivel de rosszba se legalábbis próbáltam kerülni az össze csapásokat de te már akkor is hasonló voltál mint most... kicsit fura is mert akkor már tetszet ez a tulajdonság, nekem nem jött össze pedig próbáltam én is
*mondja kicsit hallkabban a nőnek miközbe elgondolkozik, ténleg régnek nevezhető ez a pár év is, nem tudni hogy mikor is volt pontosan mégha 3-4 év akkor is talán 20nak tűnhet a férfi szemébe*
-Hát szerintem ez egésséges is ha nem szereted, álltalába én se vagyok oda érte... *mondja majd kcisit felkapva nevetve a fejét*-Óh ölni? Engem is?*kérdez vissza miközbe a simításra elmosolyodik*
-Hátmég én*feleli persze csak a jó meglepetéseket a rosszból mostanába úgyis dupla kézből kapott de legalább megúszta. A következőre viszont csak lassan felnevet majd el is hallkul miközbe a lány hajával kezd játszani*-Hmm ezt még bizonyítanom is kéne?*kérdezi mosolyogva miközbe ajkaival a lány nyakát célozza meg, nem harap csupán játszik egészen lefelé a másik válláig*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Kedd Okt. 13, 2009 12:21 am

-Hasonló... ez jó szó. Bár azért mondjuk úgy, hogy azóta fejlődtem, már nem vagyok annyira antiszociális. *mosolyodik el, azért még mindig rettenetesen az, de hát legalább ez nem áll mindenkire, vannak szerencsésebbek, akiket nem óhajt kinyírni, azon egyszerű oknál fogva, hogy rontanák a levegőt. XD*
-Tiszta szerencse... *jegyzi meg, végül is ha nem így lenne, akkor Claudius peches lenne, hiszen nem tud vele kötekedni. Így viszont nem probléma, jól elvannak anélkül is, a megjegyzéseit meg tartogatja másoknak. *
-Áh, nem... úgysem kötekedsz te velem. *mosolyodik el, meg az igazat megvallva amúgy sem bántaná, nem mintha nagyon oka lenne rá...akár.*
-Én tudom... megdönthetetlen igazság. Bár lehet Taran megkérdőjelezné. Hm, asszem a napokban majd veszem a fáradtságot, és áthozom, hogy Emerin se maradjon egyedül. Akkor majd kiderül, mi hogy van. *neveti el magát, bár Taran puszta szeretetből szokta a gazdáját földre dönteni. Aztán csak mosolyogva fordítja oldalra a fejét, és hagyja, hogy a férfi játsszon. Ujjaival végigsimít a haján,majd lassan a nyakán is. *
-Sejtettem én, hogy a vacsorád leszek. *szólal meg végül majd kuncogásba torkollanak a szavai. Nem úgy tűnik, mintha bánná. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Kedd Okt. 13, 2009 12:48 am

*A válaszra kicsit elmosolyodik szó mi szó igazat mond azóta változott nem is kevés téren*
-és még a külsőségekről nem is beszéltünk*mondja játékos félmosollyal persze már akkor is megnézte a lányt de ki nem tenné? válltozások pedig vannak főleg az ő esetébe mivel ember*
-Nem mernék, egy renegát invictusossal én ?*kérdezi nevetve persze amúgy se akarná ugratni a másikat csupán csak játékosan*
-Lehet a végén még össze haverkodnának elvégre az ősök egytőről fakadnak*mondja hiszen a farkas a kutya őse is ha úgy vesszük de a dampyr nem fél hiszen Emerin tud vad is lenni de ritka szelíd is. A következőre cask mosolyog miközbe ajkai a másik nyakán vannak a fogaival meg meg harapja de nem úgy hogy kárt is okozzon csupán játszik*
-Már leszoktam arról az időről amikor emberekből táplálkoztam*feleli félmosollyal egy apró csókot nyomva a másik ajkaira, kezei közbe lassan lesiklanak a másik derekára*-Amúgy meg úgyse lenne szívem hozzá, tudod ha már valaki meggyőzött róla hogy a magány nem jó nem kéne őt kinevezni vacsorának*mondja félmosollyal persze komolyan is gondolja ténleg nem akar semmi fájdalmasat*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Kedd Okt. 13, 2009 1:12 am

-Óh, hát az biztos, hogy akkoriban nem volt mit nézni rajtam, max az égővörös hajamat, ami mára már szürke... bár most se dicsekedhetek, azt hiszem. *vonja meg kissé a vállát, és azon nem kell csodálkozni, amit a hajáról mond, tényleg szürke, feketére festve van. Fura, de hát örökölte a szüleitől az összes létező rosszat is, nem csak a jót. *
-Nna vigyázz, kivel kötekedsz te... *neveti el magát, kissé felvonva a szemöldökét. Bár talán a játékosabb formát a dampyrtól még elviseli. *
-Ki mondta, hogy nem... Taran eleve barátságos, csak szeret embereket a földre dönteni. Engem azért, mert szeret, még nyállal is eláraszt néhanapján, másokat meg mert nem szimpatikusak. *válaszol, a kutyájától azért nem kell félni, nem bánt az egy legyet se, csak ugat. *
-Ennek örülök... és akkor ezek szerint megszelidítettem az elérhetetlen dampyrt. Bár ezzel valahogy így vagyok én is... *mondja ajkain mosollyal, végül is nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy éjszakánál tovább jutottak, vagy éppen, hogy ennyire közel engedte magához őket. Szinte senki sem büszkélkedhet ilyesmivel, Claudiust kivéve, ő már talán bárki másnál jobban ismeri. *
-Amúgy nekem az a fura ebben, hogy végig azt hangoztattam én is, hogy a magányt meg lehet szokni és nem is olyan rossz... és mégis van jobb is. Pedig nem akartam, de azért nem panaszkodhatom... *bár egy valamitől azért még mindig fél, nagyon is-mégpedig attól, hogy örténik valami nem várt és elveszíti a férfit. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Okt. 29, 2009 1:21 am

-Honnan vagy benne ennyire biztos?*kérdezi egy apró mosollyal miközbe közelebb hajol és egy csókot ad a másik ajkaira*-Szerintem meg túl zord vagy magadhoz*teszi hozzá elvégre szerinte azért van mit nézni rajta kűlsőleg is szép lánnyal hozta össze a jósors*
-Szeretek gyengéden kötekedni*teszi hozzá mosollyal miközbe már az ágyon vannak a lánnyal*
-Hát mivel gondolom vannak méretei a kutyának így még félelmet is gerjeszthet, sebaj szerintem Emerinnel jóba lesznek elvégre egyfajta mármint néglábú ember legjobb barátja*teszi hozzá kicsit vicces hangnemben*
-Akkor egymásnak tetünk kölcsönösen valami jót*teszi hozzá miközbe végig néz a lányon levégül az arcára tér ki amin végig is simít lassan*
-Ezzel én is így voltam, szerintem lehet hazudtunk magunknak, vagy cask vártunk a másikra*teszi hozzá mosolyogva a másiok szemébe nézve*

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Okt. 29, 2009 1:45 am

-Sose voltam a fiúk kedvence, nem nehéz következtetéseket levonni. Meg amúgy tükör is létezik. Különben is tele voltam pattanással, és épp hogy ketté nem törtem, amilyen vékony voltam. *válaszol, szinte csont és bőr volt, és utálta a vörös haját, meg ahogy kinéz, lényegében utált az lenni, aki volt, de aztán szép lassan megváltozott, és most sincs oda meg vissza, ha tükörbe néz, de már mintha jobb lenne az összkép. *
-Lehet, de úgy is az a fontos, hogy te így fogadsz el. *mosolyodik el, azért ő másképp néz önmagára a saját szemszögéből, mint ahogyan a férfi látja, meg aztán ilyen téren sosem volt elszállva, hogy hű de micsoda nő is ő. Valahogy a másik véglet fele jobban hajlik. *
-Barátságos, csak éppen böhöm nagy meg elég erős... de max csak végigrángat a parkon, ha sétálni megyünk, és leterít, ha szeretettúltengése van, és meg akarja osztani velem a nyálkészlete feláldozható részét. *jegyzi meg, különben aranyos állat, és szeretnivaló, csak néha sok lesz a jóból... meg a nyálból. XD*
-Hát igen... ide számítom, hogy leromboltad éppen azt a képet, hogy nincs is szívem, meg, hogy elérhetetlen vagyok... és nem is tudom, mi terjedt még rólam... *mosolyodik el, kissé összetöredezett az eddigi rossz híre, meg másrészt romlott is, mert a fél városnak most az a baja, hogy nem egy embert talált magának, csak éppen ez nem érdekli, kicsit sem. Szerencsére. *
-Lehetséges... de ez már a múlt. Most már csak az marad kérdés, hogy ez meddig marad, maradhat így... *jegyzi meg kissé elgondolkodva, de aztán ahogy visszatéved tekintete a jelenbe, és ezen a tág kategórián belül is a kék szempárra, nem bír nem mosolyogni. *

Tárgy: Re: A Lebrun Ház Csüt. Okt. 29, 2009 2:37 am

-Szerintem... inkább... a modorod.. miatt volt ... ez*mondja kissé tagoltan miközbe apró csókokat ad a másik ajkaira egészen le a nyakán a kulcscsontjáig majd valamivel feljebb tornássza magát és elmosolyodik*-Elfogadom mert szeretem aki vagy *mosolyodik el miközbe fejét a másik vállába fúrja kicsit mozdulatlanná is meredve*
-Elhiszem, nem is arra mondtam hogy nem lenne az. A legtöbb állat a puszta szeretetével tudna ölni ha van rajta elég súly és elég erő*mosolyodik el bár Emerin elég vékonyka egy farkas de azért ha neki rugaszkodik ő is képes meglepetéseket okozni*
-És sajnálod hogy megtört ez a képzet?*kérdezi miközbe a másik felé fordítja a fejét mosolyogva, ő nem sajnálja valahogy tudta mindig is hogy lehet a lányba ilyesmi mégha nem is mutatta ki a múltba soha*
-Hát egyrészt tőlünk másrészt a környezetünkrtől függ. Ha tőlem függene az örökké vallóságig, de majd megpróbáljuk úgy alakítani a dolgokat hogy ha addig nem is de jópár évet nyerjünk*mondja mosolyogva a másik fele*