Will Predock Fogadója

*Hát nagyon reméli, hogy több ilyen „kedves” éles szemű emberrel nem fog ma találkozni, egy napra egy zavaró idegen is bőven elég. Legszívesebben elküldené Tuathát is, de az biztosan feltűnne a lánynak, azt pedig a legkevésbé akarja most Lara, hogy valaki elkezdjen nyomozni utána…
Meg hát valljuk be, azért szimpatikus is neki a lány. Nem az a tipikus jókislány, akitől az ember egy perc alatt kikészül, hogy te jó ég, ez még azt sem tudja, hogy a mikulás valójában nem létezik. Ilyenekkel volt körülvéve Lara, mielőtt idejött, és ez nagyon nem hiányzik neki. Nagyon. Ő sem éppen egy szent, sőt, nagyon is van vaj a füle mögött. Úgy tűnik, a lány is valami hasonló személyiség lehet. A bőrkabátból és a bukósisakból legalábbis erre következtet. Nem is rossz, hogy egy ilyen emberbe botlott bele. Sokkal rosszabb is jöhetett volna…*
-Értem, érdekes. *mondja csupán jólneveltségből, de egyáltalán nem érdekli, hogy mivel foglalkozik és miket használ a gyógyszereihez*
-Néhány napja érkeztem csak a városba, nem nagyon jártam még eddig sehol. *az a néhány nap pontosan kettő, a nem nagyon pedig sehova. Szüksége volt egy kis magányra, egyedüllétre, míg rendszerezi a gondolatait é eldönti, hogy mit fog tenni. Még az sem biztos, hogy végleg itt marad. Egy rövid ideig biztosan a helyieket fogja boldogítani, mert itt senki nem talál rá. Talán. Legalábbis ő így gondolja*
-Most éppen semmivel. Nincs munkám, mint már mondtam, még csak most érkeztem. *szúrós tekintettel mered Tuára. Nem tehet róla, utálja, ha faggatóznak. Nem szeret sem a múltjáról, sem az életéről beszélni… Már ha lenne egyáltalán élete*
-És te régóta laksz itt? *arckifejezése megváltozott, újra kifejezéstelen. Se nem gonosz, se nem kedves. Olyan, mint eddig. Ha informálódni akar a városról, nem lehet rideg és undok.*

*Még, hogy Tua jó kislány... Tua életében utoljára 13 évesen volt szófogadó, vagy ilyesmi, de aztán meghalt az anyja, azóta meg eléggé vad lett, hiába próbálták megnevelni az intézetben. Igaz, egy ideje nem feltétlenül száguldozik részegen, leáll egy sör után, az éppen elég, viszont a cigiről nem mondana le, elő is vesz egy csomagot, és oda tartja a lány elé. *
-Kérsz?*megkérdezte, ennyi jólneveltség szorult belé, aztán meg rágyújt, mert már kezdett nikotinhiánya lenni, nagyon is, és azt sürgősen pótolni kell. Mellékesen jöhet szúrós tekintet, vagy akár beszólás is, nem az a típus Tua, aki szívre veszi, sőt ő fel sem veszi, de az ég óvja azt az embert, akit ő kezd szívatni, merő antipátiája kifejezése képpen. Na azt nem kell kipróbálni, bár ha Lara így folytatja, kiprovokálja. És akad olyan, aki tud mesélni erről a tapasztalatról... meg akad olyan is, aki már nem tud mesélni róla, bár az olyanok azért többnyire nem az ember kategóriájába sorolhatók. *
-Hát ha az elég rég, hogy itt születtem, akkor igen... lassan két évtizede... *vonja meg a vállát, majd egymáson keresztül rakja lazán a lábait, és elvan a cigijével egyelőre, aztán elnyomja és újabb szálra gyújt rá, végül első slukk után egy rend köhögés is elkapja, de ez ő... ha már választhat, akkor inkább egy jófajta tüdőrák a sok cigitől, mint egy bőrrák, mert sokat napozott... különben is sápadt, azt rá se lehetne fogni, hogy napozik, szinte csak éjszaka jár ki, nem csoda, hogy szúrja mások szemét a tevékenysége. *

*Hát jó kislánynak Lara sem mondható éppen, rá is kb. 13 éves korában mondták utoljára, hogy kedves, aranyos és szófogadó. Bár ez már akkor sem volt teljesen igaz, de az mellékes. Alapvetően mindig is a lázadó és vad énje volt az igazi, ő úgy érzi jól magát, ha rosszat vagy valami tiltottat csinál. Volt is ebből már elég baja, de egyszerűen nem tud lemondani az életviteléről. Túlságosan illik hozzá. És túlságosan is az ő stílusa.*
-Kösz *a cigit természetesen elfogadja, mivel elég régóta dohányzik ő is. Ezzel a gesztussal egy nagyon nagy pirospontot szerzett nála Tua, és csak még jobban bizonyítja, hogy pont a jó emberbe botlott Fost Elminsterben először. Úgy tűnik, Fortuna mellé szegődött, mióta eljött otthonról. Régen volt már, hogy ilyen sokszor volt szerencséje. De attól függetlenül, hogy a lány szimpatikus és hasonlít rá, még nem jelenti azt, hogy örül is a társaságának. Most leginkább egyedüllétre és magányra lenne szüksége Larának.*
-Értem. És milyen itt az élet? Milyen volt itt felnőni? *ha már kénytelen bájcsevegni Tuával, akkor legalább legyen valami haszna is a beszélgetésnek. És úgy gondolja, hogy több értelme van egy olyan embertől hallani, aki hasonló életet él mint ő, mint egy olyantól, aki nem érti meg őt*
-Amúgy pincérnő vagyok… voltam. Nem tudod véletlenül, milyen lehetőségem lenne itt dolgozni? *mert azért a pénzre szüksége van a megélhetéshez, nem is kevésre. De hogy mennyire csapnivalóan végezte a munkáját, azt az mutatja, hogy többször rúgták ki 21 évesen mint mást 50 évesen…*

*Hát Tuának alapjában nem az a lényeg, hogy valami olyat csináljon feltétlenül, ami tiltott. Ő csak megszokta, hogy azt teszi, amihez kedve van, és amit jónak lát. Az már nem számít, hogy ez elfogadott, vagy sem. Végül is amit tesz, az például nagy részben az Invictus köreiben elfogadott, átlagemberek meg nem értik, hogy akkor most mit is csinál, ezért van részben folyton kinézve mindenhonnan. De még jó, hogy ez cseppet sem zavarja.*
-Nincs mit.-*mosolyodik el kicsit, és tüzet is ad,ha a lány rágyújt. Addig viszont nyugodtan szívja a saját szál cigijét, mert a nikotinszintje jelentősen megcsappant, és ilyenkor muszáj pótolni, ha már az ember egy szép kis tüdőrákban akar meghalni, ha előtte valamelyik kedves kiszemelt áldozata ki nem nyírja a vérére áhítozva.*
-Őszintén?**pillant ki a füstfelhőből, amit maga elé sikerült varázsolni. Egy pillanatra felvillane előtte egy rakás minden, a vér a konyha padlóján, a szürke intézeti szoba, a templom, a temető, majd kicsit elhúzza a száját, és ismét megszólal, kifújva egy újabb adag szürkésfehér füstöt.*
-Szar... már bocs, de más kifejezést erre nem találok. Gyűlölök itt lenni, de nincs kiút szóval muszáj. Ez van... *vonja meg a vállát, és ismét csak nagyot szív a cigiből, amelynek a vége erőteljesen felparázslik. Nos igen, ez a világ egy csapda, és tudja, hogy úgy is itt fog meghalni, bármit tesz, szóval h már lehet, legalább úgy haljon meg, mint aki küzdött ez ellen a nyomorúságos izé ellen, ami itt van. Ezért is lett Invis... na meg a bosszú hajtotta és hajtja, bár tudja, hogy akárhány vámpírt is öl meg, jobb nem lesz, az anyját nem hozhatja vissza.*
-Értem... Hát pölö itt, vagy talán a Nightmare-ben is akadhat munka. Mást nem igazán tudok... nem egy nagy város. De talán a helyi újságban is akadhatsz pár álláshirdetésre.*válaszol, neki ilyen gondja szerencsére nincs, bár gonolkodik azon, hogy hagyja ott az Invictust és legyen vadász, mert a parancsokat kissé unja. *

*A fogadó úgy ahogy csendes néha néha halkan megszólal valaki vagy hirtelen sóhajok hallatszódnak, viszont ezt a csendet egy ajtó csapódás szakítja félbe, s egy kissé meggörnyedt göthös fickó lép be rajta látszólag veri a víz jó ha a lábán áll, a ruhája itt ott szakadt bár igazából a férfi kinézete jobban hasonlít egy csöveshez mint egy sima prolihoz amiből azért akad jó pár itt a városban.
A férfi csak lassan legörnyed a pulthoz majd kér egy felest, amit azonnal le is gurít, majd még egyet és még egyet, az arcán úgytűnik valami olyasmit láthatott ami nyomot hagyhatott benne. A többi ember amikor meglátja hogy ki csak halkan susmorogni kezdenek néhány halkan fel is nevet, látszólag vidulnak a fickón.*

\\ Bemutatkozok én vagyok a mesélő és azon vagyok hogy kicsi reszketést hozzak amúgy sem békés és vidám világunkba \\

*Ezzel Lara is így van, régebben legalábbis így volt. Nem feltétlenül akart valami rosszat tenni, csak egyszerűen úgy gondolta, neki ezt kell tennie, úgy gondolta, ez számára a megfelelő viselkedés, vagy cselekvés. Aztán az évek során kialakult benne egy ösztön, amely mindig, minden körülmények között csak a rosszba vitte, ezt pedig a társaság, amibe keveredett, csak még jobban fokozta.
Erről nem is akar lemondani, a lénye része, és ő így akar élni. Azonban még neki is vannak érzései, és nem akar olyakat bántani, akiket szeret, és akik fontosak neki. Ezért látta jobbnak ide költözni, messzire, ahol nem ismer senkit, és így nem is árthat senkinek. Ha pedig magatartása és személyisége miatt furcsán néznek rá, azt túléli, Larát ez egyáltalán nem zavarja Ha ettől jobban érzik magukat az emberek, hát rajta!
Természetesen elfogadja a tüzet, majd mikor Tua meggyújtotta, a szájához emeli, és mélyet szippant bele. Rövid idő után hatalmas füstfelhő keletkezik, mikor kifújja, és nagyot szippant a levegőbe. Hiányzott már neki a cigi illata, melytől megnyugszik, mely segít neki ellazulni.*
-Hogy érted azt, hogy nincs kiút? *az már világos számára, hogy nem épp egy Hollywood, de neki egyelőre, az eddig látottak alapján elnyerte a tetszését.*
-Nightmare? Az micsoda? *a névre már felkapja a fejét, tetszi neki a szó. Rémálom. Ha a hely is olyan, mint a neve, akkor neki bizony ott a helye.*
*Miközben Tua válaszára vár, a fogadóba egy ismeretlen, koszos, és büdös alak lép be. Egyértelműen látszik rajta, hogy nemhogy nem palotában lakk, de még tető sincs a feje fölött. Az is feltűnik Larának, hogy az emberek összesúgnak, nevetgélni kezdenek a férfi láttán. Nem tudja, mire vélje ezt, hogy itt alapvetően kinevetik a hajléktalanokat, vagy ennek a férfinek a nevéhez valami egészen más történet is fűzödik*
-Hey, Tua *fordul oda a lányhoz* Ki ez az alak? Miért kezdett el mindenki sustorogni? *majd a férfi irányába néz, miközben Tua válaszát hallgatja. Kíváncsi rá, mi is az oka ennek a viselkedésnek.*